Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-01 / 205. szám
4 NÉPLAP 1955 szeptember 1, csütörtök A mühlenbergi ördög Színes német mesefilm Irta: Kurt Bortfeld és Anneliese Probst Sokszáz évvel ezelőtt történt, hogy a Harz-hegység- ben gonoszsága és irigysége miatt kővé vált egy molnár, — így tudósít egy régi német monda. S a film peregni kezd, megelevenedik a történet.,, Szörnyű vihar dúlt egy faluban, amikor a molnár barátaival, a várnaggyal s a bíróval ördög jelmezt öltve felgyújtotta az erdei malmot. A molnár azt akarta, hogy ezután a környék parasztjai nála őrlessék gabonájukat. Gaztette sikerült is. Tövig égett az erdei malom, gazdái koldusokká váltak. A gonosz malmos az éj leple alatt még a parasztok ott tárolt gabonját is ellopta. Másnap reggel azonban a jótékony adakozó álarcában megjelent a tönkrement családnál, s mézes-mázos szavaival eloszlatta a gyújtogatás gyanúját. A molnárék idegenbe költöztek, fiuk, Jörg a várnagy szolgálatába szegődött. Szolgálójukat, An- net pedig a gazdag malmos fogadta magához. Az emberek látszólag elfelejtkeztek a tűzesetről, s szorgalmasan végezték munkájukat. A gazdag Molnár munkásai látástól-vakulá- sig dolgoztak, s azért enni is alig kaptak. Egy napon megszorult gazdálkodók lisztet kértek kölcsön a malmostól. Busás haszon fejében a gazda szívesen teljesítette kérésüket. Anne ekkor érdekes felfedezést tett A zsákok között az erdei malom zsákjait pillantotta meg. Arra gondolt, hogy minden bizonnyal gyújtogatás következtében pusztult el Jörgék vagyonkája. Felfedezéséről s..ónnal értesíti a parasztokat. A molnár azonban meglesi, s a várnagy katonáinak segítségével a toronyba záratja. Szerelmese, Jörgy egy titkos, földalatti folyosón megszökteti a lányt. Amikor megtudja Annetól, hogy a molnár és a várnagy gyújtotta fel malmukat, s rabolta el a lisziet •— hagy felindultsá- gában elárulja magát. A v oi'»u.gv Katonáival üldözőbe veszi őket. Már-már elfogják a fiatalokat, amikor segítségükre sietnek a Harz-hegység jószellemei: a szénégetők. A várnagy és katonái előtt tűzcsóvák emelkednek a földből, káprázatos fény vakítja szemüket. Az üldözők elmenekülnek. De a Harz-hegység jószellemei nemcsak a szökést segítették, hanem útmutatást is adtak a jövőre. Anne és Jörg előtt megjelent az erdei tisztás, s az elszenedesedett romokból egy új malom körvonalai bontakoztak ki. A lány és a fiú megértették a jelenséget eszüket és tudásukat egy új malom felépítésére kell szentelniük. Nem marad el azonban a gonosz molnár és cinkosainak megbüntetése sem. A parasztok nagy titokban felépítették az erdei malmot. A molnár majd megpukkad dühében. Szétrombolhatná ismét, de most már a parasztok bátrak, okosak és egységesek. A jó szénégetők, a Harzhegység szellemei izzó széndarabokat tesznek Anne lábai elé, amelyek csillogó arannyá változnak. A molnár hallatlan irigységében magához ragadja őket, majd meggyilkolja a bírót és a várnagyot. Azt hiszi, hogy most már egyedül övé a kincs. De téved. Kezében az arany ismét izzó szénné változik. A szén a földre esik, amely megnyílik, hogy elsüllyedjen a molnár minden rablott kincse, ő maga pedig kővé válik, Kultúrházat avattak Turricsén Tavaly októberben kezdték meg építeni a turricsei kultúrotthont, teljes egészében társadalmi munkával. Dolgozott rajta a falu apraja és nagyja. A Majorcsalád és a Németh-család 20 napot is dolgozott az építkezésen, de kivette a részét Garda Dániel DISZ- titkár is. Simon Sándor megjárta vagy hatszor Ga- csály községet, amíg össze- hordta a köveket. És most ott áll az út mentén a gyönyörű fehérre meszelt épület, a turricsei Petőfi kultúrotthon. Vasárnap volt az avatóünnepség. Az ünnepi beszédet Mészáros Pálné, a járási pártbizottság titkára tartotta. Utána a vb. elnök átadta a kultúrotthont az igazgatónak. Az ünnepélyes átadás után a DlSZ-szerve- zet kultúrcsoportja a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül“ című színdarabot mutatta be. A műsor után díszvacsora volt, s utána reggelig táncolt a falu fiatalja és öregje, az új kultúrház tágas nagytermében. Nagy szükség volt erre a kultúrotthonra Turricsén, mert amennyire kicsi a falu, annyira vágyik a kultúra után. Most három kultűrcsoport alakult, hiszen már van otthonunk és mintegy 20.000 forint értékű felszerelésük. Ezután minden remény megvan arra, hogy a turri- csei kultűrcsoport, amelyik eddig sem állt az utolsók között, még jobb munkát végezzen a jövőben. Ä tetanuszról rendszerhez kötődik. Egész kicsi, jelentéktelen sérülésből is merevgörcs fejlődhet, ha a sérülést szálka, tövis okozza, mely tetanus- bacilust tartalmazó földdel, porral szennyezett. A mezítláb játszó gyermekek a leggyakrabban ilyen módon fertőződnek tetanus-baci- lussal. Az újszülött a köldökcsonkon keresztül fertőződhet tetanus-bacilussal, illetve a bacilus spóráival. A betegség lappangási ideje általában 4 naptól 3 hétig tarthat, ezért előfordul, hogy a sérülés a betegség felléptekor már be is gyógyult. Gondot kell ezért fordítani minden kis sebre, melyet porral, földdel fertőzött szálka, tövis okozott, s orvoshoz kell menni. Ha a fertőzés gyanúja fennáll, merevgörcs elleni oltóanyagot ad be az orvos. Az oltást esetleg meg kell ismételni. A sérültnek más oltási helyre, tetanus ana- toxlnt is be kell fecskendezni és sebészeti kezelésben is kell részesíteni. Az elmúlt évben hastífuszban megyénk területén 51 megbetegedés történt, — a halálesetek száma 3 volt. Merevgörcsben, tetanuszban, ugyancsak az elmúlt évben 31 megbetegedés és ezek közül 10 halálozás történt. Megállapítható tehát, hogy több mint háromszor annyi volt a halálozások száma merevgörcsben (teta- nusaban), mint hastífuszban. Hogy ezt a súlyos betegséget elkerüljük, vegyük figyelembe a következőket: A merevgörcs, vagy tetanusz, sebfertőzésből származó súlyos betegség, mely az izmok húzó- és rángógörcseiben nyilvánul meg. A merevgörcs betegséget — időszámításunk előtt 460- ban született Hippokrátes nevű híres görög orvos is ismerte már, a merevgörcs tehát régtől fogva ismert betegség. A merevgörcs betegséget csak igen nagy nagyítással — mikroszkóp alatt látható bacilus, a te- tanus-bacilus okozza. A bacilus alakját tekintve, dobverőhöz, vagy gombostűhöz hasonlít. Az embernek a bacilussal, illetőleg a bacilus által termelt spórával való fertőzése sérüléseken keresztül történik. Ilyen sérülések az út porával, trágyázott földdel, ló vagy szarvasmarha ürülékével szennyezett sérülések, ron. csolások, vagy faszálkával, tövissel történő, sokszor jelentéktelen sérülések. A merevgörcs, vagy teta- nus-bacilus a lovak, szarvas- marhák, néha ember belében is, betegséget nem okozva él, szaporodik, s az ürülékkel, trágyával kerül ki a szántóföldre, az út porába, s széjjelszóródik úgyszólván mindenhová. A sebbe jutva a baktériumok igen erős görcsokozó mérget termelnek. A baktérium által termelt spórák a porban, kerti- vagy szántóföldben évekig megtartják élet- képességüket és fertőzőképesek maradnak. Ezért veszélyesek a poros utakon, utcákon történő sérülések, balesetek, gázolások. Foglalkozás szerint, a földműveléssel foglalkozók, a ker- tészek vannak leginkább dta a régi róssz retlkült. fertőzésnek kitéve. A beteg- '(Egyszer Nyíregyházáról séz iáén jellegzetes izom-1 hazafelé menet lelte az apgörcsökkel jár, a bacilus | Akinél a betegség legelső áltál termelt méreg az ideg- | tünetei jelentkeznek, azt azonnal kórházba kell szállítani, mert a beteg kellő ellátására csak a kórházban van lehetőség. A betegség legelső tünete, a rágóizmok merevsége szokott lenni. Kormányzatunk gondoskodott arról, hogy már a gyermekeket is megvédje ettől a súlyos betegségtől, ezért a diftéria és szamárköhögés elleni oltóanyaghoz merevgörcs, vagyis tetanus elleni oltóanyag is van keverve, hogy így a gyermekek megelőző védőoltásban részesüljenek. Ilyen oltóanyagot kapnak a 6—11 hónapos korú gyermekek, a 18—23 hónapos korú gyermekek, majd később a 6 éves és a 12 éves gyermekek. A merevgörcs betegségét megelőző védőoltások, a megbetegedések számát lényegesen csökkenteni fogják. A szülők akkor mentik meg gyermekeiket ettől a súlyos betegségtől, ha rendszeresen elviszik őket a szükséges védőoltásokra. Dr. Jesztrebényi Ernő, a járványügyi állomás igazgatója. JZatica beszaladt az ud-**• varról. Egyenest az édesanyjához, aki ott ült egy kisszéken a konyhaajtóban és krumplit hámozott. — Édesanyám! — mondta sietve. — Na? — Jószkáéknak van aja- nyuk! — újságolta. — Pa- píjba ... ilyen hosszú ... Az anyja elmosolyodott. — Van ... nyavaja. Katica megfogta az anyjának az állát és úgy fordította a fejét maga felé, — De igen, édeszanyám... Szók pénzük van. Én mondtam, hogy nine, de Jószka kihoszta megmutatni, — magyarázta a kislány. Tóthné kezében megállt a kés. — Hol van? — eresztette le térde közül a kosarat és felállt. — Itt ni, tésszék gyónni, — bizonykodott Katica és már szoknyájánál fogva húzta az anyját a kerítéshez. Az asszony ment, vitte a kíváncsiság és a kis ijedelem is, hogy a gyerekek játszanak a pénzzel. — Mi van nektek, Jóska? — szólt át a kerítésen. A kis Jóska dicsekedve szaladt hozzá. — Itt van ni, Júcanéném ja, persze üresen. Valami régi nagyságáé lehetett.) HTóthné amikor meglátta-*• a sok százast, elakadt a lélekzete. Sok pénz volt a táskában. A százasok képes oldalukkal szépen ösz- szeforditva, gondosan kisimítva pihentek, mellettük öt- és kétforintosok legelésztek. Papírba csomagolva, pénzrudak is álmodoztak. ott. „Aranyak.“ Tóthné körülnézett. Az volt az első gondolata, hogy azonnal beviteli a pénzt és megy innen, nehogy ráfogjanak valamit. De kíváncsiságának — mert roppant nagy az asszonyt kíváncsiság — mm tudott ellenállni. Ha már itt van, csak megszámolja. Sebesen pergetni kezdte ujjat közt a ropogó papírokat. Közben félhangosan számolt. — Harminchat, harminchét ... — nagyot nyelt, de számolta tovább, — negyven ... negyvenöt... ötven. Nem volt idege tovább folytatni. Ügy fogasra sac- colla meg a többit: ha ez ötven, akkor az van száz, összesen tizenötezer ... — Jaj, te jó ég! — kiáltott fel álmélkodva. aztán ráparancsolt a kis Jóskára. — Viszed be azonnal, ti meg — fordult a többiekhez — menjetek azonnal hazafélé ... na, alóf ... TYfem is tudta, hogy ért ^ ' bé a konyhába. Elhagyta minden ereje. Nem Dandi iskolába megy Azt hiszem, hogy nem is- I meritek Bandit, — ezért elhatároztam, hogy bemutatom nektek. Szökés, göndör haja van, nagy kék szeme és sok-sok szeplője. Okos, szorgalmas kisfiú, csupán annyi hibája van, hogy szeret a lányokkal ellenkezni. A minap is így csinált. Szépen csendesen játszogattak a kislányok „fodrász- nöt“, mert most ez a divatos játékuk. Öt kislány ült a körbe, komoly arcokkal, törülközővel a vállukon, türelmesen várták, hogy a „fodrász néni“, Évike, a frizurát elkészítse. Bandi a fa mögül nézte őket, majd egy alkalmas pillanatban, — amikor a lányok a frizura formáján vitatkoztak, — Bandi összeszedte a kis kötött kabátokat és futásnak eredt. Ezzel árulta el magát. A lányok utána iramodtak. Egy darabig Bandi vezetett, de a lányok csakhamar utolérték. Mikor látta, hogy már „nagyon veszélyes a helyzet“, — a kabátokat feldobta az óvoda legmagasabb bokrára. A kislányok, amikor meglátták, hogy Bandi mégiscsak túljárt az eszükön, kétségbeesve szaladtak az óvónénihez. Az óvónéni szigorú arccal állt meg a gyerekek között. — Ki volt a tettes? — kérdezte a lányoktól. Azok egymást túlharsogva kiabálták: Bandi, Bandi, Bandi volt! Bandi ezalatt megszeppenve állt a lányokkal szemközt, mint akinek már minden mindegy, a büntetést nem lehet elkerülni. — Hogy tehettél ilyet, Bandi? — szólt az óvónéni. — Elfelejtetted már, miről beszélgettünk tegnap?... Az ám, — villant át Bandi buksi fején. „Egy iskolásnak a lányokkal szemben udvariasan kell viselkedni.“ — Hogy figyelt! Ö már iskolásnak érzi magát! Mivel Bandi mindig a tettek embere volt, most is hű maradt önmagához. Hozta a kisszéket. Felállt rá s egyenként leszedte a kabátokat, udvariasan átnyújtotta a lányoknak. A lányok meglepődve néztek rá. Banditól ritkán kapják meg ezt a kedvességet, udvariasságot. A meglepetés csak egy pillanatig tartott. Eszükbe jutott, mi lehet ennek a nagy változásnak az oka. Bandi nagy fiú lett. Holnap először megy iskolába! ■* Hogy egy ilyen nap. mint a mai, mennyi izgalommal jár — el sem lehet mondani. Napok óta tartott ez a nagy izgalom. — Vajon milyen lesz a tanterem? Emeletre járnak majd, vagy a földszintre? Milyen lesz a tanító bácsi, vagy néni lesz? És ki lesz a pariban, a szomszédja? Amikor elkészült, megnézte magát a tükörbe is vagy háromszor, édesanyja elé állt. Elindultak. Amikor az ünnepélynek vége volt, megismerte a tanító bácsit, a pajtásait, akik között sok „régi“ is volt az óvodából, — megfogta édesanyja kezét, mint aki nagyon örül s csak ennyit mondott: „Jó lesz idejárni.“ ült le krumplit hámozni. Annyi pénz, annyi rengeteg... és ... és csak olyan könnyen hagyják... még a gyerekek is hozzájutnak. Való is ennyi pénz az ilyeneknek ... Való Bartha Ilonnak? Annak a... de- ! hogy való. És mit vesz belőle? Házat, persze, hogy azt, azt készülnek venni. Hát mégis előbb lesz Bartha llonyéknak új házuk, Ilonnak új bútora, mint neki?. .. Pedig olyan szegény volt, még ruha sem volt rajta és most tessék... Férjhez is alig vitték, ha Nagy Jóska meg nem kéri, tán még most is lánykoána. És neki, Tóth Sándornénak, akinek az apjának is tizenkét holdja van, még most is egy ócska sárházba kell lakni. Két éve gyűjti, rakosgatja, zsugorgatja, elvonja maguktól és nincsen csak hatezer forint. Mikor lesz abból tizenötezer? De honnan az égből vehetik azok azt a rengeteg pénzt? A téeszcséből, az szülte fel őket, de ha az nincs, akkor még mindig rázza a rongyot Bartha Ilon. De most már nem rázza. — De rázom én.. — mondta ki fennhangosan a gondolatát. Nyomban cl is sírta magát. A büszkeség, a tizenkét hold büszkesége sírt benne. A megbántott hiúság, — mert mindig különb lánynak tartotta magát, mint Bartha Ilon. D ezavarta a kislányt a szobába. Ne lássa, ,iogy sir. — És meddig rázom, még? — adta fel a kérdést a türelmetlensége. — Hóttig? De lehetne nekem is, mért ne lehetne?... jajajaj..-. mit is mondtam, hiszen akkor be kell lépni a csoportba ... jajajaj ... nem ... —1 de akkor mégis lenne. Mindegy... de legyen nekem is, ne legyen llonyéknak előbb, mint nekem.. s — suttogta. Sokáig sírdogált. Észre sem- vette, hogy az idő úgy elszaladt, hogy az ura ott áll a küszöbön. Nézte az asszonyt, nézte. Mi baja ennek? Megdöglött valami, csak nem a tehén? Vagy a koca? Már ment volna megnézni, de azért megkérdezte. — Mért sírsz? Az asszony felijedt, felkapta lehajtott fejét. — Áh, semmi... csak. ;s csak felcsapta az arcom a gőz ... — motyogta és már szaladt volna, repült volna csinálni, végezni a dolgát. Gyermekeknek, úttörőknek.......... ■ ..'i'jg C(éskáélz
