Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-16 / 244. szám
1955 október 16, vasárnap NÉPLAP rQöoid kiilfßtdi hít(ek A CGT adminisztratív bizottsága közleményt adott ki az algériai kérdéssel ösz- szefüggésben. A közlemény kiemeli, hogy a megoldás az Mgéri ' nép hivatott vezetőivel tartandó tárgyalásokban rejlik, akárcsak Tunisz és Marokkó esetében történt. A CGT felhívja a francia dolgozókat és szervezeteket, ' támogassák ezt az álláspon- ] lot és követeljenek együttesen kegyelmet a halálra j ítélt algériaknak, követeljék a kötelező szolgálati idejét teljesített korosztály továbbra is benntartott tagjainak leszerelését, a tartalékosok visszaküldését, az egy év óta Algériába küldőit fegyveres erők visszavonását, a szükségállapot hatályon kívül helyezését és a megtorlások megszüntetését. * A Reuter hírügynökség Jelentése szerint Sidneyben, a Melbourne-ben csütörtökön több, mint 8.000 rakodó- munkás beszüntette a munkát. Hatvan hajón a rakodás szünetel. A rakodómunkások tiltakoznak egy döntőbírósági ítélet elten, amely el marasztalta béremelési követelésüket. A dokkmun- másók szakszervezete bejelentette. kedden az összes ausztráliai kikötőben beszüntetik á munkát, hogy a munkások megvitassák a bíróság döntésit. Az AFP jelenti: Argentínában körülbelül 100 parlamenti képviselő a börtönben várja, hogy befejeződjek a vizsgálat a Peronrendszer alatt szerzett vagyonuk eredetéről. Egyébként mintegy 60 parlamenti képviselő és szenátor szökésben van. * A Tájékoztató Iroda laoszi jelentése alapján' közli, hogy október 12-én az Észak-Laoszban fekvő Szamneua tartományban értekezlet, kezdődött. Az értekezlet célja, hogy újjászervezzék és szélesebb alapokra fektessék a patetlaoi ogjáíégeS nemzeti frontot. N. D. Bjclohvosztyikov londoni szovjet ügyvivő október 13-án fogadást adott a szovjet hadihajók angliai baráti látogatása alkalmából., A fogadáson jelen volt A. G. Golovko tengernagy és .a szovjet hadihajók tisztjei, továbbá Lord Mount- baíten, az angol hadstenge- i ászét vezérkari főnöke, George Creasy tengernagy, a portsmouthi katonai támaszpont parancsnoka és más személyiségek. A fogadás mrleg, baráti légkörben folyt le. *11 Az orosz-brit kereskedelmi kamara október 13-án villásreggelit adott. A. N Kosziginnek, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyettesének és az A. N. Ko- szigin vezetésével jelenleg Lcóde-ben tartózkodó szovjet könnyűipari szakétté küldöttség tagjainak tiszteidére. * Csütörtökön végétért « bécsi Waagncr—Biró Fém miivek dolgozóinak sztrájk ja. amellyel száztíz társul elbocsátása ellen tiltakoz tsk.. Az egységes feliépé: sikerrel járt: az clbocsátot. munkások és alkalmazottal túlnyomó többségét vissza vették. A Német Szociáldemokrata Párt vezetősége együttműködési ajánlatot tett a bonni kormánynak A Német Szociáldemokrata Párt vezetősége Hannoverben tartott ülésén elhatározta, hogy tekintettel a küszöbönálló .genfj értekezletre, ajánlatot tesz a bonni kormánynak külpolitikai téren folytatandó együttműködésre. Erich Ollenhauer pártelnök az ülés után kijelentette. hegy a Német Szociáldemokrata Párt vezetősége a határozat'értelmében „bizalmas megvitatás.1’ céljából konkrét javaslatokat terjesztett *Brentano külügyminiszter elé. Befejeződött a magyar—jugoszláv határiigyi fövegyesbizottság VI. ülésszaka A Magjai- Népköztársaság kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya között a határi neiden"' '.a “előzésének és kivizsgálásának tárgyában 1953. augusztus 28-án Baján megkötött egyezmény értelmében a magyar-—jugoszláv határi ügyi fövegyesbizottság 1955. J október 12-től 14-ig Osije- jkon megtartotta VI. rendes ülésszakát. A fövegyesbizottság meg- } állapította, hogy a magyar- jugoszláv határon az V. és > VI. ülésszak közötti időfcen javult a helyzet. ■ A szovjet hadihajók angliai tartózkodásáról Október 13-án A. G. Golovko tengernagy, a szovjet balti flotta parancsnoka, a Szverdlov zászlós cirkáló fedélzetén fogadta Barnett, Barrow és Miles tengerna- gyokat, akik fegyvertársai voltak a második világháború idején a fasiszták hadiflottája elleni harcokban. A találkozó szívélyes légkörben folyt le. Az angol tengernagyok ajándékokkal kedveskedtek Golovko tengernagynak. A nap második felében Gclovko tengernagy a Szverdlov cirkáló fedélzetén fogadást adott az angol flottaadmirálisok és tisztek tiszteletére. A fogadáson jelen volt Fraser tengernagy, Creasy, a pertsmouthi katonai- haditengerészeti támaszpont parancsnoka és az angol flotta sok más magasrangú tisztje. Fraser tengernagy kérésére a szovjet cirkáló matrózai több számot adtak elő kultúrcsc-portjuk műsorából. Délután két órakor engedélyt adtak a lakosságnak az Alekszandr Szuvorov cirkáló és a torpedórombolók I megtekintésére. Október 13-án este a szovjet és az angol tengerészek barátságos labdarúgómérkőzést vívtak egymással. Többszáz szovjet tengerész október 14-én Londonba utazott, hogy megtekintse az angol fővárost. Nyílt levél Magyarország határain kívül tartózkodó honfitársainkhoz Amikor búcsút mondtunk egymásnak, ezzel indítottatok útnak: „írjátok meg az igazságot!“ És mi így válaszoltunk: „Megírjuk, mindent megírunk.“ Tele voltatok kétséggel és reménykedéssel, félelemmel és sajnálattal. Újra és újra szátokra tolakodtak a szavak, amelyekkel vissza akartatok tartani minket, a szavak, melyeket innen-onnan szedtetek fel és amelyek hitelességében ti sem bíztatok, de az ellenkezőjét sem mertétek hinni. Kétség és fül-' besúgók Magyarországra szórt rágalmaival szemben és kétség a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa amnesztiatörvényével szemben. De egyúttal reményke-, dés is, hogy hátha mégis nekünk .van igazunk, amikor véget vetünk önkéntes számkivetettségünknek és amikor. bízunk a magyar nép államában. A félelem azonban ott tartott benneteket és ránk bíztátok, hogy „derítsük fel a terepet:“ — Mondtátok, hogy írjunk, de féltetek, hogy nem lesz módunkban levelet küldeni nektek. Nem egy közületek már megkapta , személyes,-, névre szóló üzenetünket, de ügy érezzük, — ez nem elég. Világgá keli kiáltanunk, hogy minden határainkon kívülre szakadt magyar fülében ott visszhangozzék a szó: idegenből — hazakerül- j tünk végre. Hányódó, kal- ! lódó, mindenki prédájából, senki gyermekéből, az egyik napról a másikra tengődő, hazátlan vándorból egy fejlődésére és új életére büszke ország egyenjogú polgáraivá leltünk.. . . Bevalljuk: a fölényes legyintés. mellyel r aggályaitokra feleltünk, a gúnyos mosoly, amellyel a ránkváró borzalmak meséit fogadtuk, az ellenérvek és a honfitársainktól érkezett magyarországi levelek, amelyeket a jó- és rosszhiszemű tanácsokkal szegeztünk .szemben, — csak félig-med- ,dig voltak őszinték. Bennünk is fel-felrémlett a gondolat, hogy mi lesz, ha mégis . . .? . És most, immár túl az utazás, a határátlépés. az első órák és napok izgalmain. úgy, ahogy ígértük, piegirjuk az igazságot. Megírhatjuk. Hogy mennyire megírhatjuk, azt ott, az idegenben talán meg sem érthetitek' igazán. Áz.első perctől kezdve éreztük a haza gondoskodását. A határ átlépése után könnyeiken keresztül mosolygó hozzátartozóink, vártak bennünket. Már az első nap birtokunkban .volt a személyi igazolványunk és munka- könj-vünk. Munkatábor helyett képességeinknek megfelelő munkát kaptunk és néhány napon belül aktív dolgozói lettünk hazánknak. Semmi egyebet nem kíván a magyar állam tőlünk, mint odaadó, szorgalmas munkát és azt boldogan teljesítjük. Egy hajdani elmaradt agrárországban, amelyen a háború ezer sebet ejtett, — még a magyar nép történelmében példátlan fejlődés után is, — rengeteg tennivaló akad és ebben ránk is számítanak. Honfitársaink! Most már nem lehet okotok a kételkedésre, a habozásra. A magyar nép, a magyar állam, a haza vár benneteket. Megbocsát, támogat, becsületes munkát kér és biztosít nekünk és, nektek, valameny- nyi külföldre szakadt, megtévedt, de becsületes magyarnak.“ Franciaországból hazatért Markovits Vera sk., a Hun- garotex mérnöke. Angliából hazatért Barsi Erzsébet sk./ a budapesti Vas utcai szülészeti klinika ápolónője. Olaszországból hazatért Babicsek Antal sk., a solymári cipész kisipari szövetkezet dolgozója. Belgiumból hazatért Ttt- boly Otto sk., segédmunkás, Petőmihályfalva. Belgiumból hazatért Labo- rarvevits Katalin sk., Háziipari szövetkezeti dolgozó, Budaörs. Olaszországból hazatért Juhász Imre sk., a makói gépgyár dolgozója, a helyi Vasas labdarúgó-csapat edzője. Franciaországból hazatért Jovi Béla sk., volt légiós, a MÁVAUT szerelő-lakatosa, \ K N ZETKŐZI IZE IS L E Két hét sem választja el már a világot a külügyminiszterek genfi értekezletétől. Ilyen időkben, döntő fontosságú nemzetközi találkozók előtt, a világpolitika minden apró rezdülését aszerint értékelik; elő- segíti-e vajon a légkör meg- javulását, vagy sem, kedvező előjele-c a bekövetkező eseményeknek, vagy nem. Vannak azonban a nemzetközi helyzetnek olyan. „rezdülései“ is, amelynek egyenesen feladatuk, hogy befolyásolják a nemzetközi kapcsolatok levegőjét. Mrst, Genf előtt is tanúi vagyunk annak, hogyan áll a harc a megegyezés hívei cs ellenfelei között. Az előbbiek gondosan ápolják Genf szellemét, mint a külügyminiszteri értekezlet sikerének nélkülözhetetlen előfeltételét. Az utóbbiak, a megegyezés ellenfelei ezzel szemben minden áron igyekeznek tönkresilánjdtani a genfi szellemet, igyekeznek előidézni olyan jelensége két, amelyek károsan éreztethetik hatásukat a világ- politikában. Nagj’on szemléltető példa erre IRAN CSATLAKOZÁSA A TÖRÖK—IRAKI SZERZŐDÉSHEZ. Iránt, köztudomás szerint, senki sem fenyegeti. Legnagyobb és legtekintélyesebb szomszédja, a Szovjetunió, évtizedek óta a jószomszéd- [ ság politikáját folytatja irá- nyában. Irán kormánya most mégis csatlakozott a török—iraki paktumhoz, amelyről a londoni rádió helyesen állapította meg, hogy „amerikai elgondolás“. Törökország az atlanti szövetség tagja, Irak az imperialista nagyhatalmak egyik legelső csatlósa. Anglia, az egyik legnagyobb imperialista hatalom, maga is tagja ennek a paktumnak, amely így nem egyéb, mint az atlanti szövetség ú?:siai tolda- lcka, a szovjet-ellenes agresszió bázisa. És most Irán, amely csak hálával tartozik a Szovjetuniónak, függetlenségének következetes tiszteletben! áldásáért, önnel len támogatásáért cs számtalan politikai és gazdasági előnyért, belép ebbe a szövetségbe, cs ezzel — Imint az amerikai Associated Press hírügynökség hírmagyarázója megjegyezte, — „megerősítette az atlanti szövetség nagy fontosságú1 keleti szárnyát“, „megta-r gadta a Szovjetuniót“. . Am Irán ezzel a lencsével nemcsak a Szovjetuniót „tagadta meg“, hanem saját függetlenségét is. Megtagadta ezenkívül mindazokat a szomszédos államokat, amelyeknek kormányai féltve őrzik a nehezen megszerzett függetlenséget és a békét. De ez még nem minden: mindez Genf előtt történt. Az iráni kermánj' lé- I pásé időpontjának nyilván 1 szándékos megválasztásával | a nemzetközi háborús erők I szolgálatában igyekezett rontani a nemzetközi légkört, mérgezni próbálta a nemzetközi kapcsolatok levegőjét. Joggal vetette fel a Monde című francia lap azt a kérdést, hogy „vajon nem komoly csapás-e ez a nemzetközi enyhülés politikájára“. Kétségtelenül annak szánták. De mégsem az, mert a megegyezés politikája már sokkal nagj'obb támogatással rendelkezik a világon, annál, semmint hogy ilyesfajta lépésekkel vereséget lehetne rá mérni. A háborús erők számításai azonban nem mindig válnak be. Jól példázzák ezt AZ INDONÉZIAI VÁLASZTÁSOK, ahol a szabadságszerető nép, a nemzeti függetlenség erői elsöprő győzelmet arat- , tak a gyarmattartók szekér- ■ tolói fölött. Az indonéz nemzeti párt, Szaszlroami- dzsozso, volt miniszterelnök imperialista-ellenes pártja, elsőként került ki a választási hadjáratból. A kommunista párt, amelynek vezetőit 1948-ban csaknem az utolsó szálig -kiirtották, 6 milliónyi szavazatot kapott. „A demokratikus erők meggyőző diadalt arattak“ — mondotta Aiáit elvtárs, a kommunista párt főtitkára. — Ez a választás — telte hozzá — „a külföldi tőke veresége“. Az amerikai AP hírügynökség kénytelen volt bevallani, hogy „nyugati diplomaták csalódottságukat fejezték ki a nemzeti párt győzelme miatt“. ,.A legtöbb indonéziai lap és politikai megfigyelő egy eléri abban, hogy a kommunistáknak nagy szavuk lesz az új kormányban“ — írja az AP. A New York Times című befolyásos amerikai burzsoá lap leplezetlen félelemmel írta meg, hogy „ezek az eredmények előrevetítik az árnyékát annak, hogy Indonézia „semleges“ lesz. Ez a semlegesség növekvő hidegülést jelent a nyugati világ iránt és fokozódó barátságot a kommunista Kínával“. Érdemes egy pillanatra elgondolkozni az iráni és az indonéziai eseménj-ek felett. Mert bár látszólag nem függnek össze, azonos tanulságot nyújtanak: a nép mindenütt a béke és a függetlenség ügye mellett áll. Szembekerül a néppel az a kormány, amely idegen imperialista érdekek szolgálatába szegődik. Sím iMat A pesszimizmus válság« Associated Press amerikai, távirati iroda londoni tudósítója élesszemű, minden benyomásra fogékony ember. Nemrégiben ezt a megfigyelést telte; „Londonban manapság nem szokás a hidegháborút emlegetni, vagy szidni az oroszokat. Beszélgetésekben, politikai szónoklatokban és a lapokban egyre ritkábban bukkan fel a „szovjet veszedelem“ kifejezés ... Az amerikai megíijjye- löt aggasztják ezek a jelenségek. Nem jól érzi magát ez az egy szem pesz- szimista a sok optimista között. Kényelmetlen érzése ilyen félje jdalásra késztette: „A genfi szellem, úgy látszik, szilárd pozíciót vívott ki magának Anglia-, ban...” Már ez is elég lenne ahhoz, hogy Topping úr lelki egyensúlya meginogjon. De ráadásul még egy kis sürgős pcsszh3H.smu.s- behozalallal sem lehet segíteni, mert a genfi értekezlet az Egyesült, Államokban is „a derűlátás hullámát váltotta ki." így aztán — panaszkodik a mogorva amerikai — Angliában „elterjedt a meggyőződés, hogy í a nemzetközi égbolt fétiföttésr és általában egyetértenék azzal, hogy a fegyverzetit korlátozni és csökkentem! kell. V'éjJT'T* Topping egy kicsitűtíft- loz. A nemzetközi' épbőH még nem felhőtlen, de az időjárás érezhetően .megjavult. A népek felkeresik egymást és békésen beszélgetnek. Azokat; a meg - átalkodott pesszimistádat pedig, akik még , mindig viharkabátot és 1 luiiKMit viselnek, kinevetne. A genfi szellem nemcsak afféle szellőcske, amelyik véletlenül fújni kezdett és ! véletlenül el is altttat. A genfi szellemhez a«népek I reális, fontos anyagidé« erkölcsi érdekei ftraíMb»rtr.. Végétért a Béle-VHágtaséss irodájának üiésgHira .4Október 13-án eete megtartották a Béke-Világta-. nács Irodája ülésszakának záróüiését. A felszólalások * elhangzása után az ülésszak ‘ részvevői A. Varela'(Argentína) javaslatára elfogadtak egy határozatot, • amelynek értelmében 1956-ban ünnepélyes keretek körött meg-, emlékeznek a világirodalom olyan kimagasló alakjairól, mint Rembránd! (Hollandia), # Benjamin Franklin (Egyesült ff Á11: - mok), Mozart (Ausztriák Heine (Németország),' B=, - nard Shaw (lrörsri Piérre Curie (Franciaország), Ibsen (Norvégia), Kr- lidasza (India), Tóin Oda (Japán), Doszfojevszk i (Szovjetunió). ' A szervezőbizottság jelentése után a Béke-Világ- tanács Irodája felhívással fordult a világ országos békebizottságaihoz, hogy folytassák ós szélesítsék ki az atomfegyver eltiltásáért folytatott harcot.
