Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-25 / 303. szám

1955 december 25, vasárnap ft É P L A I» Téessfejlesztő Muri Júlia (Látogatás a tiszaeszlári Vörös Csillag TSZ-ben) Az irodában Kulcsár Im­re kihelyezett agronómus foglalatoskodott: Arról be­szélgettünk: hogyan várják a tagok az ünnepet. Vidám a hangulat: Jól Bikerült a zárás, több, mint 42 forint egy munkaegység értéke. Tavaly meg csak 18 forint volt: Felsorolt egy csomó számot, hogy mit erősödött a szövetkezet egy év alatt gazdaságilag is, meg számbelileg is. Tavaly 30 család 52 tagja ünnepelt a közös fenyőfa körül. Ma 39 család 74 tagja sokkal vidámabban készült az ün­nepre: Mi a titka a Vörös Csillag gazdasági és számbeli fejlődésének ? Kulcsár elvtárs elővette a tagnévsort és abból muto­gatta, ki, mennyi munka­egységre mi mindent vitt haza, kik a régi tagok és kik az újak? — Itt van például a Sán- dor-család. Hárman dolgoz­tak a közösben, 627 mun­kaegységet szereztek. 24 mázsa búzát, 3.30 mázsa ri­zsát, 68 mázsa krumplit és még sok más egyebet kap­tak jó munkájuk után. A háztáji is szépen termett. De bármelyik családot néz­zük is, hasonló a helyzet. Különösen kitűnnek a nők nagy szorgalmukkal. Néz­zünk néhányat válogatás nélkül; Hell Jánosné 293, Kiss Margit Csizm Hogy milyen vátartiak a vöröscsillagbeli lányok, ér­ré valamennyi régi tsz- lány például szolgálhat. Oláh Erzsi és Melegh Piros például a burgonyaszedés­nél dolgoztak az őszön. A tányasi fiúk az egyik esős délután egy kicsit szórakoz­ni akartak, s hívták a tsz- lányokat is. A két lány azonban azt mondta: — Amíg a burgonya fel nem lesz szedve, nincs szórako­zás! Persze, a többi lányok köztük Sándor Ica is a ba­rátnőjével együtt a krump­liszedés mellett döntöttek. De még jellemzőbb a Kiss Margit esete, aki könyvelő volt akkor is lánykorában, mint most asszonykorában. Odajárt a téesz földjére dolgozni Csizmarek Mihály traktoros, aki akkor le­gényember volt. Szó, ami szó, kölcsönösen megtet­Greskó Mihályné 230, Kiss Jánosné 528. (Igaz, ennek a kisfia is segített aratás óta, olyan 14—15 éves ko­rú), id. Libkovics Jánosné 223, Hell Lászlóné 225, Oláh Erzsébet 225. Melegh Piros­ka, 194, Muri Julis 233 és így tovább ... még jócskán lehetne sorolni. A téesz fejlesztésében, a kívülállók meggyőzésében a legfőbb szerepet szintén a nők vitték. A dolgoskezű, jószavű asszonyok és lá­nyok. De hogyan? Milyen módszereket alkalmaztak? Érdemes ezt tudni és kö­vetni sok más termelőszö­vetkezet asszonyainak és leányainak is, arek Mihályné lett szettek egymásnak, hiszen takaros fiatal volt mind­kettő, A fiú megkérte a lányt, aki azt a föltételt szabta, hogy hozzámegy, ha tsz-tag lesz. Ö már régen ezt fogadta magában, hogy csakis tsz-taghoz megy fe­leségül. A fiú szülei még ma is egyénileg gazdálkod­nak. Nem szívesen vették Csizmarek elvtárs belépési szándékát. A szülőkkel va­ló vitázás eredményeként ott is hagyta a gépállomást és egyideig egyéni úton próbált dolgozni, de nagyon elszállt a vidámsága. Végül is a szülők engedtek. így aztán Kiss Margit Csizma­rek Mihályné lett, a férje pedig a Vörös Csillag szor­galmas, vidám tagja. Ebben az évben október­től mostanig 22 belépő volt a Vörös Csillagban. Ennek nagyrésze a Muri család nevéhez fűződik. Az új be­lépők javarésze a téesz másik simítójában: az Új­telepen dolgozott a látoga­tás napján. Többek között ott csomóztak a Muri csa­lád tagjai is. Közülük Julis — amolyan 19 év körüli helyre leány — már há­rom éves tsz tag. A két szülő csak közvetlenül a zárszámadás előtt lépett be. A simítózók apránkinti beszélgetéséből így rajzoló­dik ki ennek a története. Muri Mihály 9.5 holdas kö­zépparaszt, az Újtelepen szaktekintély. Józan paraszt, aki számol, mielőtt tesz va­lamit. A család na"Wétszá- mú, 6 munkaerő dolgozott otthon. Mihály bácsi már az első termelőszövetkeze­tek alakulásánál megmon­dotta az újtelepieknek: — Meglássátok, ezé a jö­vő. :: De azért várjuk csak meg, mire megy a dolog... Egyik lányát, Annát be­küldte a Vörös Csillagba, akkor .mindjárt. Ezt csak azért tette, hogy a lányán keresztül belásson a téesz belső ügyeibe is, mert hiá­ba, az a hiteles, amit a család valamelyik tagja tanúsít. A kisebbik lány: Julis, már akkor vágyott a téeszbe a fiatalság közé. De ő még fiatal volt akkor, nem vették fel. Ezért esett Annára a választás. Három év elteltével azonban Julis elérte a követelményt és felváltotta Annát. Mihály bácsi pedig minden eszten­dőben kettős zárszámadást csinált. Kiszámította, évről- évre, hogy melyik az erő­sebb: a Vörös Csillag-e, vagy az ő kisgazdasága. Négy éven át Mihály bácsi így tolmácsolta az újtele­pieknek: a mérlegelés ered­ményét: — Ha ez így megy, ak­kor én sosem leszek a Vö­rös Csillag tagja ..: Tavaly meg ezt mondta: — Hm, mutatkozik va­lami, de korai még erről komolyan beszélni..: Ebben az évben október végén egyik este Julis így szólt az apjához: — Na, édesapám számol­junk! Mihály bácsi elővet­te az irkát, amelyben már IDIIIItlMMiniMllttHIMnMWIIkliMlilIXIIKIinaMIIICtilttltíMdliriiMlllllllllllllllllllllIflIli] 11111111111111111111111111 III II III II HU Mini Mit kapnak 1956-ban a megye dolgozói? Évről, évre szépül, gaz­dagodik megyénk. Új üze­mekkel, lakóházakkal, utak­kal, hidakkal, szociális és kulturális létesítmények­kel lettünk gazdagabbak 1955-ben. A jövő esztendő­ben tovább folytatjuk az építő munkát. Pillantást vetettünk egy­két vállalat 1956. évi ter­vébe. A jövő évi terv töb­bet igér, mint amennyit az 1955. évi adott. A Megyei Építőipari Vállalat például 7.5 százalékkal magasabb tervet kapott 1956-ra, mint amilyen 1855-ben volt. A vállalat 1956-ban kö­zel 300 lakást épít, s ebből többek között Nyíregyháza város 40 lakást kap a Hatodik Békekölcsön visszatérü­lő forintjaiból. 12 lakás fog épülni Nyír- bogdányban, négy Nyírbá­torban, nyolc Mándokon, három Barabáson, tizenhat Tiszavasváriban és még a megye más helyein, mint Mátészalkán, Nagykállóban stb. A vállalat mintegy 60 j százalékkal több lakást épít jövőre, mint ameny- nyit 1955-ben építette ^ Befejezik a Mátészalkai Baromfikeltető Állomás építkezését, ugyanott sütő­üzemet építenek, a Tisza- vasvári Alkaloida Vegyé­szeti gyárban extrakciós üzemépületet és gépházat építenek. Kisvárdán bőví­tik a Kórház Nőgyógyásza­ti Osztályát, Csengerben szülőotthont építenek, befejezik a nyírbátori gimnázium építkezését, a fehért gyarmati kultúrházét, s többek között Nyír­egyházán mintegy 8 millió forint költséggel kapcsoló- és trafóházat építenek. A megye területén 23 új kútat fúrnak. Üi kutat kay többek között Nyíregyháza, Eperjeske, Tiszakóród, Ti- szakerécseny, Balkány, Vit- ka, Biri, Nyírvasvári, Sza- mossályi, Nagyvarsány, Gergelyiugornya stb. Egy-egy törpe vízmü­vet kap Mátészalka és Nyírbátor, Felújítják, illetve korsze­rűsítik a nyíregyházi Dózsa mozit, az újfehértói, a csen- geri és mátészalkai mozi­kat: Üj iskolát kap Cégény­dányád. Érpatak, Pa- nyola, Ópályi, Nagysze­keres, Aranyosapáti, Tiszabezdéd, Cégénydányád 60 férőhe­lyes gyermekotthont kap. Pátroha és Hodász tanítói lakást kap. Felújítják, il­letve korszerűsítik a tiszta-; bereki, csengeti, tiszabecsi, fehérgyarmati, eperjeskei, komorói, nagyeesedi, ger- gelyiugornyai és gemzsei iskolákat, Orvosi rendelőt és or­vosi lakást kapnak Zá­hony, Mátészalka és Ti- szászaikat A mérkvállaji szociális ott­hon felújítására mintegy "00 ezer forintot foriítanak: Mátészalkán és Kisvárdán korszerűsítik a fürdőt. Nyír­egyházán 78 épületen vé­geznek felújító, illetve, ta­tarozó munkát, mintegy há­rom millió forint értékben» Állami lakóházak keze­lésére és felújítására több, mint 3 millió fo­rintot fordítanak. Utak és hidak felújítására 3.5 millió forintot, a város közvilágítására, közkutakra, fürdőre és parkosításra, mintegy 6.5 millió forintot fordítanak 1956-banj öt esztendő sommája volt lerögzítve.- — Na Juliskám, előbb a család jövedelmét számoljuk ki. Oda gyűlt kö- réjük a család apraja, nagyja. Egyik szorzott, a másik osztott az iskolások közül, Muri néni meg el­lenőrizte, hogy ne marad­jon ki az ő piaci haszna se. Kétszer is átszámolták, végül Mihály bácsi diadal­masan fordult Julishoz: — Harmincezer-e, já- nyom .., Meg jobb, mint a tavalyi. De Julis nem tágított: — Hatan dolgoztak itthon apámék. Egy főre esik öt­ezer. Na, de most számol­juk az enyémet: 233 mun­kaegységem van, 42 forint egy munkaegység értéke. Ez 9.789 forint. Ez majd­nem kétszerese az itthoni jövedelemnek. Hátha még apám is bent dolgozna! 360 munkaegységet biztosan szerezne. Aztán háztájit is kapnánk. Háromszorosát érhetnénk el a mostani jö­vedelmünknek. Mihály bácsi hátratolta a kalapját és, így szólt a csa­lád színe előtt: — Igazad van. Julis! Na, becsukjuk a botot. Hónap megyek az elnökhöz. El is ment. Rendezett minden kötelességét és hazavitte a belépési nyilatkozatokat ki­töltés végett. Utána végig­járta gazdatársait és ekép- pen búcsúzott tőlük. — Kívánok további jó gazdálkodást, nekem ebbül elég vót. Mátul bent va­gyunk az egész családom­mal . : ; — Hohó! Nem addig van a — mondták Bodóék, Szo- láthék, meg a többiek. Ed­dig is szomszédok vótunk, ezután meg társak: Téesz- tagtársak., 3 így kerültünk Itt ősz* sze a fenyőfaünnepre —, tette hozzá Muri Mihály csendesen, Hell Lászlóné évődve fordult Muri Julis­hoz; — Na, megvan az örö­möd, te téeszfejlesztő jól jövedelmezett a dohány 1 Bégányi Sándor nyírgyu­la ji dohánytermelő nem .bánta meg,hogy 1192négy­szögölön dohányt termelt,: ÍErről a területről 21.626 [forint készpénz)övedelcmre tett szert, ezen túlmenően kapott még 21.902 darao ci­garettát is, mi nini ni •* min Hinni iiiniimiiiiiiuiiiiiiiJi 11111 iiiiii um itiit um mii • m 11*111 és igaz családi történet Egyszerű 1 1943.1 f— Lesz kalács az ün­nepre? — Miért ne lenne szaki, éppen karácsonyra ne? Nagy, fehér, tejes kalácsot sütünk, olyat, mint egy öt kilós kenyér, hogy ne csak a gyerekeknek jusson, ha­nem a feleségemnek és ne­kem is, Aztán húslevest is főzünk egy nagy fazék­kal, •—1 Hát karácsonyfa lesz-e? —< Négy gyermekem van, nagyon várják, szaki! Leg­alább egy galyacskát, hogy beteljen jó szagával a szo­ba, Ä gyerekek megőrizték és kisimogatták a tavalyi szaloncukor papírjait. Koc­kacukrot csomagolunk bele. Ebben a műrostos, hábo­rús világban az is megfelel a célnak, igaz-e szaki? La­josnak kabát kellene, Er­nőnek cipő, Róbertnak in- gecskét veszünk.., csak kapjam meg a munkabért. * — Mennyi jár magának? — Decemberben egy he­tet nem fizetett a mester. Ha jól összeszámolom, jár tőle vagy 150—160 pengő az e hetivel. — Hogyhogy, hát magá­nak is tartozik? Engem sem fizetett ki, azt mondta, hogy nincs pénze. Kölcsön­pénzből élünk. Csak jönne már a hét vége, hogy kap­nánk meg a pénzünket, amiért megdolgoztunk. Cseke Lajos jól emlékszik erre a beszélgetésre. 1943- ban Soós András szabósá­gában dolgozott. Nagyon várták a karácsonyt, nem annyira az ünneplés miatt, mint a mesternél vissza­tartott pénzért. Szerettek volna jót enni, a munka árából bevásárolni a pia­con és a boltban karácsony­ra azt, ami nagyon szüksé­ges volt a családnak. Ügy tervezték, hogy az ünnep előtti szombaton délre be­fejezik a varrást és elszá­molás után elmennek a fe­leségükkel bevásárolni. Cseke Lajos felesége is ott ácsorgott a szabóság közelében a többi szak­munkás feleségével. Vár­tak a pénzre. Szinte a mar­kukban érezték a kalácsra, a húsra, a ruhára és a fe- nyőgalyra valót. Szombatra virradóra egész éjjel dolgoztai-:, de a mes­ter telhetetlenkedett, hogy még ezt, még azt a munkát be kellene fejezni. Mikora munkások látták, hogy es­tig sem lesznek meg a var­rással, kérték, a mester ad. jón nekik a munkabérből, mert a feleségük vásárolni szeretne. — Mit, mit?... Hogy előre?... Nem tudok. Jobb lesz majd egyszerre, meg aztán nem fizették ki a ru­hákat .., Egyszóval nincs pénz. Elmúlt a piac s az asz- szonyok üres kosárral men­tek haza. — Menj csak feleségem, hagyd itt a papírt, amire a bevásárolni való van írva, majd én megveszem a bolt­ban, addig készüljetek elő otthon a főzéshez, a sü­téshez. így biztatta és küldte haza feleségét Cseke. Sötét este lett. A fűszeresek be­csukták a boltot, mire „fáj- rontot” csináltak. A mun­kabér elszámolásakor a mester nem akart fizetni. Arra hivatkozott, hogy majd karácsony után elszámolja bérüket. Öt-öt pengővel elégítette ki őket. Fogcsikorgatva, ökölbe szorított kézzel, üres ko­sárral, szomorú arccal ban­dukolt haza Cseke Lajos a családjához azon a kará­csonyelőtti estén. Se ka­lács, se húsleves, se fenyő­gally, se kockacukor sza­loncukor helyett a gyere­keknek .., i 1955. I A gyerekek megnőttek, férjhezmentek, vagy meg- hózasedtak. Ibolya pedagó­gus lett. A férje is tanít. Két gyerekük van. Lajos bányász Komlón. Ott él a családjával. Ernő Gyöngyö­sön bányászkodik. Öle is boldogan élnek. A Róbert esze is nősülésen jár az utóbbi időben. Ö a vil­lanytelepen dolgozik. ÜB elnök. A legkísebbik gyerek Jolika, most ötéves. Az ap­ja kedvence. Ott érzi jól magát „apuka” ölében, s örül neki, mikor este haza­jön a gyárból és még job­ban, amikor a vadászatról tér haza fácánnal, vagy lőtt nyúllak Ugyanis va- árnaponként szabadidejé­ben vadászni jár a megöre­gedett „szabósegéd”. Túl van már az 50 éven. Barna haja megderesedett. Csekééknél nagy készü­lődés volt karácsonyra. Már péntek este nagyjában el volt készítve az ünnepre való. A gondos anya ott szorgoskodott a konyhában, a kalács tésztáját dagasz­totta, A kislány diót tört, hogy legyen a tésztában,— s mikor apja betoppant a házba, futott az ölébe és nem hagyta szóhoz jutni, míg csókjaival el nem hal­mozta. — Már csak egyet al­szunk és karácsony lesz! — ez volt a legfontosabb mon­danivalója. Amíg édesapa letette a kabátot, a kislány eldicse­kedett vele, hogy már meg­vették a nagy kakast az ünnepre, kész a csigatészta, bevásárolták a sütemé­nyekhez való holmit, és azt is elmondta, hogy anyu­kája titokzatos, nagy cso­magokat hozott, amit be­csukott a szekrénybe. Nem tudni mi lehet benne. Édesanyja nevetett a csa­csogó kislányon. — Mi lenne a csomag­ban? Ruha van benne. — Hogyisne! Ajándék, ami majd a karácsonyfa alá kerül. — Honnan tudod, kis huncut? — kérdezte apja. — A szomszéd gyerekek mondták, hogy igy szokott lenni. — Hej, azok a gyerekek, hogy mi mindent ki nem találnak! — méltatlanko­dott a mama — ha tudni akarod megmondom, a cso­magokban az unokák aján­dékai vannak, Anikónak, 1 Marikának, Zolikának* Editkének, Katikának: Zso, zsikának és Emmikének, ,— És nekem? *— pityer, regni kezdett a kislány*' hogy apja megsajnálta, !—, Ne büäulj, te is kapsz. A kislány kivárta, míg' apja leül, aztán odakucoro- dott az ölébe, — Karácsonyfa, szalon-, cukor, gyertya, csillagszóro,| alma, aranydió, baba, ródliJ mackó főzőjáték ,«« .—1 so­rolta a sok kívánságot és be nem áll a szája, — Áldott jó erűben? j ezt szokta mondani Cse-' kéné a férjéről, ha valaki, felőle kérdez. •— Rendesen] hazaadja a fizetését, amitj az üzemben kap, ott fősza­bász. Szereti, becsüli a csa­ládot. Megérdemli az ajándékot,; amit abból a pénzből vett neki a felesége, amit ai piacon takarított meg aj nyár óta. Hadd lássa azj „apus”, hogy a gyerekekés; az unokák mellett róla sémi feledkezett el, — vett neki egy pár ünneplő fekete ,ci- pőt. Cselre Lajos elmosol?»^ dott magában amint ő is s dió tisztításához kezdett. Hej, hogy meg fog lepődni1 a „mama”, amikor meg­tudja, hogy mi mindent vá­sárolt a 630 forint pwé- miumból, — amit a napáik­ban kapott az üzemt51!|* ' Orosz Aiuhws. .>

Next

/
Thumbnails
Contents