Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-08 / 211. szám
4 NÉPLAP 1955 szeptember 8, csütörtök A megyei villanyszerelő vállalat is teljesíti a tervet Sokáig rosszhírű volt a megyei villanyszerelő vállalat amiatt, hogy nem teljesítették a tervet. Azonban amióta törődnek a vállalatnál a dolgozók versenyével, amióta a műszakiak a verseny élére álltak, — a2óta más a helyzet. Júliusban megszabták a szerelőknek a sztahanovista feltételeket, ennek kapcsán felélénkült a verseny a szerelők között. Vállalásokat tettek munkájuk gyorsabb és jobbminőségű elvégzésére, a sztahanovista szintek teljesítésére. A szép számú egyéni versenyző között többen párosversenyt kezdtek. Az alkotmány ünnepe tiszteletére tett felajánlások teljesítésében különösen kitűnt Be- reczki Sándor szerelő brigádja. A brigád határidő előtt fejezte be a nyíregyházi és tiszalöki hálózati munkákat. Sziklai György, Porcelán György és Dék- már Miklós villanyszerelő brigádok hármas versenyében a Sziklai-brigád vezetett 166 százalék átlagteljesítménnyel. — Porcelán György brigádja 3 Százalékkal, a Dékmár-brigád pedig 22 százalékkal van Sziklaiék mögött. A versenyben kiváló teljesítmények születtek. 20 szakmunkás teljesítette a sztahanovista-szintet. Az első sztahanovisták a jelvény megszerzéséért folytatják a harcot. Versenyük eredményeképpen a vállalat 106.4 százalékra teljesítette a július havi tervet és az augusztus havi tervet is túlteljesítették. A vállalat vezetősége tapasztalhatta a munkások versenyének jelentőségét a tervteljesítésben. Büszke is a vezetőség a tervteljesítésben élenjáró munkásokra, mint Pécsi József, Nádasi József és több más között Réti Mihály is. akik naponta két, két és félszeresen teljesítik a normát, kiváló minőségben. Vízzel kötött makadám út volt a 353-as útszakasz. Nehéz forgalom alatt az út meghullámosodott. A nyíregyházi Ütfenntartó Válla- | lat dolgozói most kijavítják az utat. Erdős Béla termelési osztályvezető ésszerűsítése szerint végzik a mun-j kát. Újra lehengerlik az utat és bitumen réteggel vonják be. A bitument lajt- ból locsolják, ami nemcsak hogy meggyorsítja a munkát, de emellett az út minőségén is javít. * Hái Ervin, a nyíregyházi posta alkalmazottja a távbeszélésnél újított. Eddig az volt a kialakult módszer, hogy ha valaki a megye egyik községéből egy másik községgel akart beszélni, akkor előbb a nyíregyházi központnak jelentették a hívást és Nyíregyházán keresztül történhetett a beszélgetés. Az újítással egyelőre Nyírbátorral és Tisza- lökkel már közvetlen lehet beszélni, Az újítás amellett, hogy gazdaságos, azt is eredményezi, hogy a hívónak nem kell annyit várakoznia a hívott szám jelentkezésére. •* A kisvárdai Vulkán vasöntödében sokáig csak egy motorburkolat öntvényt formáztak egy szekrényben. Koncz Árpád újításával, új eljárással most már két öntvényt formáznak egyszerre egy szekrényben. A vállalatnál Gáspár István is újított. A füstcső- ráncológép éleket elkopás után hegesztéssel felújítják, a hegesztéshez újfajta elektródát használnak. Hodzik Istvánnak azzal az ötletével, hogy a kúpoló begyújtásához nem alágyújtóst, hanem fáradt gázolajjal itatott fűrészport használnak, — évente közel 20.000 forintot takarítanak meg.-#• A 8-0« számú Mélyépítő TALÁLKOZÁS A vasmegyeri Micsurin TSZ udvarán serényen folyt a munka. A dohánypajtá- nél a lányok és asszonyok ügyesen csomózták a do- 'hányt. Víg daluk messzire szállt. A nótába bele-bele- durmegott a szelektort hajtó motor, mellyel a vetőmagot tisztították. Pajkoskedvű fiatalok tolták helyére a színbe a szekeret; — a szekérből kifogott lovak maguktól is az istállóba találtak. Idősebb nénike ment keresztül az udvaron, kötényében gyümölcs. Az arca mosolygott, mint akinek nagy öröme van. Felrettent, Hmikor a fék csikordult és megállt egy gépkocsi előtte. — Hogy van, Laskai néni? Az asszony ijedtében nehezen találta meg a választ, s majdhogy el nem engedte a kötény csücskét, majd nekibátorodott. — He.;: hehe, hehehe — nevetett. — Hát te vagy az, Lajos fiam?! Sziics elvtárs kiszállt a gépkocsiból és barátságosan nyújtotta a kezét ismerősének. — Én vagyok, Laskai néni. ■ — Hej. de szép derék ember lett belőled, mióta nem láttalak. Nem is olyan régen volt, hogy a Haas-ta- nyában pejhedzett a bajszod, s nicsak, ember lettél. Hát itthagytad a mi' tanyánkat?,;: Aztán hol vagy most? — A szakszervezetnél vagyok, az SZMT munkatársa. — Az jó. Aztán mi járatban vagy itt? — Látogatóba jöttem, azazhogy segíteni a tsz-nek. Én fogom patronálni a Micsurint. Hát maga, Laskai néni? Az asszony sietett a válasszal. — Itt dolgozom én, fiam, a tsz-ben. Visszavettek. Mert tudod, 53-ban kiléptünk. De helytelenül cselekedtünk! Tudod, hogy egy év alatt 27.000 forintot dobtam ki ezzel a zsebemből?! Idén márciusban léptünk vissza. Szép termésünk van. Gyere, nézd meg; előlegbe 34 mázsa terményt kaptam. A beszélgetés egyre melegebbé és barátságosabbá vált. Szó volt a tsz. életéről, terveikről és arról is, hogy Laskai néni családja hogyan él. Elújságolta, hogy a lányok már férjhez mentek és ők is a tsz-ben dolgoznak, boldogulnak. — Jaj, de sietek is, fiam. Biztosan neked is sok a dolgod. Megyek, elmondom az ismerősöknek, hogy találkoztunk, és te fogod segíteni a téeszünket, hogy még jobb legyen nálunk a vezetés, a szervezés és minden. Szűcs elvtárs a tsz. irodája felé ment könnyedén, vidáman, mint aki övéi között, otthon van, O. A. A második negyedévi terveredmények kiértékelésénél a Szeszforgalmi Vállalat 22 telepe közül, beleértve a budapesti telepeket is, — a nyírbátori telep lett országos első. Az élüzemünnepségen megfogadták a nyírbátori telep dolgozói, hogy az „országos első“ büszke címet sokáig nem engedik át másnak. Fogadalmukat eddig meg is tartották. A harmadik negyedév első két hónapjában még mindég tartják az első helyet. A havi forgalmi tervüket már augusztus 25-re teljesítették. A gyártási tervüket pedig aug. 26-ra. Vállalat Vasgyár utcai gépjavító üzemében is újítanak a dolgozók. Garai Sándor és Balázs József munkások lemezvágógepet készítettek idomdarabok készítéséhez. Már ezzel az újítással készítették el a debreceni erőműhöz szükséges préselt ajtókat. de egyéb lemez-idom munkákhoz is alkalmazzák már. Jó munkájuk elismeréseképpen pénzjutalmakat is kaptak. Faludi György telepvezető 400 forintot. Jámbor Mihály, Veselényi Mária. Oláh Júlia, Gál Gyu- láné 200—200 forintot. A Szeszforgalmi Vállalat nyírbátori telepén lelkes munka folyik. A dolgozók az augusztus 20-ra tett vállalásaikat túlteljesítették. A legutóbbi termelési értekezleten már foglalkoztak azzal a felajánlással, melyet november 7. tiszteletére tesznek. Az ország hasonló telepei közötti versenyben Nyírbátor továbbra is biztosan számít az első helyre. F. P. Még- mindég- tartja országos elsőség-ét a Szeszforg-almi Vállalat nyírbátori telepe Gyermekeknek, úttörőknek Szomhatesti mese Volt egy kislány, úgy hívták: Katica, akinek olyan fényes, tündöklő haja volt, mint a nap. Megmosni azonban nem engedte a haját, akárhogy könyörgött neki az édesanyja minden szombaton. — Nem! — kiabálta. — Nem hajtom előre a fejem! És: — Jaj! — kiabálta. — Belemegy a fülembe a víz! És aztán: — Jaj, jaj! — kiabálta. — Csípi a szememet a szappan! És közben rúgott, karmolt, fröcskölt és sikoltozott. Addig-addig, míg csak ki nem mondta az édesanyja: — Jól van. Én nem mosom meg többé a hajadat. Ügy Is lett. Jött a szombat, még egy szombat, megint egy. Katicának nem mosták meg a haját. Bennem» radt a piszok. Hullott rá a homok. Belevette magát a korom. Ha esett, olyan lett, mint a ragacs. Ha meg szikkadt, olyan lett, mint az agyag. Minden szombattal, ami elmúlt, több és több por szitált Katica hajára. Aztán jött a tavasz, fújni kezdett a szél és telehordta virágmagvacskákkal Katica | fejét. A magvacskák kicsirázlak, nekizöldültek, virágba szöktek. Kutyatej, margaréta és kikerics díszelgett Katica fején, ha tükörbe nézett, tapsolt örömében. Olyan volt a fejecskéje, mint egy virágüzlet. A virágmagvacskákkal együtt egy fenyőmag is megbújt Katica hajának sűrűjében. A fenyőfa lassan nő, de azért a fenyőfa is megnő. Szombat múlt szombatra, örökzöld ágait sorra bontogatta a fiatal fa; Katica, ha a tükörbe nézett, énekelt örömében, mert egyszerre csak jókora karácsonyfa állott Katica feje búbján. Arra szállt egy gólya, fészket rakott a fán. A gólyának olyan hosszú a lába, hogyha féllábcn áll, akkor is két láb kitelnék belőle. A gólyának olyan hcsszú a csőre, mint egy esernyő, de azért nem kell megijedni tőle. Az a hosz- szú csőre csak arra való, hogy a föld alól, vagy a víz alól előpiszkálja a rovarokat és a gilisztákat, mert a gólyának többet ér a habostortánál Is egy földalatti pondró. Ez a gólya is megéhezett. Leszállt a fa tövébe, keresni valami finom falatot. — Belebclebökött a puha, por- hanyós földbe. És akkor Katica egyszerre nem tapsolt és nem is énekelt. Ehelyett sziszegett és ugrált és rázta, forgatta a fejét. — Jaj! — mondta. — Valami viszket! És: — Jaj! — kiabálta. —* Valami szúr! És: — Édesanyám! — sírta. — Valaki bökdösi a fejemet! Ekkor már nem bírta tovább, és megkérte az édesanyját, hogy mossa meg a fejét. Az volt aztán a fejmosás! Hívni kellett egy madarászt, hogy elcsalogassa a gólyát. Fűrész kellett, kivágni a fát. Ásó, fölásni a földet. Hatvanhatszor szappanozták, hatvanhaiszor öblítették; s amikor végre- valahára megint olyan fényesen tündökölt a haja, mint azelőtt, azt mondta Katica az édesanyjának: — Inkább legyen minden szombaton hajmosás! (ÖRKÉNY ISTVÁN.) Követeljük a gépet!“ — Jegyzetek egy gépállomást tanácsülésről — Mátészalka. 1955. szeptember első hete. Délelőtt kilenc óra. A szokatlanul erős köd már felszállt s a nap melege gyorsan szívja magába a harmat. szürke, hideg cseppjeit. Az iroda előtt 30—35 kerékpár. Nehezen lehetne így egy csomóban pontosan megolvasni, annyi az egy- ■tnásmelletti kormány; kerék. és pedál. Megszokott látvány ez már, ahol többen összegyűlnek. Régen nem volt más, csak a bátor harcosok lábnyomai. Mert akkor az jelezte: hol van a gyülekezés ... Két kép: sötét és fényes. Két élet: kínos szolgaság és szabad emberek. A beszámolót Malom Bertalan elvtárs, a gépállomás igazgatója tartja. Folyékonyan, dús szóáradattal beszél. Azt jelenti ez: van miről. Tettek, eredmények, hibák s feladatok egymásba 9 folynak ilyenkor — a beszámoló sűrű soraiban. A tsz-elnökök, párttitkárok, agronómusok nagy figyelemmel hallgatnak. — Egyik-másikójuk belejegyez a füzetébe. Fontos az ilyenkor, hogy megmaradjanak a gondolatok. Mellettem egy dereshajú, közepestermetű ember ül.) Arcába ráncokat szántott az idő, de a nézésében csillogás van, s az ajka körül szüntelenül mosoly pihen. Néha bólint, máskor a fejét csóválja, de mindenképpen végtelenül nyugodt. — Kezében ő is füzetet tart, amin ri'incs fedél, mert le- nyűtt az már arról. A legfelső lapjára hosszú, szálkás betűkkel ez van írva: „Veres Menyhért, mátészalkai Zalka Máté TSZ.“ A beszámolóból most szóról szóra ez a mondat hangzik: „A gépállomás feltétlen igyekszik kielégíteni az egyre növekvő igényeket.“ Erre Veres Menyhért előbb bólint, aztán szétnyitja füzetét. Pirosvégű ceruzáját vastag, csontos ujjat közé szorítja. Írni kezd. De csak egyetlen mondatot: „Követeljük a gépet!“ Utána újra felnéz és hallgatja tovább a beszámolót. * Amikor a hozzászólásokra adatik meg a szó, Veres Menyhért senkire, semmire nem vár. Nem várja meg, hogy előbb mátok hadd szóljanak, mert úgy már lehet „igazodni". Nem várja, hogy utoljára maradjon, mert akkor „lehet tallózgatni“ a sok beszéd között, ö azonnal, jelentkezik. Szélnyitott jobb tenyérrel. Amint beszélni kezd, kicsit előre hajlik. ,4 beömlő napsugár épp az arcára esik. — Általában nagyon jól adta elő a beszámolót az igazgató elvtárs, — igy kezdi, = Én pedig egyenesen azzal szólok hozzá, hogy ott van nékünk az a néhány hold csillagfürtünk. így persze könnyű kimondani, hanem ott lábon, elvtársak, sok az! Namármost. Én azt kérem, hogy adjon nekünk egy kombájnt a gépállomás. hogy kárunk ne legyen benne ... — De Veres elvtárs ... — koppan egy közbeszólás. Veres Menyhért megáll a beszéddel. Tekintetében azon pillanatban öntudatos sértődöttség és dac keveredik. — Én szó nélkül hallgatok, míg más beszél, engem se szakítson félbe senki. — Körülnéz magán. Majd újra megnyugodva, igy folytatja: — Mondom, hogy sok az a csillagfúrt úgy a lábán. Meg Olyan roppanásra beérett, hogy alig mozduljon meg a cső, azonnal pereg belőle a szem. Ha kaszával vágjuk, nem marad mag. Mind odahull. Oda az, elvtársak! — Belehevül,'belé- pirosodik a saját hangjának rezgésébe. — Az időt se tudjuk. Megázik a rend? A silóba is aligha lesz jó az a szalma. Pedig azt abba akarjuk. Szóval azt kérjük mi, a szálkái Zalka Máté a gépállomástól, hogy a csillagfürtünk levágásához kombájnt adjon nekünk. — Füzetébe tekint s miután elolvassa az abba írt mondatot, erős, határozott hangon ki is mondja azt: — Követeljük a gépet! Az mihamarabb végez. Így a ma> got is megnyertük, a szárat is. Bőven kifizetődik nekünk a munkája. Csak azt csinálják meg az elvtársak, — akik értenek hozzá, — hogy minél előbb jöhessen a kombájn. Alakítsák át, módosítsák ... De jöjjön! A csövet leszedte? Az már jó. Zsákba hull a mag. Nekünk kell a gép, elvtársak. Mindenütt meglátszik az a gazdaságunkban, ahol eddig is segített nekünk. Ezt akartam mondani. * Az igazgatói válasz mindenkit megelőzve, elsőnek a mellettem ülőnek szól: — ... Megpróbáljuk. Veres elvtárs, Mindent lehet, csak akarat, erő és szív kell hozzá. Úgy kell azt. A vetésre szánt rozs magva hullhasson időben abba a „néhány holdba“ is, ne a már megtermett csillagfürté. Az értekezlet részvevői egymásra néznek. Itt-ott összesúgnak és azok vannak többen, akikről nyíltan is látszik a helyeslés. * Nagy dolog ez. Végtelenül nagy. Hol lehetett az valaha is az örökre letűnt embertelen múltban, amikor ilyen beszéd szólhatott volna a Veres Menyhértek szájából? Mikor lehetett az valaha is az örökre letűnt szolgaság világában, amikor a Veres Menyhértek azt mondhatták volna: követeljük a gépet! Soha. A dereshajú Veres Menyhért, akinek arcába ráncokat szántott az idő, de ajka körül szüntelenül mosolyt pihentetett, annak tudatában beszélt, hogy az erősebb, tapasztaltabb testvérhez szól. ASZTALOS BÁLINT. ÚJÍT ÁSI HÍREK
