Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-07 / 185. szám

4. NÉPLAP nt 1955 augusztus 7, v&sarnap ii' rruiMiiiwiiwnsr‘»»^l''^^»l"l^Ba Hogj aii végzem a cséplést ? Mikor megérkeztem a berkes» Bajcsy-Zsilinszky Termelőszövetkezetbe gé­pemmel, első dolgom az volt, hogy a cséplő munka­csapat tagjaival megbe­széltem a zavartalan csép­lés feladatait, azok végre­hajtásának előfeltételeit. Nagyon fontos, hogy a munkacsapat valamennyi tagja ismerje feladatát. így el lehet kerülni a kapko­dást, szervezetté lehet ten­ni a cséplést. Szerdán reggel, mielőtt megkezdtük volna a mun­kát, az etetőkkel elvégez­tük a gép zsírozást. így el­kerülhető, hogy akár az erő, akár a cséplőgép va­lamelyik alkatrésze, tenge­lye vagy egyéb tartozékai bemelegedjenek. Mikor elvégeztük a zsí- rozási és egyéb gépkarban­tartási munkát, ellenőriz­tem a dobkosarat, rostákat és más fontosabb alkatré­szeket: nincse-e valahol hi­ba? Csak ezután kezdtük meg a munkát. Kezdés előtt azonban megbeszéltük az etetőkkel, ifj. Hajnal Lajossal és Éles Istvánnal, hogy a kévéket csaknem szálanként szétszedve eresz­szék a gépbe, mert így nem lesz üzemzavar. A MUNKÁSOK ELOSZ­TÁSA A szükséges gépkarban­tartás mellett nagy gondot fordítok a munkacsapat összeállítására, elosztására. A legjobban bevált mód­szer, ha a kévéskazalra 5 főt, a szalmáskazalra 5 főt, a cséplőgépre 3 főt és 2 etetőt — időközönkénti fel­váltással —, a törekesbe 3 főt, a törek összerakásához 2 főt és a zsákok rende­zéséhez 2 főt állítok, tehát ha 1100-as gépemhez 23 főt állítok. Persze arra vigyá­zunk, hogy a munkacsapat valamennyi tagja a nap minden percét kihasználja. Ezzel a beosztással bizto­sítjuk, hogy nem jár üre­gen a gép, nincs hiány munkáskézben egyik, vagy másik helyen. HÜZATAS Mikor egy rakodón befe­jeztük a cséplést és tovább kell húzatni, a munkacsa­pat tagjai előre tudják fel­adatukat. Akik a szalma­kazlat formálják, azok az elevátort fordítják el he­lyéről és akasztják a gép Után. A kévevágó és káve- adogató lányok a cséplés befejezése után helyükön maradnak mindaddig, amíg a kévés kazalon lévők a gépet rögzítő ékeket kisze­dik, feladják a dobra, a lányok pedig helyükre rak­ják őket. A zsákosok a mérleget készítik el szállításhoz, a szíjakat hajtják össze és ad­ják fel az erre váró lá­nyoknak a dobra. Mindez néhány pillanat alatt tör­ténik. Mikorra a gépet elő­készítették huzatásra, ak­korra az erőgéppel a már kifordított elejű cséplő elé állok és az egybekapcsolás után azonnal indulok a ki­jelölt helyre csépelni. A csépléshez való állítás hasonlóan percek alatt megtörténik. Egy-egy hú- zatást, állítást 5 perc alatt végzünk el, hogy amire a cséplőt vízmértékbe állít­ják, akkorra a már elké­szített szij mellé állok és annak feltétele után máris kezdjük a cséplést. ELLENŐRZÉS Ebédidő alatt ismét, el­lenőrzőm a gépet. Délben például előfordult, hogy néhány szij meglazult. Az ellenőrzés során a hibát észrevettem s azt rövid idő alatt kijavítottam. A szí­jak, rosták ellenőrzése mel­lett a kisebb alkatrészeket is megvizsgálom: nem la­zult-e meg, vagy nem hi- ányzik-e valahonnan csa­var. Ahol szükséges, a ja­vítást azonnal elvégezzük. A szijak naponkénti el­lenőrzésével és a kisebb hibák javításéval sok kel­lemetlenségtől szabadulunk meg. Könnyen előfordulhat, hogy a meglazult szijak nem hajtanak rendesen, s ennek következtében sza­kadás állhat be, aminek javítása hosszú időt vesz igénybe. Az elromlott gépellenőr­zési és javítási, valamint munkaszervezési feladatok mellett nagyban segít mun­kámban, hogy a cséplés kezdetekor én is benevez­tem az ifjúsági cséplő-mun­kacsapatok versenyébe és párosversenytársul Veress József ugyancsak demecse- ri traktorost választottam. A versenyvállaláskor azt ígértem, hogy az előirány­zott 45 vagon termény he­lyett 50 vagonnal csépelek el. Ez a verseny arra ser­kent, hogy adott szavamat teljesítsem. Versenytársam eredményéről rendszeresen tájékoztatnak a gépállo­A Nyíregyházi Sertéste­nyésztő Vállalat dolgozói az idén ismét kimagasló eredménnyel teljesítették az alkotmány ünnepére tett vállalásukat. Tervszerű gondos munkával és a több éven keresztül meg­honosodott szabad elletési és nevelési szovjet módsze­rek segítségével csaknem teljesen kiküszöbölték az elhullást. Mandics István­nak, a „Szocialista munka hőse” címmel kitüntetett telepvezetőnek tapasztala­tai nyomán pedig úgy meg­változtatták a kocák e.llési idejét, hogy évenként két­szer hoznak szaporulatot. Hozzájárult az eredmé­nyek eléréséhez a telepe­ken kialakult verseny is. A vállalat tenyésztői elha­tározták, hogy megelőzik Mandics Istvánt, aki az idén is 9.37-es fialási át­lagot ért el, s az elvá­lasztás idejére 17 kg 12 dkg. átlagsúlyúra nevelte fel a malacokat, elhullás nélkül. A pontos munka nem hi­ányzik a II. számú telepen sem, Bloncki Mihály csak­más vezetői. Tudom, hogy Veress József versenytár­sam néhány mázsával meg­előzött a cséplésben, mi­vel Demecserben hamarabb megkezdték a cséplést. Én azonban bízom abban, hogy még ezen a héten elhagyom versenytársamat, 3.-án is 181 mázsát csépel­tünk az előirányzott 90 mázsa helyett. Az eddigi 11 vagonos eredményem biztató jel arra, hogy vál­lalásomat jóval túlteljesí­tem augusztus 20-ra. Vállalásom teljesítéséhez az ifjúsági munkacsapat valamennyi tagja minden segítséget megad, mert ha elsők vagyunk, ez vala­mennyiünk dicsősége. Elmondta: Tóth András, a demecseri gépállomás felelős cséplőgép vezetője. hamar méltó versenytársa lett Mandics Istvánnak. Bloncki Mihály uergsiri kisfehér sertéseket nevelt, s mégis 8.75-ös fialási át­laggal és 15 kg 48 dkg vá­lasztási súllyal teljesítette II. negyedéves tervét. \ő:rí­nak még többen kiváló sertéstenyésztők ennél a vállalatnál. Például Kis Szvatkó József 18 koca alatt 163 malacot nevelt tel. Még csak 18 éves s már háromszoros sztahano­vista és munkaérdemér- rr.es tenyésztő. Tanítómes­terét, a többszörösen orszá­gos első állattenyésztőt, Pálóezi Jánost is túlszár­nyalta eredményeivel. A malacnevelő lányok is kitettek magukért, köztük Morauszki Zsuzsanna és Kovács Erzsébet is 160 százalékra teljesítette ter­vét. A vállalat dolgozóinak szorgalma és lelkesedése nyomán ígéretüktől 15 nap­pal korábban, augusztus 5-én 1000 darab elválasz­tott malacot adtak át az államnak terven felül, to- vábbt enyésztél re és hizla­lásra. 1000 választási malac — terven tfeliil Termelőszövetkezetekben végzik gyakorlati munkájukat a nyíreoyházi üö, sz. MTH íraktoras-gépészképzö iskola hallgatói A nyíregyházi 110. számú traktoros-gépészképző isko­lában nevelik a jövő traa- torosait. Képzésükhöz vál­tozatos oktatási módszere­ket alkalmaznak. Gyakor­lati munkájukat például mestereik vezetése és irá­nyítása mellett a környék­beli termelőszövetkezetek­ben végzik. Ebből több előny származik. Egyrészt hasznos munkát végeznek, másrészt a hallgatóknak módjuk van már a tanulási idő alatt megismerkedni a gyakorlati élettel. A hallgatók igyekeznek szép eredményekkel és jó mi­nőségi munkával kiérde­melni a termelőszövetkeze­tek és egyénileg dolgozó parasztok elismerését. Az intézet két kombájnosa a nyíregyházi Dózsa és Sza­badság TSZ földjén 110 holdról takarította be a ter­ményt. Három kévekötc- aratógéppel 180 holdon vé­gezték el az aratást. Az intézetnek négy cséplőgépe július 25-én kezdte meg a munkát. A tanulók a csép­lőgépeknél munkacsapatok­ban dolgoznak és verse­nyeznek az MTH legjobb cséplőcsapata címért. Rend­szeresen elvégzik a karban­tartást, a tűz- és balesetvé­delem előírásait 100 száza­lékosan megtartják, s na­ponta 100—110 mázsa ter­ményt csépelnek el. A négy gép eddigi teljesítménye összesen 3890 mázsa jse- nyérgabona. Hasonló jó eredményeket’ érnek el a tanulók a tarló-; hántásban, a másodvetés--, bén és a silózásban is. A -nyíregyházi Dózsa TSZ-ben égy erőgép 52 holdon vég-! r zett tarlóhántást és 25 hol­don másodvetést. Levelesünk írja: 0 Állat« és (enuényvásár A kisvárdai járásban lé­vő állami gazdaságok és termelőszövetkezetek, vala­mint egyénileg gazdálkodó parasztok ma a sporttelepen egésznapos állat- és ter­ménykiállítást rendeznek. A kiállításra minden álla- mi gazdaság, tsz. és egyé­nileg dolgozó paraszt leg­szebb állatát és terményét viszi el, bogy bemutathas- sák a járás mezőgazdasá­gának fejlődését. A kiállí­tás célja az is, hogy egy­más tapasztalataiból merit­Uj néphüfé n\ A község főterén a föld­művesszövetkezet kezelé­sében új népbüfé nyílik meg a napokban. Az épület tatarozására 76 ezer forin­tot, a berendezés felújításá­ra pedig 40 ezer forintot fordítottak. Említésre méltó ve, a jövőben még szebb és. gazdagabb eredményt tud­janak felmutatni mind az állattenyésztés, mind a nö­vénytermesztés terén. Tér-' mészetesén, ez a kiállítás hozzájárul ahhoz is, hogy az egyénileg dolgozó parasz­toknak bebizonyíthassák a nagyüzemi termelés elő­nyét. A kiállítás keretért belül lovasverseny, sport- és kultúrműsor, valamint ni», habemutató teszi még érde­kesebbé ezt a napot. ílik Xisvárdán az is, hogy az új népbüfében két műszakban fognak dolgozni és így lehetővé vá»| ük, hogy reggel 6-tól éjjeli 10 óráig álljon a dolgozók; rendelkezésére. , . Haván József tudósító, Kísvárda;, i cÁ Cfakeie. d ü l fr T stentelen sarat teremt 1 a tavaszi eső. Ilyen-' kor megdagad a fekete föld, I néhol olyan, mint a kovász. Másutt, mint a jól kelesz- tett kenyér. A Fekete dűlő híres erről az egész környé­ken, itt a legnehezebb a föld, az úton nyáron sem szikkad fel; az összehajló két fasor, mint féltett gyer­meket, úgy őrzi a sarat. Tavasz végén a sár szik­kadni kezd, összereped a teteje, kemény lesz, mint a páncél. így következik ez esztendőről esztendőre, ha­csak a megszokott éveket nem váltja ilyen bolond idő, mint ez az idei nyár... Tatár Mihály kis tanyája a Fekete dűlőben a harma­dik a köves úttól, egy kjs dombon áll. A tanyaudvar­ról szokta nézegetni a vá­ros felé szekerezö paraszto­kat Tatár. Ö nem sokat jár ne. Különösen nem szekér­rel. A jószág, az kincs. Az ’yen nehéz földben meg -el] gondolni minden fölös = pést. Ö százszor is meg- ■"mdolja. — Istenhátamögötti helv o- r Fekete dűm — mond- a néha a vendégnek, mert hozzá még a dűlő végéről is. be-betérnek. Mondják: rádiót hallgatni. Mert a ta­nyasi embert is csak érdek­li e világ sora. De mi ta­gadás, amíg nem volt Tata-1 réknak rádiójuk, addig isi odajártak. Olyan hagyó-j mányféle ez. Míg élt az j öreg Tatár Bálint, hozzá- [ járt az egész környék. S a fia sem méltatlan e hagyo­mányra. HPatär egyik szerda reg­gel mégis csak befo­gott, s «elindult valami olyan dolgot intézni, mely csak inkább nyomta, mint sür­gette. Tavaly ősszel egy te­henet adott el. Most azt a hírt kapta, hogy biz a Ró­zsának szép borja ran, de tejet négy-öt literrel keve­sebbet ád, mint tavaly. Megnézi — gondolta. Mert nem lehet az, hogy az ilyennek oka ne legyen. Ez nyomta napok óta. Oktalan dolog lenne, ha valami pletyka szárnyat kapna emiatt — gondolta. Berkiéknél az asszony volt otthon. Éppencsak kö­szönt Tatár, s máris a te­hénről érdeklődött. — A Rózsa tényleg keve­sebbet ad? — Az asszony rábólintott, majd kisvártat­va válaszolt, — Cz-pcn ad az — felel­te és egy kicsit mosolygott hozzá. Megtörülte kezét a kötényébe, majd mint hosz- szú beszélgetésnél szokott, alárejtette két öklét a kék sure kötőnek. Tatár nem elégedett meg a válasszal.: — Hány liter az a szép? | — Mikor hogy. Tizenket­tő — tizennégy. Tudja, összeharapdólta a borjú a tőgyit, aztán azóta. — Ta­tár hitetlenül ingatta a fe­jét. Más baj lesz — gon­dolta. Majd nem szólva az asszonynak, elindult az is­tálló felé. Megnézni a bor­jút. A jászolba is belekuk­kantott, úgylátszik kérdezés nélkül szerette volna meg­tudni, mit eszik a legelés mellett a tehén. Elköszönt az asszonytól, azzal, hogy délután majd visszanéz. A piacon megpillantotta Berkit. — Gyere már, kísérj el, be kell mennem a tsz-ir >- dáúa, — mondta a köszönés után Berki. Néhány porc múlva a volt kis kastély kapuján tessékelte be Be-ki a tanyasi embert. Tudta Ta­tár jól, hogy ez az Arany Kalász TSZ udvara. Ha már itt van, hát nem bánta a meghívást. Gondolta, kö­rülnéz. — Menj csak Sándor. in_ rlo’Td, me jel én itt leint megvárlak — mondta, és előhúzta pipáját, ratö- mött, rágyújtott. Lassan, komótosan iártatta körül tekintetét az udvaron, mint régen katonáéknál, Ha fi­gyelőnek állították. Hátra­tette két kezét, mint akinek semmi dolga sincs, s elin­dult az udvaron. Az új is­tálló előtt megállt, majd befordult az ajtón. A hosszú épület üresen tátongott. Egyszercsak tekintem a jó­szágok fejtáblájára tévedt. Elmosolyodott. Hogyne, hi­szen még az is "ajta van ezeken a táblákon, hogy melyik tehén mikor ‘züle- tett. Félhangosan olvasta. Sári . . . 1943. piros-tarka, napi tejhozama 18 liter. Éh­hez aztán már halkan íüty- tyentett. Majd önfeledten, mint egy nagyszemű fiú­gyerek, elindult, s olvasgat­ta végig a táblákat. Az is­tálló végén öt olyant is ta­lált, ahol még azt is felír­ták, mennyi takarmány jár egy napra a tehénnek. Nem mondom — szólal? ;nu i új­ig halkan, majd egy kicsit megijedt saját hangjától, s csak gondolatban folytatta, — ennyi tejért megéri a méricskélést. Alit, mintha tegyökeredzett volna, gon­dolatai kerget űztek. — Ka őneki ilyen tenenei lenné­nek ... Könnyű nekik, van pénz hozzá ... Ötven te­hén ... neki ennyi sohse le-z. a kettő helyett esetleg rí3y ... de . az neves... Mintha a nevét hallotta volna, kilépett az istálló­ból. Berki mór ott állt az iroda előtti lépcsőn. 87 lindultak, Berkiékhez. Tatár a háznál újra a Rózsa ügyét kezdte fesze­getni. De nem mentek az egyről a kettőre. Mert azok azt hitték, hogy ő csak na­gyot mondott, amikor tizen­nyolc-, húsz-literes tehén­nek adta el Rózsát. Most azt bizonygatta, hogy az etetéssel van a baj. Jó egy félórát beszélgettek már, amikor Berki sógora, Ba­kos János melléjük szegő­dött. Hallgatta a szót, alig- alig vágott közbe . .. Kém­lelte Tatárt. — Ügyes, okos beszéd — mondta egyszer Bakos — úgy kell azt csinálni. — Na, úgy-e? — nyomta meg a szót Tatár, majd bi­zonyításul még hozzátette. — Te nem jársz sohasem az istállótokban. Ott még mérik is a takarmányt, nem úgy. mint mi, kispa- rasztok, akik szemre étetjük a jószágot. Vagy tán azt se hiszed, hogy még huszonöt literes tehén is van? Bakos most már mosolygott. — Ez beszéd — gondolta. S ami­kor elbúcsúztak, úgy meg­szorította új ismerősének kezét, hogy az önkéntelenül jobban a szemébe nézett. Mi tagadás, azóta ha néha az országút felé nézett Ta­té-. a-ra is gondelt, hogy hátha megpillantja egyszer azt a fiatalembert. Bakos nem is soká váratott ma­gára. Vasárnap délután be- topnant Tatárékhoz. ! A vendég a tornácon I egy sckadalmat talált. ! Szinte az egész Fekete dűlő ott beszélgetett Tatárék- í nál. — Ide üljön — mondtaj Tatár, miután Bakos végig-, kezelt a parasztokkal. A fo_: nőtt székben hátradőlt egy! pillanatra a vendég, aztán, számbavette, legalábbis te­kintettel az egész gyüleke-í zetet. — Ne haragudjanak, hogy így betörtem maguk közé —■ törte meg a csendet Bakos: — Vegyék úgy, mintha ré­gen ismernénk egymást. Be­széljen csak Tatár bátyám tovább. — Tatár kénytelen­kelletlen megköszörülte a torkát, de nem a régi mon­dókát folytatta, úgy gon­dolta, hogy azt csaknem bé is fejezte már. Hiszen azt is elmondta, hogy a teheneit névtábláin még az is rajta van, hogy melyiknek menyi nyi takarmány jár. Ezt úgyis tudja Bakos is. Ezért! hát hirtelen az almafáirőL kezdett beszélni. A vendég, nem szólt közbe, bár j.őlí tudta, hiszen hallotta, hogv: miről folyt a szó az imént, de miért hozná zavarba ezt; a nagyszerű embert? — Mekkora almása van Ti — kérdezte. — Kétszázötven öl — fe-í lelte a gazda, de nem tudta; tovább folytatni, mert hir-j télén a kert végéből, fel-; tartott farokkal előrontottí egy féléves forma, gyönyö-1 rű piros-tarka borjú. Ami­kor az eperfához ért, meg. (Folytatása az 5. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents