Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-18 / 194. szám

XII. évfolyam, 191. szám AHA 50 FILLER 1955 augusztus 18, csütörtök A raai számban s Múlt — jelen — jövő (2. oldal) A Minisztertanács és a SZOT elnöksége vörös vándor­zászlóval tüntette ki az első félévben legjobb ered­ményt elért üzemeket (3. oldal) Gondoskodás az öregekről (4. oldal) Jó barátok (3. oldal) Néplap elintézte (6. oldal) Sport (6. oldal) A nagykálloi dolgozó parasztok is szívesen adják el feleslegeiket az államnak Használjunk ki minden percei a eséplésre Megyénkben a nagyköz­ségek gabonabegyüjtési ver­senyében Nagykálló az első. A községben elhatározták, hogy ezt a helyet továbbra is megtartják, sőt szeretné­nek az országos elsőség kér­désébe is beleszólni. A köz­ség tsz-ei és dolgozó pa­rasztjai példamutatóan az elsők között fejezték be az aratást, tarlóhántást és másodvetést. Jól halad a cséplés is. A gazdák pedig tudják kötelességüket. — Mindenki a cséplőgéptől tesz eleget beadásának. A község már 71 százalékra áll kenyérgabonabeadási tervének teljesítésével. Nagykallóban, mint a megye többi községeiben is, a dolgozó parasztok szívesen adják el feleslegünet az államnak. Tavaly rendelet sem volt rá, mégis a leg­többen így cselekedtek, s helyben értékesítették ter­ményüket. 22 vagon ke­nyérgabonát adtak el sza­badpiaci áron a Termény­forgalmi Vállalatnak. Az idén pedig — ezt az egész községben elismerik — a tavalyinál is jobb árat kapnak érte. V. Erdőhegyi József középparaszt pél­dául mindjárt a cséplőgép­től 34.5 mázsa kenyérga­bonát adott el feleslegéből. Amikor pontosabb számve­tést készített, úgy találta, hogy még két mázsát nyu­godtan eladhat. Szekérre rakta s bevitte a Termény­forgalmi Vállalat raktárá­ba. A tavalyi és az idei kenyérgabona eladásról V. V. Erdőhegyi József felesé­ge a következőket mon­dotta el: — Alig akartunk hinni a fülünknek, amikor a rádió­ban hallottuk, hogy az ál­lam ilyen magas árat fizet a kenyérgabonáért. Mind­járt az jutott eszünkbe, hogy tavaly ebben az idő­ben 240—250 forintot ad­tak egy mázsa búzáért. Mi is ennyiért adogattuk el. Egy részét itt helyben, egy részét pedig Nyíregyházára vittük. Apródonként érté­kesítettük, ahogy a szükség megkívánta. így a pénz is ahogy jött, úgy elment, s jóformán semmit sem lát­tunk belőle. Igaz, hogy ta­valy jóval kevesebb is ter­mett, mint az idén. Ezért vettük örömmel, amikor ér­tesültünk arról, hogy az idén az állam jó pénzt ad érte. Emellett sok felesleges munkától kíméltük meg magunkat. Nem kellett ki- öntözgetni, újra felszedni, napokat tölteni vele. A cséplőgéptől egyenesen a begyűjtőhelyre vittük, s egyszerre kaptuk meg a pénzt. Kilencezer forintot. Ennyi pénzt még sohasem kaptunk kenyérgabonából. Ez azt is bizonyítja, hogy érdemes jól gazdálkodni, mert ha többet termelünk, többet adhatunk el, na­gyobb a jövedelem is. Rutkai Jánosról, a Kis- várdai Gépállomás DISZ- titkáráról a gépállj nás ve­zetősége, $ minden dolgo­Elmegyünk & munkás-paraszt találkozóra Öröm és jóleső érzés töltött el bennünket, a Vö­rös Csillag TSZ dolgozóit, amikor megkaptuk a me­gyei Építőipari Vállalat vezetőségének és dolgozóinak meghívóját. Örömmel teszünk eleget a kérésnek: el­megyünk a munkás-paraszt találkozóra, a Sóstóra. Azon leszünk, hogy ez a baráti találkozó ismét köze­lebb hozza a munkást és a dolgozó parasztot egy­máshoz, hogy még jobban elmélyüljön az á szoros kapcsolat, amelyet már hosszú idő óta ápolunk./ Amíg ti az építőipar területén harcoltok uj üze­mek, lakóházak, iskolák és egyéb létesítmények épí­téséért, mi a kenyércsatában küzdünk, erőnket és legjobb tudásunkat adva azért, hogy életszínvonalunk javulását, életünk szebbé tételét, fáradtságos, de gyü­mölcsöző munkánkkal előbbre vigyük. Ott leszünk mindannyian a munkás-paraszt találkozón, és remél­jük, hogy ez a találkozó is az együttműködés és a barátság elmélyülése jegyében fog lezajlani. Fekete Bertalan Kurcz János Gulyán János tsz. elnök. párttitkár. elnökhelyettes. ÖRÖMMEL ÉS KÖSZÖNETTEL fogadjuk el a Kenyérgyár és a Fötdművesszovetkezet meghívását augusztus 21-ére a munkás-paraszt talál­kozó keretében. A tagság teljes számban részt kíván venni ezen a közös ünnepélyen és baráti eszmecserén. A sóstóhegyi Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövet­kezet tagsága nevében: Légrádi József elnök, Veres János párttitkár. zója úgy beszél, hogy ő a legpéldamutatóbb fiatal a gépállomáson. Alig múlt húsz éves és már második éve, hogy mint felelős gépvezető csé­pel. Az idén az első csép- lési napon az anarcsi tsz-ben kezdték munkáju­kat vasárnap, már az első nap megbeszélte munka­csapatával, hogyan dolgoz­zanak, hogy az országos cséplőcsapatok versenyében az elsők között legyenek. Ezt munkacsapata meg­szívlelte és a 1070-es csép­lőgépével első nap is 175 mázsa árpát csépelt el. — Voltak olyanok a munka­csapaton belül, akik kissé zúgolódtak, hogy miért ép­pen vasárnap kell a csép- lést megkezdeni, de Rut­kai elvtárs nemcsak egye­dül, hanem munkacsapatá­ban lévő Tóth István és idősebb Lengyel Istvánnal közösen, kiknek segítsé­gükre volt a községi párt­titkár elvtárs, meg tudták értetni a munkacsapat min­den tagjával, hogy csép- léskor akkor van pihenési idő, ha az eső esik és nem lehet csépelni. Rutkai elv­társ 16-áig 25 vagon ter­ményt csépelt el és úgy beszél, legalább 40 vagon­ra szeretné felemelni. Min­den idejét arra használja fel, hogy gépét jókarban tartsa. Ebédidőben és cséplés után mindig ellen­őrzi és gondosan leápoba gépét. Ennek tudható be, hogy idáig sem baleset, sem üzemzavar nem aka­dályozta cséplését, csak egyedül az eső. 14-én 240 mázsát csépelt, s már nem is volt nehéz meggyőzni munkacsapatát a szükséges vasárnapi csáp- lésről, s most úgy tervez­nek, hogy 21-én, azaz va­sárnap legalább 250—260 mázsa terményt csépelnek el. Rutkai elvtárs munka­csapatával érzi az ország kenyerének biztosításáért a felelősséget, mi elvárjuk megyénk minden ifjúsági cséplőcsapatától, valamint minden cséplőcsapattól, hogy az esős időjárás kö­vetkeztében 21-én, hason­lóan a Rutkai elvtárs kez­deményezéséhez, dolgozza­nak. Vincicki Imre ' DISZ MS munkatársa. Gyertek utánunk dolgosó társaim! Felhívás a pátyodi egyénileg gazdálkodó dolgosó parasztokhoz A hánlorfánosi ísz-eh btiejczich a cscplésí Ezekben a napokban lá­zas igyekezet jellemzi a falut. A jó időt kihasznál­va éjjel-nappal dolgoznak a cséplők, hiszen az ország kenyeréről van szó. Nagy versengés folyik, hogy augusztus 20-ra, alkotmá­nyunk ünnepére — az új kenyér ünnepére — ki fe­jezi be a cséplést. Az esős idő több napot hátrálta­tott, de az emberi akarat, az összefogás sok helyen legyőzte ezt az akadályt, így történt ez a kántorjá- nosi tsz-eknél is. Mindkét termelőszövetkezetben be­fejezték a bőven fizető ga­bona cséplését. Az egyéni dolgozó parasztok péntek estére fogják befejezni ezt a fontos munkát. A Béke TSZ termésátla­gai igen jók. A tsz. tagjai örömmel tapasztalták, hogy érdemes volt a párt hatá­rozatait megvalósítani. A párt útmutatása és a tsz- íagok lelkes munkája meg­hozta a kívánt eredményt a közös úton. őszi árpából 17.40 mázsa az átlagter­més. 9 mázsával több ez a tavalyinál és az előrelát­ható egyéniek átlagánál. Tavaszi árpa 11.30 mázsát fizetett. Ez 6 mázsával múlta felül a tavalyi ter­mést és 4 mázsával több, mint amit az egyéniek vár­nak. Az őszi búza 10.75 mázsa magot adott. 3.5 má­zsával jobb a tavalyinál és 3 mázsával több az egyé­niek idei termésénél. A rozs 8.40 mázsa holdan­ként, majdnem kétszerese a tavalyinak és jó 2 má­zsával jobb az egyéniek eredményénél. A Szabadság TSZ ered­ménye búzából 8.80, ősz: árpából 14 mázsa, tavaszi árpából 7 mázsa. Mindkét tsz. eleget tett még a gép alól az állam mai szembeni kötelezettsé­gének. Az arra való tarló­kat leforgatták, a másod­vetési tervüket is teljesí­tették. A tsz-ek kovácsmű­helyeiben már hozzákezd­tek az ekék. boronák, ve­tőgépiek és más szükséges eszközeik javításához, hogy teljes erővel nekifoghassa­nak az őszi vetések előké­születeinek. „KEDVES PÁTYODI DOLGOZÓ PARASZTOK! Ki ne ismerné közüle- tek Jöcsik Mihályt, vagy a felszabadulás előtt 24 évet cselédeskedő Soltész Györ­gyöt? Ügy hiszem, ismer­tek bennünket. Tudjátok akkor azt is, hogy mindig őszintén szoktunk beszél­ni. Én, idős Jócsák Mihály mondom, hogy sokáig csu­kott szemmel jártam a fa­lunkban és minden felé. Nem■ vettem teljesen tudo­mást arról, ami körülöt­tem történt. Csak láttam, de nem értékeltem, hogy mit is jelentenek a látott dolgok a mi számunkra, dolgozó para-zt emberek számára. Aki nem jár nyi­tott szemmel, nem érté­keli a körülötte történd eseményeket, hanem csak a maga jelenkori kis éle­tével van elfoglalva az megfelejtkezik sok min­denről. így felejtkeztem meg én is arról, hogyan is éltem mint cseléd Ma- darasy Tibornál. Nem volt soha pihenőm, menni és menni kellelt, mert a gazda azt parancsolta. És mit fizetett érte? A kis kommenciót. Az év végén löktek nekem 10 zsák ten­gerit 10 kiló sót, 3 szekér fát, 10 mázsa búzát és egy nehány fillért. Ezzel men­tem én évről-évre a tél­nek és húztam az igát jég­ben, fagyban, esőben, hó­ban. Hej, nagyon keserű kenyér volt az! Most, hogy visszagondo­lok, látom, hegy sokkal jobban, könnyebben, sza­badabban élek és még bol­dogabban élek ezután, mert beléptem a termelő­szövetkezetbe. Mégis el­lenszenvesen néztem én sokáig azokra az embe­rekre, akik nekem csak meg is említették a belé­pést. Hallani sem akartam arról, hogy én szövetke­zeti tag legyek. Mennyire tévedtem, mennyire nem láttam tisztén, nem tud­tam, hogy akik nekem a belépésről beszéltek, mind becsületes, rendes embe­rek, nekem jót akartak és akarnak. Felnyílt a sze­mem és most már tisztán látok. Segített a szememet kinyitni Halinda Gyula. Elmondta nekem, hogy ő már egyszer kilépett a termelőszövetkezetből, de nagyon megbánta és vissza is lépett. Soha sem lép ki többet. — Én is be­léptem és azóta harmad magammal dolgozok a ter­melőszövetkezetben. Há­rom, illetve negyedik hó­napja, hogy dolgozok és már 430 munkaegységem van. Eddig előlegként kaptam 12 mázsa búzát, 4 mázsa 50 kiló árpát és 2500 forintot. Ezalatt a néhány hónap alatt annyi, ra mentem, hogy csupán előlegként ennyit kaptam. Mikor volt nektek, egyéni dolgozó parasztok négy hónap alatt ennyi jövedel­metek? Nem volt soha. De lehet nektek is, csak gyer­tek utánunk, higyjétek el, hogyha még többen le­szünk még nagyobb ered­ményt érhetünk el. Engem is hallgassatok meg pátyodi dolgozó pa­rasztok. Én, Soltész György a felszabadulás előtt 24 évet cselédkedtem. Egyik helyről a másikra kerge­tett a sors, de mindenütt csak nélkülözés volt az életem. Cselédkedtem Zse- nyuk Lőrincnél, Kovács Istvánnál és Porosaimén Gyene Istvánnál, de sehol sem tudtam annyit keres­ni, hogy a nélkülözést, a szegénységet elűzzem ma­gamtól. Ennek ellenére, hogy mindig vágytam a jobb, könnyebb élet után, mégsem ragadtam meg mindjárt a sorsom köny- nyitésére, még szebbététe- lére kínálkozó alkalmat: nem léptem be a termelő- szövetkezetbe, amikor ala­kult. Tétováztam.. Amikor azonban megláttam, hogy a termelőszövetkezet pász­tora, Fekszi János egyma­ga képes 31 ezer forintot keresni és emellett ter­ményt is, elgondolkoztam. Ha én ennyit keresnék? De még többet is keres­hetnék, ha másodmagam- mal dolgoznék! Miért ne próbáljam meg? így jutot­tam ahhoz az elhatározás­hoz, hogy belépjek a ter­melőszövetkezetbe. Ez év augusztus 7-én be is lép­tem. Boldogan és büszkén írtam alá a belépési nyi­latkozatot. Azóta az a biztos tudat él bennem, hogy íme, most már én is azok közé tartozom, akik olyan nyugodt, jólétű, bol­dog életet élnek, amilyet ezelőtt nem próbáltam. Dolgozó paraszt társaim, ne ingadozzatok, határoz­zatok gyorsan és lépjetek be a termelőszövetkezet­be, meglátjátok, nem bán­játok meg. Ne halogassá­tok a belépést napról- napra, mert a jobb életet halogatjátok és később bánjátok majd, hogy nem előbb léptetek a szövetke­zetbe.“ JÖCS1K MIHÁLY, SOLTÉSZ GYÖRGY."

Next

/
Thumbnails
Contents