Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-20 / 273. szám

NÉPLAP

1955 november 20, vasárnap

PARTÉPITÉS

Ä pártokfatás néhány tapasztalata ci vásárosnaményi járásban

ii.

Nagyobb kommunista felelősséget Tiszassalkán

| zetről sem feledkeztek meg. Határozatot fogadtak el ar.

1 ról, hogy a Buzakaiász, a Bajcsy-Zsilinszky és a Dózsa Termelőszövetkezetben külön szervezik meg a politikai iskolákat. Kijelölték a propagandistákat is és hozzáláttak a hallgatók kiválogatásához. Időközben azonban Mihalovics elvtársi egy tanfolyamon vett részt,1 s így a községi pártbizott-j

eáo' titkár nóhWil mavarlt

csőségére Sebestyén Bélának, a Bajcsy-Zsilinszky TSZ elnökének, Barát Sándornak, Orosz Gábornak, Kiss Istvánnak, a termelő- szövetkezet pártvezetőségi tagjainak sem az, hogy

egyetlen foglalkozáson sem jelentek meg. A Búzalsa- lász TSZ-ből is csupán Gulyás Lajos elvtárs, a szövetkezet elnöke jár rendszeresen a politikai foglalkozásokra.

Mi történi a határozattal?

Súlyos hibát köveitek el a pártbizottság tagjai és a párt-alapszervezetek vezetői, amikor a saját maguk által hozott határozatot nem hajtották végre. Egyetlen termelőszövetkezetben sem szervezték meg o politikai iskolákat. Ehelyett a termelőszövetkezetek párt- szervezetéhez tartozó kommunisták és pártonkívíiliek egyrészét a községi alapszervezetnél „szervezett“ politikai iskola I. évfolyamára másrészét a „marxizmusleninizmus alapjai“ tanfolyamra osztották be. De hogyan?! Bürokratikus módon! Több olyan elvtárs van mint Balázsi József a Búzakalász TSZ párttiiká- ra, akit a politikai iskola hallgatóinak a névsorában is, meg a „marxizmus-leninizmus alapjai“ tanfolyam listáján is nyilvántartanak. Erre nem jöttek rá a propagandisták sem. Kérdőjelet tettek a hiányzók neve után és ezzel elintézettnek vélték a dolgot.

A napokban tért haza Mihalovics elvtárs, a községi pártbizottság titkára. Most arra van szükség, hogy felmérjük, mi az, amit sürgősen tenni kell azért, hogy a továbbiakban a párttagság politikai képzése biztosítva legyen. Nemcsak a Búzakalász és a Bajcsy- Zsilinszky termelőszövetkezetekben, hanem még a Dózsa TSZ-ben is minden feltétele biztosítva van annak, hogy jó politikai oktatás folyjék. Még nem késő. Sürgősen meg kell indítani az iskolákat. Különben nincs semmi biztosíték arra,

Az emberek nem holt tárgyak

Az alapszervezetek vezetői nem jártak el körültekintően a hallgatók kiválogatásánál.

Megsértették az önkéntesség elvét, amikor olyan elv- társaktól meg sem kérdezték, hol akar tanulni, mint Szikora Miklós fiatal pedagógus, aki nemrégiben végezte el a főiskolát Szegeden. Tar Elemérné elvtársnő, az alapszervezet titkára tetszése szerint osztotta be a hallgatókat a politikai iskolára és a névsort á tadta Papp Miklós propagandistának, hogy beszéljen a beosztottakkal. A termelőszövetkezetektől pedig egyszerűen megkérdezték, kit javasolnak, s akikről értesítést kaptak, azt felírták. így sapcit felszólítást Gulyás Peter elv;ars, a Bajcsy-Zsilinszky TSZ páríit- kára, aki anélkül, hogy beszélt volna DojCoák Sándorral, Varjú Józseffel és a -cbbiekkel f ta egy cédulára a nevüket és átküldte a propagandistának. Hogy nem kérdezték meg az elvtársakat, azt igazolja Ceglédi Géza tanácselnök-helyettes esete is. Az igaz, hogy ezideig egyetlen egy szemináriumon sem vett részt ebben az oktatási évben, de azt nem nézték meg, hogy miért. Meggyőződtünk arról, hogy Ceglédi elvtárs azért nem járt eddig, mert vele sem beszéltek arról, hogy miért is kell tanulnia, meg hogy melyik szemináriumra akar járni. Ma már, hogy ezt megmagyarázták neki, egészen más a véleménye. Megígérte, hogy rendszeresen tanulni fog, s állja a szavát.

lőszövetkezeti községet irányítanak. Tar Elemémé, az alapszervezet titkára, Gulyás Péter, a Bajcsy-Zsilinszky TSZ párttitkára és a többiek csodálkoznak azon, hogy az egyszerű, párttagok elmaradoznak a politikai foglalkozásokról.

De arról nem beszélnek, hogy elsősorban ők nem mutatnak jó példát. Tar elvtársnő nem volt még ezideig egyetlen politikai foglalkozáson sem, azzal mo- sakszik, hogy nagyon el volt foglalva, mert a férjét he- lvet+c-.i'tette az italboltban. Gulyás elvtárs felírta ugyan azoknak az elvtársaknak a neveit, akiket politikai iskolára akar javasolni, azonban magáról megfeledkezett. De egyáltalán nem válik dihogy a termelőszövetkezetek kommunista vezetői, a párttagok és a pártonkivü- liek megfelelően képezzék magukat. A Bajcsy-Zsilinszky TSZ-ben több mint 20, a Búzakalásznál pedig csaknem húsz a párttagok létszáma. A Dózsa TSZ-ben is 12 párttag van. ők is elvárják, hogy megfelelően foglalkozzon velük a pártbizottság. Most rajtuk, kommunistákon, a termelőszövetkezetek tagjain a sor, hogy a saját szövetkezetükben külön megszervezzék a politikai oktatást.

Sürgős átcsoportosításra van szükség a propagandistáknál

Nagyon helyesen, Mihalovics elvtárs már tervezi, hogy egyes propagandisták hol vezessék a politikai foglalkozásokat. Eddig megfeledkeztek olyan tapasztalt propagandisták beállításáról is, mint Demarcsek Ferenc elvtárs iskolaigazgató, aki több éve, hogy ilyen pártmunkát végez. De vannak olyan volt propagandisták is, akik nem veszik komolyan a tanulást és az „önkéntesség“ elvére hivatkozva, most a politikai iskola első évfolyamán tanulnak, holott a múlt években SZKP-történet tanfolyamot vezettek. Nem helyes az, hogy Halász Zoltán elvtárs. a járási tanács kereskedelmi csoportjának a vezetője azért jár haza, hogy a politikai iskola első évfolyamán részt vegyen. Hiszen c tapasztalt propagandista, s

nagyon helyesen cselekedett Mihalovics elvtárs, hogy a Bajcsy-Zsilinszky TSZ-ben meginduló politikai iskola propagandistájának javasolta. Mihalovics elvtárs is vállalt propaganda munkát. Ő a Búzakalász TSZ-ben fogja vezetni a politikai iskola foglalkozásait. Most nem feledkezhetnek meg a Dózsa TSZ-ről sem, ahol olyan elvtárs az elnök, mint Balázsi Bertalan, aki pártbizottsági titkár is volt s szívesen vállalja a politikai iskola vezetését.

I Arra van tehát Szálkán szükség, hogy míg nem ké- I ső, sürgősen javítsanak a | hibákon és kommunista módon nagyobb felelősség- I gél, alaposan, körültekin- ' tőén végezzék el az átcso- 1 portosítást. (F, K.)

Fediea Mihály,

megyénk mesemondója

Az „Országos Múzeumi Napok”-kal kapcsolatban november 26-án Fedics emlékestet rendezünk Nyírbátorban, melynek ünnepi előadója: dr. Ortutay Gyula egyetemi tanár, akadémikus, az Országos Néprajzi Társaság elnöke lesz.

Előadásának tárgya Fedics Mihály, bátorligeti mesemondó népköltészete. Ügy érzem, ez a téma méltán illik az „Országos Múzeumi Napok” rendezvényei közé, hiszen Fedics Mihály számos népmesével gazdagította nép- költészetünket.

Míg élt, csak a Kodály Zoltánhoz és Ortutay Gyulához hasonló népművészetkutatókhoz jutott el meséje. Időszerű, hogy Nyírbátor dolgozó társadalma, éppen felfedezőjének, Ortutay Gyulának az előadásából ismerje és szeresse meg szülőföldjének ezt a népi kincsét, akinek képeit, életrajzának néhány adatát a nyírbátori „Báthory István” Múzeumban már sokan szemlélhették.

A 30-as évek végén meghalt Fedics Mihály a nyomorgó sorsban élő zsellérek legszegényebbje volt, de meséin keresztül gazdagabb volt bárki másnál. Gazdagságából mindenkinek jutott, mert az 6 képzeletéből, mint a folyó a tengerbe, messzi mesetájak vize ömlött állandóan. Sárból vert kunyhó volt lakása, amelynek ma már csak a helye van meg. Az összedőlt kunyhó helyén virágok nőnek, színesek és illatosak, mint Fedics meséi.

Ortutay Gyula nyírségi kutató útján fedezte fel a bátorligeti mesélőt, akinek népmeséi a magyar népköltészet legszebb gyöngyei közé tartoznak.

Elevenítsük most fel Fedics emlékét Ortutay szavaival:

„Szabolcsban találtam rá a nemrégiben elhúnyt nagy mesemondóra, Fedics Mihályra, akinek különleges epikai tehetsége már nem az egyszerű hagyományőrző mesemondóé volt. A Fedics Mihály által elmondott mesékben már erősen megszólalt egyéni alkotó tehetsége, gazdag, egészséges elbeszélő kedve. Ő benne érte el csúcsát a szabolcsi mesemondás, a hagyományok, a századok által őrzött epikus formák, mesei motívumok az ő elmondásában új életre keltek, s mint minden igazi alkotásban, egy- szersmind nagyszabású formát, végleges alakot is nyertek: valósággal műalkotások.”

87 éves volt Fedics Mihály, mikor nyomorúságos életkörülmények között, nagy szegénységben távozott az élők sorából, de meséi ittmaradtak. —• Könyvekben, hanglemezeken, magnetofon-szalagon megörökített meséit őrizzük, és a nyírbátori Fedics-esten egyik legszebb meséjét, a „Szép- jány Ibronkát” magnetofon szalagról maga Fedics mondja el.

A nagyszabású népművészeti kultúrestét színessé fogja tenni a nagykál- lói és nyírlugosi országoshírű népi együttesek fellépése. A Fedics-emlék- est f. hó 26-án este fél 8 órakor lesz a nyírbátori járási kultúrházban.

Szalontai Barnabás, a múzeum vezetője

Gíizta (hfitn

Ahogy Bajusz Imre, a Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke mondja a zárszám- adási beszámolót, most kU szünetet tart. De nem úgy, mert ez így szokás, hanem úgy, ahogy ezt kellett. Nagy mondat volt ez a legutóbbi néhány. Ä súlyosabbak közt is legsúlyosabb. Agya beletüzesedett, hangja ércesebb lett, mellén büszkeségtől feszült a hófehér gyolcs ing. „ ... Mostani, harmadik zárszámadásunkkor kimondhatjuk: örülnek azok az apák, nagyapák, akik megérték ezt. Nem vagyunk többi rabja a földnek, a tehetetlen küszködésnek. Szabad, mege’éqedett ! dolgozó parasztok vagyunk. Amilyenek ezelőtt soha nem | lettek itt Ojfehértón, sem I másutt ebben az országban ..."

Ezek kimondása után bizony jól esett egy kis szünet. Történelmi mondás volt ez. Egy egyszerű, piros terítővei letakart asztal mellől.

Az ünneplő sokadalom egy szempárként néz az elnökre. így pecsételik meg \ az igazságot.

,1 Megint egyenletesen ha■ lad a beszámoló. Hogy a

■ termelőszövetkezet tag ai- : nak évi jövedelme jóval .1 meghaladja a magángazdálkodókét. Hogy a szövet:! kezet tagjainak az egy hó- • j napra eső haszna — a héz- i táji termésen kívül — ma■ I gasan ezer forint felett

int. Mosolya elröppen arca melegéről. De csak egy pillanatra. Mig a gondolat szavakká érlődik meggypiros ajkán:

— Tudod mit, Mariskám? Ha szombat este hazamegyek, beszélek édesapámmal, hogy lépjünk be mi is a szövetkezetbe. Már mondtam neki, de még mindig kitért valamivel. Most elmondhatom, hogy zártatok ... Milyen jól vagytok.

A községi pártbizottság titkára, Lengyel András épp a két lány mellett áll. Füle elkapja Varga Erzsébet megerősödött hangját. A csevegő lányok felé fordul és kedves barátsággal azt mondja Erzsébetnek:

— Elkéstél azzal már, Erzsiké.

Varga Erzsébet úgy néz. mint aki megijedt. Nagyra nyílt szemekkel.

— Miért késiem volna cl?

— Édesapád tegnap este belépett a „Március 15' -be. Abban a szövetkezetben is jól állnak a dolgok. Nem ment rossz helyre. Én voltam egyik ajánlója. A másik meg Brutóczki Miklós. Az elnök. Ismered?

— Hogyne ismerném. — terebélyesedik a meglepő, de nagyon jó érzést kiváltó tudat Varga Erzsikében.

— Tudtam, hogy így lesz.

Ha hazamegyek, én is kérek egy belépő lapot.

A párttitkár aprókat bólogat, s nézésében valósággal lobog a derű:

— Ezzel is elkéstél.

Erzsiké megszeppen. Ml

lehet ez?

— Ne vicceljen, Lengyel elvtárs.

— Dehogy viccelek. Nagyon is komolyan beszélek. Édesapád rád is gondolt. Ha hazamész, csak a neved kell odaírni a nyilatkozat alá.

A kél lány összecsapja a kezét. Előbb Erzsiké, aztán Marika is. S nevetnek. Jóízűen. Lányosán. Átölelve egymás derekát.

— Akkor minden jól van!

A zenekar játszani kezd.

Régi, de soha el nem vér nülő jó magyar csárdással kezdődik a tánc.

A hangok megerősödnek, dalolássá formálódik. „Szánt a babám recece..." Ki-ki keresi a maga táncos párját. Varga Erzsiké elé Balázsi György, az egyik leszerelt katona lép. Hiszen nagy szándékkal, szép reményekkel választhatja a táncosát. Kicsit meghajtja magát:

— Szabad? Erzsiké.

Varga Erzsiké azonban

nem szól. A boldogság, a tiszta öröm nem engedi. Hanem kecses mozdulattal lép előre és ... nagyot dobban a szíve, mikor ráteszi két kezét a legény vállára.

ASZTALOS BÁLINT,

■il

A párt községi végrehajtó bizottsága Mihalovics Bertalan titkár elvtárs irányításával annakidején alaposan megbeszélte a pártoktatási év előkészítésével kapcsolatos feladatokat a K. V. határozata alapján. Figyelembe vettük, hogy Tisza- szalka termelőszövetkezeti község, ahol elsőrendű kötelesség a párttagok anílá- sa, nevelése. A gépállomásról és a községi alapszerveMinden feltétet biztosítva van

Van miért szégyenkezniük a vezetőknek

A párt III. kongresszuséi Rákosi elvtárs a következő két mondotta: „A megnőve edett elméleti tudás növel párttagság öntudatát, fo ózza éberségét és meg önnyíti, hogy jól oldjál meg azokat a feladatokat lelyeket a párt és az állar újuk bízott“. Ha ez áll a gvszerű párttagokra, akko okozottabban érvénves vezetőkre, akik egy terme

van. Az alap biztos, mint a szikla. S a jólét tovább emelkedik. „Tavaly huszonnégy forintot ért egy munkaegység. Mostanra éppen a duplája lett. Jövőre még tovább kell, hogy nőjön. Szövetkezetünk családjaitól messze szállt a szükség, gyermekeink előtt a gondtalan élet útja van..."

Mindennek örülni kell. Csak Varga Erzsébet nem tudja, teheti-e ezt. Valami hiányzik belőle. Valami vádolja. S ezt igyekszik ugyan elűzni magától és sürgető- leg keresi a megoldást adó gondolatokat...

Sok a magános porta, ház-bokrok Űjfehértó körül. Varga Erzsébetek is egy ilyenben laknak. Hétfőn reggel eljön otthonról a szegegyházi állami gazdaságba, ami itt van, a Rákóczi TSZ szomszédságiban és szombat estére m-.gy haza. Szorgalmas lány, szereti a munkát. Pénzt keres hét holdjuk jövedelme mailé.

A zárszámadásra őt is meghívták a szövetkezeti lányok. Különösen legmeg- hittebb barátnője, Balázs Mariska kérlelte: „Gyere el, Erzsiként. Nem baj az, hogy ti még egyéniek vagytok. Jó vacsora lesz. Utána táncolunk. — Itt csicsergős huncutkodással hajolt közelebb s bizalmasan súgta: : — Ö is mondta, hogy gyere.“

A sok és nagyon finom sertéspörkölttől megköny- nyebbedett asztalokat erős férfi markok fogják meg. Viszik ki, hogy táguljon a'i hely.

Fenn a sarokban megpen- dül egy hegedű. Azután egy másik. Gusztálják a zenészek: jól adják-e a hangot?

Varga Erzsébet közelebb hajol Balázs Marikához:

— Te Mariskám, igaz, hogy mind a hár m an

beléptek?

Amaz úgy tesz, mintha nem tudná: ki az a mindhárman. Nevetve kérdezi vissza. Mert a lányok olyan szépen tudnak kérdezni. Jól illik nekik.

— Kicsodák?

— Öh, ne tedd már ma-' gad. Tudod te , — moso- j lyog elő gondolatai mögül Erzsébet egészségtől csattanó barnapiros arca. Szeme megfényesadik.

— A leszerelt fiúk?

— Igen.

— Aha. Hát persze, hogy

beléptek. A szüleik, testvéreik mind itt vannak. Azt mondják: minek menjenek el máshová. Jó itt a kereset. És itthon vannak. Nem igaz?

Erzsébet csak a fejével1