Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-14 / 191. szám

NÉPI A 1‘ íböS Mtgvaius 14, vasárnap PÁRTÉPÍTÉS AZ ELSŐ TAGGYŰLÉS Megalakult a pártszervezet a rohodi IIj Ibiét TS'É-hen — Ha már bábáskodtunk az új gyermek megszületé­sénél, akkor a neveléséről is nekünk kell gondoskod­nunk .— magyarázta a já­rási pártbizottság kikül­döttének Horváth István elvtárs, az Új Élet TSZ egyik alapító tagja, amikor felkereste. — Hová készülsz —kér­dezte az, mintha nem is tudná, hogy most fogják megalakítani a pártszerve­zetet a szövetkezetben. Horváth kezében meg­állt a szappanos pamacs. Hétfő óta nem borotvál­koztam, most illő, hogyez- alkalommal megnyúzzam a képemet — mondta s vé­gigsimította arcának egyik oldalát, melyen a légy is elcsúszott volna, olyan si­mára borotválta. — No, jó... öt órára ott legyél — válaszolta Sza- niszló elvtárs, a járási ki­küldött, s egymásra moso­lyogtak. Nem is kellett sokat vár­ni rá. Ács József is befe­jezte a mészoltást, a szö­vetkezet elnöke Gábor Miklós elvtárs is igyekezett hazafelé a mezőről, hogy el ne késsen. Gyöngyösi elvtárs a tanács vb. elnöke telefonon értesítette Láng Eleket, aki motorkerékpá­ron futott be a tanácshá­zára. Az öreg, nagybajuszé Lőrincz András bácsi is igyekezett, hogy el ne kés­sen. Már háromnegyed öt­kor ott topogott a tanács- házán, várta a gyűlés meg­kezdését. Együtt ült a kis család a tanácsháza egyik irodá­jában. Már csak az elnök hiányzott. — Csak rád vártunk. Jó, hogy megérkeztél — szólt hozzá a tanácselnök. — Kezdhetjük •— szólt Gabor elvtárs, az Üj Élet TSZ elnöke. Körülülték az asztalt, de meglepődtek, mert ekkorra már Helmeczi Péter is ott ült mellettük. .Nem szólt semmit. A többiek össze­néztek. A szemekből a cso­dálkozást lehetett kiolvas­ni. Nem tudták elképzelni, hogy mit akar, hisz még nem lépett be a szövetke­zetbe. Igaz ugyan, hogy párttag, de nincs az Űj Életben. Tehát semmi ke­resnivalója itt. A tanács­elnök azonban sejtett vala­mit, hiszen többször be­szélgettek az elmúlt napok­ban. — Bejössz? — tekintett kérdően Helmeczire. —' Be — válaszolta hatá­rozottan. A többiek bámultak. — Csak nem tudom, hogy mit szól majd az asz­s.zony — vajúdott hango­san" Helmeczi elvtárs. — Tudod Péter, az én asszonyomnak is hosszúra szabták a nyelvét, s még sem történt semmi, mikor én is bejelentettem, hogy: „most már úgy érezd ma­gad, mint tsz. asszony.” — Zsörtölődött ugyan, de az­tán megnyugodott. — Jobb azért, ha az asz- szony is látja azt a nyilat­kozatot. — Adjatok csak neki egy üréset, hadd mutassa meg otthon, — mosolygott Láng, mire a többi is elnevette magát, — Nézd, milyen előkelő keresztapád lesz -— szólt közbe tréfásan Horváth elv­társ és a kezébe nyomta a tollat Helmeczinek. Megfogta, rriegsercent ke­zében és alákanyarította nevét. — No, ügye... így a jó — válaszolta rá a tsz. el­nök. — No, most már úgy ve­szel részt a taggyűlésen, mint az Űj Élet TSZ párt- szervezetének tagja — mu­tatott felé Láng elvtárs. így szaporodott 10 főre a taggyűlés előtt alig né­hány perccel az Új Élet pártszervezetének taglét­száma. Ünnepélyes csend volt a teremben. amikor Szaniszló elv­társ köszöntötte a kommu­nistákat abból az alkalom­ból, hogy megalakítják a pártszervezetet. Titkárvá­lasztás következett. Egy­hangúlag választották a pártszervezet élére Ács Szabó József elvtársát. Ki­csit zavarba volt, amikor szólásra emelkedett. Nem várta ezt a nagy megbíza­tást. Először akadozva be­szélt, de aztán belemelege­dett. — Első feladatunk az, hogy a pártszervezet min­den tagja agitátor legyen a saját körzetében — .mon­dotta, s várakozó tekintet­tel nézett a kis csoportra, mintha a hozzászólásukat várná. — Szóval, fejleszteni kell a szövetkezetét. — Először is.a kommu­nista egyénileg dolgozókat kell felkeresni. .— szólt köz­be Helmeczi elvtárs. Valamennyien helyesel­ték. Megszületett . az új pártszervezet első határo­zata. A pártszervezet min­den tagja vállaljon két-két dolgozó parasztot, kivel rendszeresen foglalkozik és meggyőzi a termelőszövet­kezeti gazdálkodásról. Fel is osztották egymás között, hogy ki melyik dologozó paraszttal fog elbeszél­getni. A pártszervezet tag­jai azonban ennyivel nem elégedtek meg. Elmondták, hogy már most lehet olyan hangokat hallani: „Még vagy 5 családot felveszünk és egyelőre elég.” Ezt már most figyelembe kell ven­ni, mert a dolgozó parasz­tokat ez a hangulat rossz útra vezetheti. Az agitá- ciós munkát úgy szervezik meg, hogy plakátokat raj­zolnak, melyekre azoknak a dolgozó parasztoknak a neveit és nyilatkozatát ír­ják fel, akik a termelőszö­vetkezeti utat választották. A pártszervezet minden tagja megkapja azokat a rendeleteket, amelyek ar- ról szólnak, hogy a terme­lőszövetkezeti tagoknak mi­lyen kedvezményeket bizto­sít a kormány. A termelőszövetkezet pártszervezete a legfontosabb feladatokat szabta meg a szövetkezet vezetői részére. Határozati javaslatban kimondták, hogy az elnök elvtárs augusztus 16-ra, szerdára hívjon ösz- sze közgyűlést. Itt vegyék fel az új belépőket és is­mertessék a termelőszövet­kezet alapszabályát. De addig is a kommunisták esténként jöjjenek össze a termel Sszövetkezet párton- kívüli tagjaival és alaposan tanulmányozzák a minta­alapszabályzatot, hogy az agitációs muhka közben a belépni szándékozóknak már előre megmagyarázzák az egyes vitás dolgokat. A pártszervezet tagjai arra is felhívták a szövetke­zet vezetőinek figyelmét, hogy már időben gondos­kodjon arról, hogy meg­alakítsák az értékelő bi­zottságot. A közgyűlés fel­adata lesz megválasztani azokat a tagokat, akik el­végzik a szövetkezet tag­jainál a munkaeszközök és az állatállomány értékelé­sét, amelyet. a közös va­gyon megalapozására visz­nek be a termelőszövetke­zetbe. Az igaz, hogy még csak a kezdet kezdetén vannak, jóformán az első lépése­ket teszi a szövetkezet, dé már a kommunisták olyan terveket szövögettek ezen a taggyűlésen, amely sejteti, hogy a szövetkezeti tagok jólétben fognak élni. Erről beszélt Láng elvtárs is, aki elmondta részletesen saját elképzelését. — Nem szabad megfeled­keznünk a szőlő és a gyü­mölcs telepítéséről sem. Az állattenyésztést sem hagyjuk ki, mert e nélkül jó gazdálkodást el sem le­het képzelni. Horváth elvtárs a ser­téstenyésztés megszervezé­sére. tett javaslatot. Min­denki hozzájárult a párt­tagok közül a jó terv elké­szítéséhez, amik egyelőre ugyan még csak a fejekben vannak meg, de már meg­vannak. Derülátón vizs­gálta a pártszervezet a jö­vőt. Gábor Miklós elvtárs a termelőszövetkezet elnöke örömmel beszélt arról, hogy a napokban megállí­totta őt P. Balogh András, a gépállomás agronómusa -és felajánlotta azt, hogy ha valamire szükség van csak forduljanak; a gépál­lomáshoz. . — Hallottam már olyan hangokat is a faluban — magyarázta Horváth elv­társ, hogy a gémkút mellé tervezzük a libatenyésztést. — Érdekes, hisz erről nem is volt saó tudtommal. Ez bizonyítja azt, hogy az egyénieket is foglalkoz­tatja a termelőszövetkezet fejlődése. Ügyelni kell cÁ add oiuzaizáíl... Beszélgetés három geszterédi dolgozó paraszttal Ügy volt, hogy négy csép-j lőgép megy Geszterédre: De l a negyedik a balkányi Kos- j suth TSZ-ben maradt, mert időközben így látszott szűk-1 ségesnek. Ehhez is szerző-1 (Jött huszonnyolc ember. A \ szerződés szerint már egy hete dolgozniuk kellett vol­na, hisz a többi megy. Ezt a huszonnyolc embert te­hát eddig 2-3 mázsa búza­kereset károsodás érte. Ez hozta őket a tanácsházára. s>yr. Jöttek befelé egyenként, égő szemmel, komolyan. A kis .szoba majdnem megtelt a küldöttséggel. Úgy tűnt, mintha vádolt volna tekin­tetük, beszédes arcukról látszott, hogy . nagy dolog az. amiben járnak. Sovány termetű, fényes szemű ember lépett előre. — Tessék meghallgatni minket. Érdemtelen voltam a bi­zalomra. Siettem felvilágo­sítani, hogy magam is csak! vendég vagyok a geszterédi községi tanácson. Tihor András — így hív- ták a szószólót keserűen rántott egyet- a vállán. I Mindegy az, ki vagyok, csak elmondhassa ami fáj. Hogy nyitva legyen a világ előtti az ő sorsuk könyve. S ez a j világ én voltam akkor. Annyit hallottam a dolog-j ról, hogy a tanácselnök mir\ intézkedett. Ezt közöltem is | velük, hogy megtörténi ró- \ luk a gondoskodás. Valioit műszakban fognak dolgozni a három gép mellett. Egy­másra néztek, s láthatólag megnyugodtak. De a várat­lan sikeren nem ejti át ma­gát könnyen az ember. Ti­ber a többiekre vetett pil­lantást, s egy lépéssel kö­zelebb jött. — Mert ha nem dolgoz­hatunk a gépnél, nem tu­dom, mit csinálnánk a' té-1 len. Rám mélységes hatást tett a jelenet. Rosszul éreztem magam a váratlan helyzet­ben. Valahogy így állhatták' régen a földbirtokos előtt, I könyörögve a kenyérért. Gyűlöletes szereposztás. Ha­ragudtam ezért titokban. — Hát miből élnek más­különben? Földjük nincs? Bólogattak itt is, ott is. Az egyik fiatal elhúzta a száját. Pataki Mihály szólalt meg, kék munkásruhában, a kályha mellett. — Von is, meg nincs is. — Hogy-hogy? — Nekem van öt hold földem. De jó, ha egyet hasz­nálhatok belőle. A többi csupa homok, nem terem benne semmi. Csak dolgo­zik, küszködik vele az em­ber, most is két holdba ve­tettem gabonát, de nem vá­rok többet a két holdról négy mázsánál. Végtére el­megy az ember a gyárba, Miskolcra, hétvégén haza, dolgozik a földdel éjjel nap­pal, s vissza a gyárba. Kék szeme rámfüggeszt­ve. Csendes, szomorú em­ber. De bennem ágaskodik a szemrehányás, mert hi­szen nem jól van ez így. Hétfőn fáradtan ér a gyár­ba. nem ér a munkája so­kat. Hétvégén fáradtan a földre, ott se végez ered­ménnyel. — Hát ez így nem is megy. Két helyen nem lehet eleget tenni, öt hold föld egész embert kíván. Bólint. Tihor András biccent. De ez csak amolyan siettető biccentés, . mert az ő torká­ban is forr már a szó, a sa­ját életének a hangja. El azonban arra, hogy az ilyen alaptalan hangokat vissza­verjük, hisz a termelőszö­vetkezet még erről nem hozott semmiféle határo­zatot. A R pártszervezet tagjai mivel nem jártasak még a termelőszövetkezet ügyei­ben, a tervezésben, tehát sok tapasztalatra van szük­ségük, ezért úgy határoz­tak, hogy a szerdai köz­gyűlésre hívja meg a szö­vetkezet vezetősége Zakor András elvtársat, a las- kodi Vorosilov TSZ elnö­két. A Elkészült az első taggyű­lési jegyzőkönyv a röhodi Üj Élet TSZ pártszerveze­tében. Sok helyes határo­zattal megjelölték azt is, hogy ki miért a felelős.. Nagy á buzgalom, a mun­kakedv a kommunisták­ban, azokban az emberek­ben, akik nemcsak ott vol­tak a gyermek, a termelő- szövetkezet születésénél, hanem most is ott állnak mellette, vezetik, hogy meg ne botoljon, hogy fejlőd­jön-,- erősödjön. Farkas Kálmán. Sertés fiaztatás a nyírbogdányi Dózsa Termelőszövetkezetben Balogh József, a nyírbog­dányi Dózsa állattenyész­tője mindég ott van, ahol a legfontosabb munkák foly­nak, mint például a sertés- fiaztatók előkészítése, az anyakocák jó etetése, gon­dozása, a malac gondozása nevelése és így tovább. Irányított fiaztatás fo­lyik a Dózsában. Egy évben kétszer páröztatják a „tőke“ kocákat. Ezek, a hatalmas mangalicák válóban tőkét jelentenek, s hogy a kamat a sivítozó malackák egész­séges, szakszerű körülmé­nyek között nevelkedjenek, az állattenyésztő megbeszél­te a tennivalókat. Nemrégi­ben történt, alig egy hó­napja, utána megindult a munka a farm környékén. A korszerűen épített re- keszes fiaztató 50 kocára van méretezve, a hely bő­séges. A tavaszi fiaztatás- náí valami, eddig soha nem tapasztalt betegséget álla­pított meg a malacoknál Suhajda Károly járási állat­orvos és elsősorban ezt kel­lett kiküszöbölni az őszi fiaztatás során. • Idős Lisóczki József. Ko­vács Mihály és Plósz Jó­zsef — valamennyien a ser­tésfarm dolgozói — 15 centiméter mélyen felvág­ták a fiaztató talaját és új földdel cserélték ki a fer­tőzésgyanús feltalajt. A re­pedezett. szennyes mészré- teget lekaparták a falak­ról, a mennyezetről és sűrű mészte.ijel ismét bemeszel­ték a fiaztatót, majd Géza- rol-oldatos meszelés követ­kezett a legyek és más nyu­galmat zavaró rovarok el­len. A kijáratnál klórme­szes víz áll egy kis dézsá­ban, abban mosnak kezet a dolgozók, mielőtt megfognák a malacokat, vagy hozzákez­denének a íiaskocák eteté­séhez. Ezzel a sok óvóintéz­kedéssel úgylátszik, ered­ményesen védekeztek, azi ismeretlen kórokozó ellen,; mert egyetlen malac sem hullott el, a fiaztatási át­lag pedig 6 malacon felül) van, ami szép szám, mivel a kocák közül sok fiatal1 előhasú van. Nagy gonddal végzi az, anyakocák etetését Lisóczki József. Két kilogramm árpa­dara a napi adag, az ab­raktakarmányból és annyi friss lucerna, amennyit el­fogyasztanak. A sertésgondozó tömören így . foglalja össze a fiazta­tás időszaka alatt előfor­duló tennivalókat: — Pon­tos etetés, pontos adagok--- kai, tisztaság, csend és nagy­figyelmesség a fialó kocák körül, a malacok helyes el­osztása a többmalacos anya­kocáktól, a fiatal keveseb­bet fialókhoz. Az idős, tapasztalt gon­dozónak igaza van. Csak ezek a feltételek biztosítják az eredményt és mégis sok helyen még nem így van. H. Z, kell mondani, viselje más is a terhét. Siet. — Nekem három hold van. De ezen a három hol­don nem terem semmi, de semmi.' Csupa homok. Én meg rokkant is vagyok, nem bírom úgy a munkát sem. Csapás csapás után ért, elvtárs! Ezerkilencszáz- ötvenhárom szeptemberében meghalt a gyermekem, és megdöglött a lovam. Azóta nem haladok semmire. A hangja is megcsuklik az emlékezéstől. A hirtelen támadt csend­ben Pataki mozdul. Már őt feszíti a mondanivaló. — Mérhetetlen sok baja van az embernek. Tenger­nyit lehetne beszélni. De nem. tud többet mon­dani, csak belebámul a le­vegőbe. Talán oly egyszer­re jöttek elő ezek a bajok, hogy elvették előle a vilá­got. S most vakon keresgél, pedig a zsebében hordja őket, meg a szívében. Idősebb, alacsony kis em­ber rekedtes hangja csen­dül, új, mert könnyelmű vidámság lobban belőle. — A parasztnak csak enni legyen mit, a többi semmi! Minden tekintet őt öleli. Erre feláll, mert ott ült ed­dig az ablak alatt, az állók háta mögött. — Mert olyan a magyar 1 paraszt, hogyha két hétig nem is evett, de azt mond­ják neki, hogy kap enni, csak még máma tolja odább ezt a hegyet, hát odább tolja! — Magának van földje? Megvakarja a fejét. — Van. Vagy hat darab­ban. Itt is nehány száz öl, ott is. Tíz kilométert gya­loglók egyiktől a másikig. Heten vagyunk, de csak ma­gam tudok dolgozni. S mind néznek, várják, hogy szólok, vagy össze­török a sok csapás alatt. Nekem ez vetődik a szám­ra: — Nem láttak még eddig kivezető utat? Az öreg, ha jól emlék­szem. S. Felföldi Pálnak hívják, elmosolyogja magát. — Dehogynem. Csépelünk. ‘ tiég alább az évi kenyér meglesz. — Ejh, — mosolygok én is. de ez nem valami jól Si­kerül —, az idén még csé­pelnek. Talán jövőre is. De azután? — Csépelni mindig kell. — Persze, kell. De majd csépel a kombájn. Pataki szól, neheztelően, hogy be akarom tán csapni őket. — Ahhoz is kell ember. — Két szalmás. — Két szalmás? Több nem? (Folytatás a 3. oldalon.) se

Next

/
Thumbnails
Contents