Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-14 / 216. szám

4

NÉPLAP

1955 szeptember 14, szerda

Újítási

hírek

A nyíregyházi Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalatnál sok időbe és fárasztó munkába került a traktorok felemelése. A munkások sokáig karos emelőkkel bajlódtak. Ősz András elvtárs, az üzeni sztahanovista főművezetője újítással segített. Hidraulikus traktoremelőt készített, ami a munkások erejének kímélése mellett azt is eredményezte, hegy az egy órát kitevő munkát most 8—10 perc alatt végeznek el.

*

A nyíregyházi Finommechanikai Vállalat gumijaví- to. üzemében Kántor Pál, M i 1 ó János és Pet- rikovies Pál sokat gon- döigoztak azon, hogy hogyan lehetne megkönnyíteni és meggyorsítani a vontatógépek gumi külső köpenyének vulkanizálását. — Nemrég megszületett a közös újításuk: a belső tapasz sütését nem sütőmakrói végzik, hanem vontató tárcsáról. A belső gumiba szárazgőzt engednek, ami segíti, illetve gyorsítja a vul- kanizálást. Szebb és gyorsabb a munka az újítással és emellett még az új formára szükséges beruházást is megtakarították.

*

A nyíregyházi Cipész Ktsz-ben Róth Aladár egy olyan fonalsodró kefét készített, melynek segítségével a 12 szálas varró spárga sodrását és tűbefűzését gyorsabban és könnyebben végzik. A gojzer varrott cipők készítésénél páronként 10 perc munkaidőt takarítanak meg az ésszerűsítéssel.

MÉRKŐZÉS KÖZBEN...

Jegyzetek a demecseri futballmérkőzésről

Közel 2000 néző vett részt vasárnap a Demecseri Kinizsi sportpályáján. A heiyi futballcsapat a Mátészalkai Vörös Meteorral mérte ösz- sze erejét. Az első félidőben hevesen támadtak a fehér mezben játszó mátészalkaiak és a 10. percben megszületett a vezető gól, — 1:0 a Meteor javára.

— Hajrá Kinizsi! Hajrá!... Egyenlítem! — hallatszott a demecseriek bíztatása, — de a sárgamezes Kinizsi csatárok tehetetlenek voltak, végig az első félidőben.

Sok bosszús megjegyzést lehetett hallani, hiszen a nézők Kinizsi győzelemre számítottak. Az eredménytelen támadások után elcsendesedett a tömeg és arról kezdtek beszélni, hogy vajon legyőzi-e a Nyíregyházi Építők a Salgótarjáni Vasast, hogy megérkeztek-e Demecserbe az esti előadásra az operaénekesek, és más hétköznapi eseményekről is sok szó esett.

Egy ötvenévhez közeljáró parasztember ünnepló fekete ruhában büszkén ült a baráti társaságban. Dolgozó parasztok, asszonyok, lányok és földművesszövetkezetiek ültek körülötte. A tűző nap csillogott fényesszárú csizmáján és a szélesszalagú fekete kalap is hetykén pihent a fején. Ö tartotta szóval a többieket. Mikor megunta nézni a játékot és a sok „hajrázást“, magáról kezdett beszélni, könnyedén, vidáman és büszkén, akár egy bajnok, amikor megnyerte a versenyt.

— Negyvenkét mázsa terményt kapok én az idén! — újságolta. — Már kaptam előre 16 mázsát.

Amikor látta a körülötte1 ülők érdeklődését, tovább1 folytatta:

— Ha kívül maradok,' nem lenne több 15 mázsánál. Kukoricánk, cukrunk és zsírozónk is szépen lesz.

— Szóval, jobb a tsz-ben? — kérdezte mellette egy ember.

— Az ám!... Sokkal jobb, mint kívül. — Elgondolkozott. Egy kicsit a futballistákat nézte. Nevetett

I rajtuk, ahogy felbuktak a I pályán és a bíró szabadot j ítélt. Aztán visszatért az | előbbi beszédre. — A fiaim I is bent vannak a Remény- j ség-ben. Lesz vagy 500 munkaegységem.

— Egy egységre mennyi pénzt fizetnek?

j — Húsz forintra számítok.

I Lesz vagy 10.000 forintom készpénzben. Nincs semmire se gondunk, csak arra hogy jól gazdálkodjunk.

Az egyik ember megkérdezte:

— Aztán mire volt magának gondja, amire most nincsen?

— Hát mire? .:: Az adóra,

I a beadásra, a kölcsönök

visszafizetésére, meg miegymásra — mondotta s aztán újra a pályára terelődött figyelmük. (Közben megtudtam, hogy Beke Bélának hívják a vígkedélyü tsz-tagot.)

Felzúgott a nézőközönség, amikor a Vörös Meteor kapusa, Komoróczi a kapuból kifutott és rosszul fogott egy erős labdát, — ójultan terült el a pályán. Az orvos a kapu mögött ápolta a játékost, aki helyett Krasznai 1 állt be védeni.

Jól dolgoznak a vasmegyeri Micsurin TSZ asszonyai

A félidő végéig az eredmény nem változott. Beke bácsi is tovább folytatta a beszélgetést. Arra a kér-, désre, hogy mennyi háztáji 1 földje és állata van, ezt vá- j laszolta:

— Annyi háztájink van,1 amennyi jár. Jó az. De az a fontosabb, ami a tsz-be van. Ott van biztosítva a mi jólétünk. így van nekem otthon ellőstehenem, egy, szép borjúm, hízóm ... j

— Aztán mi a probléma a1 tsz-ben, — kérdezte Beke bácsi ismerőse. Szabó elv-j társ a MESZÖV-től.

— Kevés a földünk aj tsz-ben, többet is megtudnánk művelni. No, de most! mór azon leszünk, hogy jöj-j jenek az új tagok, a közép-, parasztok is közénk. Velük ' is jobb lesz, könnyebb lesz.'

— Szóval, meg van elégedve Beke bácsi?

— Meg ám. Egyéni koromban nem veit ilyen jó dolgom. Jól jártam, hogy beléptem a tsz-be!

A második félidőben mindkét csapat hevesen támadott. A nézők figyelmét jobban lekötötte a változatos iramú mérkőzés. Három újabb gól született. Góllö-I vők: Krasznai, Gégény, Ko-! vács és Humicskó voltak, j Végeredményben a mérkö-j zés eldöntetlenül 2:2-re végződött, Beke Béla viszont a belépéssel fölényes győzelmet aratott. O. A.

Alig egy pár héttel ezelőtt alakult meg a vasmegyeri Micsurin TSZ-ben az MNDSZ és már is megmutatkozik az asszonyok jó munkája. Az első megbeszélésük alkalmával azon igyekeztek, hogy mindazokat az asszonyokat beszervezzék az MNDSZ-be, akik a Micsurin TSZ-ben dolgoznak. Most 28-an vannak olyan asszonyok, akik tavasz óta dolgoznak és idáig 200—250 munkaegységet

teljesítettek. Poór Józsefné az MNDSZ titkára 210, Szu- ha Béláné férjével 512, Szabó Józsefné 60 éves és 240, özv. Juhász Andrásná 250 munkaegységet teljesítettek. Ezek az asszonyok arra törekszenek, hogy zárszámadásra 300, sőt 350 munkaegységet érjenek el. A zárszámadást nagy örömmel várják. Hogyne örülnének. amikor egy munkaegységre 50 forint pénz és természetbeni járandóságot várnak. Poór Józsefné. ha a

zárszámadásig 350 munkaegységet elér, évi jövedelme

17.500 forint lesz. ő mondja, hogv ezt a jövedelmet nem tudná sehol máshol elérni. Két hete törik a dohányt és fűzik az asszonyok. Naponta 2.50 munkaegységet is keresnek. Ma már azon beszélgetnek, hogy dohánytörés után megkezdik a krumpli-ásást, alma-szedést, hogy a járás területén elsők között legyenek a betakarítási munkákban.

Munkájuk mellett hiányolják, hogy a Micsurin TSZ pártszervezete és a tsz. vezetősége nem segítik az

MNDSZ munkáját. Nem minden esetben hallgatják meg az asszonyok felszólalásait, problémáikat. Szeretnék. ha ezeken a hibákon mielőbb segítenének a vezetők, hogy még jobban dolgozzanak az asszonyok.

Borsós Sándorné kemecsei járás MNDSZ titkára.

Vállalták — teljesítik

— A nyírkarászi Május 1. Termelőszövetkezet DISZ- tagjai is csatlakoztak az országos silózási versenyhez. Mindjárt az első napon 100 köbméter silót készítettek.

A nagygéci Úttörő TSZ 18 holdas gyümölcsösében szépen halad a fehér alma szüretelése. A termelőszövetkezet tagjai az elmúlt héten három vagon arany- parmin almát szüreteltek le.

De emellett nem feledkeznek meg az őszi szántás- vetés munkálatairól sem. — Nem is szabad, hiszen szorgalmas és odaadó munkára van szükség, hogy vállalásukat teljesíthessék, amely szerint 30 hold őszi árpa vetésüket szeptember 20-ra be kell fejezniök. De vállalásukat meg is valósíthatják, ha Mándi László traktor- vezető és a termelőszövetkezet tagjai továbbra is szorgalmas, kemény munkával segítik elő az őszi szántás-vetés gyors befejezését.

SZIGETI ZOLTÁN, könyvelő.

TJsy pergett a nyelve, mint valami cséphadaró. Fején megigazította pöttyös kendőjét, csontos, inas kezét csípőjére biggyesztette. A halkszavú, kevés- beszédű, szófukar Virtás Miklós alig jutott szóhoz.

— Hová akarsz menni'!.-.-. Most.-.-, Ilyenkor? — robbant ki magából indulatosan az asszony.

— Egy kis lupinuszt hozok, — s nyugalmat erőszakolt magára. Villa után nyúlt.

— Nem mész sehová! — s mint aki biztos a dolgában, megfogta férje kezében a villát. Az csak nézett, nem szólt egy szót sem.

Tf irtás minden áron szabadulni akart. s— Majd a fejedbe veszed te, amit ott mondanak, — s közben az a gondolat kergetőzött agyában, mit szól a falu, hogy Virtás Miklós még nem is tag és elmegy a tsz. közgyűlésére. Hát ezt már csak nem teszi.

Az asszony nem hagyta nyugtát.

— Azt már nem. Az én fejemben már benne van. Én már tudom, hogy mi a tsz. — Nézd meg Czomba sógorékat, a „szegény“ csoportban, mert a vajai Kurucz-ra azt mondták. Azelőtt soha nem vágtak disznót, bezzeg az elmúlt télen olyan kettőt öltek, mint egy-egy sátor.

Virtás, — míg az asszonya maga elé beszélt íoy hangosan — a gyerekeket biztatta halkan:

— Gyertek velem a mezőre, ha jövünk visszafelé, veszek nektek sört. — Azok rá is álltak volna, ha anyjuk észre nem veszi, hogy miben sántikál apjuk,

— Egyikőtök sem megy! Megértettétek? Itthon maradtok! — Te meg, ne csald csak őket! — pirított férjére.

— Jól van, no, — szólt vissza, a minden áron menekülni akaró férj. Már kezdett belenyugodni, belátni, hogy nincsen mentség. Mennie kell az asszonnyal együtt a gyűlésre. Mig ezt forgatta fejében, felesége ki is mondta:

— Jössz velem! Te vagy a családfő. Nem?! — s kérdően nézett férjére. Az csak bólogatott.

— Neked kell azt aláírnod, — simogatta meg férje borostás arcát. Az komoly maradt, de már csak azért, hogy lássa a felesége, hogy ő nem enged.

— Értsd meg, elég volt már gürcölni egyedül. — Békítette az asszony.

. — Hogy-hogy, egyedül? — nézett a

c tsjxúti// cl talpán

gazda csodálkozó pillantásokkal feleségére.

— Csak úgy. Te nem törődtél, hogy lesz. mint lesz itthon. Ideadtad a pénzt és azt hitted, minden el van intézve.

— Jól van no. Mit porolsz még?! — csitította most már Virtás az asszonyát.

— öltözz csak és menjünk — sürgette az asszony.

A szikár ember nem mozdult. Fele- sége felállt a székről.

— Átmegyek Szabóékhoz, — mondta kurtán, s nagy sebbel-lobbal elsietett. Csak úgy szaporázta lépteit. Virtás asszonya után nézett. Fejét csóválta. Mosolygott.

— Jövök mindjárt! — kiáltott vissza a siető asszony. Ebből most már férje igazán megérthette, hogyha nem akar haragot, hát készülődjék.

— Igazad van, — gondolkodott hangosan a gazda. Nem tartva attól, hogy meghallja asszonya. Besietett a szobába. — Nem is volt az jó. — mormolta maga elé, — a család itt küszködött Rohodon, én meg Pestén, meg hol itt, hol ott. Jobb így együtt.

Büszke lehetett rá, hogv megművelte edd.ig az asszony a 9 hold földecskéjüket. Nem is tartozik egy fillérrel sem. Kifizette az adót. A beadás is utolsó dekáig rendezve.

ÁJ n Virtásban így érlelődött az elha- tarozás, telesége, mint valami győztes hadvezér állított be Szabóékhoz.

— Mi újság, komaasszony? — kíváncsiskodott Feri szomszéd.

— Mi lenne? — mosolygott Virtásné huncutul, — s kiegyenesítette sokat gör- rnedt derekát, s két csontos kezével végig simított kötőjén.

— A komával mi van? Jön-e már? — fúrta a szomszéd oldalát a kíváncsiság.

— Hát miért ne jönne? Nem olyan ember az! — büszkélkedett Virtásné. Szabóik csodálkoztak. Feri bácsi nem is tudott hirtelen még szólni sem, csak a fejét csóbálta.

— Ez aztán az asszony, — dünnyögte maga elé, miközben elismerő pillantásokat vetett Virtásnéra. — Mit is nyakas- kodott a koma, — bökte ki.

— Mindegy, no. Csak menjen már érte, oszt nógassa — ösztökélte Virtásné Szabó komát, aki biz‘ úgy vette ezeket a szavakat, mintha parancs hangzott volna.

Virtás útra készen fogadta Szabó komáját. Meglepődött, amikor az a ház előtt kerékpárjáról leugrott.

— Minek küld én értem futárt, azt hiszi, megszökök? Megyek én magamtól is — zsörtölődött magában.

— Megyünk, koma? — nyájaskodott csendesen Szabó Ferenc, mintha semmiről sem volna tudomása. Pedig dehogy is nem volt, hisz a komaasszonya majd mindennap át-átnézett hozzájuk, hogy elújságolja, meddig jutott az emberrel, S itt van ni.

— Már hogyne mennénk, — mondta egykedvűen Virtás, s kerékpárjára kapott ő is.

TV rtásné a komaasszonyával a kapuból " figyelte a fejleményeket. Megnyugodott, mintha nagy kő esett volna le szivéről, amikor meglátta, hogy férje, meg a koma a község felé vezető köves- útra kanyarodtak.

— Csak belátta, hogy igazam volt. Lássa? — nézett komaasszonyára és elfutott Hogyne, hisz ő is ott akart lenni, amikor férje aláírja a nyilatkozatot. — Csak hajlott a szóra, — szeret az engem. Ha nem szeretne, nem hajlott volna. Bi- tcsan! — sóhajtozott asszonyt büszkeséggel. — Én csak a család javát akarom,— ezeket mormolta, míg a ház elé ért. Sikerült, s nagyot kacagott. Határtalan boldogságot érzett, amikor elindult az úton ő is, be a községbe, Rohodra.

— A dohányosban fogok dolgozni, — tervezgetett magában az úton.

A csszabó, a párttitkár mondta, hogy dohány is lesz. Az meg biztos, nem hazudik. Üljön a fene otthon, széket koptatni.

S mig a gondolatok, tervek, elhatározások röpködtek agyában, észre sem vette az idő múlását. Az igaz, hogy sietett is, de azon vette észre magát, hogy már át is lér>fe p *anácsháza küszöbét és a teremben volt.

Ott ült a termelőszövetkezet tagjai között, akiknek némelyike csodálkozó pillantásokat vetett feléje. Hogyne, hisz tudták róla, hogy nem tsz-tag. Hol a beszámolót tartó Ácsszabót nézték, hol meg Virlásnét, aki kerekre tágult szemekkel minden idegszálával figyelt.

— Itt az ember, — súgta a figyelő asszony fülébe Vékony János.

Az csak kacsintott és a férje felé vetette fejét. Vékony arrafelé nézett, ahol Virtás ült.

Tf'kkorra éppen a végére ért a beszá- mólónak a párttitkár. Amikor a felszólalásokra került a sor, Virtásné már nem lel1* sehogy sem a helyét a széken. Izgett-mozgott, mint valami nyugtalan gyerek.

— No, ezután dűl el, — s a felvétel, az aláírás pillanataira gondolt. — Csak

már ezen is túl lennék — türelmetlenkedett.

Hirtelen nem tudta, hogy káprázik-e a szeme, vagy valóban igaz-e az, amit lat. Nem volt sok ideje ezen gondolkozni, mert valóban az ő szófukar, csendesbe- szédű férje emelkedett szólásra.

— Vajon mit mond? Csak ne beszél- jen valami bolondságot — izgult az asz- szony férjéért, aki nem beszélt még ennyi ember előtt. Virtásnénak úgy dobogott a szive, hogy a mellett ülők biztosan hal- lották,

— „Mindent el kell követnünk, hogy szaporodjon a tagság, mert csak igy gyarapodhat a földünk is" — határozottan, folyékonyan beszél' férje, úgy, hogy Virtásné bizony meglepődött. Nem is gondolta volna...

Az Új Élet jelenlévő tagjai csodáihoz- **• tak. Virtásné meg még jobban, akinek az arca úgy derült hirtelen mosolyra az okos beszéd hallatán, mint májusi eső után a nyíló virág. Nagyot sóhajtott. Ebben a pillanatban győződött meg véglegesen arról, hogy férje is azt akarja, amit ő. A család boldogulását, új életét az Űj Élet TSZ-ben.

S mielőtt leült volna Virtás Miklós, hosszan asszonyára tekintett. Mosolygott. Az ötgyermekes családapa szemei úgy csillogtak, mint a gyémánt. Valósággal olvasni lehetett belőle. A hála pillantásai voltak ezek a hú asszony felé.

FARKAS KÁLMÁN.