Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-20 / 196. szám

XII. évfolyam, 196. szám ARA SO FILLER 1955 augusztus 20, szombat A mai számban : Űj Alkotmány — új élet (2. oldal.) Ki világosodott (2. oldal) Tiszaiak — valóság (2. oldal) „Készítették társadalmi munkával..." (3. oldal) Ünnepi kenyérszegésbez (4. oldal) Vállaltuk — teljesítettük ! A vállalatok éves tervének teljesítéséért indított munkaversenyben jelentős szakasz volt a május 1— augusztus 20 közötti időszak. A munkások és műsza­kiak újra bebizonyították: pártunk és kormányunk biztosan építhet lelkesedésükre, jó munkájukra. A ter­vet teljesítő vállalatok, a dolgozók, akik becsülettel teljesítették vállalásukat, a jó munkavégzés örömével, munkasikereikkel ünneplik Alkotmányunk születésé­nek hatodik évfordulóját. Győzelmi jelentésekben számolnak be a vállalatok a termelésben, a munkaversenyben elért szebbnél szebb eredményekről. A jelentésekben kitüntetett műszakiak, munkások, sztahanovisták és olyanok is szerepelnek, akik a verseny tüzében megedződtek, normát teljesítő munkások lettek. „Vállaltuk — teljesítettük!“ íme, néhány dolgozó a legjobbak közül, akikre büszke a vállalat és akiknek további sikert kíván dol­gozó népünk a munkához. GLOVACS ANDRÁS ki­váló esztergályos a Mező- gazdasági Gépjavító Válla­latnál júliusban és augusz­tusban átlagosan 220 száza­lékot teljesített, tegnap be­fejezte 1958. évi tervét. Tomasovszki Erzsébet festő, a Faipari Vállalat dolgozója átlagosan 149 százalékra teljesítette az új normát. Elnyerte a „Szak­ma Kiváló Dolgozója” jel­vényt. A vállalatnál Fodor Lász­ló gépszakmunkás az augusztus első 10 napi át­lagteljesítményét 150 szá­zalékról augusztus 20-ig átlagosan 180 százalékra nö­velte, Orosz Sándor asztalos, a a Keletmagyarországi Fa­ipari Vállalat dolgozója el­nyerte a „Szakma Kiváló Dolgozója” kitüntetést. Vál­lalása szerint új normával az első dekádban 158 száza­lékot teljesített, a második dekádban pedig 160 száza­lékot. Alkotmányunk szellemében SZŰCS SÁNDOR záhonyi MÁV állomásfőnök vezeté­sével a II. negyedévi él- üzemszint túlteljesítésével elnyerte az Éliizem címet a záhonyi állomás. Az augusz­tus 20-ig esedékes tervüket 27.6 százalékkal túlszár- I nyalták. kísérleti gazdaságok üvegházaiban. Ta­lálhatunk-e meggyőzőbb bizonyítékot arra, hogy ez a nép napról-napra két keze, szíve, agya munkájával igazolja: nálunk a munka becsület és dicsőség dol­ga. A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka. Megyénk 23 gépállomásán is találkoz­nak ma a munkásosztály falusi képvise­lői, a termelőszövetkezeti és a még egyé­nileg dolgozó parasztokkal. Számbaveszik, hogy milyen ragyogó eredményeket ho­zott a két osztály szövetsége, kezdve a földosztástól, a földre törő reakció vissza- kergetésétől mostanáig, amikor több mint 800 traktor és kombájn testesíti meg a munkásosztály vasbaöntött segítségét. A parasztság válasza nem marad el, azon­ban akadozik. Kenyérgabonával telt vago­nok, raktárak ezrei. Besenyőd, Olcsva, Ilk és Gyüre községek példája bizonyítják, hogy a parasztság nagy többsége felis­merve saját érdekeit, hűségesen teljesíti kötelezettségét, azonban — különösen az állatbeadás teljesítésénél — számosán akadnak, akik elfelejtik, hogy az Alkot­mány nemcsak jogokat biztosít, hanem kötelezettségekről is szól. Az osztályellen­ség egyik legfőbb támadási területe ez és sokkal éberebb, következetesebb mun­kára van szükség, hogy idejében leleplez­zük támadását. Csaknem ezer erőgép és több ezer munkagép segíti a paraszti munkát, teszi eredményesebbé, gazdagabbá a termelő- szövetkezetek, a falu életét. Az egyénileg dolgozó paraszt, amikor széttolja a régi mezsgyehatárokat, hogy széles teret ad­jon a gépeknek, akkor saját érdekében a munkás-paraszt szövetségnek megfelelően, az Alkotmány szellemében cselekszik. 370 termelőszövetkezetünk ez évi ered­ménye, 17.865 termelőszövetkezeti család példája bizonyítja megyénkben ennek az útnak helyességét, szükségét és teszi könnyebbé a még ingadozó kívülálló csa­ládok belépését. Ezt a mozgalmat előre­vinni, meggyorsítani, résztvenni az új, kulturált, szocialista magyar falu kiala­kításában olyan feladat, amelynél na­gyobb, lelkesítőbb nem állt még a kom­munisták és dolgozó népünk előtt. Alkotmányunk pontjait csakis békés építőmunkával valósíthatjuk meg követ­kezetesen. Alkotmányunk szellemében jár el kormányunk, amikor a Szovjetunió és a testvéri népi demokráciák oldalán min­dent megtesz a más országokkal való jó viszony, elsősorban a szomszédos jugo­szláv néppel való testvéri barátság elmé­lyítése, a független Ausztriához való köl­csönös kapcsolatok javítása érdekében és határozottan elhárít minden ellenséges provokációt. Növeljük tovább erőfeszítéseinket a párt biztos irányításával további, egyre nagyobb sikerek felé, a béke, a jólét, a szocializmus építésének útján, IJ at évvel ezelőtt népünk pontot tett annak a korszaknak végére, amelyben áttörhetetlennek vélt fal, nehéz vaskapu zárta el a dolgozó milliók útját, az emberi élet, alkotás, kultúra és jóiéi felé. Azt a kaput felszabadulásunkig csak a tőke, a nemesi birtoklevél, egy szűk kiváltságos réteg jól olajozott kulcsa nyi- togatta. A szovjet fegyverek azonban olyan rést szakítottak ezen a kapun, amely elég volt az új életet teremtő munkásoknak és parasztoknak. Az az erő, amelyet a párt kovácsolt legyőzhe- tetlenné — négy esztendő alatt áttörte és sarkaiból emelté ki a régi rend kapuját. Az uraktól és szemetüktől megtisztított magaslatokra új zászló, új felirat került. A zászló címere az alkotó munka dicső­ségét hirdeti, a munkások égő vörös­csillaga ragyogó fénnyel vonja be a búza­kalászt és a kalapácsot — nemzeti szí­neinket. Alatta új tábla, új felirat hir­deti: „A Magyar Népköztársaságban min­den hatalom a dolgozó népé". Megyénk dolgozói nem a volt nagy- birtokosokat és ügyvédeiket küldik az országgyűlésbe. Jól meg vagyunk nélkü­lük. A helyükön ott ülnek Suszta Sándor, az uraságok cselédje, most a nyíregyházi Dózsa TSZ elnöke, Győré József, az egy­kori vasmunkás, Kaptur Margit, a trakto­ros, Darvas József, a volt néptanító és a többiek, ök határozták és fogadták el, hogy Tiszalökön erőmű és duzzasztó kell —, hogy Sztálinváróst fel kell építeni, hogy megyénkben 23 gépállomás segítsen emelni a mezőgazdaság terméshozamát, hogy Nyírbátorban gimnáziumot, 18 he­lyen általános iskolát építsenek — és más 'egyebeket. A megyeháza, a községháza egykori urait is elsöpörte a párt, a nép ereje és most a mégyei, a községi taná­csokban a dolgozó nép választott okos gyülekezete intézi az alkotmány szellemé, ben a maga sorsát. Van tennivaló bőven, hisz nem köny- nyű a szocializmushoz vezető út. Sokszor kátyus, akadályokkal teli, eső áztatott, csúszós az út. Az utóbbi években azon­ban öntudatos, kemény harcosok tíz- és százezreit nevelte a párt, akik megtanul­ták az akadályok leküzdését. Olyanokat, akik megtanulták, hogyan kell újra és újra lelkesíteni, harcbavinni a dolgozó­kat kitűzött céljaink megvalósításáért. Munkások és parasztok találkoznak ma, hogy együtt ünnepeljenek és elmond­ják egymásnak, hogyan készültek erre a napra. Ha csak sorókat akarnánk írni a hétköznapok hőseiről, a fogadalmak meg­valósítóiról — azt is vaskos kötetekbe kellene foglalni. Olyan egyszerű emberek tetteit, mint Bogár János nagykállói trak­torosét, aki a rossz időjárás ellenére is 57 vagon terményt csépelt el 22 nap alatt. Afa elmondják egymásnak erőfeszí- téseik eredményét, de be is mu­tatják ezeket. Ott találjuk a nyíregyházi ünnepi vásár áruval tömött polcain a termelőszövetkezetek pavilonjaiban, a kiállításokon, a szépülő lakásokban, a sokatigérő burgonya- és kukoricatáblá­kon, az almáskertek megterhelt ágain, a

Next

/
Thumbnails
Contents