Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-14 / 216. szám
1955 szeptember 14, szerda NÉPLAP 5 DISZ-melléklet jelenik meg a Néplap csütörtöki számaiban Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a Néplap csütörtökön megjelenő számaiban ezentúl mellékletet adunk ki a DISZ-szervezetek, az ifjúság életéről. 92 új lakás épült az elmúlt évben állami támogatással a kemecsei járásban A kemecsei járásban az elmúlt évben összesen 92 új lakást építettek állami támogatással, 1 millió 500 ezer forint értékben. Jelenleg 18 új lakás építése van folvamatban állami kölcsönből 230.000 forint értékben. Az állami támogatással épített új lakásokon kívül még több lakást építettek a dolgozók saját jövedelmükből. Csupán Beszterecen 12 új lakás épült az elmúlt évben saját erőből. A kisvárdai járásban megértették a szerződéskötés előnyeit A kisvárdai járásban egyre több termelőszövetkezet és egyénileg dolgozó paraszt köt szerződést sertés- és marhahízlalásra. Mutatják ezt azok az eredmények, amelyeket az állatforgalmi kirendeltség július és augusztus hónapban elért. Ugyanis felnőtt marha szerződéskötési tervét százhét százalékra, bi- kahízlalásra kötött szerződési tervét pedig százötven százalékra teljesítette. Különösen a mándoki „71 éves évforduló“ TSZ érdemel figyelmet, amely 30 darab sertésre kötött szerződést, a tiszabezdédi termelőszövetkezet pedig tizenöt darabra. Az egyénileg gazdálkodók is mindjobban megértik a szerződéskötés előnyeit. Cs. Nagy Péter Pátrohán 6 darab sertést, két tehenet és két darab bikát szerződött. De különösen azokat kell megemlíteni, akik nem földműveléssel foglalkoznak és sertést szerződtettek, mint Kisvárdán Martikán Kálmán géplakatos, Gyimesi Bertalan postás, öt—öt darabot szerződtek. HORVATH JÓZSEF, Kisvárda. A Néplap cikke nyomán Nem poros már a Rákóczi úti játékbolt A szerkesztőséghez már több esetben fordultak a város lakói levelekkel, amelyben kifogásolták a Rákóczi út 2. szám alatti játékbolt rendetlenségét. A levélíróknak igazuk volt, mivel a bolt tulajdonosát, — Klein Endrét — már hosszabb ideje letartóztatták, de az üzlet átadására még semmi intézkedés nem történt. Szerkesztőségünk felhívta erre a városi tanács kereskedelmi csoportjának figyelmét. A következőket válaszolták: „Az ügyben átiratot küldtünk az ügyészséghez, amely augusztus 24-én engedélyezte az áru leltár szerinti értékesítését. Az értékesítés a pénzügyi osztály által már meg is történt, a kirakat ki lett takarítva és az áru elszállítása is megkezdődött. (A volt játéküzlet helyiségében dohány- és mellékcikk-bclt nyilt meg Szentmiklósi Sándor nevén.) SZÁSZ ISTVÁN, kereskedelmi csoportvezető.“ A Néplap elintézte Géressi Ilona költségét kifizették Géressi Hona mátészalkai lakos személyesem jött el szerkesztőségünkbe, hogy intézzük el panaszát. A vá- sárnsnaményi földművesszövetkezetek járási központjánál dolgozott és a múlt évre járó szabadságát, valamint a Budapesten megtartott értekezlettel kapcsolatos költségeket nem kapta meg. Hiába kérte még eddig, kérelmét elutasították. Szerkesztőségünk közölte a panaszt a földműves- szövetkezetek megyei központjával és a következő értesítést kaptuk: „Géressi Ilona panaszát kivizsgáltattam. 1954. évi szabadságát már letöltötte és a vásártrnaményi FJK a budapesti utazással kapcsolatos költségeket is rendezte. CZIMBALMOS BÉLA, tervosztály vezető.“ Beváltják ax utalványt Gazdag József, aporligeti lakos levelében a következőket írta: „Még 1954. évben átadtam egy hízottsertést a Zsírbegyííjtő Vállalatnak és cserép vásárlására kaptam utalványt. Az utalvány beváltása végett nagyon sokszor voltam a nyírbátori Tüzép-telepen, de a cserepet sohasem kaptam meg. Pedig nagy szükségem lenne rá. Árra kérem, legyenek segítségemre, hogy végre elintéződjön ügyem.“ Szerkesztőségünk bejelentését továbbította és a Tüzép-Vállalat arról értesített, hogy Gazdag József — a nyírbátori telep jelentése szerint — sertésbeadása után járó cserepet megkapta. — A szovjet könyvkamara egyik legutóbb megjelent statisztikai kiadványában érdekes adatokat találhatunk a magyar szépirodalom növekvő népszerűségéről. Amíg 1948-tól 1951-ig 33 magyar író 375 művét 7,421,000 példányban adták ki a Szovjetunió 28 népének nyelvén, 1951-től 1954-ig mintegy 100 írónk alkotásai jutottak el a szovjet olvasókhoz többmillió példányban. A nyírkátai tanácstitkár problémája CERUZAJEGYZETEK az Országos Mezőgazdasági Kiállításról í. AZ ARANNYAL TELT DINNYE... A vén szeptember ma hajnalban a tizedik fiát indította útba, hogy hevét vegye a napnak. A kiszolgált kilenc fiának pedig megparancsolta, hogy hozzanak a havas hegyekből ezüst harmatot és hűvös reggeli szeleket a tarlókra. De hiába fáradtak, mert az öszfejü november leintette óreg öccsét: — Ne kontárkodj! Nem a te dolgod... a hideget hagyd decembernek ... hadd örüljenek az emberek. Ezután ember testvéreivel együtt elvegyült a kiállítási sokadalomban. S mintha éppen annak a négy embernek a személyében lennének jelen, akik ott ülnek tarisznyásan a lófuttató pálya gyepén. Négyen vannak és ezüsthajúak. Elfáradtak a sok szemlélődésben, járkálásban és gondolkozva, tréfálkozva pihennek. Körülöttük nyüzsög, mozog a rengeteg ember, harsog a zene, csattog a puha szélben a tengernyi kék, fehér, sárga, vörös zászló. A hangulatuk is jó, mosolyt, nevetést virágzik és tréfát terem, mert másfajta fáradtságuk van, mint máskor: a sok szép, tanulságos érdekesség kedves terhe alatt fáradt meg öreg inuk. A legöregebb, egy fehér bajszú ember, meg is kérdezi a leg fiatalabbat: — Na, István, megérte, hogy felutaztunk? István gazda nem. felel azonnal. Előbb gondolkozik, aztán mosolyogva azt mondja: — Ügy vagyunk mi ezzel a kiállítással, mint az egyszeri ember vendégei a dinnyével... — Ugyan, hogy? István gazda újra nevet. — Az egyszeri ember vendégei dinnyét mentek enni vendégségbe a barátjukhoz .. . Szegi a gazda a dinnyét, de a dinnyének nem volt bélé, tele volt arannyal. Szegi a másikat, a harmadikat, azok is... A vendéglátó gazda szétosztotta a csengő aranyakat jó szívvel, s marasztalta a vendégeket, maradjanak, ne menjenek még, de a vendégek siettek haza, mert otthon szükség volt az aranyakra ... A három emberből kitört az ámulat. A legöregebb nem is állta meg szó nélkül. — Ejnye, István, de igazat mondtál. .. meg kellene aranyozni a szádat . .. — Az az! — bólintott a másik kettő is. István gazda szemén újra villan a tréfa. — Ejnye, bátyám, hogy kívánhat ilyet? .. . Mit szólna a feleségem . . . Nevetnek, de István gazda nyomban hozzáteszi: — Mert akkor hogy mondanám el otthon, mit láttam. A három ember térdét veri, úgy hahotázik. A szeptemberi nap pedig majdnem felemeli őket az üdezöld gyepről. 2. A „VILLANYPÁSZTOR“ Egy száz, százötven négyszögölnyi területen négy, öt másféléves borjú legelészik. Két gulyás pedig — szatmáriak, vagy talán hortobágyiak — arrafelé lépeget. Az egyik megáll. — Hát ezek? — kérdezi inkább magától. A társa is megáll. Most már ketten nézik a borjúkat. Külön, külön megmustrálják mind a négy, vagy öt állatot. Szépek, jól fejlettek azok. — Az a kondorszarvú... az igen... — szólal meg az egyik. — Az, az! — bólint a másik, majd így folytatja. — Nekem is van egy a gulyában ... Az is ilyenforma ... csak az puskás szarvú — feleli amaz. — De, hogy hagyják ezeket így szabadjára, őrizetlenül? — Biztosan be vannak tanítva — találgatják. Közelebb lépnek. Egészen a drótig, mert van egyetlen szál drótocska kerítésnek kifeszítve a kis „legelő“ körül. Egy borjú, éppen a kondorszarvú, közelít a két pásztorhoz, de alig ér a dróthoz, mindjárt visszariad. — Nafene? Mitől félsz? — kérdezi az egyik pásztor és megfogja a drótot, de nyomban elkapja a kezét és hátralép. A társa is hátrahőköl. — Fene egy kitalálmány... villany van benne ... az vigyáz rájuk — állapítja meg az áramütött. Most már ketten csalogatják az állatokat, de azok közel se mennek a dróthoz, hanem méternyire tőle megállnak. — Ez hallod különb, mint amiről én hallottam, — állapítja meg az egyik és már magyarázza is. — Volt nálunk egy számadógulyás, amikor még én bojtár voltam ... az a botját szúrta le ... nem láttam, de mások mondták róla halála után... és a bot körül legeltek az ' állatok, el nem mozdultak onnan ... «5 meg nyugodtan végezte a dolgát, nem szaladgált a marhák után. De ez, hallod, igazán jó.... nahát, ez igen . .. — Csakugyan .. . Villany feji a tehenet, villanykefe keféli, ezután meg villany- pásztor vigyáz rá ... — mondja nevetve, azután elkomolyodik az arca és hozzáteszi sajnálkozva: — Ejnye, de kár, hogy nincsen itt az elnökünk . . . mert akkor megcsinálnánk otthon mi is . .. — Na, majd feljön a jövő héten... ne búsulj...— biztatja a másik. — Ügy szeretném, ha én is itt lennék, mert akkor biztosan megcsinálnák... Villanypásztor ... jó... nagyon jó... nem fogok ezután annyit szaladgálni ... Ejnye, egyem az eszét, de jól kitalálta az a valaki. Még sokáig ott állnak, megbeszélnek minden eshetőséget. munkát, amit ezután könnyebben elvégeznek, mert vigyáz a jószágokra ez az ..okos kitalálmány“, a „villanypásztor“. Jó lesz, igazán jó lesz. ( ó. G. -) Nyirkátán megüresedett egy pedagógus szolgálati lakás. A járási tanács oktatási osztálya Szentesi Mik- lósné utasítására kiutalta azt Cséke Emma igazgató tanítónak, aki egyedül él. A lakás egy személynek nagynak bizonyult. Cséke Emma igazgató ezért elhatározta, hogy elhozatja szüleit is. Az engedélyt erre meg is kapta és néhány nap múlva már Cséke János is beköltözött a lakásba. Hogy az ürességet megszüntessék, ezért azonnal még cipészműhelyt is nyitottak a szolgálati lakásban. Mit nem vettek azonban figyelembe azok, akik a lakáskiutalást készítették, akik engedélyezték, hogy a lakásból cipészműhely legyen? Cséke Emma igazgatótanító édesapjának a cipészműhelye mellett még kilenc hold földje is van. Ez nem is lenne olyan nagy baj, a baj ott kezdődik, hogy a beadási kötelezettségének nem tesz eleget. Másik ilyen szépséghibája ennek a kiutalásnak, hogy Cséke János most építtet házat — már kevés hiányzik a befejezéshez — most azonban nem igyekszik ezzel a munkával, mert hiszen van egy lakás, ami nagyon is megfelel számára. (Mielőtt a szolgálati lakásba beköltözött volna, már akkor is rendes lakása volt.) Ezt mind figyelmen kívül hagyták azok, akik a lakás- kiutalást engedélyezték. Van azonban még más is, ami elkerülte figyelmüket. A község tanácstitkára már öt éve végzi munkáját. Közben megnősült — egy tanítónőt vett feleségül — és még a mai napig sincs lakása. Feleségével együtt a rendőrpihenőn laknak, ahol főzni nem lehet, nem is pihenhetik ki magukat rendesen. Ha főzni akarnak — márpedig akarnak, mert enni minden nap kell — akkor a harmadik Gondoskodás a Iroktorosok szociális ellátásáról és negyedik Szomszédba kell elmenni az ebédnek' valóval. Ez Így megy már! hónapok óta. A tanácstitkár ielesége négy házzal arrébb hordja az ebédnek valót és' — ma máj- a kertek alatt jár az ebéddel, mert nem bírja elviselni a sajnálkozó tekinteteket, na meg azokat a gúnyos mosolyokat és megjegyzéseket, amit egyes rosszhiszemű egyének lesznek. Lakása ügyében már szólt több esetben a járási tanács titkárának, Csikós elvtársnak, a helyettes elnöknek, a tikárnak is. Mégsem történt a mai napig sem semmi. ígéretet természetesen már kapott — csak lakást nem a mai napig sem. Pedig járna mindkettőjüknek. Ez a problémája a nyír-! kátai tanácstitkárnak. Segíteni lehet rajta? Terme-1 szetesen, csak emberiesség és megértés kell hozzá. | Csák Mihály Nyírkáta. Megyénkben több mint 400 traktoros kezdte meg az őszi szántást-vetést. A gépállomásokon már az első napokon szép eredmények születtek. Például Pataki Ferenc, Büstyei Károly és Lukács László nyírteleki traktorosok 3 nap alatt 120 holdat szántottak fel a környékbeli termelöszövet-1 kezetek és egyéni gazdák földjén. Pedig csak rendes műszakban dolgoztak. Most kapták meg a hálókocsikat, a meleg ruhát és az új hőpalackokat a gépállomás vezetőségétől, s elhatározták, hogy ezután kettős műszakban folytatják a szántás-vetést. Szeptember 12-én kezdte meg a kettős műszakot a kisvárdai gépállomás 18 traktorosa is. A körzeti szerelők és a gépállomás vezetői elhatározták, hogy az éjjeli műszakban dolgozó traktorosokat az üzemi konyháról meleg étellel, s a kora hajnali órákban forró teával látják el. Berendezték a brigádszállásokat ágyakkal, asztalokkal, rádióval, könyvtárral és korszerű mosdó- és mosófelszereléssel. A traktorosok egészségügyéről dr. Varga Gyula orvos gondoskodik. Vállalta a traktorosok egészségügyi patronálá- sát s azóta hetenkint rendel a gépállomáson, s a helyszínen gyógyítja a betegeket. Megyénkben fokozottabb a traktorosokról való gondoskodás, mint a múlt évben volt. Az őszi nagy munkák idejére 14 üzemi konyhát és több mint 100 brigádszállást állítottak fel, hogy a dolgozóknak kényelmes pihenőhelyet biztosítsanak. Néhány nap múlva kiosztásra kerül a téli melegruha (a pufajka, a haüna- csizma, az érmelegítő) is. Beszélő számok Nyíregyházán az elmúlt év szeptembere óta 6.102-ről 6.986-ra
