Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-07 / 185. szám
1935 augusztus 1, vasárnap NÉPLAP a MI tértéül mm elmúlt 24 eresben ck külpolitikában f JV. A. Bulganyin elvtárs beszédének külföldi sajtóvisszhangja LONDON A Times vezércikkében megállapítja: Első pillan- 1 ásra úgy tűnik, hogy Bulganyin marsall és Eden elgondolásai az európai biztonsági egyezményre vonatkozóan mind jobban közelednek egymáshoz. A lap ezután röviden összefoglalja az európai biztonság biztosítására vo- nétkozó angol és szovjet tervek' lényegét, majd ezt a következtetést vonja le: biztosra várható, hogy október eredménye kompromisszum lesz, hiszen a kompromisszum valóban lehetséges. Mindenkinek remélnie kell és elő kell mozdítania ezt. Az egyezmény megalapozná Európában a nagyobb stabilitást és bizalmat. A Times emellett megjegyzi, hogy vannak még nézeteltérések a Szovjetunió és a nyugati hatalmak között. „Eltérnek véleményeik mind abban a kérdésben, mi előzze meg, mind abban a kérdésben, hogy mi kövesse az egyezményt.” PÁRIZS A párizsi lapok behatóan foglalkoznak a Szovjetunió Legfelső Tanácsának harmadik ülésszakával. Majdnem valamennyi jobboldali lap egyidejűleg hírt ad Eisenhower elnök sajtóértekezletéről. Ez a jelentés felhívja a figyelmet Eisenhowernek arra a kijelentésére, nogy a szovjet kormányfő beszámolójában „nem zárta be az orosz-amerikai megegyezés kapuját a leszerelés kérdésében.” Edgar Faure nyilatkozata a francia nemzetgyűlésben Edgar Faure francia kormányfő augusztus 5-én a nemzetgyűlés ülésén nyilatkozott az általános politikai kérdésekről. Faure foglalkozott a genfi értekezlet eredményeivel. Az első tárgyalások eredményeit . nemcsak a külügyminisztereknek adott irányelvek fejezik ki, — mondotta ' Faure. Haladást értek el a genfi értekezlet napirendjének minden pontjában. „Többek között kívánatosnak ismerték el az Európára, vagy Európa egy részére vonatkozó biztonsági tervet, amely feltételezi azt -a kötelezettséget, hogy nem alkalmaznak erőszakot. Elismerték a német újraegyesítés és a biztonság közötti kapcsolatot, azt a szükségességet, hogy hozzá kell fogni ehhez az újraegyesítéshez, elismerték a négy hatalom közös felelősségét e kérdésekért; kifejezésre juttatták azt a kívánságot, hogy olyan leszerelési programot kell kidolgozni, amely lehetővé tenné, hogy a felszabadult erőforrásokat az elmaradott térségek gazdasági és szociális fejlesztésére használják fel. Elismerték, hogy a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatokat fejleszteni kell, megkönnyítve az emberek közötti érintkezést, az eszmék és az áruk cseréjét. Kétségtelen — folytatta Faure, — hogy mindezeket a kérdéseket nem oldották meg, de egyetlen problémát sem hanyagoltak el. A genfi értekezlet más szinten folytatódni fog, hogy konkrét határozatokat hozzanak ezekről a különféle pontokról. Az értekezlet már folytatódik. Jelenleg tárgyal az amerikai kormány és a Kínai Népköz- társaság képviselője. Bulganyin marsallt és Hrus- csovot hivatalosan meghívták Nagy-Britanniába és a szovjet kormány Pinayt és engem meghívott, hogy vegyünk részt Moszkvában tárgyalásokom Elfogadtuk ezt a meghívást és október , elején elindulunk. Ás atomtudósok nemzetközi értekezletének határozata ' Az atomtudósok augusztus 5-én végétért nemzetközi értekezlete Bertrand Russel angol tudós javaslata alapján közös határozatot fogadott el. Mint Russel közölte, amikor a szovjet küldöttekkel megvitatták a szovjet küldöttek által előterjesztett módosító javaslat kérdését, ő és a szovjet tudósok azonos .véleményre jutottak arra vonatkozólag, hogy meg kell változtatni a határozat szövegét. Az értekezlet közös határozata kimonda: minthogy a nukleáris fegyver alkalmazása felmérhetetlen szenvedésekkel fenyegeti az emberiséget, az értekezlet résztvevői felhívják a világ minden országának kormányait, „lássák be és nyilvánosan ismerjék el, hogy a világháború nem segítheti elő céljaik megvalósítását.” Az értekezlet részvevői követelik, hogy „tökéletesen és nyiltan tanulmányozzák a nemrégiben tett tudományos felfedezések következményeit az egész emberiségre nézve”, valamint, hogy „minden vitás kérdést békés úton rendezzenek. A határozatot az értekezlet részvevői egyhangúlag elfogadták. GENF SZELLEMÉBEN... A genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet az emberiség jogos reményeit váltotta valóra. Genfről beszélt augusztus 4-én a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésen Bulganyin elvtárs, a szovjet minisztertanács elnöke. A nyugodt, megfontolt szavak olyan hatalom felelős kormányfőjének ajkáról hangzottak el, amelynek oroszlánrésze van Genf eredményeiben, amelynek létezése nélkül az emberiség még ma is a bizalom helyett félelemmel, rettegéssel gondolna jövőjére. A genfi értekezlet, azon túlmenően, hogy 10 év óta először megteremtette a közvetlen, személyes kapcsolatot a világbéke fenntartásáért elsősorban felelős nagyhatalmak kormányfői között, s fontos irányelveket adott az októberben sorrakerülő külügyminiszteri értekezletnek, az egész nemzetközi életben nagyarányú, jelentőségében szinte felbecsülhetetlen erjedési folyamatot indított meg. Az a tény, hogy Genfben, e történelmi értekezlet színhelyén most eredménynyel kecsegtető megbeszélések folynak a népi Kína és az Egyesült Államok között, az a tény, hogy Walter George, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke a legközelebbi jövőre öthatalmi külügyminiszteri találkozót javasolt a Kínai Népköztársaság részvételével, arra vall: Amerikában is egyre többen belátják, hogy a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni, a hatszázmilliós kínai népet nem lehet kirekeszteni a nemzetközi élet porondjáról. A genfi értekezlettel szinte egybeesik Adenauer nyugatnémet kancellár moszkvai meghívása. A Szovjetunió, amely nem azonosította a német népet a két világháborút kirobbantó német militarizmus- sal, a maga részéről mindent megtett, hogy a német nép minél előbb megtalálja a szabad, egységes, demokratikus német állam felépítéséhez vezető utat. Nem a Szovjetunión műí VA'apvaiaNvivv.v.'vx'.v.v.'v.vwvJWVw.v^ i^-v-cv**** lőtt, hogy ma két német állam létezik egymás mellett, amelyek közül az egyik agresszív katonai tömb tagjaként újabb fenyegetést jelent a világ békéjére. A Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság egymástól eltérő politikai, gazdasági rendszere, de elsősorban Nyu- gat-Németcrszág NATO- Tagsága komoly akadályt jelent az egységes német állam megteremtésének útjában. A szovjet javaslatok az egységes, demokratikus, semleges Németország megteremtésére — megfelelnek a német nép legfőbb érdekeinek és az európai béke biztosításának egyik eszközéül szolgálhatnak. A Szovjetunió az ellentétek áthidalására javasolta — a két szervezet, a NATO és a varsói szerződés szervezetének ideiglenes fenntartása a két német állam részvételével — két szakaszban megvalósítani az európai kollektív biztonsági egyezmény megkötését. A német egység megteremtésének megkönnyítését szolgálja Adenauer moszkvai meghívása is. A Szovjetunió és Nyugat-Német- erszág diplomáciai viszonyának megteremtése, a két Ország közötti kulturális, gazdasági és egyéb kapcsolatok kiépítése kétségkívül nagymértékben egyengethetné az egységes német állam megteremtése felé vezeti utat. Természetesen ehhez az is kell, hogy a Moszkvába utazó nyugatnémet politikusok felmérjék a reális helyzetet, számoljanak a népek hangulatával, elsősorban magának Nyugat-Németor- szág népének állásfoglalásával. A genfi értekezlet eredményei között említette meg Bulganyin elvtárs a szovjet államférfiak londoni meghívását és a francia miniszterelnök és külügyminiszter, közeljövőben 'errakerülő Szovjetunióbeli látogatását. A Szovjetunió a fenti meghívásokon kívül egész sor egyéb javaslatot is tett a Kelet és Nyugat közti köz. vetlen érintkezés fenntartására és elmélyítésére. A szovjet mezőgazdasági küldöttség amerikai látogatása, az amerikai küldöttség szovjetunióbeli tartózkodása, a kulturális együttműködésre, a katonai küldöttségek, illetve hadihajók kölcsönös látogatásának megszervezésére Angliának tett javaslatok megannyi bizonyítékai annak, hogy a Szovjetunió maradéktalanul ragaszkodik a genfi értekezlet szellemének fenntartásához. Genfhez a koreai, az indokínai fegyverszünet létrehozásán, e két tűzfészek eltaposásán keresztül, majd az osztrák államszerződés megkötésén keresztül vezetett az út. Genf pedig, mint Bulganyin elvtárs mondotta, „csupán kezdete volt annak a nagy és nehéz munkának, amelynek célja az államok közötti igazi ' bizalom megteremtése és a béke megszilárdítása.” És Bulganyin elvtárs kijelentette, hogy a szovjet kormány „erejét nem kímélve arra fog törekedni, hogy a genfi értekezlet határozatai valóra váljanak az egyetemes béke és biztonság érdekében.“ Már ismerjük Bulganyin elvtárs beszédének első nyugati visszhangjait. A lapok feltűnő helyen, bő terjedelemben kommentálják: Hangsúlyozzák, hogy „a feszültség enyhülésének légköre továbbra is fennáll“, hogy „teljes mértékben tovább tart a Genfben megteremtett szívélyes hangulat.“ Igen. a Szovjetunió ígéretéhez híven mindent meg fog tenni azért, hogy a genfi értekezlet eredményei újabb sikereket szüljenek a nemzetközi kapcsolatokban. De a világ népei számon fogják majd kérni a genfi érekezlet valameny- nyi részvevőjétől, hogyan teljesítik népeiknek tett ígéreteiket és megtesznek-e mindent azért, hogy az emberiséget megmentsék egy újabb világkatasztrófától, megtesznek-e mindent azért, hogy az emberiség számára tartósan biztosítsák a félelemnélküli életet, az anyagi és kulturális jólét emelését. Fegyverrel a szabadságért Igaz partizánterténet (6) Az erdő mélyébe kísérték, egy tisztásra. A sátor előtt megpillantotta tö'oMARCZ1 ALBERT, a Kis- várdai Járási Tanács elnöke. A jugoszláv partizán hadsereg 14. brigádjának volt harcosa. bi bajtársát. Összekötözve, ott álltak egy magas, szikár, szőke, dülledtszemű fasiszta tiszt előtt. Odalökték őt is melléjük. Marczi Albertnak a partizáneskü szavai jutottak eszébe. Tudta, hogy a halál vár rá. Nem fogok vallani. — határozta el. A tiszt gúnyosan mosolygott. Valamit kérdezett németül. A válasz elmaradt. Hátraszólt egy másik tisztnek. Alig pár perc múlva a sátorból előbújt egy sárga, posztóruhába öltözött katona. Felismerték. Usztasa volt. Köpeny helyett háromnegyedes, jól szabott kabátot viselt vállszíjjal és csizmával. Jelentkezett. A német tiszt kérdéseit ez az usztasa fordította szerb nyelvre. — Hányán vagytok? A partizánok hallgattak. — Milyen fegyvereitek vannak? Egy ideig néma csend. A zömöktermetű szlovák partizán megszólalt. A vér meghűlt bennük. Már azt hitték, vallani fog, de nem. Ezt válaszolta: — A kérdések feleslege-j sek, mert egy szót sem sző- \ lünk. A német tiszt nyugodtsá- i got erőszakolt arcára és nyájas hangon folytatta, úgy, mint aki ráér. — Ha mindent őszintén elmondtak, garanciát válla-' lók, semmi bajotok mm lesz. — Ha nem beszéltek, a legkegyetlenebb kínzások alá vetünk benneteket, és mégis beszélni fogtok. A szlovák fiú újból megszólalt. — Bennünket kivégezhettek, de a többiek megmaradnak. A fasiszta tiszt dühös lett. Csípőre tette kezét. — Na, majd meglátjuk, piszkok. Szólt az usztasa katonának. Két katona lépett elő a sátorból. — Üssétek! — parancsolta. Puskatussal végigverték a partizánokat. — Kikötni a gazembereket! — s az usztasával eltűnt a sátorba. Rettenetes hideg éjszaka j volt. Másnap reggel újra je- ! lentkezett a tiszt: — Köteleiteket feloldjuk, i reggelit is kaptok, ha őszln- j lén bevalllok mindent. Némák maradtak, mint a sir. — Nem vagytok éhesek? — ordított a fasiszta tiszt, s golyó szemeivel úgy nézett a partizánokra, mintha fel akarná falni őket. Nyakán kidagadiak az erek. — Voltunk mi már ékesebbek is — válaszolta a szlovák fiú egykedvűen. — Igen!?... s arcába vágott. — Nesze, te disznó. A zömök partizánfiúnak fekete, hullámos feje mellére hanyatlott. — Majd beszélgetünk akkor, ha megéheztetek ... kutyák. Sarkonfordult és besietett a sátorba. A kimerült, holt fáradt, éhes partizánokat, csak a kötelékük tartotta az össze- escstől. A nap hiába vetette sápadt fényét a foglyokra, nem tudta felmelegíteni elgémberedett, meggyötört testüket. Még szerencse, hogy a hó kezdett szállingózni. így aztán valamicskét enyhüli az idő. A fákhoz kikötözött partizánok behavazva, félig öszszecsuklott testtel „álltak", csak némelyiknek egy-egy fejmozdulása jelezte, hogy él. A sátor néma volt. Ebédeltek. A német tiszt órájára pillantott. Dühösen felugrott, belevágta csajkájába a kanalat, szétcsapta a sátor nyílását. Ügy hullt le arról a hóréteg, mint ha leseperték volna. A partizánok felé rohant. Csípőre tett kézzel a szlovák fiú előtt állt meg. — Éhesek vagytok-e már? A szlovák fiú nem szólt, csak jobbra, aztán balra ingatta a fejét. Hajáról hátoldalra csapódott a hóié. — No, majd beszéltek ti mindjárt. Besietett a sátorba. Alig telt el néhány perc, amikor két katonával újból feltűnt. Több katona is előbújt a sátorból. — Oldd el az elsőt — szólt az egyiknek. A szólított odalépett az első fához kikötözött partizánhoz. Feloldozta köteleitől. A partizánfiú összecsuk- lott a hóban. Talpra állították. — Vallasz, vagy nem?! — kiáltott rá dühösen a tiszt, 1 A vékonytermetű szerb fiú csak a fejét rázta. Egyszerre hárman ragadták meg. Ügy lefogták, hogy mozdulni sem tudott. — Hozzátok — szólt a sátor felé. Egy marcona alak hideg mosollyal tartotta kezében a megtüzesített vasdarabot, mintha csík egy darab kenyeret fogott volna. A szerb fiú homlokán cseppek futottak végig. Nagy, barna szemeivel a semmibe nézett. Teste remegett. Szíve hevesebben dobogott. Melle zilált. Olyanokat lélegzett, hogy oda hallatszott a közeli fákhoz kikötött bajtársaihoz.' — Elmondasz mindent, vagy megdöglesz! — ordított a tiszt. A fiú néma maradt. Szemeit behunyta, amikor a marcona alakot maga felé közeledni látta. Felordított. Ügy bicsak- lott meg a három német kezében, mint egy halott. Azok elengedték s az áléit test úgy esett a hóba, mmt egy zsák, jobbján átszúrva. A partizán vére pirosra festette a havat, FARKAS KALMAN,
