Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-04 / 208. szám

NÉPLAP 19ä5 szeptember 4, vasat— SK KÖZELEBB AZ EMBEREKHEZ cAkik a fiáit hí nő szanáld d síinek jelentkeztek ja tűin Mihály Dezső elvtárs, a vásá- rosnaményi pártbizottság mun. káíársa volt. Most a tarpai községi pártbizottság titkára. — Nincs semmi bai. — nyugtatta feleségét, miköz­ben felállt ő is és átölelte izmos karjával az asszony vállát. — Bölcsőde is van a világon. Nem?! — s mint aki nagy meglepetést árul el, úgy nézett felesége hir­telen megváltozó, nyugodt tekintetébe. Hirtelen megfordult férje jobbján és megcsókolta pár­ját. — Komolyan mondtad? — emberek, akiket a képeken láthatunk, jellemükben, magatartásukban, áldozat- készségükben és sok min­denben hasonlóak egymás­hoz.' Kommunisták ők, aki­ket a párt nevelt. Élvonal­ban harcolnak, akárcsak Bodrogi elvtárs, szívvel-lé- lekkel kommunista akarat­tal küzdenek a falu felvi­rágoztatásáért. jDodroginé ágyat vetett u két gyermekének..—. Bandika meg öcsike (ían- cúroztak egy darabig, mire, elnyomta őket az álom. Az asszony leült férje mellé az asztalhoz. Szótalan volt. Látszott rajta, hogy töp­reng. Hogy mit forgatott fejében, nem tudni. Az asz­tal mellől elég sűrűn reb- bentette szemeit alvó két fiára. — Drágáim, — suttogta. — Óvatosan felállt,, hogy még a szék sem reccsent alatta. Lábujjhegyen ment az ágyhoz. Megsímogatta nyugvó kisfiái arcát. — így ni, — s feljebb húzta rajtuk a takarót. Bandika átölelte kis test­vérét, ügy aludtak. Anyjuk hosszan elnézte őket, gyö­nyörködött bennük. Nagyot sóhajtott. — Őket sajnálom, — for­dította tekintetét férjére. A magas, harnahajű Bod­rogi felnézett a tányérról. Egy pillanatra megállt, ke­zében a villa. Csodálkozott. Kérdően nézett feleségére. — Mert én is szeretnék dolgozni, — válaszolta az asszony határozottan. — Semmi akadálya, — mosolygott Bodrogi és nagy magabiztossággal nyomta meg ezt a két szót. Felesége meghökkent. — Igen, de mi lesz velük? Princz József elvtárs. a kis vártjai Járási tanáosnál dolgo­zott. Most a dombrádi község: pártbizottság titkára — s aggódó pillantásoka'., vetett kicsim’ei’-n — Hováj teszem őket? Mihez kez­dek? Lukáos Cyörgy elváré, a nyír. bátori járási pártbizottság munkatársa volt. Most az er- csenosi községi pártbizottság titkára. ujjongott, mint valami gye­rek. A nagy darab ember el­nevette magát. — Pssssssz! — csitította felesége. — Fel' ne keltsd a fiúkat, — suttogta alig hall­hatóan és férje szájára ta­pasztotta kezét. — Most lesz az átvétele az új bölcsődének. Látnád csak, hogy milyen, — büsz­kélkedett Bodrogi halkan. \ sztalhoz ültek. 'í~*' A balkányi állami gazdaság új páfttitkára nagy hévvel magyarázott. — Hatvan férőhelyes, gyermekfürdőkádakkái, zu­hanyozóval, korszerű gver- mekbútorzattal van felsze­relve. Bodroginé ’szeméből ki le­Tőth István elvtárs. a Szolnok Megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatóságán dolgozott. Jelen, leg. a tornyospálcai községi pártbizottság titkára. hetett olvasni, hogy a két­ség felhőit férje gyorsan el­hessegette gondolkodásából. Hogy mennyire megvál­tozott, az csak másnap volt igazán ész’elhető, amikor estefelé hazaérkezett férje a gazdaságból. — Mikor költözünk? Pa­kolhatok már? — sürgette, ösztökélte férjét. — Még várunk egy né­hány napot. A kis Bandi, ahogy meg­látta apját, eléje futott. — Apu, mikoj megyünk máj Baltányba? Ügye, ve- szej nekem olyan kis tak- tojt, mint ott van? — sej- pítette a fiú. Édesanyja karbatette ke­zét. Szemei mosolyogtak. — Veszek, fiam, -— s mint valami hópelyhet, úgy lib- bentette a magasba izmcs karjaival gyermekét édes­apja. Csókolta, ölelte, si­mogatta. — Öcsit is beje üjtetem... ugye... apu?! — Igen, öcsikét is. — De jó jesz, — s mo­solygós, piros kis arcocská­jával apjára vetette nagy gyermekszemét, aztán eda- topbgott testvéréhez ját­szani. A Bodrogi-házaspár bol­dogan nézte gyermekeit, ahogy hancűroztak. — Elmondtad? — szólalt meg Bodrogi elvtárs moso­lyogva. Felesége fejével válaszolt. A Bodrogi-család legifjabb tagjai, mint a télapó-várás idején, űgv számolgatták a napokat, ók is tudják, hogy új otthonba költöznek. Ta­lán éppen most indultak út­nak Balkányba az állami gazdaságba, ahol apja ma­gyarázata után jól ismerik már a két kis Bodrogi-sar- jadékot. Várják őket öröm­mel. Tgy várták néhány, hete apjukat a gazdaságba is. Kíváncsiak voltak arra, milyen ember az ű.i párttit­kár. Nem csalódtak benne. — Van már olyan párt- titkárunk, aki rendet te­remt, — mondogatták a dolgozók, amikor meghal­lották, miről is beszéltek a vezetőségi ülésen. Bizony, azelőtt a munkaterv szerin­ti munka - álomrak tűnt. Most meg havi ■ tervet ké­szítettek. Minden vezetősé­gi tag tudja, mi a feladata. Nem volt könnyű megvaló­sítani a határozatokat. Alap kellett:,hozzá. ,S ezt Bodro­gi elvtárs meg- is találta. Az emberekben. Bizalommal fordult a kommunistákhoz, pártonkivüüekhez. Nincs már talán egyetlen olyan ember sem .ebben a nagy gazdaságban, akivel szemé­lyesen ne beszélgetett vol­na. S ez bizony -nagyon fon­tos lén”. Parti István szta­hanovista elmondotta, hogy .már,két éve tagjelölt, de még ném beszéltek vele. Már resteilte a pártonkívü- liek előtt a dolgot. Most büszkén, felemelt fejjel jár négy .társával együtt, aki­ket nemrég vettek- fel tag­jelöltekből párttagoknak. ben az évben örömmel fog 1. nulni Beke Sándor is, mc; Mák Jánosné is. Nem fe ledkezett meg a DISZ-szer vezetröl sem. Beszámoltat ták vezetőségi ülésen íí. Tóth Jánost, a DISZ-szerve zet titkárál. Segített ne!:' a munkaterv elkészítésé­ben. — A legjobb szeminá­riumvezetőket adjuk a fia­taloknak — jelentette ki a párttitkár a vezetőség tag­jai előtt. Azok helyeselték. An.al Lajos elvtárs, a Buda­pesti Gyárkéményépitö Válla­latnál volt párttitkár. Most a baktaióráníházi községi párt. bizottság titkára. mérésben sem fukarkodnak. Ez is az emberekről való gondoskodást jelenti. Ezért keresik fel a dolgozók, kér­nek tőle tanácsot az embe­rek. Szívesen segít. Éleslátású, gondos ember — mondják róla. Hogy mi a véleménye a gazdaságról a párttitkár­nak? Ez! — Mint állami gazdaság, példát mutat. Csak ez na­gyon egyoldalú, — magya­rázta a párttagoknak, — A terméseredményekkel ugyan nincs hiba, hisz rozsból 13 mázsán felül termeltek, burgonyából több lesz, mint 160 mázsa az átlag. Árpa meg, 18 mázsa volt holdan­ként. Még sincs megeléged­lbfint csepp a tenger vi- zét, úgy példázza a falura került kommunista vezetők munkájának ered­ményét Bodrogi András elvtárs esete is. Ezek az Labono Miklós elvtárs, a fehér, gyarmati Járási tanácson volt oktatási osoportvszetö, Most a nagyhalászi községi partbizott- ság titkára. És amit ígért, azt biztosí­totta. Beszélgetett Farkas Ilonával, a fiatal agronó- mus leánnyal, Váradi Em­mával, a technikussal, akik örömmel vállalták ezt a megbízatást. IV emcsak arra volt gond- ja, hogy benevezze­nek a fiatalok a silózási versenybe. Arra is ügyelt, hogy a cséplőbrigádok ver­senyének győztesét megju­talmazza a gazdaság veze­tősége. Bodrogi elvtárs tud­ja, hogy csak úgy lehet jó eredményt elérni, a biza­lomra rásr’.olgélni, ha elis­Mihalovios Bertalan, a vásá- rosnamányi járási pártbizotí. ság ágit, prop. oszt. vezetője volt. Most a tiszaszalkái köz­ségi pártbizottság titkára. Bodrogi AHdrás élvtársat á SZOT megyei elnökségének egyik funkcionáriusát',' — akit a párt küldött hozzá­juk segíteni, néhány hét alatt nagyon megszerették. Hogy mennyi­re hallgatnak rá a dolgozók, azt. talán leg­jobban példáz­za Blazsán elvtárs esete; Az öreg éjjeli­őr a gazda­ságban. Az el­ső megismer- kedási estén több mint há­rom óra hosz- szat beszélge­tett a párttit­kárral, az udvaron. A kö­vetkező alkalommal már ő kereste fel Bodrogi elvtár­sat az irodában és örömmel Újságolta, hogy ^lépett a: most. alakult Léeszcséce. — Jó, hogy magára hall­gattam. Igazi volt, — véle­kedett az öreg. Sok jó ba­rátot szerzel' Bodrogi elv­társ. Az elsű pártvezetéséi ülésen a:.. igaz, heg" csodálkoztak merész tei . vein, de ami-, kor elmagya­rázta. hogy képzeli annak msgvalósítá- 1 Bodrogi András elvtárs. a SZOT jt megyei elnökségén dolgozott, aai, neiyeoei Most a g3iitányi állami Gazda- lék, sáe párttitkára Kiss József, a vásárosnaménvi járási pártbizottságon voit munkatárs. Jelenleg a lenyai községi M-DP vezetőség titkára. Még így is maradt 11 elv­társ, akinek felvétele ügyé­ben dönteni fognak a kö­vetkező hónapban. Az emberekkel, való me­leg baráti elv­társi hang •szinte szár­nyakat nö­vesztett a kommunisták ,;ak. S ez Bcd- í-gi .elvtárs­nak köszön- hstó, aki meg­találta az em- l—rek szivé­hez vezető kapu kulcsát: a bizalmat. Nem egy elv­társ van olyan, mint Parti Ist­ván, aki öröm­mel vállalt pártmunkát. Most szorgalmasan szervezi a szakolyi üzemegységben dolgozó fiatalokat a Petófi- iskolára. Nem is kis ered­ménnyé1 Bodrogi elv­társ minden­re gondol. .Szívós, ki­tartó mun­kája szinte megfiatalítot- ta, felfrissí­tette a párt­szervezetet. Nem úgy, mint tavaly. Most minden rra alkal- n5s elvtárs­it beszélge­tett a vezető­ség, akik részt vesznek á pártokta­tásban. S ez az alapja an­nak, hogy eb­Vizi Péter elvtárs, az épület­szerelő Vállalatnál mint sze. mélyzsti előadó dolgozott, Most Oros község pártbizottságának a titkára ve. Miért? Azért, — ahogy ezt el is mondotta, — mért az állami gazdaság kiváló eredményei úgy tűnik, ön­magukért vannak. Nem ér­tették először, hogy is ér­telmezi ezt a párttitkár. — Megmagyarázta. A vezető­ség tagjai feszülten figyel­tek. ' ' — Segítettétek a termelő­szövetkezetet? Csend. S ő maga felelt rá. — Nem. Már pedig ez lenne a legfontosabb felada­tok egyike. Tövéről hegyé­re elmondotta, hogy kép­zeli. — A mi mezőgazdá­szainknak, műszaki embe­reinknek több segítséget kell adni a termelőszövet­kezetieknek a helyes gaz­dálkodás tekintetében. Meg­értették. Az emberek felbuzdultak. Nagy Sándor agronőmus örömmel vállalta, hogy se­gítséget ad az új termelő-, szövetkezetnek a helyes ve­tésterv elkészítésében. VaZtt István elvtárs, a gépészeti csoport vezetője megígérte, hogy az ekéket, boronákat, fogasokat és a többi gazda­sági felszerelés javítását társadalmi munkában el­végzi a szövetkezetnek. Bodrogi elvtárs ért az emberek nyelvén. S ez na­gyon fontos egy párttitkár­nak. Legnagyobb öröme az, hogy bíznak benne a dolgo­zók. Nagy érték ez, Kommunisták, akik most a párt szavára elsőnek je­lentkeztek falura, jól tud­ják, hogy feladatuk nagy. Amint Bodrogi elvtárs pél­dája bizonyítja, kedvvel és Lengyel András elv,árs, a Sza- bolcs-szatmár megyei pártbi­zottságon dolgozott. Most az újefhértói községi pártbizott­ság titkára. felkészülten állnak. munká­ba, hogy a párt politikájá­nak. élharcosai legyenek a falvakban. FARKAS KÁLMÁN. Csudái Margit elvtársnö. ; nyírbátori Járási pártbizotsá gon dolgozóit. Jelenleg a nyír bogálí községi pártbizoísái ♦ iMzá:' -a

Next

/
Thumbnails
Contents