Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-08 / 211. szám
1955 szeptember 8, csütörtök NÉPLAP 3 JHaiezi iqaza Szerencse, hogy amikor az a nagy vihar jött, ami felborította a kállósemjéni Üj Élet Termelőszövetkezet dohánypajtáját, még nem száradt a pajtában a dohány. Mert lassan bekerül a pajtába a közel századik mázsa, gyönyörű leve.ű, elsőrendű dohány is. Másrészt talán szerencse is a szerencsétlenségben, hogy a vihar megkezdte a bontást, mert kevés lett volna a szárító szín, ahogy volt. Most újat tíz fiókosat építettek, mintegy harmincezer forintos költséggel. Ebben lógna* a szép sárga, hatalmas levelek, a szem gyönyörűségére, a téesz és az állam hasznára. De épül egy szekérszín is, ez saját erőből, mintegy 10.000 forintos értékben. S hátul már látni valamit a baromfiéiból, amely szintén hozni fog vagy 12 ezer forintot, ha készen lesz, mert elhatározták, hogy bővíteni fogják a baromfiállományt, nem elégszenek meg a jelenlegi száz darabbal. Az állatállomány jelentősen növeli a termelőszövetkezet jövedelmét. A kukoricaszárító alatt is ólakat létesítettek, hogy helyet adjanak a fias kocáknak. A fiaztató telve van! Nem kevesebb, mint százharminc kis malac döfködi ezekben a ke- cekben az anyját, egy-egy anyakoca mellett átlagosan hat-hét darab. NÖVEKSZIK A JÖVEDELEM Jól tudja az Üj Élet tagsága, hogy a sertésekből számazik majd a legfőbb jövedelmük, a dohány melléit. A hízóba fogott sertéseknek jó, kőből épített óla van, jelenleg 25 állat van benne, de jövőre többet terveznek. A tíz darab ló is elégségesnek látszik, kevés azonban a szarvasmarhaállományuk. ■ öt darab tehenük van, s most hat darab növendékmarha. Nem lenne baj pedig a takarmányellátással sem, silót is rendesen készítenek, tavaly is 80 köbméter állt rendelkezésükre, még maradt is felesleges. Terméseredményeik a talajviszonyok mellett jók. Búzából 12.5, őszi árpából 14, rozsból 11.3, tavaszi árpából 11.5 mázsát termeltek átlagosan, holdanként. Burgonyából 120 mázsát, cukorrépából 200 mázsát várnak egy-egy holdról, leggyengébben a kukorica mutatkozik, holdanként 20—25 mázsát fog fizetni előreláthatólag, csövesen. Pedig erre lenne a legnagyoob szükségük, hiszen az idén nagyobb méretekben fogtak a sertésállomány növeléséhez. Amint nő a gazdaság, ügy növekedik a jövedelem is. Ezidén már hatvan vagv annál több forintot fog érni egy munkaegység. Marczi József, ha meghaladja a munkaegysége a négyszázat, könnyen huszonötezer forint jövedelemre tesz szert, amit harmincezerre kiegészít saját háztáji gazdasága. A TE CSELÉDED LENNÉK’ — Nem fázok a téltől — mondja Marczi József, — tavaly se fáztam, de éviől- évre jobban megtalálom a számításomat. Hogy a téesz irodájában többen összejöttek egy kis megbeszélésre, szóba került ez az egyre emelkedő jövedelem. Nem érhetik már utol az egyéni dolgozó parasztok — ez volt az általános vélemény. Valaki felvetette, hogy mégis hall olyan hangokat, hogy egyes egyéni dolgozó parasztok nem hisznek ebben a jövedelemben. Mosolyogtak rajta, hisz itt vannak az eredmények, jöjjön bárki, s nézze meg. De azon már nem mosolyogtak, amit Marczi József felvetett, hogy vannak olyanok is, akik . azért húzódnak el a téesztől, mert nem akarnak ismét „cselédek“ lenni. Ez már bántja őket, az önérzetüket, s összenéznek. Hát mi cselédek lennénk? Hát olyanok vagyunk mi, hogy itt lennénk, ha cselédsorban kellene élni? De Marczi József foly. tatja. — Én voltam cseléd a múltban. Hajaj, nagyon tudom, micsoda sors az. Ke- pés is voltam, mindent megpróbáltam, hogy élni tudjak. Csak itt jutottam hozzá, hogy éljek emberi módra. Én tudom ezt, senki más. Most talán azért lennék cseléd, mert szabadon a kezemre vannak bízva az állatok? Hogy engem dicsérnek. ha szépek? Vagy a te cseléded lennék? — nézett Székely Györgyre, a fiatal elnökre, — vagy a tiéd? — intett idős Molnár Istvánra, az öreg téesz tagra. — Én úgy gondolom, hogy éppen az egyéniek a cselédek, nem is cselédek, hanem rabok. A saját földjüknek, kapzsiságuknak a rabjai, mert sokat akarnak markolni. KUKORICAVÁSÁR KISLÉTÁN Ezen aztán már nevettek. Haza gondoltak, saját gazdaságukra, a zárszámadásra, s megnyugodtak. — Láttam én azt tavaly is — mondta Marczi József, s derültebb lett a hangja. — Emlékeztek, elhatároztuk hogy emeljük a sertések számát, s terven felül beállítottunk hízókat is, mentem terménygabonát vásárolni. Kislétára mentem, hogy ott olcsóbban kapom, Kihasználják a páratelt időt a nyírségi futóhomokon gazdálkodó tsz-ek és egyéni gazdák A nyírségi futóhomokon gazdálkodó termelőszövetkezetek és egyéni gazdák kihasználják a páratelt időt szántásra, vetésre. Azt. tartják, hogy a víztől összetapadt homokon hamar kikel a mag, s a homokot meg- száradás után is kötésben tartja a kalászosok szöszös gyökérzete. Az elmúlt héten már Szabolcs-Szatmár megye valamennyi homoki járásában megkezdődött a szántás-vetés. A nagykállói járásban például egy hét alatt több, mint 2.000 hold homokot szántottak fel. A nagykállói Béke TSZ-ben már 10 kát, hold rozsot és 15 kát. hold takarmánykeveréket, a balkányi egyéni gazdák pedig mintegy 50 kát. hold rozsot és közel 100 kát. hold takarmánykeveréket vetettek el. A császárszállási Üj Alkotmány Termelőszövetkezetben jórészt elkészítették a búza talaját is és földbetették a betervezett őszi árpa magját. A nyírbátori járás termelőszövetkezeteiben is javában folyik a szántás-vetés. Az újonnan alakult ryír- bogáti Béke TSZ is vetéssel kezdte meg az első közös munkát. A teremi Béke tsz-ben 30 hold rozsot vetettek el, spóroljunk magunknak. Az lett volna persze igazán spó. rolás, ha gondolunk előre, s termelünk, hagyunk eleget. De azért így se fizettünk rá. Na, hogy megyek Kislétán a szekérrel, látom, egy mama az udvaron. Mondom, van eladó kukorica? Azt mondja, van. Megállapodunk az árban, hát kihoz huszonhét kilát. Megyek a másikhoz, az is kihoz vagy tizenötöt. Mondom magamban, így nehéz lesz összeadni annyit, ami elég. Egyszer azután olyan házakhoz érek, hogy mindenhol csinál, tak valamit. Kőalapot tettek, festették, takarosán csinosít- gatták, még építettek is. Kérdem ott is, hogy van-e? Van, mondják, s invitálnak befele. Hát zsák, zsák mellett, minden házban, csak győztem volna szekérrel, annyit vehettem volna. — Ezek téesz tagok voL tak! — mondja valaki. — Hát persze, hogy azok! Csendesen összenevettek. Beszélgetés az újító-kör elnökével Már hírül adtuk, hogy a múlt héten megalakult a termelés élharcosainak, a sztahanovistáknak és újítóknak megyei köre. A kör elnöke, Pozsonyi Zoltán elvtárs nyilatkozott arról, hogy hogyan gondolja a körben a termelés élharcosainak összefogását és szakmai, politikai fejlődésüket biztosítani. — 1950—1951-ben Budapesten voltam elnöke az építőipari sztahanovisták és újítók körének. A napokban lapozgattam az akkori irataim között. Folytatni szeretnem a megyében azt, amit Budapesten abbahagytunk. Tovább szeretném fejleszteni megyénkben a sztahanovista és az újító mozgalmat. Tervünkben szerepelnek, egyes szakmák részére, szakmai és műszaki előadások, filmvetítéssel egybekötve. Az előadásokat híres szakemberek fogják tartani. Felvesszük és elmélyítjük kapcsolatunkat a szovjet sztahanovistákkal is és kikérjük tanácsukat, javaslatukat a nehéz problémák megoldásában. A készülő programban láttuk, hogy például még ebben a hónapban a megyei építőipari vállalat egyik munkahelyén sztahanovista munkamódszer-bemutatót rendeznek. Egy képet mutatott Pozsonyi elvtárs. — Maximenko, Koba és Romanov elvtársak vannak rajta, — mutatta a képen a híres szovjet embereket. Szeretettel beszélt róluk és így fejezte be: — Még e héten levelet küldünk ezeknek az elvtársaknak. Felújítjuk velük kapcsolatunkat, barátságunkat. Arra a kérdésünkre, hogy hol és hogyan akarják megrendezni a megye, sztahanovistáinak és újítóinak kiállítását. — ezt válaszolta: — Az SZJVIT gyönyörű kultúrtermében, októberben szeretnénk megrendezni a kiállítást. Bemutátjuk a sztahanovista és újító mozgalom fejlődését megyénkben. Közöljük a sztahanovisták és újítók fényképeit. bemutatjuk munka- módszerüket, újításaikat. A kiállítással azt a célt akarjuk elérni, hogy tovább fejlődjön a sztahanovista 'és újító mozgalom, a .tapasztalatcsere. Ezzel is hozzájárulunk üzemeinkben a technika fejlesztéséhez, a termelékenység növeléséhez,. az önköltségcsökkentéshez és a minőség állandó javításához. Romeo és Julia filmen Vöröskeresztes csoportok segítették a oséplés munkáját Az aratással és csépléssel kapcsolatosan megjelent fel. hívásra a kisvárdai Vulkán vöröskeresztes csoportja elhatározta, hogy a „Vöröskereszt mindnyájunk kenyeréért“ mozgalmával felajánlja szolgálatait egészségügyi téren a k\svárdai gépállomásnak. Ennek során csoportunk aktívái és magam is ■— a gépállomás vezetőségével együttműködve — gépkocsi éj motoros egészségügyi járőrszolgálat, ban naponként felkerestük a kombájnos, cséplőgépes dolgozó csoportokat. A helyszínen számos esetben elsősegélyt nyújtottunk, eilen. örztük az egészségügyi felszereléseket, a hiányokat azonnal jelentettük. Ellenőriztük a védőberendezéseket, ivóvíz ellátást. Gépkocsi. és motorvezetőink több esetben — szakemberek lévén — műszaki segítséget is nyújtottak a gépjavításoknál. Segítségünket szívesen fogadták a gépvezetők és a dolgozók, sok felesleges gépállástól mentesítettük őket. Mozgalmunk során kitűnt aktíváink: Feurabed Lajos, Horváth Ferenc, Dión Ándrásné üzemi ápolónő, ifj. Balajti János, Kovács Erzsébet. Vöröskeresztes aktíváink személyesen is részt vettek ezenkívül Benken a tsz. patronálása során az arató munkában: Berencsi Imre és Imréné, Bíró Júlia és mások. Csoportunk szocialista munkateljesítménye sok barátot és elismerést szerzett a Vöröskeresztnek. Dr. Varga Gyula üzemorvos, Vk. elnök. A Romeo és Julia című színes szovjet balettfilmet a nyíregyházi Béke mozi mától kezdve tűzte műsorára. A cannesi filmfesztivál „Opera és zenésfilmek.“ nagydíjának nyertese ez a film, melyet Shakespeare azonos című tragédiájából írtak pí. A híres szerelmi történetnek balettváltozata egész estét betöltő színes film. A szóló táncot Ulanova és Zsdanov művészi játékában láthatjuk. Erősödjék a kapcsolat a küldöttek és a választok között (AZ IZVESZTYIJA VEZÉRCIKKÉBŐL) A szovjetek csak akkor végezhetnek eredményes gazdasági-szervező és kul- turális-nevelömunkát, ha szoros kapcsolatot tartanak a tömegekkel. A küldöttnek is állandóan erősíteni kell kapcsolatait választóival, tanulnia kell a választók tapasztalataiból, támaszkodnia kell segítségükre, figyelmesen kell kezelnie javaslataikat és bírálatukat. Minél közelebb áll a küldött a tömegekhez, annál jobban ijmeri kívánságaikat. szükségleteiket, annál gazdagabb lesz élettapasztalatokban, annál több gyakorlati segítséget tud nyújtani a szovjetnek. Leningrád Petrográd-ke- rületi választói jól ismerik a Szovjetunió Legfelső Tanácsába választott küldöttjüket, B. SZ. Balakina professzort, az orvostudományok doktorát. A kiváló tudós és tapasztalt sebész sok időt áldoz a küldötti feladatok elvégzésére. Fogadásain mindig sokan jelennek meg. A küldött meghallgat mindenkit, részletesen tanulmányoz minden javaslatot, panaszt és ha kell, erélyesen intézkedik. V. Sz. Balakina egy év alatt több mint 500 levelet kapott választóitól. Mindegyikre válaszolt. Balakina munkája azonban nemcsak a bejelentések és panaszok megvizsgálására szorítkozik. Állandóan | érintkezik választóival, meg_' látogatja a körzetében dolgozó üzemeket, felszólal gyűléseiken. Mindez lehetővé teszi, hogy konkrét, az élettel szoros kapcsolatban álló kérdéseket terjesszen a helyi szovjetek elé. A közelmúltban pl. Balakina kezdeményezésére Leningrádban új közlekedési szabályokat vezettek be. A kiváló orvosnő példájából jól látható, hogy a küldött a mindennapi élettel összefüggő szerény, néha jelentéktelennek látszó, de hasznos dolgok figyelmes elintézésével vívja ki tekintélyét, szerzi meg a választók megbecsülését. Természetesen a küldött, és a választók közötti kapcsolat nem korlátozódhat csupán a fogadásokra és a bejelentések megvizsgálására. A küldöttnek állandóan keresnie kell a találkozást választóival. Ezekre a találkozásokra mind a küldöttnek, mind a választóknak nagy szüksége van. A gyűléseken való felszólalások, az üzemi vagy kolhozklubban folytatott beszélgetések, egyszóval a dolgozók életével való köz. vetlen megismerkedés nagy segítséget nyújt a küldötteknek, a lakosság ügyesbajos dolgainak tanulmányozásában, Sok küldött. választói előtt tartott beszédében megmagyarázza a szovjet törvényeket, a beles külpolitika kérdéseit, a folyó gazdasági feladatodat, a helyi szovjetszervek határozatait. Küldöttek között azonban akadnak olyanok is, akik megfeledkeznek magas hivatásukról, kötelességüké ről. Nemcsak hogy nem szilárdítják ?neg kapcsolataikat választóikkal, hanem lényegében nincsenek is ilyen kapcsolataik, sőt nem is keresik ezeket a kapcsolatokat. E küldöttek egy alkalommal beszélnek, a választási gyűlésen —. aztán nem is látják többé választóikat. nem fogadják a látogatókat, formálisan válaszolnak a levelekre, semmit sem tesznek a választóktól kapott utasítások elintézésére. Megfeledkeznek elsődleges kötelezettségeikről, megfeledkeznek a választókkal szemben viselt felelősségükről. A választókkal való kapcsolat megszilárdításának hatékony eszközei a küldötti beszámolók. Fontos, hogy a küldött ezeket a beszámolókat rendszeresen tartsa meg, hogy a választók idejében ellenőrizhessék munkáját, felhívhassák figyelmét a tapasztalható hibákra, s újabb utasításokat adhassanak. A küldöttek és a választók közötti kapcsolat megszilárdítása nagyrészt a szovjetek végrehajtóbizottságain múlik. A végrehajtó bizottságok feladata, hogy a küldötteknek a választók fogadásának megszervezésében segédkezet nyújtsanak. Nagyon helyes például, ha a végrehajtóbizottságok külön „küldöttszobákat“ bocsátanak rendelkezésre, amint ezt Moszkva kerületeiben, Irkutszkban és számos más városban tették. A végrehajtóbizottságok megbeszéléseket tarthatnak a küldöttekkel, amelyen azok kicserélik tapasztalataikat, megvitatják a szovjetek állandó bizottságainak tevékenységével kapcsolatos különböző kérdéseket, A végrehajtóbizottságok felelősek azért, hogy a küldöttek rendszeresen beszámoljanak választóik előtt, a végrehajtó bizottságok kötelesek segíteni a küldötteknek a beszámolók előkészítésében. Ha a küldöttek és a választók kapcsolatát minden módon erősítjük, a szovjetek és a dolgozók széles tömegei közötti kapcsolatokat szilárdítjuk. A tömegekhez fűződő szoros kapcsolat a szovjetek eredményes munkájának legfőbb feltétele,
