Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-13 / 215. szám

NÉPLAP 1955 szeptember 13, kedd TliZALÖK HAIlÁKTÁ V LATRÓL Nyíregyháza, Miskolc. Budapest Az ezüstmadár hatalmas teste finoman remegve pi­hen a repülőtér zöld pázsit­ján. Az utasok sietve be­szállnak a gépbe. Amig el­helyezkednek, addig bent az irodában az utolsó előké­születek folynak a gép indí­tásához. Most kapják az utolsó idő járás jelentést: a levegő párás, gyenge széljá­rás van. Amikor az óramutató pont kilencet mulat, meg­jelenik Papp Sándor, a re­pülőtér vezetője és piros tárcsájával indulást jelez. A HALIA — bece nevén Ala­dár — motorja felbúg, még járatja egy kicsit a vezető, aztán lassan elindul a ha­talmas gépmadár. Néhány- száz méter gurulás után sú­lyát és termetét meghazud­toló fürgeséggel és kecses­séggel lendül a magasba. 2.000 óra a levegőben Schwanner István, első­pilóta, még csak nemrégen töltötte be a 24. évét és máris 2.000 órát töltött a levegőben. Másodpilótája, Magasság 500 méter — jelzi a magasságmérő mű­szer. Bizony, a pilótafülké­ben a laikus nehezen ismer­né ki magát a sokféle mű­szer között. Ezek a pilóta segítői. Az ilyen derűs, nap­fényes napokon csak az el­lenőrzésre szolgálnak, de van olyan repülés is, ami­kor csak ezek után irányít­hatja gépét a pilóta. aki mellette ül, 21 éves, ed­dig 700 órát repült össze­sen. A rádiós, Benedikt Károly, szintén 21 éves, de neki is már 2.000 ótája van, amit a levegőben töltött. A duzzasztómű felett A gép egyenletes zúgását semmi sem zavarja. Az első­pilóta halkan fütyöli ked­venc dalát, a rádiós gépén kopog. Adja és veszi a jele­ket. 500 méter magasról nézzük a földet. A házak, mint a gyufásskatulyák, az emberek apró hangyáknak látszanak. Jobbra feltűnik a tokaji hegy, előtte a Ti­sza ezüstje kanyarog. Aztán balra megpillantjuk a duz­zasztómüvet. — Most éppen működés­ben van, — jegyzi meg Szerencsés István másodpi­lóta. — Honnan tudja? — kér­dezem. — Látni a viz állásáról. Es valóban látni, mert az északi oldalon magasabb a víz szintje, amit innen a Javul a termelés cs kisvárdai Vulkánban Egy hónapja a kisvárdai Vulkán szürkeöntödéjének kommunista dolgozói harcot indítottak a napi 3000 szek­rény beformázásért 12 szá­zalék selejt mellett. A ki­bontakozott verseny szép sikereket hozott. Nem ritka nap, amikor 3400 szekrényt formáznak az öntödeiek és igen örvendetes, hogy a se- lejtet augusztusban már 9,9 százalékra csökkentették. Ez a kimagasló eredmény azt hozta, hogy a szürke­öntöde 113,9 százalékra tel­jesítette a múlthavi tervet. A szürkeöntödei jó mun­kában nagy érdeme van a Kossuth műszaki brigád­nak. A formázok között há­rom csoport alakult és ezek a csoportok hármas ver­senyt kezdtek a célktűzés eléréséért. A selejtcsökken- tési versenyben a múlt hó­napban Ötvös művezető csoportja első lett, 8.3 szá­zalék volt a selejtjük. Má- sodik Soltész művezető cso­portja 9.2 százalék selejtát- [aggal, harmadik pedig a Rubóczki csoport 11.3 száza­lék selejt keletkezéssel. A győztes csoport dolgozói (17-en) 2000 forint pénzju­talmat kaptak. A versenyre jellemző, hogy az öntödei munkások felzárkóztak az élenjárók­hoz és kimagasló eredmé­nyeket értek el. Többek kö­zött Farkas Mihály formá­zó átlagosan 174 százalékot teljesített 1 százalékos se- lejttel. Vass Sándor for­mázó 6 százalékkal jobb eredményt ért el a mennyi­ségi munkában, de a selejt- je félszázalékkal rosszabb volt. Érdemes megemlíteni Tóth Béla új munkást, aki a normát teljesíti és a se- íejtje csak 2 százalék. A szürkeöntödeiek to­vább folytatják a versenyt a selejt további csökkenté­séért és példájukat követ­ték a temperöntödeiek is. A megtűrt selejt százalék alá akarják szorítani az át­lagot. Bizonyára az elkövet­kezendő időben még sok szép eredményt fogunk hal­lani munkájukról. Sipos Gyula és Papp András tudósítók. magasból is meg lehet álla­pítani. Beszélgetünk a duzzasztó­mű jelentőségéről, annak hasznáról. — Látta már valóságban is, a földön? — kérdezem Szerencsés elvtárstól. — Nem, arra még soha nem volt alkalmam, — fe­leli. Jó ismerősök, mondhat­nám barátok, mert hiszen naponta találkoznak így a levegőből, de közelről, a földről még soha nem látta. Aztán a párában elmerül a Tisza; újabb községeket látunk madártávlatból. Percnyi pontosság Ti.. ti.-, ti.. tá .. táá .. zümmög a morzegép. A rá­diós átnyújtja a jelentést a vezetőnek. Látás: 4 kilomé­ter, szél: 345 fok, 11 kilo­méter, a plafon: 2.500 mé­ter. A vezető ennek megfe­lelően ellenőrzi a gép irá­nyát. Rápillant a pörgety- tyüre, hogy a szél nem vit- le-c el irányából a gépet. Bólintása azt jelzi, hogy minden rendben. Értenek már egymás szeme pillan­tásából is. Most is. amikor a pilóta erősen balra dönti a gépet, — készül a leszál­láshoz, — a rádiós már hív­ja a miskolci repülőteret, hogy engedélyt kérjen a le­szálláshoz. A gép 360 fokot fordul, mert a város felöl kell a repülőtéren leszáll­nia. Erősen süllyedünk, fel­villannak alattunk a város házai, majd a pályaudvar épülete és végigsiklik a sí­nek felett. Közben már a motort is kikapcsolja a ve­zető és könnyű zökkenés jelzi, hogy földet értünk. Mégegyszer felbúg a motor és az utasszállitógép a re­pülőtér épülete elé gördül. Az idő: 9 óra 25 perc — pontosan érkeztünk. A legkisebb utas 15 perc elegendő volt a jól begyakorolt személyzet­nek, hogy a poggyászt fel­rakják. Miskolcon új utaso­kat is kaptunk. Édesanyjá­val együtt egy négyéves kislány — Évike — szállt be a gépbe. Szinte odata­pad az ablakhoz, nem akar egyetlen pillanatot sem ve­szíteni a repülés élményé­ből. Édesanyja magyaráz, meg akarja nyugtatni kislá­nyát, de Évike most az egyszer nem figyel az anyai szóra. Tapsol, kacag örömé­ben, amikor a gép újra a levegőbe emelkedik. Figyeli a földet, amint összezsugo­rodik alatta, ahogyan nő a magasság. Most 900 méte­ren utazunk, mert hiszen a Bükk és a Mátra déli lej­tőit érintjük Budapest felé. Évike otthagyja az ablakot, leül édesanyja ölébe. Szá­mára már elvesztette érde­kességét a repülés. Érdemes még azt megjenvezni, hóim nem nyugtalankodik a gép legfiatalabb utasa, Egész idő alatt mosolyog, nevet­gél, arca rózsás — nyoma sincs nála a „tengeribeteg­ség“ jeleinek. * 9 óra 40 perckor emel­kedtünk a magasba Mis­kolcról és 55 perces utazás után már Ferihegy fölö'tt van gépünk. Itt már az elsőpilóta kéri az engedélyt a leszálláshoz, ő veszi az időjárásjelenlést is. Végig gördül gépünk a betonpa- lyán és a másfélórás út után az utasok kiszállnak a főváros repülőterén. (b. i.) Wí K IE HÜ M 1955. szeptember 13» kedd Ludovika Várhaló időjárás kedden estig: Változó felhőzet, né­hány helyen kisebb eső, rré sékelt délkeleti, déli szél. Meleg idő. Várható legmagasabb mppali hőmérséklet 25—28 fok között. Ügyeletes orvosi szolgálat: Luther utca 13. Ügyeletes gyógyszertári szolgálat: Dózsa Gy. u. 3. # — A Híradó és Dokumen­tum Filmgyárban film ké­szül Bartók Béláról. A nagy magyar zeneszerző halálá­nak 19. évfordulója alkal­mából Takács Gábor rende­ző' és Herskó Anna operatőr levelek, fényképek, egyéb dokumentációk segítségével ismertetik Bartók Béla éle­tét. Kodály Zoltán a film­ben a közös gyűjtésről be­szél. A dokumentum film­ben a II. szvit és a Concer­to dallamai is felcsendül­nek. — A nyírbátori Vörös Csillag Termelőszövetkezet­ben ezideig 78 holdon vé­gezték el a mélyszántást. A felszántott, területből 30 hol­dat istálló- és 48 holdat mű­trágyával szórtak meg. — A Város- és Község­gazdálkodási Vállalat dolgo­zói részére ma délután négy órakor a vállalat Árok utcai kultúrtermében a Szovjet­unió földrajzáról tartanak előadást, melyet képkiállí­tással kötnek egybe, az „Ural és környéke" címmel. Az előadást a DISZ és az MSZT szervezi. — Az anarcsi Szabadság Termelőszövetkezet DISZ- szervezetébe a DISZ II. kongresszusa óta tizenöt szervezeten kívüli fiatal kérte felvételét. — A nyírbogáti Rákóczi Termelőszövetkezetben le­aratták a csillagfürtöt, mely holdanként ötmázsás átlag­gal fizetett. w Az Állami Faluszínház szereplése Bár az új színházi év csak októberben kezdődik megyénkben, az Állami Faluszínház művészei Fesz­tivál-díjas darabjukkal, a „Dulszka asszony erkölcse“ című tragikomédiával me­gyénkbe látogatnak. Is­mét nagy szeretettel várja megyénk dolgozó népe elő­adásukat. Ma este 8 órakor a megnyitó előadást Nagy- kállóban tartják, az új kul- túrotthonban. Bár a kultúr- ház kívülről még tatarozás­ra szorul, belülről már tel­jesen rendben van. Fehéren ragyognak a falak mind a tizenkét helyiségben, a pad­ló tiszta, ajtók, ablakok le­festve és a világítás is el­készült már. Nagy az ér­deklődés az előadás iránt Nagykállóban, már minden jegy elfogyott. 14-én Mátészalkán, 15-én Nyírbátorban, 16-án Vásá- rosnaményban, 17-én Kis­várdán, 18-án Nyíregyhá­zán szerepel az együttes. Vasárnap este a nyíregyházi Szabadtéri Színpadon Vasárnap este a Szabad­téri Színpadon a Borsod megyei 130 tagú művész- együttes műsorában gyö­nyörködhettek a nyíregy­háziak. A gazdag és mű­vészi műsorból a táncszá­mok emelkedtek ki. Az Ózdi Kohómüvek tánckara gaz­dag és változatos műsorá­val, szépen kidolgozott moz­gásával, fegyelmezett, lel­kes táncmodorával és szép ruháikkal méltán arattak sikert. A székely, az ukrán, a tatár, az alföldi páros és cigánytáncok, — bár egy­mástól erősen eltérő és tar­talmú táncok voltak — mégis mindet jellegéhez hűen tolmácsolta a kar. Látványosság és közönségsi­ker szempontjából a ci­gánytánc volt a legkiemel­kedőbb. Örömmel láttuk az ötletes székely táncot is, melyben különösen a legé­nyek tánca emelkedett ki, humorával, jó technikával. A miskolci együttes ének­karának első nagyobb sze­replése volt ez a fellépés. Eddig csak nagyobb ter­melőszövetkezetekben, és sa­ját megyéjükben léptek fel a műsor részleteivel. Ez a bemutatkozásuk nagyon jó énekkart bizonyít. Vezetőjük dr. Bellákné Weszprémi Ilo­na szívvel-lélekkel, komoly szaktudásával és ambícióval közel egy éve vezeti az énekkart. A kórus igényes és sok tudást igénylő ének­számai nagy tetszést arat­tak. Az énekkar műsora változatos volt, klasszikus és modern, magyar és szov­jet számok váltakoztak ben­ne. Különösen megragadta a hallgatóságot Szvesnyikov „Fecske“ című kórusa amelynek szólistája ígérete a zenei életnek. Ez a szám üdeségével, dallamosságá­val, és remek kidolgozásá­val kiemelkedő műsorszáma volt az estnek. A szóló zeneszámok nem érvényesültek a szabadté­ren. (Hozzájárult ehhez a rossz zongora is.) Marx Erika hegedüjátéka magával ragadó volt. (Oly­annyira, hogy még az állan­dóan rendetlenkedő és a kavicson zörögve futkosó gyerekek is lecsendesültek.) Dvorzsák „Humoreszkjét“ és a „Kínai dobost“ hallot­tuk tőle művészi tolmácso­lásban. Pekker Zsuzsa köz­vetlen, természetes, emberi egyszerűsége és magas ének kultúrája példája lehet a póztalan, művészi produk­ciónak. Rossini áriáját rit­kán hallott, eredeti*mezzo­szoprán változatban meg­győzően. művészien énekel­te. Hibának találtuk, hogy az együttes az egyes műsor- számokat nem csoportosí­totta. Egymásután hallot­tunk XVII. századbeli ka­marazenét és Verdi opera­részletet. Az a véleményünk, hogy az ilyen igényes, és jól összeválogatott műsort csoportosítsák. Vegyék kü­lön a klasszikus és modern, magyar és egyéb műsorszá­maikat. Ez a művészegyüttes, amely egy iparilag fejlett megyében jött létre, közel második esztendeje, meg­mutatta Szabolcs-Szatmár megyének is az utat, ame­lyen a művészegyüttes ala­kításában járnia kell. Idejt lenne végre megyénknek i egy művészegyüttest létre hoznia, amit egyébként má; régen tervbevettek az ille­tékesek) hiszen a lehetőség meg van hozzá. Megyénk­nek is megvannak a maga jellegzetességei, jó lenne ezeket összegyűjteni és ter­jeszteni. A szép és tartalmas estét igen zarvarta az körülmény, hogy a Szabadtéri Színpad környékét nem zárták le. A rend és a hallgatók nyu­godt szórakozása követeli a várostól, hogy a rendezvé­nyek ideje alatt zárják le a Szabadtéri Színpad melletti két útvonalat, hogy sem a legszebb számok alatt pöfö­gő motorbiciklik zaja, sem a sétálók kacagása, ne za­varja a mű élvezetét. S még egyet. Jó lenne, ha egy-egy kulturális előadás minden hallgatója kulturált módon viselkedne. Ez valameny- nyiünk érdeke. Szentesi Magda. Egy művésztanár véleménye a borsotímegyeí művészegyüttes nyíregyházi vendégszereplésére! Szabadtéri színpadunk módot ad nagylétszámú együttesek műsorának be­mutatására. Ezt a lehetősé­get használta ki Borsod- Abaúj-Zemplén megye mű­vészegyüttese, amikor Nyír­egyházán műsorát bemutat­ta. Ez a műsor igen sokrétű volt: az ének- és tánckar számai mellett hegedű-, gordonka-, énekszólók, ka­maraegyüttes és szavalat is szerepeltek. Érzésünk sze­rint a Szabadtéri Színpad inkább az együttes számok­nak felel meg. Minden mik­rofonsegítség mellett is csak hiányos élvezetet nyújt sza­bad téren akár a zongora- kíséretes hangszerszóló, akár a néhány hangszerből álló kamarazeneszám. Ez a körülmény nem adott lehe­tőséget az egyébként kitűnő szólisták tudásának teljes megmutatására. Közülük elsősorban Pekker Zsuzsa énekszámait és Marx Erika hegedűszámait kell kiemel­nünk. A kitűnő technikát szuggesztív előadásmóddal, a tartalom átélésével és ,,át- éltetésével“ párosították, örülünk, hogy a miskolci szakiskolának olyan kitűnő, fejlődőképes növendékei vannak, mint Ősz Ilona és Szemző Károly. Gombás Ferenc gordonka- és Pál- völgyi József fuvolajátéka a szabadtér korlátái miatt nem érvényesülhetett kellő­képpen. Ugyanez áll a bá­jos Corelli darabra is, amit fuvola, gordonka, hegedű és zongora adott elő. A szólis­ták számainak biztos táma­sza a művészi szándék meg­valósításának tevékeny ré­szese volt Galánffy Lajos kivaló zongorakísérete. Az együttes énekkara még fejlődésben levő együt­tes. a nehezebb feladatokat még jiem tudja mindig ki­elégítően megoldani. A könnyebb számok — Szves­nyikov kedves apróságai,’ vagy a Nabucco-kórus — zavartalanabb élvezetet biz­tosítottak a hallgatóságnak.! Nem szerencsés a Mozart- rekviem kiragadott részei­nek zongorakíséretes meg- szólatatása (pl. egy Bárdos­mű) jobban megfelelt vol­na az énekkar adottságai­nak. így is meg kell azon­ban dicsérnünk a kar mun­káját, fegyelmezettségét,! pontosságát, ami bizonyára nem kis mértékben Bellák­né Weszprémi Ilona kar­mester érdeme. És nekünk, nyíregyházi zenekedvelők­nek mindig némi irigység­gel jut eszünkbe: ott mégis, csak van egy fejlődőképes, felnőtt énekkar . .; A legszebb produkciót a tánckar adta. Műsorunk változatos volt összeállítás tekintetében, jó volt a szá-, mák kidolgozása, jó a zene­kíséret: a közönség tapsait méltán megérdemelték a frissen mozgó fiatalok. Aimkor megköszönjük a borsodiaknak nálunk tett művészlátogtását, búcsú­zóul még csak ennyit: jöj­jenek el egy évben inkább kétszer, egyik alkalommal ének- és tánckari szabadtéri műsorral, másodszor pedig zárt teremben szóló- és ka­marazenei műsorral. A mű­sorok így egységesebbek lesznek, és művészi tudá­suk, amelyet így is meglát-i tunk, teljes mértékben fog érvényesülni. Straky Tibor» 2?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents