Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-14 / 191. szám
1955 augusztus 14, vasárnap 3 A Szovjetunió december 15-ig 640.000-rel csökkenti fegyveres erőinek létszámét NEMZETKÖZI SZEMEE Hirosimától deaiSlg Möszkva, (TASZSZ). Az utóbbi idők tényei, különö-; sen pedig a genfi négyha-j talmi kormányfői értekezlet eredményei arról tanuskod-j nak, hogy a nemzetközi ví-1 szonyokban fennálló feszültség bizonyos mérték-1 ben csökkent. i A szovjet kom\ány a| nemzetközi feszültség to-5 vábbi csökkentése, valamint! az államok közötti bizaloms megteremtése érdekében elhatározta, hogy 1955. december 15-ig 640.000 fővel csökkenti a Szovjetunió fegyveres erőinek létszámát. A fegyveres erőknek aj hadseregből és a hajóhad-! ból elbocsátott személyi j állománya számára lakóhe-j lyükön a vállalatoknál, aj szovhozokban és a kolhozokban munkát biztosítanak. Letartóztatták a Japán Kommunista Párt károm vezető tagját Peking, (Űj-Kína). Tokiói sajtójelentések szerint Ken- dzi Miamoto, a Japán Kommunista ■ Párt Központi Vezető szervének tagja, augusztus 12-én kijelentette, hogy augusztus 11-én törvénytelenül letartóztatták a Japán Kommunista Párt három vezető tagját. A három letartóztatott személy Szandzo Nodzaka, Sigeo Sida és Jozsiro Kon- ni, a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjai, akik nemrégen léptek ki az illegalitásból, hogy az ország népével együtt harcoljanak a függetlenségért, a demokráciáért, a lakosság megélhetésének megjavításáért és a Japán Kommunista Párt 6. országos értekezlete határozatainak megvalósításáért. Kendzi Miamoto a Központi Bizottság nevében tett nyilatkozatában kijelentette, hogy a három személynek „a szervezetek ellenőrzéséről. szóló rendelet" alapján történt letartóztatása törvénytelen, mivel ezt a rendeletet öt évvel ezelőtt külföldi parancsnok utasítására léptették életbe. Nyilatkozatában rámutatott arra, hogy ez az öt évvel ez- j előtt hozott rendelet Japánt! külföldi uralomnak vetette alá és megtagadta függetlenségét. Miamoto hangsúlyozta a párt elhatározását, hogy harcolni fog a három vezető szabadonbocsátásáért. Mesiiaii Thomas Mann Zürich. Thomas Mann, a nagy német író 1955. augusztus 12-én 20 órakor, 80 éves korában a zürichi kantom kórházban meghalt. Thomas Mann érgyulladásban szenvedett. Betegsége eleinte normális lefolyású volt. Pénteken reggel váratlanul keringési zavarok léptek fel. Az orvosok eredménytelenül próbálták megakadályozni állapotának kritikussá válását. A halál órájában az író betegágyánál felesége és két gyermeke volt jelen. Washington. Az Associated Press amerikai hírügynökség értesülése szerint a jövő hónapban Newyorkban valószínűleg összeül a három nyugati nagyhatalom külügyminisztere, hogy „elvégezze az alapvető munkálatokat az oroszokkal október 27-én tartandó genfi értekezlet számára.“ Lincoln White, a külügyminisztérium szóvivője sajtóértekezleten közölte, hogy az ENSZ szeptember 20-án kezdődő közgyűlése alkalmából a három nyugati külügyminiszter Newyorkban lesz „és feltehetőleg akkor majd külön is ülést tart.“ Äd@!&au@r szeptember 9-én utazik Berlin. Lapközlések szerint Maltzan, a Német Szövetségi Köztársaság párizsi nagykövete pénteken átnyújtotta Vinogradovnak, a Szovjetunió párizsi nagykövetének a bonni kormány válaszát a Szovjetunió augusztus 3-i jegyzékére. A bonni kormány válaszában közölte, hogy Adenauer szeptember 9-én szándékozik Moszkvába utazni és kérte a szovjet kormány hozzájárulását a látogatásának ehhez az időpontjához. A nyugatnémet jegyzék szövegét a jövő héten hozzák nyilvánosságra. Augusztus 6-án múlt tíz éve, hogy Hirosima japán kikötővárosra ledobták az első atombombát. Mint ismeretes, a bomba csaknem a földdel tette egyenlővé a virágzó várost és mintegy kétszázezer embert pusztított el. Hirosimát követte Nagaszaki, s a két városra ledobott atombomba még ma is szedi áldozatait a bombarobbanás következtében megcsonkult, a radioaktivitás hatására súlyosan megbetegedett japánok az emberiség élő leikiisme- retekent figyelmeztetnek rá: mindent meg kell tennünk azért, hogy e veszedelmes tömegpusztító fegyvert örökre száműzzük földünkről. „Soha többé Hirosimát!” Ez volt a vezérgondolata az első atombomba-robbanás tizedik évfordulóján Hirosimában megnyílt nemzetközi értekezletnek. Több mint száz japán szervezet és maga a japán kormány is támogatta az értekezlet összehívását. Részt vettek azon az Egyesült Államom, Anglia, Kína, India, Korea, Ausztrália, Kanada, Üj- Zéland küldöttségei, a Béke-Világtanács képviselői és megfigyelők a világ minden részéből. Az értekezlet részvevői határozatot hoztak, amelyben követelik nemzetközi értekezlet összehívását, a a feszültség enyhítésére irányuló intézkedések, kidolgozására, az Egyesült Államok, Anglia, Francia- ország, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és India képviselőinek részvéteiével. Gyűjtési mozgalmat hirdettek olyan alap létesítésére, amely az atombombázások áldozatainak és ■családtagjainak segélyezését szolgálja. Ezenkívül törvény hozatalát követelték az atomsugárzástól sújtott személyek támogatására. A hirosimai értekezlet küldöttei felszólították a népeket, hogy „zárják szorosabbra soraikat, szélesítsék az atom- és hidrogénfegyver eltiltását követelő mozgalmat, hogy a hirosimai és nagaszaki trage- j dia soha többé ne ismétlődhessék meg.” Géniben, — annyi történelmi konferencia színhelyén — augusztus 8-án, a hirosimai évfordulóval csaknem egyidöben megnyilt egy másik értekezlet is. Hetvenkét ország tudósai jöttek össze, hogy Kicseréljék az atomerő békés felhasználására vonatkozó tudományos es műszaki ismereteiket. Hirosimára emlékezik, s Genfre tekint most a világ. Hirosimától Géniig hosz- szu volt az út, az atombomba a háborús erők kezében csaknem egy évtizeden át a zsarolás eszköze, az erópoiltika híveinek egyik ütőkártyája volt. Az atommonopóliumok megszűnése, a Szovjetunió nagy előretörése az atomkutatas- ban, továbbá az a tény, hegy szinten birtokában van az atom- és hidrogénfegyvereknek, kétessé tette, hogy ér-e még valamit ez az ütőkártya. De az atom- és hidrogénfegyver továbbra is megmaradt mint súlyos fenyegetés a világ békéjére és maga az emberiség, az emberi kultúra fennmaradására nézve. — A Szovjetunió rendelkezett és rendelkezik az atom- és hidrogénfegyverrel. E fegyverek birtokában azonban mindent megtett eltiltásukért, az ezekből felhalmozott készletek megsemmisítéséért. Ez létéből, jellegéből, külpolitikai elveiből következik. A Szovjetunió kezében az atomfegyver nem a zsarolás, hanem a váratlan meglepetések elleni jogos vedelem fegyvere volt és jelenleg is az, de emellet kezdettől fogva nagy gondot fordított az atomerő békés felhasználására. Ezt beszédesen bizonyítják a szovjet állam világraszóló sikerei. amelyeket az atomerő békés felhasználása terén elért. Nyugaton az atomerő mérhetetlen energiáját csaknem kizárólag bombákba gyömöszölték, nem igen gondoltak annak (Folytatás a 3. oldalról.) j — Nem bizony. Akkor mit i fognak csinálni? Nincs rá válasz. Azután j az öreg köpi a szavakat, dühös féltékenységgel. — Mit akarnak a gépekkel. Az ember elől elveszik a kenyeret. — Megjavítják az eredményeket. Ismerik a gesz- terédi téesz eredményeit? Konokul leszegzi a fejét az öreg. — Nem. — Hogy lehet? Nem felelnek. Beszélgetünk tovább, de az én számban keserű a szó ize. Nem lehet ez igaz, olyan ez, mintha visszaforgattuk volna az idő kerekét. Mintha ez a csoport ember itt előttem a múlt egy darabja lenne, itt felejtveami rohanó, fejlődő szocialista világunkban. Olyan emberek ezek tényleg, akik állnak még bizonytalanul rossz, szűk kis földjeiken, kezdetleges eszközeikkel, irtózva a gépektől, elitélve a haladást, magányosan és tanácstalanul? Állnak és várják a jövő esztendőt, mindig a jövő esztendőt, amikor hátha több' terem? Lehetséges ez 1955-ben? Tihor András meggyőződéssel felel erre: — Mert velünk nem törődik senki. De már erre azonnal vá-j laszolnunk kell, mert ez\ nem igy van d Ügy látszik, tényleg meg- j feledkeztünk arról, hogy \ 1955-ben vagyunk, s ezek a szomorú sorsok már a múl-, téi. A szomorú az, hogy egyes emberek szeretik sa;- náltatni magukat, s a saj-; nálkozó ember meg rend- j szerint abba a hibába esik. I hogy kritika nélkül fogadjaj a panaszos szavakat. — Mert velünk nem tö- i rödik senki — mondta Ti-1 hor András. A törődés pedig elég ré-! gén megkezdődött. Már a földosztásnál. Amikor a nincstelen geszterédi béresek földet kaptak. Tihor 3 holdat, igaz, nem sok, de nem igaz, hogy csupa homok. Ö azt mondja, nem terem semmit. A mellette levő földön a szomszédja, Biró Sándor 7 mázsa rozsot termelt. Ha neki semmi sem lesz (ami ugyancsak nem áll), az azt mutatja, hogy nem is műveli. Hiszen gyenge, maga mondta. Könnyebb munkát szeretne. Kapna is, csak körül kellene nézni. Igen sok termelőszövetkezet van, ahol olyan emberek is dolgozhatnak, akik a múltban koldusok lettek volna, s könyörület- böl éltek. Ma a maguk emberei. Felföldi Pál földje való, [ hogy több darabban van, de éppen azért, hogy a homokos mellett jó búzaföld- J je is legyen. Egy hold és i négyszáz ölön termett nekij 12 és fél mázsa búzája, egy\ holdon pedig 8 mázsa rozs. j Nem kell tehát felnie j neki sem, hogyha nem csé-' pel, kenyér nélkül marad j a család. Pataki Mihály „két holdján“ 13 mázsa rozs ter- j mett, 800 öl földön 7 mázsa búza. A szükséglete mellett még feleslege is volt Pataki Mihálynak. A földje sem olyan rossz, Nyolc, tízezer forint jövedelmet biztosít az egész évben. S ott van a munkacsapatban Sebök József, négy holdas, aki tizenöt mázsát tog csépelni, Szűcs József, négy és fél holdas, aki az iskolánál is alkalmazásban van, s ha tovább vizsgáljuk, egyszerre csak derül előttünk a kép: meg vagyunk csa- latva. Nem volt őszinte a panaszuk ezeknek az embereknek, mert a népi demokrácia olyan megélhetést biztosított számukra, amilyen sohasem volt nekik. Nem jelentett tehát a cséplés sem kenyérkérdést, életkérdést. Ennek ellenére ma csépelnek, minden gép mellett két napot. (Azalatt az ottani munkacsapat pihen.) Legyen a kenyerük még bő- j ségesebb, tudják eladni feleslegüket, legyen több nt-i ha. cipő. És mégis igaz volt a pa-! nászuk. Mert életszínvonaluk nem éri el a termelőszövetkezeti tagokét, akik a fejlett termelési módszereikkel túlhaladják a leggazdagabb középparasztokat is. Nem is érhetik el ézt a színvonalat. Hiszen a gépben ellenséget látnak, nem barátot. Ha pedig tudnák, hogy a községükben Vörös Csillag Termelőszövetkezet ebben az évben tizenegy holdon keresztsorosan vetett búzából 18 mázsás átlagtermést ért el, húsz holdon a rozs 10 mázsás átlagot adott, legalább 100 mázsás burgonyatermésre számítanak, (pedig sajnos, a vetögumó nem volt jó), 180 mázsás cukorrépát várnak, s kukoricájuk közel két méter magas. átlagban két cső feltétlenül van egy száron, másként gondolnának a gépekre. Ha tudnák, hogy a téesz tagoknak ebben az évben 40—50 forint jut majd egy munkaegységre, (ami 400 munkaegység mellett 16.000 —20.000 forint jövedelmet biztosít) nem szegnék le olyan könnyen a fejüket, | „nem ismerjük a téesz ered- ; ményeit.“ Pedig ebben a l jövedelemben a háztáji föld haszna nincs is benne, sem a családtagok keresete. De jogos volt ez a panaszos beszédük azért is, mert valóban nehéz élet két he iyzn eleget tenni a kötelességnek, a földön is, a gyárban is. Nehéz, fáradságot hajsza, s nem hoz sok eredményt. Vádoló tekintettel álltak előttem, de maguk sem tudták, hogy magukat vádolják. önönmegukat. Azért, mert nem léptek még rá a nyitott útra, ami a boldogabb élethez vezet. Azért, mert konokon szükenlátó szemüket nem vetették túl a kis parcellák kerítésein, s megtagadták családjuktól a többet, a jobbat. Amikor pedig annak elérésére, biztosítására mód van. Nincsenek egyedül, sötét ez a vád, és igaztalan. Földet kaptak, hogy kenyér legyen. Gondoskodnak róluk, hogy emberi életük legyen. S most lehetőségeket nyitottak számukra, hogy boldog és gondtalan legyen, életük. A vád visszaszáll. Feleljenek rá önmagukban Tibor András, Felföldi Pál, Pataki Mihály és a többiek, s megtisztult szívvel lépjenek arra az útra, ahol nem várja őket többé a magára- hagyatottság -tépelödése, í gondja. SIPKAY BAKNA. békés célú íeihasználására, A Szovjetunióban betegeket is gyógyítottak, üzemeket is irányítottak atomért) segítségévei. 1954 július 27-en pedig üzembe helyezteti a világ első ipari atomviliany- • telepét. A Szovjetunió Készséggel megosztotta a be Ke:; célú atomkutatásban élért- eredményeit más államokkal. A demokratikus országokkal, köztük hazánkkal is, egyezményt írt alá, amelynek keretében átadja tudományos technikai tapasztalatait és kísérleti atomreaktort szállít ezeknek az országoknak. Különös jelentősege van annak, hogy a genfi atom- erő-értekezletre két nappal a hirosimai évforduló uían került sor. Szimbolikus jelentősége van annak is, hogy éppen abban a városban ülésezik, amelyben a megelőző hetekben a négy kormányfő remenyt- keltő értekezletét tartottak. A genfi megegyezés szelleme, a genfi légkör uralkodik ezen a tanácskozáson is. A világ atomtudósai most a tárgyalóasztal mellett baráti beszélgetésekben ismerkednek egymás- sel, cserélik ki tapasztalataikat. Hatalmas érdeklődést keltett D. Blohincev és N. Nyikolajev szovjet tudós beszámolója a világ első atomvillanytelepének működéséről. A villanytelep eddig 15 millió kilowattóra villamosenergiát szolgáltatott. Működése egyszerűbbnek bizonyult a szénnel fűtött höerőtelepénél. Blohincev elmondotta még azt is, hogy a Szovjetunióban különböző típusú, ötvenezer- százezer kilowattos és még nagyobb atomviliany telepeket terveznek. a" nagy atom-villanytelepeken egy kilowattóra villamosenergia előállítása 10—20 kopejkába kerül majd. Századunkat, korunkat már előszeretettel nevezik az atomkorszak kezdetének. Ez az atomkorszak azonban lehet a romboló, a gyilkoló és lehet a gyógyító, az ember szolgálatába állított atom korszaka. Az emberiség válaszútra érkezett Az egyszerű emberek százmillióinak éberségén, erején és elszántságán múlik, hogy a világ melyik útra lép, az atomháború, a mérhetetlen pusztulás, az esetleges teljes megsemmisülés, vagy az atómbéke, az atomerő nyújtotta beláthatatlan fejlődés és felemelkedés útjára. Hammarskjöld nyilatkozata a genfi atomértekesletről j London, (MTI). Dag Ham- i marskjöld, az ENSZ főtít- ! kára Newyorkba érkezett, j miután Genfben megnyi- ■j tóttá az atomenergia békés felhasználásával foglai- | kozó nemzetközi tudomá- ! nyos és műszaki értekezletet. Hammarskjöld megér- j kezésekor kijelentette, óriá- ! si jelentőséget tulajdonít annak, hogy a genfi értekezleten bőségesen hoztak nyilvánosságra eddig titokban tartott adatokat. Nagy fontossága van a nemzetközi együttműködés kitűnő szellemének, amely Genfben megnyilvánul — mon- i dotta. NÉPLAP A nyugati külügyminiszterek különtárgyalásai a genfi tanácskozások élőit
