Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-19 / 246. szám

öiláy proletariat e&yesülfeUk f

AZ MDP SZABOLCS-SZATMÁRMECYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

A mai számban :

Helyi adatok a „Pártunk tíirténcte”-tanfolyan’ számára (2. oldal)

Akik Lenin zászlaja alatt harcoltak (3. oldal; Asszonyoknak, lányoknak (4. oldal)

Katonák az almáskertben (5. oldal)

Hírek (6. oldal)

XXI. évfolyam, 246. szám

AIIA 50 FILLER

1955 október 19, szerda

Legalább úgy szeressük a traktort, mint parasztember a lovát

Minden országnak meg van a tája, amit ha aláírás nélkül képen lát is az ember, ráismer. Régen, ha Magyarországot akarták egy képen megmutatni, világszerte pusztaságot, csordákét mellett delelgető gulyát, déiióábos terméketlenséget festettek a festők. Akárhol látták, tudták róla: ez Magyarország. Igaz is volt mert az urak országát az elmaradott gazdálkodási módszerek, alacsony terméshozamok, szerte az országban terméketlenség, aszály jellemezte. A nép nyomorát nár nem mutatták meg a képen, csak a földét — azt is úgy, mint szépséget. Manapság a gépi munka segíti az embert a mi országunkban is. Itt a mi megyénkben a szélbarázdákban, a homokdombok közt is évről-évre több gép műveli a földet, szánt, vet, ápolja a növényeket, arat. Most, amikor az őszi szántás, vetés folyik, traktorok dübörgésétől hangos mindenfelé a halár. És évről-évre több és több van ezekből a gépekből. 1950-ben 399 traktor állt a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok rendelkezésére. Most az első ötéves terv után 767 traktor dolgozik bogár- serénységgel megyénkben. Nagy érték minden gép — ezt is megtanultuk — és nagy hasznot, gazdag jövedelmet biztosít mindegyik, ha azok, akik rajta ülnek, vezetik, szeretettel, megbecsülve dolgoznak vele, gondosan ápolják, tisztogatják és megjavítják, ha baja esik. A legjobb, legöntudatosabb traktorosok részéről szereteted gondoskodást tapasztalunk. És sokáig tartanak ezek a gépek. A mándoki gépállomáson például van vagy négy olyan traktor, amit 1948-ban gyártottak és mindjárt ki is adtak a gépállomásnak. Ezek a gépek ma is dolgoznak, nagyon ritkán esik bajuk, a javítási ráfordítás igen kicsi ahhoz viszonyítva, amennyi a velük elvégzett munka értéke. Ezek között a gépek között van olyan, amelyik még nem volt a megyei javítóműhelyben, így például Darmai Sándor gépe. Darmai Sándor szereti tratorát, gondozza, vigyáz rá — a segédvezetőt is úgy választja meg, hogy az is legalább annyira szeresse gépét, mint ő. Jó is mindig a gépe, jól halad vele az őszi szántás-vetésben, a műszaknormák teljesítésében. De ennek az ellenkezője is megvan ugyanezen a gépállomáson is.

E két jelenség egy helyre gyökeredzik: mind a gépszeretet, mind a gép semmibevétele az ember gondolkodásából és a gép s az ember közt létrejött új viszonyból adódik. Népünkben a múltban igen nagy volt a gép utáni vágy. Egy, egy gépnek száz és száz nézője akadt. De a széles néptömegek részére elérhetetlen magasságban volt a gép. Számukra, csak az emberfelettién nehéz, kínzó munka jutott. A felszabadulás után megváltozott a helyzet. Ugyanazoknak, akik azelőtt cso- dáltákya gépet a pártvezette munkásosztály nagyszerű munkája folytán szinte ölébe hullt a gép. Kettős hatása volt ennek. Az egyik emberre úgy hatott, mint aki hosszú sóvárgás után az első lovat tudja ragasztani magának, szeretettel gondozta és babusgatta a gépet. A másik ember — különösen a fiatalok — látva, hogy milyen nagy és egyre növekvő gépparkunk van, nem mérte fel a gépek értékét s ebből eredően hanyagul bánt vele. Pedig legalább annyi szeretetet megérdemel a traktor, mint amennyi szeretetet megad a parasztember a lovának.

Különösen a Tiszántúlon, ott ahol nagyobbak a községek, s távolabb vannak a földek, kifejlődött a magyar parasztokban egy olyan nagyfokú lószeretet, mint a Don és a Volga mellett élő. hatalmas sztyeppékét járó kozákokban. Nálunk gazdamérő is volt a ló. Sok példa van arra, hogy alig volt mit enni aszályos esztendőkben egyik, vagy másik szegény, vagy középparaszt családnál, de a lónak kiteremtette a gazda még az abrakot is. Ma is meg van ez a szeretet és büszkeség, hiszen a tsz. elnökeink, brigádvezetőink a vendégeket először a lóistállóhoz vezetik, hogy a lovakat nézzék meg először. Ezt bizonyítja a mezőgazda- sági kiállításon bemutatott lóállomány is.

Dolgozó népünknek erre a nagyszerű tulajdonságára hivatkozunk akkor, amikor gépparkunk megbecsüléséről és okos fel- használásáról beszélünk. A traktor, mint gépparkunk fő erőgéptípusa, a gépesített mezőgazdaságban teljesen a ló szerepét veszi át. Azzal a különbséggel, hogy sokkal többre képes és sokkal olcsóbb. Ebből eredően ha a traktorosoktól legalább ugyanazt a megbecsülést kívánjuk gépük iránt, mintahogy a gazda szereti a lovát, nem lehetetlent kérünk, sőt talán alacsonyra is szabjuk a mércét. Bár ahhoz, hogy a traktoros ezt teljesíteni tudja, egyben kiváló szakembernek is kell lennie.

Jó gazda még soha sem hajtotta agyon a lovát, nem terhelte agyon, sáros úton maga is nekidől a lőcsnek, mert azt tartja, hogy az oktalan állat helyett az embernek kell gondolkodni, az embernek kell a mértéket megszabni. Ezt a gondolatot vonatkoztathatják magukra a traktorosok. Kötött talajon csak ügy lehet hármas, vagy négyes sebességgel szántani, ha a gépet kockára tesszük. A jó traktoros tudja, hogy ezt nem teheti. Ezért hát nem is erőlteti gépét, hiszen ugyanúgy rá van utalva arra a gépre, még kereset szempontjából is, mint a paraszt- ember a lovára.

Látott-e már valaki olyan gazdát, aki elfelejtette a reggeli lóápolást? Ilyen nincs. Traktorosnak sem szabadna lenni olyannak, aki elfelejti a traktor ápolását. A gondos gazda gyakran megvizsgálja a vasat a lova patáján, megnézi a szerszámpárnákat is, hogy fel ne törje az állat gerincét, szügyét. Vajon nem ezt kell-e tennie a jó traktorosnak is? Csak azzal a különbséggel, hogy a traktor ápolása sokkal bonyolultabb. A megfelelő normálhold utáni gépkarbantartás időszakot a traktor gondozására kell fordítani.

A jó traktoros tudja, hogy csak kifogástalan, műszakilag üzembiztos géppel teljesítheti tervét. Csak ilyen géppel növelheti keresetét. A gép és az ember tehát egymásra van utalva. De nézzünk túl az egyéni szempontokon, hiszen gazdák vagyunk, az ország gazdái. Mit jelent az, ha traktorosaink igyekeznek megnyújtani erőgépük és egyéb gépeik élettartamát? Elsősorban több és jobb gépet, s ezen túl a népgazdaságnak kevesebb kiadást, mert ha a traktor átlagos élettartamát nyolc-tíz évről csak 12 évre tudjuk is felemelni, az már megyénkben újabb 5-6 gépállomás gépszükséglétét biztosítja. Vagyis sok-sok millió forint a népgazdaság szempontjából. Mindezt pedig elérni nem is olyan nagy dolog. Hiszen a gépek megbecsülése, szeretete alapja ennek.

A traktorosok megértéséhez, lelkesedéséhez, szívéhez szólunk, amikor ezt a követelést tűzzük eléjük: „Legalább úgy szeressük a traktort, mint parasztember a lovát'j

Zárszámadásra készülnek

a demecseri Dimitrov Termelőszövetkezet tagjai

A szabolcsi láposok kellős közepén több mint 600 hold földön gazdálkodik a demecseri Dimitrov Termelő- szövetkezet 70 tagja. Már elvégezték az őszi betakarítás dandárját, csupán néhány hold kukorica és 35 holdas gyümölcsösükből egy-két hold termése vár leszedésre. A szövetkezet tagjai szorgalmas emberek. Már elvetették az őszi árpát, rozsot és a napokban a búza vetése is befejeződik. Búzából mintegy 20 holddal vetnek többet, mint tavaly.

Azért halad ilyen jól a munka ebben a termelő- szövetkezetben, mert tagjai tudják, hogy nem vész kárba fáradságuk. Forgács Julianna, a TSZ könyvelője gondosan nyilvántartja a végzett munkát. Számon tartja azt is, hogy a

tagok mennyi előleget vettek fel. Papírra rögzítik a tsz. minden bevételét, kiadását, terményből és az állatállományból származó jövedelmet. Már egy hete készül a zárszámadásra. Kimutatásokat készít, hogy minden tag láthassa a szövetkezet beruházásait is. — Legutóbb ezt írta fel hirdetőtáblájára: a termelő- szövetkezet tagjai eddig 28.900 munkaegységet teljesítettek. Előleg címen kiosztásra került munkaegységenként 8 forint 40 fillér. Kenyérgabonából 4 kiló 35 deka, takarmány- gabonából 65 deka, burgonyából, szalmából, szénából, tűzifából és egyéb terményekből is bőségesen kaptak, amelyeknek értéke már jóval meghaladja a 25 forintot. A szövetkezet eddigi tiszta jövedelme több

mint egymillió forint. Ebben nincs benne a közel 30j vagon alma, 40 vagon búr-1 gonya és egyéb termények! ára. A hosszú és rövid lejáratú hitelek esedékes részét, a gépállcmási tartó-, zást máris — mintegy 20.000 forintot — kifizették. 35.000 forintot tartalékoltak szo-( ciális alapra, hét és félezer forintot pedig a földjáradékok kifizetésére.

Minden pontosan fel van jegyezve ebben a szövetkezetben. A könyvelés naprakész, s nem okoz majd| nagy gondot a szövetkezet, vezetőségének a zárszámadás. Az előbecslések alapján a természetbe- niekkcl együtt 56 forintot1 ér majd egy-egy munkaegység ebben a termelőszövetkezetben.

Újlaki Vilmos.

Gazdag kukoricatermést takarítónak be megyénk állami gazdaságai

Megyénk állami gazdaságaiban az idén több mint

2.000 holdon termeltek kukoricát. 80 százalékát géppel vetették, ápolták, s a kukorica egyenletesen fejlődött, gazdag termést hozott. A Tiszavasvári Állami gazdaságban például 120 holdba vetettek magyar lófogú kukoricát, amely 35 mázsás átlagtermést hozott. A gazdag termés betakarítása nagy gondot okozott a gazdaság vezetőinek, mert a kukoricatörés első napján megteltek a meglévő kukorica górék. A gazdag termés láttán a gazdaság vezetői dróthálóból és naprafcrgó-szárból ideiglenes tárolókat készítettek, amelybe a nedvesebb kukoricát tárolták. A teljesen beérett kukoricát pedig padlásokra és ideiglenes szárítókba hordták.

Gondosan megszervezték a szárbetakarítást, a kukoricatarló felszántását és bevetését is. Jelenleg mintegy 50-en törik a kukoricát, de máris nyomukban halad a Zetoros fűkasza, amely a szárat vágja. Négy dolgozó a levágott kukori- caszárat pótkocsira rakja s a silókúthoz hordja. A szárlevágással egyidőben megindult a szántás, boro- nálás és vetés. A jól megszervezett gépi munka nyomán minden munka egyszerre halad ebben az állami gazdaságban. Eddig több mint 50 hold földön

végezték el a kukorisatö- rést, szárbetakarítást, szántást, vetést.

Hasonló szép munkát végeznek a Dombrádi Állami Gazdaság dolgozói :s. 100 holdas kukorica táblájukról 52 mázsás átlagtermést takarítanak be, s ezzel tervüket mintegy 50 százalékkal teljesítették túl. ■

Megyénk majdcsak minden állami gazdaságában ilyen szervezetten folyik a kukorica betakarítása. Ed- dig több mint 40 íűka- szálógép, 11 silótöltőgép, 61 traktor, 28 vontató és; 3 átalakított kombájn segíti a kukorica gyors beta-' karítását, tarlójának felszántását, bevetését.

Az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságának versenyfelhívása

Az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatósága jutalom kitűzésével versenyre hívja fel a megye vaiameny- nyi állami gazdaságának igazgatóját, vezető agronó- musát az őszi talajelöké- szítési, vetési, mélyszántási, betakarítási, _ szerves- trágyázási és siiózási munkák meggyorsítására és maradéktalan teljesítésére.

A versenyben az alábbi szempontok betartásával lehet résztvenni:

a) Talajelőkészításkor el kell végezni vetés előtt a simííózást, vetés után a gyűrűs hengerezést. A vetést október 31-ig be kell fejezni.

b) A mélyszántást 23—25 centi mélységben kell végezni. Elvégzésének határideje november 30.

c) Betakarításkor, különös tekintettel a burgonyára, kézi szedés esetén utánszedést kell végezni

kultivátorozott és boronáit területen. A betakarítást minden növényre vonatkoztatva —• beleértve a másodvetésű kukoricát is legkésőbb november 10-re be kell fejezni.

c) A szervestrágyázást a kiadott utasításnak megfelelően — területkijelöléssel — kell végezni. A szántóterület egynegyed részén holdanként 150—200 mázsa trágyát Kell a talajnak adni. E munka elvégzésének határideje november 15.

e) A siiózási tervet túl kell teljesíteni minőságüeg kiváló silótakarmány készítésével. Egy-egy 150 köbméteres silógödröt 2—3 nap alatt meg kell tölteni. Határidő a siiózási tervek túlteljesítésére - november. 15,

A versenyt december 15-én értékeli az igazgatóság.

A versenyben legjobb eredményt elérő gazdaság

4.000 forint prémiumban részesül. Ebből az összegből 2000 forint az igazgatót,1 2000 forint pedig a vezető agronómust illeti. A második helyezést elérő gazdaság 3000 . forintot kap, amelyből 1500 forint az; igazgatót, és 1500 forint a vezető agronómust, a harmadik helyezett gazdaság 2000 forintot kap, amelyből 1000 forint az igazgatót és 1000 forint a vezető agronómust illeti.

Az Igazgatóság felhívja a gazdaságokat, hogy minél nagyobb számban csatlakozzanak a felhíváshoz. Molnár János, az állami gazdaságok megy ei igazgató j a.

I “ W a m SP' 13 a 1

fépb h üh ív hí ammm vm m ■

^a^* - - - - aai^^v ’ ^^^a

Ka Jgg WSt nf Jäa 1. .

HHIL. rau! jőr áÉjijL jüL „jM

AZ MDP SZABOLCS -SZATHÁRMECYt^TZOTTSÁGÁNAI^UPJ^^