Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-18 / 194. szám

€

NÉPLAP

1C55 augusztus 18, csütörtök

rmfww riti.Mafifgwinirw m r, mwKmMwiMaü-, jamu« jnuiwi

|

Kuitúrmunkások az alkotmány ünnepér© készülnek

Mégyészerte lelkesen készülnék az alkotmány megünneplésére a tanácsok, népfront-bizottságok és tö- rnégszervezeték. Mindenütt gondoskodnak arról, hogy a dolgozók jól végzett munkájuk után jól is szórakozzanak majd. Mindkét napon gazdag, változatos kultúr- és sportműsorok lesznek megyeszerte.

A NYÍRBÁTORI JÁRÁS

egyes községéi között megszervezik a csereműsort, hogy még változatosabb szórakozást nyújtsanak a dolgozóknak. A járási kul- túrház jól ismert színjátszói kö2ségi vendégszereplésre vállalkoztak, hogy ezzel is emeljék a falusi ünnepségek színvonalát.

KISLÉTAN délelőtt a népkertben rendezik meg az ünnepséget, amelyen a helyi DISZ-szervezet kul- túrcsoportjai lépnek fel. Este a kult úrotthonban folytatódik az ünnepség.

A KEMECSEI JÄRAS- BAN a demecseri és a nyír- bogdányi ünnepség ígérkezik nagyszabásúnak.

A demecseri Úttörő, Remény és Dimitrov TSZ-ek kultűrcsOportjai már hetek óta készülnek erre az alkalomra. E2ék a csoportok felléptek a járási mezőgazdasági kiállításon is Keme- csén, ahol nagy sikerrel szerepeltek. Különösen tetszett a közönségnek a Karinthi: v,Tegeződés“ című egyfelvo- násosa. Ezek a csoportok

egyébként a termelőszövetkezeti kuitúrcsopcrtok teljesítmény-versenyében jelenleg első helyen állnak. Most úgy tervezték a község vezetői, hogy az ünnepséget a szép Sörkertben, a szabadtéri színpadon rendezik meg. A munkában különösen nagy segítséget ad Szűcs Mihály és felesége, akik vezetik a fiatalokat és a nyári munkák idején is összetartják őket.

A NYÍRBOGDANYI DISZ. SZERVEZET kultúrcsoport- ja erre az alkalomra készült el Móricz Zsigmond: „A cigány“ című színdarabjával. Már tartottak egy főpróbát, azért, hogy az esetleges hibákat kijavítva, 20-án tökéletes légyen az előadás. Két községben helyi mezőgazda- sági bemutatót rendeznek 20-án, amelyen a három tsz. és az egyéni dolgozó parasztok legszebb állataikat és növényeiket mutatják be. Bemutatják, milyen új gépeket kaptak és új munka- módszerekkel, milyen eredményt érhetnek el. Azt is megnézhetik majd a látogatók, hogy mennyivel előnyösebb a gépi munka. Tapasztalatcsérét is tartanak, ahol megbeszélik, melyik a legjobb kukericaíajta, rozs és burgonya. A délután folyamán a termelőszövetkezetek kultúrcsoportjaí és a községi DlSZ-íiatalok eszt- rád-műsort állítottak össze. Este vidám bál fejezi be az ünnepséget.

nm.a.n.'.Binnmji—— '.im

Sikerről sikerre

Hogyan kapta meg a „Kar! Liebknecht“ KGSzenniuvek a Hazafias Érdemrendet

Az oelsnitzi ..Kaid Liebknecht” Kőszénművek népi tulajdonba tett bányavállalat is azokhoz az üzemekhez tartozik, amelyeket a kormány a Hazafias Érdemrendnél tüntetett ki. Ezzel a bánya munkásainak múlt évi kitartó erőfeszítéséit és nagy teljesítményeit ismerték ei.

Amikor a fasizmus összeomlott, a bányászok vették át a rablógazdálkodás során Kifosztott üzemet. Egyre sürgetőbben állt a — Termelj többet, jobban élsz! — követelés a dolgozók között. A „Karl Liebknecht” művek egyik bányásza értette meg legelsőnek és a legteljesebben ezt a jelszót, ez a bányász Adolf Hennecke vájár volt. Példája üzemünket a nagy sztahanovista mozgalom kiindulópontjává tétté.

Baráti verseny bontakozott ki az egyes dolgozók, a brigádok, az osztályok között és egyes bányászok még a Nemzeti-díjas Henneckének, — aki a példát adta — a teljesítményét is elérték és túlszárnyalták.

A baráti Szovjetunió segítette versenyünket. Szovjet bányagépek segítették a munkát. Josef Zách érdemes bányász nagy sikerrel használta ezeket a gépeket. Az ő brigádja kapta meg elsőnek a legjobb minőségű brigád címet. Ha Mártin Hahn-nál, a Munka Hősénél munkamódszeré után érdeklődnek — amellyel a kőszénbányászatban elsőnek tudta ötéves tervét befejezni, 1954. március 24-én, 537 nappal a határidő előtt —, ezt fogja válaszolni:

„Kovaljov szovjet újító módszerével fejeztük be a tervei..”

Ifjúságunk sem akar teljesítményével elmaradni. Sok fiatal viseli az ifjú sztahanovista jelvényt és Günther Weber néhány nappal Martin Hahn után 497 napos térvtúlteljesítéssel fejezte be ötéves tervét. Günther Weber a Munka Hőse.

Üzemünk többször nyerte el, mint a verseny győztese, a Minisztertanács zászlaját, az ezzel járó prémium nemcsak a bányászok jövedelmét növelté, hanem a takarékoskodásból eredő eszközökön túl a szociális és kulturális berendezések megjavításához, is hozzájárult. A parkok, világos ebédlők, színházelóadá- sok, a vidám nevetés az üzem gyermeknyaralójában — mindezek csak egyrésze a bányászok erőfeszítései eredményeinek.

„Bányász vagyok — ki több nálam?” — mondják a bányászok. Kitüntetésünk alkalmából felajánlottuk, hogy mindén erővél az ötéves terv teljesítésén fogunk dolgozni, hegy a nagy kezdeményezések évét az évi terv teljesítésével koronázzuk, ahogy ez a múlt évben is sikerült,

E. Kallus

Karl Liebknecht Kőszénbánya Művek.

Gondoskodás az öregekre!

Ahogy halkult a kalapácsos darálógép kattogása és a villanymolor zsongása, úgy lassúdctt a lendítő kerekek íorgása és elernyed- iek a feszes hajtószíjak, míg végül csend lett a sóslói Vörös Csillag Termelőszövetkezet nyíregyházi daráló malmában. Délután 5 óra volt...

A 70 éves Mogyorósi Sándor megveregetle kék munkakabátját a mellén, vállán, aztán nadrágszárat csapkodta meg csomós kezével. Mozdulatai tempósak, megszokottak voltak, így tisztogatja magát immár harmad éve munka után a Zsdánov-utcai darálóban. Amint csizmáját töröigette, egy pillanatra eltorzult az arca, fájdalom hasított a hátába. A fájás valahol fent kezdődött a bal lapockája tájékán, és a derekában végződött mintha láthatatlan kés pengéje hasította volna élesen.

— Lám .., lám, Sándor szólongatta magát.., —

Lassan már lejár!... — s ahogy végig ballagott Nyíregyháza utcáin, a Beloian- nisz-téri villamos megállóig, végig gondolta az életét. Nem a legelején és nem is a közepén kezdte csodálatosképpen, hanem attól kezdve, amióta különös ízű, különös értelmű lett a munká, amióta hallgatnak a szavára a Szövetkezet párttaggyűlésein, csoportértekezletein . ..

Az eltelt 10 évből 5 év a közösben. Ezt látta a legfrissebben a legélesebb képekben, amikor még mun- kaesapatvezető volt ,és versenyt kapált a jóval fiatalabb Szécsi Sándorral és

ha ánőungja volt, messze

maga mögött hagyta kapus latsait.

Aztán úgy jött, hogy daralót szerelt fel a szövetkezet Nyíregyházán és őt jelölték vámszedőnek. Ezt

éppen olyan állhatatosan, szeretettel csinálta, mint az előbbit, valahogy úgy érezte, minden kiló dara, korpa, liszt ,amit vámul szedett, azokat a dara, liszt- dombokat növelte, amikből ősz időn nagyokat mentettek a csoport tagok az osz- tozásnál...

— Dehát itt az öregség már nem sokáig bírja —

... keseredett el megint, ahogy befordult a térre.

— Miért ijedsz meg, Sándor? — korholta magát — hogy amint kiesik valaki kezéből a szerszám, a kapa, biztos, nyugodt öregsége lesz, hogy annyi munkaegységet számolnak el évente neki, mindenkori értékének felével, «menynyit a közgyűlés megszavaz. Ezt pedig mindig úgy szavazzák meg, amilyen az öregek helyzete, ahány ellátatlan van a családban. Megszavazzák jó szívvel, hiszen mindenkit elér egyszer ez a kor. Az is eszébe jutott, hogy a szövetkezet tiszta jövedelmének két százaléka bevándorol az OSZH pénztárába az öregségi alapra és onnan csorog vissza az öreg csoporttagok Zsebébe, a sok-sok évi munka, az ősz haj, a reszketeg kéz, az erőtlen láb bére.

így gondoskodik a nyu- godt öregkor biztosításáról a nép állama, tagjairól a szövetkezet.

Haraszti Zoltán.

30 új Súrolt kút megYénkfeon

Az idén csaknem kétmillió forintot fordítanak megyénkben a községeit ivóvízellátásának megjavítására. Ebben az évben 3b új fúrott kút épül a köz-» ségekben. Eddig 23-at adtak át rendeltetésének.

Raííd Dzsahan népszerű haladé indiai író, a rövid lélektani elbeszélések művésze. A „Hol az isten?" című írásában arról számol be, milyen ne- hér körülmények körött éltek az egyszerű emberek Indiában á közelmúltban a gyarmatosítók uralma alatt

Dirgát üldözte a balszerencse. Férje négy gyermekkel hagyta özvegyén. Annyi pénze sem vólt, amennyi a létfenntartáshoz elég lett volna. A gyermekekét pedig fel kellett nevelni.

Amikor Dirga egyetlen fia, Indar tíz esztendős lett, beíratta az iskolába. Minden reménysége benne volt. Varrás közben mindig arra göndölt, milyen szép nagyra nő majd az ő fia. Erős lesz és dolgozni fög, s megmenti a kis családot a nyomorúságtól.

Indar egy alkalommal betegen jött haza az iskolából. Hideg rázta. Dirga lefektette az ágyba, betakargatta. Mellé ült és fogta a kezét. Rövidesen látta, hogy nem segíthet rajta azzal, hogy tétlenül ül mellette. Rábízta a beteget a kislányokra, s elindult a felcserhez. A felcser pasztillákat adott, dé nem használtak. Estefelé Indar még rosz- szabbul volt. Egy korty vizet sem bírt lény élni. Nyugodtan feküdt, csukott szemmel.

Estefelé a felcser újra meglátogatta a beteget. A

kisfiú öntudatlanul feküdt.

— Azonnal hívjon orvost, — mondta a felcser —, különben néhány óra múlva meghal a gyermek.

Orvost! Honnan szerezzen pénzt orvosra? Eszébe jutott Lalla, a gazdag kereskedő, akinél férjé szolgált. Míg élt, nagyon gazdag és vallásos ember volt ez a kereskedő. Több templomot építtetett. A Canges partján azt a nagy templomot is ő építtette. Az emberek messze vidékről eljöttek, hogy ebben a templomiban imádkozzanak az istenhez.

Dirga eddig még akárhányszor fordult segítségért ehhez a gazdaghoz, kelletlen fintort vágva, mondta:

— Igaz, hogy férjed nálam volt alkalmazásban, de ezért én megfizettem. Nem hagyott nálam egy zacskó aranyat, hogy minden alkalommal pénzt adjak neked.

Dirga elindult, valami kiutat keresett ebből a szörnyű helyzetből. A kereskedő szakácsnője ekkor hoz- zásieiett és észrevétlenül két rúpiát csúsztatott a kezébe. Dirga rohant az orvoshoz. Az ágyból húzta ki, s vitte a fiához.

Az orvos gondosan megvizsgálta Indart és Szomorúan mondta:

— Agyhártyagyulladása van. Azonnal vigye kórházba. Elég későn, de tálán még sikerül megmenteni.

Dirga már hallott az agyhártyagyulladásról. Három halálos esetre emlékezett. Az orvos szava olyan volt számára, mint a lélekharang.

Nem volt bátorsága megfordulni és ránézni haldokló fiira. Figyelt, hallja-e lélegzését? Ügy várta fia halálát, mint a vadasz, akinek egyetlen tölténye sincs, s borzalommal várja a tigris ugrását.

Egy sóhajt hallott, még egyet, dé már gyengébbet... Feszülten figyelt: sóhajt-e még? Nem. Csend van. Dirga vad kiáltással ugrott fel:

— Halott! Meghalt a fiam! — s kirohant az utcára.

A sötétben, hajnal előtt emberek mentek a Ganges- hez. á szent fürdőbe. Dirga közöttük fűtött és kiáltozott:

— Meghalt! Meghalt a gyermekem!

Egy öregember megállította és megkérdezte:

— Ki vagy te? Mikor halt meg a gyermeked?

Ö csak tovább kiáltozott és tovább futott. Megállították, körülvették, Mindany- nyian egyszerre kérdezősködtek. Dirga a sók ember láttán kicsit magához tért.

— Fiam tegnap megbetegedett, s ma meghalt.

— Minden isten akarata! — mondta valaki a tömegből.

— Isién, isten! — ismételte Dirga, próbálta összeszedni gondolatait, — Hol van az isten?!

— A templomban!

Dirga futott a folyó partján álló templomhoz. A bejáratnál égy pandit állta útját, de vigyázott, nehogy bepiszkítsa magát érintésével. Dirga félrelökte, $ berontott a templomba.

Az imádkozók között volt Lalla kupéc gőgös felesége is. Amint meglátta Dirgát, megparancsolta, hogy távozzék.

— Az én istenemhez jöttem! Miért üldöztök el innen? — kérdezte bátran Dirga.

— Vigye innen, pandit, különben bepanaszolom a férjemnél, — fenyegetőzött az asszony. Ügy parancsolgatott a templomban, mint a gazda, hiszen az ő férje pénzén építették. — Nagyon ójtatos ember lettél, nemde? — kötekedett Dirgávüí. — Szeretném tudni, milyen istenhez jöttél, te semmirekellő köldús?

— Ha ebben a templomban csak a maga istené lakik, — kiáltott fel Dirga, — akkor csak imádkozzon hozzá! Nekem nem kell a maga istene, a gazdagok istene!

A pandithoz fordult:

— Hol a szegények istene? Mondd meg nekem!

— Az isten, mindenkié. A szegényeké és a gazdagoké egyaránt. Dk kérlek, mer.j el innét.

— Te aljas hazudozó! — kiáltott Dirga. — Ez a gazdagok istene. De hol az én istenem, hol a szegények istene, azt mondd meg nekem,

Dirga lelépett egy szent- képet, a földre dobta, s rátaposott. Magából kikelve kiáltotta:

— íme, a kupecek istene, a gazdagok istene!

Az emberek Dirgára rohantak, s ütni kezdték. Az ütések magához térítették. Szilárdan eltökélte, hogy megtalálja a szegények istenét.

Templomról templomra járt, minden szembejövői megkért, mutassa meg az utat a szegények istenéhez. Volt, aki nem is válaszolt, mások igyekeztek megszabadulni tőle. A városban bolyongva, Dirga eljutott a mecsethez. Egy hosszusza- kállú öreg emberhez lépett.

— A szegények istenét keresem. Nem tudná megmondani, hol van?

— Semmit sem tudok a te istenedről, — válaszolta a mohamedán pap. — Az én istenem. Allah. O mindenütt van és mindenkié.

Dirga körülnézett és kíváncsian kérdezte:

— Kié a te istened? A gazdagoké, vagy a szegényeké?

— Allah mindenkiről gondoskodik, — válaszolta az öreg. — ö teremtette a világot. O etet teged. engem és minden embert. Ö a gazdagok és a szegények ura. Előtte mindenki egyforma.

Dirga elmosolyodott:

— Miért teremtett akkor gazdagokat és szegényeket?

— Ez az 6 akarata, — válaszolta a mohamedán pap rendreutasüóan.

— Nem beszélsz igazat* öreg, — mondotta Dirga. —t Ha nem akarod megmutat- ni az utat a szegények iste-> néhez, akkor megyek tovább.

Estefelé, teljesen legyengülve ért egy templomba- Egy szerzetes prédikált:

— A gazdagság az isteni áldás egy része. A gazdagod az ő szolgái, eszközök a szegények segítésére. A szegényeknek hálát kell mondaniuk istennek ezért és nem szabad engedniök, hogy szívükben feltámadjon a gyűlölet kígyója.;;

Dirgát az „isten“ és a „szegényék“ hallatára ismét elfogta a düh. A szertartás közepén felkiáltott:

— Hazudsz, csaló! — s * szerzetesre vetette magát.

Elvonszolták onnan Dirgát az emberek és odébb lökték. Elesett, fejét beütötte egy kő sarkába. ■. s

— Hol a szegények istene? — kérdezte Dirga, amikor a kórházban magához tért.

— Ne mozogjon, — szólt rá egy orvos, injekciós tűvel a kezében.

Dirga suttogva kérdezte ismét:

— Hol a szegények istene?

Az orvos barátságosan mosolyogva válaszolt:

— A szegények istene —4 a szegények keze!

Dirga kinyújtotta agyon- dolgozott kezét és sokáig tűnődve nézegette,

HOL AZ ISTEN?

Irta: RASID DZSAHAN