Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-15 / 268. szám

1955 november 15, kedd NÉPl-AP Dolgozik a a 6-os Sok értékes javaslattal, ötlettel segítették a 6-os Mélyépítő Vállalat dolgozói vállalatuknál a műszaki fejlesztést. Abos János fő­mérnök, Hlatki Béla ter­melési osztályvezető, Zsó- tér László előkészítő cso­port vezető, Csenkér György gépészeti osztályvezető, ilosvai Andor energetikus, Horváth Zsigó Andor mér­nök, Mátis Gyula és Har­sány i László főépítés veze­tők képezik a műszaki fejlesztéssel foglalkozó bri­gádot. Az ő feladatuk a benyújtott javaslatokat el­bírálni, s azok megvalósí­tását a műszaki fejlesztési tervbe beépíteni, valamint a megvalósítást segíteni és ellenőrizni. A műszinüerv brigáddal megvizsgáltuk három nagy­jelentőségű műszaki fej­lesztési javaslat, illetve in­tézkedés végrehajtását. Külföldi szakirodalomból indultak el, mikor tervbc- vettck a hűtőtorony építé­sét csúszózsaluzással. Nem elégedtek meg a külföldi módszerrel, hanem azt to­vább fejlesztették. Rájöt­tek, hogy a munkavégzés­nél, a zsaluzóanyag elégte­len minősége következtében deformálódik a betonozás, és az alakját megváltoztató zsaluzó anyag munkaköz­ben gyűri a betont. Kidol­gozott javaslatuk szerint a Zsaluzódeszkákat vácimba teszik, majd 16 atmoszfé­rikus olajnyomás alatt ola­jat préselnek a deszkába, s így a hűtőtorony defor- málódását, és egyéb minő­ségi hibákat kiküszöbölik. A csúszózsaluzással egy-ogy hűtőtorony építésénél, mint például a debreceni, vagy a SVWVV VX.VW VV.X V\\\WNWN V\ > Uzsgorod... A képcsar­nokká átalakított régi has­iéin hatalmas termei festé­szeti, szobrászati és grafi­kai kiállítást látnak ven­dégül. Megnyitása jelentő­ségteljes eseményhez kap­csolódik — Kárpát-Vkraina és Szovjet-Ukrajna újra­egyesülésének tizedik évfor­dulójához. A kis taglétszámú, legif­jabb képzőművészeti szövet­ségek egvike (1945-b.. léte­sült), a képzőművészek kö­zössége a tagok legsikerül­tebb — a. utóbbi hét-három évben született — munkáit hozza elénk. Kárpát-Ukraj- na művészei hosszú éveken át csak úgy áldozhattak a művészetnek. ha egyéb munkát is végeztek, amely­nek sokszor bizony nem sok köze volt a művészet­hez. „Csak a szovjet ha­talom tette lehetővé szá­munkra, hogy hivatásos mű­vészek legyünk“ — mondot­ta Soltész Zoltán. Bizony nagyon-nagyon boldogan dolgoznak most a kárpát-ukrajnai művészek, hiszen látják, hogy alkotá­sukat szivébe zárja az egész nép, műveik közkinccsé vál­nak: Jellemző, hogy majd­nem mindannyian a Ver- hovináról, a valamikor igen szegény kárpáti falvakból jöttek a városba: Boksái Kolibenszkn !r-Pr.l;nnából, Szviáa Packenyevo hegyi faluból, Soltész — Prekop- ból, Kassai pedig már gyer­mekkorában elkísérte er- clész-atyját hosszú-hosszú útjaira a Kárpátok erdős lejtőin. Talán részben ebben keresendő annak a magya­rázata, hogy a kárpát-ukraj­nai festészetben főleg a táj­kép indult fejlődésnek. Számos '■ .......w* tájké­pen érezni, hogy alkotója büszke szülőföldjének szép­műszaki fejlesztési brigád Mélyépítő Vállalatnál tatabányai hűtőtorany épí­tésénél közel félmillió fo­rintot takarítanak meg népgazdaságunknak. Már megtették az intézkedést, hogy a műszaki fejlesztési bizottság által kidolgozott tervek szerint gépesítsék a csúszózsalu emelését (moz­gatását). A beton tömöríté­sét mechanikus elektromos döngölő szerkezettel végzik, hogy a minőség még jobb legyen. A csűszózsaluzásos hűtőtorony építési mód­szerrel egynegyedére csök­kentették a toronyépítési időt. További eredményekre számítanak. A gyakorlatban is láttuk Abos János vállalati fő­mérnök műszaki fejlesztési javaslatának eredményeit. Az ésszerűsítés lényege, hogy biológiai deritóaknák építését nehezen beszerez­hető markológépek helyet­tesítésével, vízöblítéssel, légkompresszoros elektor­ral végzik. Olyan helyen, ahol folyós homok van es a közelben megfelelő meny- nyiségű víz áll rendelke­zésre, a talajt vízzel felhí­gítják és iszap formájában kiszivattyúzzák. Az éssze­rűsítés az aknakutakat építő munkásokat nehéz fi­zikai munkától mentesíti, és gyorsítja az építést. Olyan műszaki fejlesz­tési javaslatot is megis­mertünk, mely a dolgozók életének és egészségének védelmét szolgálja. Az áramütéses balesetek ellen úgy védekezenek, hogy a munkagépeket törpeáramra alakítják át. (Például elektromos vibrátoroknál 24 woltos áramot alkal­maznak.) A kapcsolószek­rényeket Is korszerűsítet­ték. A vállalat műszaki fej­lesztési brigádja törődik a műszaki fejlesztési javasla­tok sorsával. Ennek ered­ménye is, hogy a vállalat éves tervét elmúlt hét vé­gére már 97 százalékra teljesítette. O. A. Új (li f*l ont ások — útban hasa felé.,. Öt évvel ezelőtt érkeztek a Szovjetunióba a népi de­mokratikus országok fiai és lányai, hogy különböző moszkvai főiskolán tanul­hassanak. Szjan Szu-jung kínai lány textilipari, Li Cseng kőolajipari főiskolát ta­nult, Milos Sauer prágai mozigépész az állami Jilm- művészeti főiskola hallga­tója volt, az albán Spresza Kszeno volt partizánlány a A niegrék közötti verseny ben első lett a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség Szabolcs« Szatmár megyei szervezete A napokban ünnepség és munkatanácskozás zaj­lott le a Helyőrségi Tiszti Klub kistermében, ahol a Magyar önkéntes Honvé­delmi Szövetség Szabolcs- Szatmár megyei szervezeté­nek vezetői és munkatársai gyűltek össze. Ez alkalom­mal nyújtotta át Kutika Ká­roly elvtárs, ezredes, a Ma­gyar Honvédelmi Szövetség Országos Elnökségének el­nöke az Országos Elnökség zászlaját és serlegér Sza- niszló János elvtársnak, a Megyei Elnökség elnöké­nek. A MÖHOSZ szabol rs- szatmári szervezetei elsők lettek a megyék között fo­lyó versenyben az 1955-ös kiképzési évben elért ered­mények alapján. Beszámolót és munkaér­tékelést Szaniszló János elvtárs mondott és felhívta a figyelmet arra. hogy meg kell javítani a propaganda és agitációs munkát a neve­lési csoportok létrehozása útján. Szélesíteni kell a szövetség tevékenységét, a járási elnökségeknek egyie nagyobb létszámú társadal­mi aktívákkal együtt kell megoldaniuk a feladatokat. Űj tagokkal kell erősíteni a szövetséget, mint ahogy azt Berkeszen is teszik. A ber- keszi szövetségi taggyűlé­sen húsz űj tagot vett fel az alapszervezet tagsága. Szaniszló elvtárs ismer­tette a járások közötti ver­seny eredményeit is. Az el­ért eredmények szerint az első helyre a nyíregyházi járás került. A második he­lyen a vásárosnaményi já­rás van, a harmadik he­lyet pedig Nyíregyháza fog­lalja el. A további sorrend a következő: kisvárdai, csengeri. fehérgyarmati, mátészalkai, nagykállói, ti- szalöki, baktalórántházi, ke- mecsei járások. Az utolsó helyen a nyírbátori járás van. A beszámoló után Kutika Károly elvtárs átnyújtotta a vándorzászlót és vándor­serleget amelyek most már végleg a megyében marad­nak, mert a megye harmad­szor szerezte meg az első­séget. V. I. Lenin Pedagógiai Fő­iskolán tanult. Mindannyian megfeszí­tett erővel tanultak. Ahhoz, hogy megértsék az előadá­sokat mindenekelőtt meg kellett tahulniök oroszul. Sok nehézséget kellett le- küzdehiök, de egyikük sem kételkedett abban, hogy osztályzattól tarkálló lecke­könyvüket leadták a dékáni hivatalba, s ehelyett a teg­nap diákjai ünnepélyes Ke­retek közölt vették átf a Szovjetunió címerével dí­szített diplomát. Kína, Lengyelország, Albánia, Ro­mánia, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köz­* kénen: A különböző országok fiatal Iáit a diákbarátsé.R szoros szálai fűzik össze. Hazautazásuk előtt megadják ogv- másnak címüket: miiven kellemes lesz, amikor maid moszkvai, pekingi, vagy varsói barátoktól érkezik levél! (Foto G. Dubinsz-ki.i) túljutnak a nehézségeken. Az első tanév kezdetétől érezték a tanszék-vezetők, az előadók és szovjet diák­társaik segítségét és gon­doskodását. Gyorsan múltak az évek. Most már elvégezték tanul­mányaikat, a rengeteg Kárpát- Ukrajna képzőm ű veszete Irta: K. KRAVCSEHKO ségére, melyet hatalmas er­dők borítanak, köves me­derben tajtékzó, habzó, örökké zajos folyókkal, nap­sugaras völgyek, gazdag kertek és szőlőhegyek. Boksái mindig fest: télen és nyáron, tavasszal és ősz­szel. Különösen az őszbe- boruló hegyi erdőséget sze­reti ábrázolni, szélsebes zu- hatagokkal a hegyszoros­ban. „A radványi erdőben“, „Uzsgorodi vár“, „Fenn a magasban“ c. festménye és Ivovi tájképei kompozíciót tökélyükkel és átgondolt színskálájukkal, a vöröses­okker tónusok eluralkodá­sával örvendeztetik szemün­ket, De Boksái nemcsak az erdő szinpompás díszessé­gét és a folyó hideg csillo­gását igyekszik visszaadni, Miközben a részletekben hű, marad a természethez, egészben tipizálva adja visz- sza szülőföldjének fenséges, örömöt sugárzó tájait. Meggyőző igazsággal hoz­za elénk egy másik művész — Kassai ecsetje — a télbe boruló hegységet, „Tél a Kárpátokban“ és „Téli nap“ c. festményein szűzi fehér­séggel csillog a hó a Kárpá­tok csúcsain. Szomszédsá­gukban ünnepi hangulatú kép — „A vízivillany erőmű gátja“ — áttetsző vízzel, sárgás homokkal, a háttér­ben lilás-kékes hegyek Kas­sai mesterien közvetíti a, borús nyári nap vagy est­homály („Zápor“, „Este a Verhovinán“) csendjét, tű­nődése s légkörét. Kassai szélesen, magabiz- , fosan ábrázolja a tájakat, mesterien vetíti elénk a fényt, a levegős távlatot, a természet jellegét és álla­potát a nap és év bizonyos szakában. Mély benyomást gyakorol­nak Soltész Zoltán alkotá­sai: a „Téli est“, a be-nem- jagyó kékes patakkal, a fa­lusi házak ablakából áradó meleg fénnyel, az „Ősz“, a hegyek messzeségbe vesző levegős vonalán, a „Tél“, a kékes árnyakkal a havon és az ég hideg kékségével, amelyből élesen kiválik a fenyők sötétzöldje. Az említett tájképfestő­csoporthoz tartozik még E. Kontralovics A. Bereckij, A. Marton és még sokan má­sok. A. kárpát-ukrajnai festő­művészek legtöbb alkotásá­nak egyik legfőbb vonása — a tartalmasság. Azonban még mindig küzdeniök kell a bizonyos­fokú dekorativitás és a rész­letek elégtelen .,megfestett- sége“ ellen, ami akadályt képez az elmélyült termé­szeti kép megalkotásában. Nem találni a kiállításon bonyolultabb kompozíciója festményeket sem, bár eh­hez egyesek, mint pl. Bok­sái is, megfelelő adottságok­kal rendelkeznek. Mindezek ellenére úgy látjuk, hogy egyre érettebb a kárpátukrajnai festők művészete. Skálájuk mind szélesebb: figyelmüket most már nemcsak a természet köti le, hanem az ember is. Alkotómunkájukban méltó UKRAJNA DOLGOZIK Irta: VLAGYIMIR SZÓSZ JURA Micsoda boldogság e szabad földön ál ballagni, dolgozni, hogy a vak éjjelek, amelyek elfedték az öröm kapuját — gyönyörű földünkre vissza ne térjenek. Aranyló sugárral iramük tavaszunk, erdőnek-Hiezőnek cseréli köntösét. Dong már a kalapács, az üllő szava zúg, testvéri összhang ez, győzelem, dicsőség. Falvak és városok a kormos romokon épülnek s dúsabbak lesznek, mint azelőtt. Műhelyek fényiének. Felharsan robogón Ukrajna teremtő munkája mindenütt. Hullámzó tengeren hajók iramodnak, végtelen réteken piroslik a hajnal: milyen boldog öröm igy dolgozni annak, kit a Kreml szőr be örök sugarakkal. Hidas Antal fordiIú :i. i helyet kezd elfoglalni a szo­cialista munka témája. Ebben a vonatkozásban igen jellemző Óljuk „Favá- j gók" c. képe, amelyet az Ukrán SZSZK Képzőművé- \ szeti Kiállításáról ismerünk óljuk hősei j.aíaíou, mére­ssék, az önbizalom csak úgy árad róluk s szinte a hegy­csúcsok levegője veszi őket körül. Az egész festmény mintegy himnusza a szabad munkának. Ezt a témái jut­tatja kifejezésre a fest­mény általános kompozíció­ja is. amelyben eluralkod­nak a ledöntött óriási fa­törzzsel játékszerként bánó emberi figurák, ezt jejezi ki a kép általános derűs kolo- rilja, levegős, napos jelle­ge. Kár azonban, hogy a téma nem bontakozik ki maradéktalanul és, hogy a művésznek nem sikerült az egyénités az ábrázolt embe­rek jellemzésénél. Az idősebb nemzedékhez tartozó Erdélyi főleg a port­ré műfaját kultiválja. „Fia­tal kolhoztagok“ című port­ré festményén látni, hogy az ember impresszionista de­koratív ábrázolásmódját, ami többi munkáinak volt a hibája, az ábrázolt ember jellemének figyelmes tanul­mányozása váltja fel. Ezen az alkotásáti sem tudott azonban megszabadulni a ruházat és a környezet et­nográfiai díszességének von­zásától. Ez a fogyatkozás csökkenti a „Balog K. F. — a dolgozók területi tanácsa tagjának — portréja"' című érdekesen elgondolt alkotá- ! sónak értékét is. társaság, Magyarország és Bulgária fiai és lányai mérnökök, agronómusok, orvosok lettek.A moszkvai főiskolák diplomájával a kezükben hazautaznak, hogy tevékenyen résztve- gyenek országuk szocialista építésében. Most pedig hadd legyünk szemrehányást a művészek­nek, mert fogyatékosán dol­gozzák fel a mindennapi élet témáit. Hohlov „Szabad nép. A folyóparton“ című munlcája művészileg néni teljesértékű és ezért nem is tudja betölteni ezt az űrt: Nem titok, hogy a fiatal művésznemzedék korántsem a legjobb munkákkal je­lentkezett a kiállításra. Gondolkozzon el e fölött a Kárpát-Ukrajnai Képzőmű­vészeti Szövetség vezetőség? is. Igazi melegséggel nem a festészet szólaltatja meg a mai témát, hanem a szob­rászat, a domborművek, az olyan alkotások, mint Szvi- da ,;Hucul család“, Hucul nő", „Csői:“ című munkája és a művész műtermében lévő, be nem fejezett , „A Polonyinán“ („A hegyek­ben“). A nép életéből meri7 tett témák egyszerűségéből és őszinteségéből kiérződik a mélységes emberszeretet, az éleügazság, és a látszólag durva famegmunkálás mö­gül — a forma finom plasz- ticitása. A kárpát ukrajnai képző­művészek alkotói vágyai> most ellöltik a Nagy Októ­beri Forradalom 40. évfor­dulója jubileumi kiállításá­nak előkészületei. Ezen a kiállításon mindannyian meg akarnak szólalni, hírt akarnak adni arról a bol­dogságról, amit a népnek a draga Ukrajnával, a nagy néppel való újiaegyesülés jelentett, fi*

Next

/
Thumbnails
Contents