Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-20 / 273. szám

1955 november 28, vasárnap NÉPLAP il A. Magyar Dolgosok Pártja Kösponti I esetőségének határosain Vélemények o genfi értekezletről A Neues Deutschland pénteki számának vezércik- Ke ismét leszögezi, hogy „a néniét kérdés békés megol­dásának fő felelősségét íi német hazafiaknak együt­tesen kell viselniük.” Első­sorban a német munkásosz­tály feladata, hogy szilárd skcíóegységét helyreállítsa, s a militarizmus ellen és a nyugatnémetországi demok­rácia létrehozása érdeké­ben széles népmozgalmat teremtsen. Folytatni kell a harcot — hangzik a vezér­cikkben — az össznémet tanács létrehozása feltéte­leinek meg%7alósításáért, amely végrehajtja a német kérdés békés megoldásá­ban mutatkozó fontos és elengedhetetlen feladato­kat. BELGRAD A belgrádi Politika meg­jegyzéseket fűz a négyha­talmi külügyminiszteri érte­kezlet záróközleményéhez. Rámutat arra, hogy egyiket sem oldották meg a közül a három fontos probléma közül, amely a genfi érte­kezlet napirendjén szere­pelt. Mindamellett senki sem tagadhatja azt a tényt, hogy a kérdések megvitatá­sa hasznos volt és elősegí­tette a nézetek közeledései. Egy lépés történt előre — jelenti ki a lap. WASHINGTON Az amerikai sajtóban ész­revehető az a kétféle irány­zat, amely általában meg­nyilvánul a Egyesült Ai- amokban a nemzetközi helyzet értékelésében, A hi­degháborús körök véle­ményét osztó politikusok és sajtóorgánumok „genfi ku­darcról” írnak és minden igyekezetük arra irányul, hogy a Szovjetunióra há­rítsák a felelősséget azért, hogy a három napirendi pont egyikében sem sike­rült konkrét eredményre jutni, lVIindameliett hangot kas az amerikai sajtóban az s vélemény is, hogy Géniéi nem szabad követnie a hi­degháború felelevenedésé­nek. Az Associated Prés; Gettysburgból, Eisenhowe; elnök jelenlegi tartózkodás helyéről, beavatott forrá­sokra hivatkozva azt leien. I ti, hogy az elnök „a genfi i kelet-nyugati ’ tárgyalások j eredménytelensége ellenére j el akarja kerülni a vissza­térést a hidegháborúhoz.” PÁRIZS A France-Soir genfi tu­dósítója azt írja, hogy „ille­tékes megfigyelők vélemé­nye szerint Molotov egyál­talán nem szenvedett ku­darcot a propaganda és a diplomácia terén. A Szov­jetunió ezután kéthatalm' tárgyalásokat kezd majc Kelet, illetve Nyugat-Német- országal, Angliával, Fran­ciaországgal, sőt az Egye­sült Államokkal is.. Molotov sohasem sietett, tud várni. Várni fog addig, amíg a közvélemény nyomása kény­szeríti majd a bonni kor­mányt, hogy párbeszédbe bocsátkozzék Oroszország­gal, ami állandó lidércnyo­mást jelent a nyugati dip­lomácia számára.” Ami a nyugati diplomáciát illeti, a France-Soir leszögezi, hogy „Dullesre Washingtonban valóságos vesszőfutás vár majd. Nem véletlen,, hogy az amerikai sajtó legneve­sebb szemleírói nyugtalan- kodnak a jövő miatt, egyre- másra felemelik figyelmez­tető szavukat és azt köve­telik, hogy változtassák meg a német kérdésben folytatott amerikai politi­kát.” N. A. Bulganyin és N. Síé. Hruscsov elvtársak látogatást tettek "Veh rnnál | N. A. Bulganyin, a Szov- i jetunió Minisztertanácsának I elnöke és N. Sz. Hruscsov, | a Szovjetunió Legfelső Ta- j nácsa Elnökségének tagja j november 18-án látogatási , tett Dzsavaharlal Nehrunál, | az Indiai Köztársaság mi- | niszterelnökénél. A beszél, j getésen jelen volt szövjei részről M. A. Menysikov I delhi szovjet nagykövet, in- j diai részről Indira Gandhi (Folytatás a 2. oldalról.) kos szavazással választják: o) A pártbizottság tag­jait, póttagjait és a reví­ziós bizottság tagjait. b) A felsőbb pártértekez­letre a szavazati joggal és a tanácskozási joggal bíró küldötteket. 3. A jelölés és a szavazás előtt a pártértekezlet elnö­ke bejelenti, hogy a felsőbb pártszerv jóváhagyása alap. ján a pártbizottságba hány tagot, póttagot és a revíziós bizottságba hány tagot, to­vábbá a felsőbb pártérte­kezletre hány küldöttet vá­lasztanak. 4. A lelépő pártbizottság és revíziós bizottság jelölt­névsort előzetesen nem ter­jeszthet be. A jelölőbizottság a párt­értekezlet tanácskozása alatt összeállítja a jelöltek névsorát és azt a jelölőbi­zottság elnöke ismerteti, majd átadja a pártértekez­let elnökének. A jelölések­hez a szavazati, valamint a tanácskozási joggal rendel­kező küldöttek korlátlan számban szólhatnak hozzá. Jogukban áll a jelöltekhez vagy a jelölőbizottság elnö­kéhez kérdéseket intézni, akik kötelesek a kérdések­re válaszolni. A jelöltek fel­kérésre tartoznak életraj­zukat röviden ismertetni. A jelölt indokolt távollétében a jelölőbizottság elnöke, il­letőleg az őt jelölő küldött ismertetheti a jelölt élet­rajzát. A jelöltek feletti vi­ta lezárása után az elnök a jelölőbizottság által java­solt jelöltek névsorát sza­vazásra bocsátja. Külön- külön kell szavazásra bo­csátani a pártbizottság tag­jainak, a revíziós bizottság tagjainak és a felsőbb párt­értekezletre küldötteknek javasolt elvtársak névsorát. (A jelöltek megszavazása a jelölőlistára nyílt szavazás­sal, egyszerű szótöbbséggel történik.) A jelölőbizottság által ja­vasolt jelöltek mellett joga van minden küldöttnek je— j löltet vagy jelölteket java­solni. E jogukra az elnök köteles figyelmeztetni a pártértekezleten részvevő küldötteket. Az elnök a küldöttek által javasolt je­lölteket is köteles szava­asszony, K. P. S. Menőn, az Indiai Köztársaság moszk­vai nagykövete és R. A. Bejg, a külügyminisztérium prokotollosztályának főnö­ke. * A szovjet vendégek no­vember 18-án este indiai népdal- és népi táncesten vettek részt. Az estet a köztársasági elnök palotájá­nak kertjében rendezték. zasra bocsátani. A párttag-1 ság által pótlólag javasolt jelöltek felvétele a szavazó­lapra a kapott szavazatok sorrendjében történik; mi-: után a jelölőbizottság által beterjesztett jelöltek sza­vazólapra való felvétele megtörtént. A revíziós bi­zottság tagjainak, illetve a felsőbb pártértekezleteken részvevő küldötteknek je­lölése és a szavazólapra való felvétele is a fentiek szerint történik. 5. A szavazólapon több név is szerepelhet, mint ahány tagból álló pártbi­zottságot és revíziós bizott­ságot, illetve ahány küldöt­tet kell a pártértekezletnek megválasztania. 6. A jelöltek névsorát a vita lezárása után a jelölő-! bizottság elnöke megfelelő számban sokszorosítja és szétosztja a szavazati jog­gal bíró küldöttek között. A szavazólapon fel kell tün-j tetni, hogy a pártérlekez’et hány pártbizottsági és re-j víziós bizottsági tagot, il­letve hány küldöttet vá­laszthat. 7. A titkos választás alatt a pártértekezlet helyiségé­ben csak a szavazati joggal bíró küldöttek és a felsőbb pártszervezetek megbízottai lehetnek jelen. 8. A szavazás megkezdé­se előtt a szavazatszetíő bi­zottság elnöke ismerteti a szavazás módját. A szava­zás úgy történik, hogy min­den szavazati joggal bíró küldött a szavazólapon any- nyi jelölt nevét hagyja meg, ahány pártbizottsági tagot, illetve küldöttet választhat meg a pártértekezlet ■— a többi nevet pedig áthúzza. Ha a párttag a titkos sza­vazás során kevesebb ne­vet húz át a szükségesnél, vagy egyáltalán senkinek a nevét sem húzza ki, úgy kell tekinteni, hogy a párt­tag a névsor sorrendjében szavazta meg a kellő számú jelöltet. Emellett minden küldöttnek joga van a sza­vazólapon egyes jelöltek ne­vét törölni, helyettük máso­két beírni. A szavazólapot a küldöttek sajitkezűleg dobják a zárt urnába. 9. A szavazás után *i sza­vazatszedő bizottság meg-! kezdi a szavazatok össze- számlálását. Ha ugyanaz a név egy szavazólapon töbo- ször szerepel, csak egy sza­vazatnak számít. A pártbi­zottság megválasztott tag­jainak, póttagjainak, a re­víziós bizottság tagjainak és a felsőbb pártszerv érié-, kezletére küldöttnek azok tekintendők, akik a leg-; több szavazatot kapták. 10. A szavazatok meg-: számlálása után a szavazat-; szedő bizottság jegyző­könyvbe foglalja a szava­zás eredményét, úgy, hogy minden jelölt neve mellé bevezeti a ráeső érvényes szavazatok számát. A jegy­zőkönyvet a szavazatszedő bizottság valamennyi tagja aláírja. A pártértekezletről és a szavazásról felvett jegyzőkönyv egyik példá­nyát, mint bizalmas ok­mányt a pártbizottság őrzi meg, másik példányát pe­dig megküldi a felsőbb' pártszervnek. 11. A megválasztott párt-; bizottság és revíziós bizott­ság a pártértekezlet idő­pontjától számított egy hé­ten belül tartja meg első ülését. A pártbizottság nyílt szavazással megvá­lasztja a párt-végrehajtóbi­zottságot és a pártbizottság titkárait — külön az első titkárt —, valamint megvá­lasztja a fegyelmi bizottsá­got. A revíziós bizottság nyílt szavazással megválasztja á revíziós bizottság elnökét. A megválasztott pártbi­zottságot és párt-végrehaj­tóbizottságot, továbbá a re­víziós bizottságot a felsőbb pártszerv erősíti meg, Hivatalos közlemény Kardelj angliai látogatásáról Az angol fővárosban pén­teken közleményt hoztak nyilvánosságra, amely töb­bek között a következőket tartalmazza: Edvard Kajrdelj, a Jugo­szláv Szövetségi Népköztár­saság Szövetségi Végrehaj­tó Tanácsának alelnöke megbeszéléseket folytatott a nemzetközi helyzetről és közös érdekű ügyekről a miniszterelnökkel, a pénz­ügyminiszterrel és a kül­ügyminiszterrel. A megbe­szélések kimutatták, hogy Anglia és Jugoszlávia ugyanazt a fontosságot tu­lajdonítja a szuverén álla­mok függetlensége fenntar­tásának, a nemzetközi fe­szültség csökkentésének, a tartós béke és az igazi együttműködés megterem­tésének az összes nemzetek között. Az angol és a jugo­437 nagynyerenrényt sorsolnak ki Miskolcon Az I. Békekölcsön Miskolcon lezajló kilencedik sorsolását szombattól keddig tartják Miskolcon, 5000— 100.090 forintos nagynyeretncnnyel 4,345.000 forint ér­tékben 437 kötvény számát sorsolják ki, A kisnyere- mények (300—1000 forint) száma közel 90.000, összege 30 millió forint. 113.500 kötvényt névértékben sorsol­nak ki. v Woiií után Most, hogy a genfi Kon­ferencia konkrét megálla­podások elérése nélkül vé­gétért, szükségszerűen fel­vetődik a kérdés, mi lesz ezután? Vajon végétért a július óta érvényesülő és világszerte mély megköny- nyebbüléssel és őszinte örömmel fogadott genfi szellem? Újra visszatérünk a hidegháborúba, újra gyü­lekezni kezdenek a háborús fenyegetés sötét fellegei? E kérdésekkel reálisan szembe kell néznünk. Reá­lisan csak úgy tudjuk azonban felmérni a genfi konferencia várható követ­kezményeit, ha előbb arra a kérdésre keresünk vá­laszt, hogy miért nem si­került konkrét megállapo­dásokra jutni a külügymi­niszteri konferencián. Fölösleges lenne most el­ismételni a háromhetes ér­tekezlet vitáit. Röviden csu­pán ennyit: Az európai biz­tonság kérdésében a Szov­jetunió javaslatainak ered­ményeként valóban köze­ledtek az álláspontok. A nyugatiak azonban az euró­pai biztonság kérdését alá­rendelték a német kérdés­ben kötendő megegyezés­nek. Ezt a megyegyezést pedig kizárólag oly alapon voltak hajlandók megkötni, hogy az egész Németország­ban ■ tartandó választások után egész Németországot fel kell fegyverezni és hoz­zá kell kapcsolni az atlanti szövetséghez. Vagyis a nyu­gatiak azt követelték a Szovjetuniótól, segítse elő, hogy a német militariz- must talpraállítsák, majd bevonják egy olyan kato­nai csoportosulásba, ame­lyet kezdettől fogva a Szov­jetunió ellen hoztak létre. Ami a leszerelés és a tö­megpusztító fegyverek el­tiltását illeti, kezdettől fog­va látható volt, hogy a nyugatiak nem is töreked­nek kompromisszum eléré­sére. Erről tanúskodik az a körülmény, hogy egyrészt saját korábbi javaslataik­nak is hátat fordítottak, másrészt csaknem kizáró­lagosan a leszerelés ellen­őrzésének kérdését helyez­ték előtérbe, magáról a le­szerelésről pedig csak mint másodrangú problémáról beszéltek a konferencián. Hátra marad végül Kelet és Nyugat kapcsolatainak kérdése. Elegendő egy futó pillantást vetni a nyugati javaslatokra és máris ki­derül: E javaslatok nem a két világ gazdasági és ke­reskedelmi kapcsolatainak szorosabbá tételét —vagyis minden politikai közele­dés alapját — kívánták megkönnyíteni, hanem az ellenséges propaganda „sza­badságát”, a behatolás „vi- zummentességét” akarták biztosítani. Olyan tételek — ponto­sabban szólva olyan felté­telek —• voltak ezek, ame­lyeket a Szovjetunió saját érdekében és Európa biz­tonsága érdekében nem fo­gadhatott el. Ma már ele­gendő értesüléssel rendel­kezünk annak megállapítá­sához, hogy a nyugatiak eleve tudták, hogy állás­pontjuk elfogadhatatlan. — „Teljesen valószínűtlen — írta a New York Herald Tribuneban az egyik legna­gyobb tekintélyű amerikai publicista, Walter Lipp- man, —■ hogy Dulles való­ban azt gondolta, hogy a Szovjet elfogadja a mi fel­tételeinket. Mégis, amikor a második genfi értekezlet­re ment, arra a feltevésre késztette az amerikai né­pet, szímítsön arra, hogy a Szovjetunió úgy kezd majd eljárni, mintha Hajlandó lenne elfogadni feltételein­ket.” „A nyugati minisz­terek — írja ugyanebben az összefüggésben az angol Manchester Guardian — arra számítottak, hogy Molotov Németország es a leszerelés dolgában hajt­hatatlan marad. — A Nyugat által előterjesz­tett biztonsági javaslatok komédiába illenek. Mac­millan és Dulles szerint az lenne a céljuk, hogy biz­tosítsák a Szovjetuniót & felfegyverzett Németország támadása ellen. Csupán azt az üres ígéretet tartalmaz­ták azonban, hogy „meg­felelő eljárást fognak indí­tani”, s hogy igyekeznek majd segítséget szerezni az ENSZ útján.” „Talán indokolni lehetne ezt, mint diplomáciai sakk­játék lépéseit. Túlságosan nyilvánvaló volt azonban, hogy egyáltalában nem voltak őszinték javaslataik és ezek keserű ízt hagytak hátra.” A Genf ben előterjesztett szándékosan negatív nyu­gati javaslatok megszületé­sénél nem kis szerepet ját­szottak a júliusban veresé-j get szenvedett, de mindig j elegendő befolyással ren- öelkező hidegháborús erők. A nyugati magatartás to­vábbi és talán legdöntőbb összetevőit abban a körül­ményben kell keresnünk, hogy az amerikai, angol és francia vezető körök rész­ben az előbb említett erők hatására, részben mert egész háború utáni politikájuk bizonyos stratégiai elkép­zelésekre épült, nem tud­nak és a jövőtől való féle­lem miatt nem is mernek kimozdulni az erőpolitikára alapozott politikai elképze­lések bűvköréből. Végül a nyugatiak genfi vitamódszerei, érvei és a nyugati sajtó gondosan ösz- szehangolt kísérő zenéje szükségszerűen azt a gon­dolatot ébreszti minden fi­gyelmes újságolvasóban, hogy a nyugatiak bizonyos értelemben „revanset” sze­rettek volna venni Géni­ben a Szovjetunión. Ra- vansot oly ételemben, hogy ellenkező előjelűre próbál­ták fordítani azt az óriási visszhangot, amelyet a Szovjetunió legutóbbi lépé­sei a nemzetközi közvéle­ményben kiváltottak. BERLIN szláv kormány eltökélte, hogy fenntartja és fejleszti együttműködését gyakori tanácskozások és más al­kalmas eszközök segítségé­vel. A Press Associated dip­lomáciai tudósítója meg­jegyzi: — A Kardelj és az angol miniszterek között lefolyt megbeszélések fő tárgya a genfi értekezlet kimenetele volt, továbbá a jövendő ki­látások az értekezlet befe­jezése után. A jugoszláv felfogás mindig az volt, hogy nem lehet gyors vágy- látványos eredményeket várni a Kelet és Nyugat közti tárgyalásokon és lé- pésről-lépésre kell előre- [ haladni. A döntő kérdés: valóban kudarcot szenvedett-e Genf szelleme ezen az értkezle- ten, valóban eredményte­lennek bizonyult-e a tár­gyalások politikája? Hatá­rozott nemet kell monda­nunk. Az, amit Genf szel­lemének nevezünk, mély realitásokba van bele­ágyazva a nemzetközi erő­viszonyok realitásába, a nemzetközi közvélemény és a népek megegyezési aka­ratának realitásába. Ezt a két hatalmas erejű valósá­got pedig nem változtathat­ja meg az a körülmény, hogy a külügyminiszterek ez alkalommal nem jutot­tak konkrét megegyezésre Európa sorsdöntő kérdé­seiben. Genf tehát csak állomás volt az egymást követő tárgyalások hosszú és fá­radságos útján. Minden reális lehetőség megvan arra, hogy ez az út előbb, vagy utóbb a kérdések konkrét megoldásához ve­zessen. A nemzetközi köz­vélemény tisztánlátásán és aktivitásán, a népek béke­követelő erején múlik, hogy ez előbb, vagy utóbb „mi­kor következik be.”

Next

/
Thumbnails
Contents