Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-17 / 193. szám

NÉPLAP

1955 augusztus 17, »zerda

IF EIL IF EIL É

Műszaki nagyaktíva értekezlet a Dohányfermentálógyárban

Képes Sándor elvtárs, a görögszállási Győzelem TSZ növénytermelőbrigád vezetője, éppen kerékpárját fújtatta, amikor rányitottam a kiskaput. Csizmája ragyogóra vikszolva, ő maga frissen borotválva.

— Hová készül Képes elvtárs?

— Éppen az egyéni gazdákhoz indultam egy kis eszmecserére.

Látja rajtam, hogy én meg őhozzá igyekeztem néhány szóra. Invitál is befelé a takaros kis házba, a, tisztaszobába, ötven körüli, kissé már őszülő, keménykötésű ember Képes Sándor.

A felesége is itthon van, de le nem ülne a világért sem. Emberek dolga a beszéd, úgy véli, mégis lép- ten-nyomon beleszól ő is, helyesbítet, amit esetleg a férje elvét.

— Hát a család? — érdeklődöm.

— Irén, meg Mária kinn van a gazdaságunkban — így mondja a tsz-t — Erzsiké vizet hord a csép- lésnél. A legkisebbik, a Juliska, meg ott sündörög körülöttünk, figyel a beszélgetésre. Most lesz másodikos és egykettőre megtudom, hogy csak egy négyes csúszott be az évvégi bizonyítványába, a többi mind ötös volt. Jó feje van a kislánynak, ha kedve lesz, mehet majd felsőbb iskolába is annakidején.

— Bizony nem úgy, mint mi annakidején... — s már kanyarodunk is vissza néhány pillanatra a ködös múltba, hogy honnan is indult el Képes Sándor és hol is tart most.

Míg beszélni kezd, körülnézek a szobában. Takaros, új, barna hálószobabútor, íöldigérő háromszárnyas nagy tükörrel. Egy kis kerek társalgóasztalkát az ideiből akar majd ragasztani hozzá Irén, a nagyobbik lány, mert hisz neki szánták már ezt a bútort, sőt a szekrény mélyén már ott sorakozik a teljes staffirung is, takarosán, úgy, ahogy illik. A tükrön ott nevet a két csinos lány fényképe.

Az ember pedig messzire néz, vissza a múltba és

közben lassan folydogál a szó arról, hogy hogyan is éltek a cselédek a Des- sewffy gróf birtokán,- hogy nevelődtek ott a cselédnemzedékek a négyes pitvarokban. Az ember felcseperedett, megnősült. De semmi sem változott meg, maradt a cselédség, a robot. Szerencsét próbált a vasútnál és ottmaradt a félszeme. Félszemmel meg már nem vették vissza a vasúthoz. Feles földet bérelt Bodnár Demeter tisza- ÍÖki nagygazdától, de- abban sem volt köszönet. A fél termésből kellett min- ’sn adót, beadást teljesítenie, a termés másik felét pedig fuvarozgatni ide, oda, ahová a gazda parancsolta. Mire megvolt az elszámo- . Lás, maradt is, nem is.

— Hát így "volt „azelőtt” '*** és mondja tovább az életét:

— 1945-ben 9 hold juttatott földet kaptam, meg egy cselédházat, a mostani helyér -'-nmal összefogva, két tehénnel, jóformán minden felszerelés nélkül kezdtük meg a gazdálkodást a volt grófi földön, de most már a magunkéban.

NEHÉZ KÉTKEZI MUNKÁVAL kellett minden szem életet kicsikarni a földből. 1946-ban másfél hold dohánytermelésre kötöttem szerződést, meg is lett a sok munka eredmó? nye. 10.000 forintot kaptam érte, abból építettük a házat, gazdasági felszerelést, lovat vettem. Aztán 1948- . ban megláttam egyszer a traktort szántani. Láttám és nem adtam a szóbeszédre. Mind a 9 hold földemet leszerződtem még mint egyéni gazda, . a gépállomással. Akkor ismerkedtem meg a géppel, láttam, hogy mennyi verejtékes munkától szabadítja meg az embert, hát megszerettem. Láttam világosan, hogy 9 hold főidőn nem lehet igazi gépi munkát végezni, hisz ez is négy darabban volt szerte-szét. Nekem nem kellett agitáció, . láttam én világosan, hogy a géppel nem tudok lépést tartani, ha megfeszülök sem.

1949-BEN aztán mi is

összedugtuk a fejünket.

Nagy István Dacstval meg még néhányan megalakítottuk 13 családdal, 134 hold földön, 2 lóval, két szekérrel és pár darab más kisebb felszereléssel a III. típusú Győzelem TSZ-t.

— Milyen gazdák alkották az alapitó tagság nagy- részét?

— Nagyrészt középparasztok.

— Mégis ilyen gyenge igaerővel rendelkezett a tsz? Hiszen a földterület azt mutatja, hogy átlag 10 kát. holdat vittek bé az alapítók?

— Hát itt bizony volt egy kis hiba. Mi magunk még akkor nem ismertük az alapszabályt. Egyesek pedig azt tanácsolták, hogy mielőtt belépnénk, adjuk el a lovakat, teheneket. Hát így volt. Persze,- az oszthatatlan alapba sem fizettünk akkor semmit. Könnyen ráálltunk mi is, pedig tudhattuk volna, hogy a gépi erő mellett is csak kell iga és mindjárt közös tehénállományunk is lett volna. Nem kellett, volna később állami hitelből beszereznünk.

— Hogy haladtak aztán előre?

— Bizony nem ment minden könnyen. Volt súrlódás, fegyelmezettlenség amig meg nem szoktuk a közöst. Dehát tudja az elvtárs, hogy a legjobb új csizma is szokatlan, amíg be nem járódik. Nagy Imre beszéde, meg a szűkös 52-es termés a tagság egy- részét megingatta. Akkor már a két lányom is benn volt a tsz-ben, de ők-iáelakartak menni dolgozni az állami gazdaságba. Aztán úgy döntöttünk, hogy maradunk még egy évig. Bezzeg már ki se lehetné zavarni őket a tsz-ből. Most 35 tagunk van, 428 hold földünk, 14 ló, 25 szarvas- marha, 227 sertés, 202 juh, és vagy 1300 darab baromfi. Van 8 szekerünk, 9 ekekapánk, vetőgépünk, 5 boronánk, 3 hengerünk és sok más apróbb felszerelés. Termésátlagunk 1919-ben gabonából 12 mázsa .volt, ma 14 mázsa, burgonyából 60 mázsa volt, ma 120 mázsára számítunk, kukoricából 25 mázsa volt, most

lesz 35 mázsa, cukorrépánk nem volt, most lesz holdanként vagy 200 mázsa, dohány holdanként 4 mázsa volt, most lesz legalább 10 mázsa. Építettünk egy 40 férőhelyes fiaztatót, 500 juh - számára téli szállást. Hát így nőtt a közös.

— Képes elvtársék hogyan gyarapodtak a közös mellett, mert hisz az sem mindegy, nem igaz?

— Nézzünk körül egy kicsit a portán, lássa saját szemével az elvtárs..

. A tehén ,meg az üsző kinn van a .legelőn, az ólban, heverész egy koca és 6 jó süldő. A múlt ősszel két hízót vágtak, volt vagy 3 mázsa a kettő, egyet pedig szabadpiaci áron eladtak. Az idén megint kettőt vágnak és kettőt .számítanak eladni is. Az udvaron hangoskodik 20 liba.

HIÁBA, KELL GONDOLNI A NÉGY LANYHA.

Van 22 darab pulyka, vagy 80 darab csirke és tyúkféle.

— Az apróbbakat nem is tudjuk pontosan, '•sak a nagyobbakra ügyelünk, — ismeri el szerénykedve Képes néni.

— Hány munkaegységük volt tavaly?

—- Hármunknak 864. — Kaptunk is 30 mázsa búzát, 12 mázsa árpát, 9 süldőt, pedig tavaly elég szűkös termésünk volt, mert bizony nem tudtuk kellőképpen megművelni a földeket. De most megnézheti az elvtárs. Olyan minden földünk, mint a oatyolat.

— Szeretnénk legalább 20 hold gyümölcsöst, meg vagy 10 hold szőlőt telepíteni, hadd szaporítaná a jövedelmet. Ha aztán nő -a közös, akkor nő az egyéni is.

Egyszerű, őszinte emberséggel szorítunk kezet, amikor elválunk, ö kerékpárjára pattan, mert már biztosan várják az eszmecserén. S amíg elmegy az egyenes, fasoros úton, én az életét látom, hogyan megy fáradságos munká- . val, de töretlenül, biztosan, felfelé az emelkedőn.

Tari Dezső,

az Államigazgatási Iskola vezetője.

I.

A nyíregyházi Dohányfermentálógyárban műszaki nagyaktiya gyűlésen foglalkoztak a techmka fejlesztésének kérdésével. Molnár László elvtárs, a vállalat igazgatója beszámolójában többek között az alábbiakat mondta:

— A műszaki szervezési intézkedési tervnek nagy jelentősége van a vállalatnál. Ez a ‘terv a vállalat dolgozóinak kollektív tapasztalatait kell, hogy magában foglalja. Eboen a tervben foglaljuk . rendszerbe a javaslatokat, és itt állapítjuk meg a végrehajtás módját, eszközeit és határidejét. A műszaki szervezési intézkedések terve óriási fegyvert Jelent a takarékossági mozgalom, a munka gazdaságosabbá tételéért vívott harcban. Ez a terv a veszteségek csökkentésére irányuló mozgalom sztahanovista terve.

— Vállalatunknál már korábban az egész üzem dolgozóit bevontuk a mű- szintterv készítésbe. Az egyes csoportok feladatokat kaptak többek között az alap és segédanyagokkal való takarékoskodásra, a felszerelés és szerszám karbantartására, a selejt elleni harcra, a minőség fokozására, a munkafolyamatok mechanizálására a munkaidő jó kihasználására, valamint a villamosenergiával való takarékoskodásra. Ériünk el eredményeket, de ezek nem kielégítsek. Az üzemek termelési erőforrásainak kihasználásában nincs határ. E téren munkánk megjavításának alapja: az állandó és mindenütt alkalmazott termelési terchnika tökéletesítése. a gyártási eljárás fejlesztése, a munkaszervezés megjavítása, a dolgozók szakképzettségének növelése, életszínvonalunk emelése.

— A műszaki szervezési intézkedési tervnek rá kell mutatni a termelés gyenge pontjaira, felszámolására, melyek akadályozzák a termelési tényezők teljes kihasználását. Célunk az, hogy az összes gazda— Hisz . minden műtrágyát annak szeretnétek adni — magyarázta a párttitkár.

— Meg is adjuk, amit megkíván, — vágta rá Bandi, — s úgy magyarázta, hogy Hány centi sor- és tő- távolságra, milyen mélyen vetették a burgonyát, mint valami meglett agronómus.

— Hány éves? — kérdeztem.

Nevetett.

— öreg vagyok már, — mondta mosolyogva. — ... Húsz — nevette el magát.

Korára fiatal, de gondolkodásában már meglett ember, aki nagyon büszke arra, hogy tagja lehet a kísérletező brigádnak.

— A termelőszövetkezetnek több, mint 50 százaléka fiatal, — magyarázta szintén a párttitkár. — Mind szeretne részt vállalni ebből a nagyszerű kutató munkából. Ide azonban csak a legjobban dolgozó fiatalok jöhetnek. Még az öregek is irigy- lik.

Nevettek.

— Ha a kísérlet sikerül, megvesszük a tangóharmonikát, úgy-e?' — kiáltott vissza Kacsari Bandi.

— Meg .. . meg — válaszolta a párttitkár. — Csák

sági, műszaki-normát megjavítsuk, csökkentsük az önköltséget, növeljük a termelékenységet, — ezen keresztül vállalatunknál biztosítható a terv túlteljesítése. Vállalatunk sajátosságait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy számtalan mód van arra, hogy fejlesszük a technikát, sok lehetőségünk van ohhoz, hogy műszaki fejlettségünk színvonalát növeljük. A termelés keretében a közvetlen előttünk álló munkák között jelentősebbek: a géppel történő ültetés kérdése, a négyzetes ültetés megvalósítása. A dohány fermentálása területén a dohánylevelek felfűzése, gépesítés útján, valamint a zölddohányfonás egyszerűbbé tétele. Mint rendkívüli fontosságú tényt kell megemlítenem, — mondotta Molnár elvtárs, — hogy a nálunk követett fonási módszernél a keletnémetországi dohánygyárakban rátértek két-három levél helyett az egy levél kötésbefor.ására. A száradás e fonási módszerrel 48—72 órára csökken, és a száradás selejtm-ntesen, nikotinmentesen történik. Feladatunk, hogy az élenjáró külföldi fermentálás! módszereket üzemünknél meghonosítsuk. Példakép kell említeni a Csehszlovákiában folyó szárítási módszert, ahol külön színesítő, külön szárító és külön puhító kamrákkal a mesterséges szárítást az elősárgí- tás bevezetésével 72 órai időtartamra csökkentették, a mi 125—138 órás átfutási időnkkel szemben. A csehszlovák szárítási elvből kiindulva be kell vezetni a kombinált szárítási módszert. A mesterséges szárítótelepen előszínesítőt kell létesítenünk.

Legközelebbi lehetőség erre a kisvárdai beváltóüzemben van.

(Molnár elvtárs beszámolója.

nak további részét lapunk holnapi számában közöljük.)

siess, mert várnak rád a gépnél.

Valóban, nem babra megy a munka. A fiatal brigád, amelyiknek 30 tagja van, komolyan veszi ezt a nagy munkát. De nincsenek egyedül. Alkotó, kisérletező munkájukat megyénk kiváló kutatói, Westsik Vilmos Kossuth-dijas, Teich- mann Vilmos és a többiek segítik. A brigád tagjai kíváncsian ülik körül Varga elvtársat, a brigádvezetőjüket, amikor egy-egy alkalommal hazajön Nyír egyházáról, vagy Kisvárdáról, hogy beszámoljon nekik, milyen tapasztalatokat szerzett a kísérleti gazdaságokban a kiváló szakemberektől. S a kapott útmutatások alapján végzik szép munkájukat jókedvűen, vidáman. Ez is beletartozik a tiz év eredményébe.

Abba a tíz évbe, amely a szabadságot adta fiataljainknak és azt az alkotmányt, amelybe aranybetűvel van bejegyezve az alkotó munka joga.

FARKAS KÁLMÁN,

(fiatal kutat&k között

a laskodi Vorosilov TSZ-ben

— Hogy szépen dolgoznak-e a mi fiaink?... azt meghiszem — büszkélkedett Szabó elvtárs, a szövetkezet könyvelője. — Nézze csak meg az elvtárs a Nagytagú dűlőt... majd meglátja.

— Miért? — kérdeztem kíváncsian.

— Hát nem tudja? Ott van a kísérleti parcellájuk. Hatszáz négyszögöl. Igaz?

— tekintett kérdően a szőkehajú, kékszemű Eles Piroskára, a DISZ-szervezet titkárára. — No. mondjad már ... nem igaz?

— Melyiket mondja Szabó elvtárs? — huncutko- dott a DISZ-titkár, úgy, mintha nem tudná, miről van szó.

— Ejnye . Azok az újfajtájú burgonyák.

— Ja. persze, most már emlékszem — kacsintott.

— Milyen tajták is azok?

— nézett Piroskára.

— Még nem tudjuk. Csak számozva vannak. Most készülünk a keresztelőjükre,

Kisietett a konyhába ruhát váltani.

— Jól össze tudja fogni a fiatalokat, — súgta alig hallhatóan, amikor becsukódott a leány után az ajtó. — Hiába, ezek a fjatalok már másképp gondolkodnak, mint mi.

— Hogy-hogy?

— Tehetik. Minden meg van nekik adva. Bezzég nekünk, — sóhajtott nagyot a volt urasági cselédből lett könyvelő. — Az apja is cseléd volt, meg én is.

Nem lepett meg, de gondolkodóba ejtettek a könyvelő szavai. A mi felszabadult fiataljainkra gondoltam, akik nemcsak testileg szabadultak fel a nyomor, a nélkülözés, a munkanélküliség és a cselédek keserves élete. alól, hanem valami más módon is. Szárnyaló gondolkodású emberek lettek. ök nem elégszenek meg a hétköznapok mindennapi eredményéivel. Gondolkodnak. Többet és egyre többét akarnak, : Magasabban akarnak szárnyalni. Alkotni.

— No, mehetünk! — igazította meg piros szoknyáját Piroska, miután belépett.

— Szépen fejlődnek a burgonyák?

— Majd elmondják az elvtársak, a brigád tagjai,

— kerülte ki a választ. -— A napokban szelektáltuk.

— Azok az úttörők vágták ki a beteg bokrokat, akiket nemrég vettek fel a DISZ-szervezetbe, — vágott közbe Szabó elvtárs.

— Van egy három holdas parcellánk is. Ez is kísérlet,

— büszkélkedett Piroska.

De még milyen! Az öregebb tagok sehogy sem akarták elhinni, hogy a géppel vetett burgonya az sokkal szebb, jobb termést ad, mint a kézzel vetett. A fiatalok nekifogtak és most már ...

— Az irigy szem sem mondhatja arra, hogy nem lett igazuk .— dicsekedett Szabó elvtárs.

Bizony, a Varga-brigád megállta a helyét. A párt- titkár, Varga elvtárs, összetartja az ifjúsági brigádot. Olyan, mintha az apjuk lenne.

— Nem tudunk úgy elmenni a Nagytagú-dülő mellett, hogy meg ne néznénk, hogyan is fejlődik a burgonya. Kiss Jóska a napokban nézte, — magyarázta a párttitkár, — 35—40 gumót számolt meg egy bokor alatt.

A fiatalok úgy őrzik, mint a drágán féltett kincset. Négy tábla van. Minden táblában két-két sor. R. Eles István, a termelőszövetkezet agronómusa mindig ott van velük, amikor kapálják, vizsgálják. Magyaráz nekik. Nem hiányzik az idős, őszhajú agronómus egy DISZ-gyűlésről sem. — Minden sor végén táblát állítottak fel a fiatalok és ráírták a burgonyák számát.

— Legszebben fejlődik az a lilavirágú, úgy-e? — tekintett a mellette álló Kacsari Bandira a párttitkár. — Alikor is néztük?

— Hát nem emlékszik? Amikor ott gépeltünk a dűlőben. Még ki is húztam egy néhány sárga bokrot. Nagyon szépen fejlődnek.