Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-21 / 170. szám
€ N É P L A x955 július 21, csütörtök Jövő vasárnap újra itt leszünk»* A József Attila kultúrhiz előtt nagy plakát hirdeti- minden héten, hogy „vasárnap bábelőadás lesz, gyertek gyerekek!" így látogattam el én is erre az előadásra, mindjárt meg is mondom, hogy nem bántam meg. Már az első lépéseknél meglepetés ért. Szépen, tisztán ragyogtak a falak az otthonban, nincsenek törött ablak üvegek; mint három, négy hónappal ezelőtt. — A földszinti kisteremben tartják a bábelőadásokat, A gyerekek ügy ismerik, hogy „báb- terem". Mosolygós, sötétszemű 13—14 év körüli pai- : tás kísér a helyemre. Előadás előtt itt is türelmetlen a közönség. Tapsolnak. Végre megszólal a kis csengő, amit szintén tapssal viszonoznak, majd szét nyílik a függöny, — a teremben csend támad. Kezdődik az előadás. S micsoda lárma kerekedik, amikor a ravasz róka elHajnal a Nyerné n felett Litvánia földjének szépséges tájain játszódik ez a színes, magyarul beszélő szovjet film. A litván falu életének alapkérdését ragadja meg: a kolhozmozgalom fejlesztésének, a kol- hozvagyon megvédésének témáját. A történet arról szól, hogyan győzi le Tau- rasznak, a fiatal agronó- musnak vezetésével a kolhoz népe az ellenséges ügynökök kártevő próbálkozásait. A film az alapkonfliktus többrétű kibontásával mutatja be a két világ: egyrészt az új litván falu népe, másrészt a nyugatról visz- szaszivárgó földbirtokosok, kémek és diverzánsok ösz- szecsapását. A film cselekménye sokat nyer és gazdagszik a Vatikánban és a nyugaton játszódó, jól rendezett jelenetekkel. Jobban megértjük így a „hit nevében" cselekvő egyházi reakciónak az imperialista „világi" reakció alárendeltségét és azt, hogy miként hat ki ez a nagy nemzetközi összeesküvés a kis litván falu éleiére. Kár, hogy a fiiin ugyanakkor, amikor megmutatja a falusi osztályharcot, annak bonyolult formáit, kissé le is egyszerűsíti azokat. Ennek ellenére feszült érdeklődéssel figyeljük hőseinek sorsát, s a kis litván falu gondjaiban sokszor saját gondjainkat látjuk. Az egyéni „nadrágszíj-“-parcel- lának a kolhoz mögötti lemaradásában, az érdeklődő, óvatoskodó, végül is a kol- hozgazdálkoáást választó Pikjalisz alakjának problémáiban : mindenütt magunkra, a mi legégetőbb gondjainkra, mezőgazdaságunk nagy, s megoldásra váró kérdéseire ismerünk. A film mesteri fényképezéséért Moszkvint, . az OSZSZSZK Sztalin-díjas érdemes művészt illeti dicséret. A rendezés — Fájncim- mer munkája — jól tömöríti a Baltusisz és Cabrilo- vics szövegkönyvében néhol nem egészen egységes, nem eléggé összefogott cselekményt. A filmben szereplő színészek valamennyien ki- .tunő alakításokat nyújtanak. Közülük is kiválik Pikjalisz szerepében Der- kintisz, a Taurasz szerepét játszó Voscsikasz, s a Gab- í-isz kolhozelnököt alakító j Sziparisz —( aki szinte esz- köztelen egyszerűséggel s éppen ezért mélységes emberi hitellel oldja meg szerepét. A litván szovjetköztársa- | Ság lényegében csak a második világháború után ! kezdte el a szocializmus építését: fejlődése nagyon sok tekintetben rokon a miénkkel. Ez a film — miközben izgalmas, érdekes képet fest a litván falu népének küzdelmeiről, — ugyanakkor értékes segítőtársa a magyar falu felemelkedéséért, mezőgazdaságunk felvirágoztatásáért folyó harcunknak. lopja a csónakázó medve- bocsok uzsonnáját! A mellettem ülő Julika meg is szólal nagy komolyan, fölháborodva, „ha előjönnek a medvebocsok, megverik". Ez valóban így történik. Az egyik medvebocs, az idősebb, bemászik a. rókalyukba kihúzza a tolvajt és jól elnáspángolják közösen. Micsoda öröm amikor megkapja büntetését! Mert érzi azt az ember, ha gyerek is, ho^y így 'az igazság, — a gonosz kapja meg méltó büntetését. Sokat fáradoznak Garai Józsefek azért, hogy ilyen kedves délelőttöket szerezzenek vasárnaponként a gyerekeknek. Míg a bábuk megelevenedhetnek, a szakkör tagjai tanulnak, próbálnak, díszleteket, babákat készítenek. Az az érdekessége ennek a szakkörnek, hogy nem készen kapják a bábukat, mint a legtöbb szakkör, hanem maguk készítik valamennyit. Mikor Obrazcov elvtárs Magyarországon járt, Garai elvtárs is részt vett azon a tapasztalatcserén, amit tartottak. Annak tanulságait hasznosítja még a mai napig is munkájában Garai elvtárs. Vannak olyan bábui. amelyeket nem az ujjal mozgatnak, hanem dróttal. A kezet, a lábat, a törzset éppenúgy tudják hajlítani, mint az emberek. Nagyon sok bábu, díszlet van a szakkörben. Báb-darabokkal is jól ellátták magukat. Tizenhatot tanultak meg eddig, így minden vasárnap újabbat és újabbat hallhatnak, láthatnak a gyerekek. És ezért hálásak •is. Amikor vége van az előadásnak, nagy tapssal, és még nagyobb zsivallyal adnak kifejezést tetszésüknek. S míg a kijárathoz érnek, megbeszélik, hogy kinek: mi tetszett a legjobban. Abban is megegyeznek, hogy ,göyő vasárnap újra eljövünk“*: És így helyes, így a jó, így szórakoznak helyesen a mi gyermekeink. Sz.. M. Lengyelországban széleskörű verseny folyik a kul- túrcsoportok között az V. Világiíjúságí Találkozó előkészületeinek jegyében. A járási selejtezőkön 24 ezer munkás-, paraszt- és diak- együttes vesz részt. Különösen a paraszti együttesek száma növekedett az utóbbi időben. Körülbelül 6 ezer együttes jutott a vajdasági döntőkbe. A központi versenyek váltották ki a legnagyobb érdeklődést. Mintegy 500 kultúr- csoportból válogatják ki a legjobbakat, ezek lépnek majd fel a VIT-en. A „SLASK együttes is fellép a VIT-en Lengyelországban közismert a „Slask” (olvasd: Szlonszk) nevű együttes. Sziléziai dalokat és táncokat mutat be. Az együttes tagjai mindenütt a hagyományos sziléziai népviseletben szerepelnek. Két évvel ezelőtt indult el Hadyna professzor a sziléziai falvakba, hogy összegyűjtse a régi népdalokat, megszervezze a ma már világhírű együttest. A „Slask" Koszecinben, a porosz junkerek egykori nagy palotájában ütötte lel szállását. A sziléziai fiúk és leányok műsorában ;50 népdal szerepei. Hayna professzor, az együttes művészeti vezetője, most arra készíti elő a fiatalokat, hogy a VIT sok- ezer részvevője előtt az eddiginél még nagyobb si- kereket arassanak. Az együttes már vendégszerepeit Csehszlovákiában és Németországban, s mindenütt a legnagyobb elisme- tést vívta ki. Kétségkívül a varsói VIT-en is tudásá- -nak legjavát adja majd. Készül a lengyel ifjúság a VIT-re A varsói VIT irodalmi pályázata A VIT lengyelországi előkészítő bizottsága irodalmi pályázatot hirdetett. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy eddig 112 szerző sokszáz verset küldött be a bíráló bizottságnak. A zsűrinek döntenie keli afelett is, hogy a 33 elbeszélés, XI színdarab, 3 rádiósainjáték, valamint 8 színmű közüí melyek a legjobbak. A pályázat kétségkívül emeli a lengyel irodalom színvonalát, s nagy mértékben hozzájárul a népek közötti barátság elmélyítéséhez. A varsói kultürpark is várja a fiatalokat A Visztula-menti varsói kultúrparkban számos rendezvényre kerül sor. A VIT résztvevői nyilván gyönyörködnek majd az egyie szépülő kultúrparkban A főbejáratnál egy nagy szökőkút vonja magára a figyelmet. A víz 10 méter magasságig szökken fel, 32 különböző színű reflektor világítja meg a szökőkutak A parkban még 4 kisebb szökőkút is lesz. A varsói fiatalok, serény munkája nyomán több mint 20 hektár területtel bővül a Kulturpark, 1300 facsemetét és 10 ezer bokrot ültetnek még el. Rövidesen elkészül a VIT sportstadionja Naponta átlagosan 800 fiatal teljesít önkéntes munkaórákat a VIT-sta- dion építésénél. Diákok, katonák és parasztfiatalok szorgalmasan dolgoznak itt, hog> a stadion határidő előtt elkészüljön. Az önkéntesek felveszik a versenyt a szakképzett munkásokkal, néha 300 százalékra teljesítik magúkra- • vállalt normájukat. A 70 ezer személyt oefogado stadion sok sportesemény színhelye lesz, . rmnd, a Vll idején, mind az azt követő időkben. A lengyel fiatalok munkateljesítményeik fokozásával készülnek a VIT-re Varsóban még március végén lelkeshangú gyűlés zajlott ie a Gwardia-sport- esarnokban, ahol a jelenlévő fiatalok sok értékes felajánlást tettek a VIT tiszteletére. A zerani személyautógyár ifjúmunkásai például elhatározták, hogy ót személyautót terven felül készítenek el, s ezenkívül 10 ezer önkéntes munkaórát teljesítenek a VIT stadion építésénél. Az öt autó már elkészült és már a tízezer órás vállalásiéijesitéshez is közeljárnak. A munkásfiatalok példája magával ragadja a falusiakat is. A varsói vajdaságban 70 ezer, a stali- nogródi vajdaságban pedig .130 ezer fiatal kapcsolódott a VIT-verseny során a különböző talaj- és útjavítási munkálatokba. Több film készül a varsói VIT-ről Szovjet és lengyel szakemberek közösen készítenek filmeket az V. Világifjúsági Találkozóról. A filmek címei előreláthatólag ezek lesznek: „Ök hozzak a tavaszt” és „A föld dalai." Az első film szemlélteti a varsói VIT eseményeit és kifejezésre juttatja azt a barátságot, amely egymáshoz fűzi a világ fiataljait. A második film seregszemle lesz a különböző országok fiatal művészi tehetségének. Bemutatja majd a különböző VIT-pályázatok győzteseit is. A szovjet-lengyel filmesek munkáját szovjet részről Ilja Kopalin, hatszoros Sztálin-díj as rendező irányítja,. lengyel részről pedig Jerzy Bossak, a közismert államdíjas rendező. A filmesek munkája lényegében már meg is. kezdődött. Több jelenetben megörökítik, hogyan készül világszerte az ifjúság az V. VIT-re. fjáÉK Ali '' La ' jdT > — É-ri jffilv~í-(í A , Van úgy az ember, hogy j hirtelen valami szagra, I vagy látványra elébetánik ! egy régi kép, amit már közben elfelejtett. Előtűnik olyan élesen, mintha csak az imént történt volna. Nemrégiben a Tiszán la- dikoztam at. Megcsapta az orromat a víz sajátságos szaga, s egyszerre csak előttem állt Méhes Jóska. Derekán korccal összefűzött, foltos szürke nadrágban, nyirat- lan, napszítta hajával, csodálkozó, ragyogó-barna szemével. Ügy, mint akkor, ezerkilencszázharminchétben. Akkor ott töltöttem egy hetet a Tisza partján. Méhes Jóskának az apja csősz volt. Hogy a gyümölcs érett az urasági kertben, éjjelnappal ott tanyázott. Egy ócska ladik íiirdött farával a vízben, félig szárazra húzva, ezzel járt át a Tiszán az öreg. Ez a ladik lett barátságunk kapcsa, szórakozásunk és időtöltésünk alapja. Méhes Jóska szíves gyerek volt. Ügy megosztotta velem a ladikot, testvér se különben. Egy Ilyen alkalommal megkérdeztem Jóskát, hogy látta-e az akkor oly divatos legújabb filmet. Címére nem emlékszem már, csak azt tudom, hogy határtalan megdöbbenéssel fogadtam kijelenését, miszerint még sohasem volt moziban sohasem látott még filmet, s nem tudja el sem képzelni, mi lehet az. Valahogy így alakult közöttünk a beszélgetés: — Hát nem voltál még Nyíregyházán? — Nem. — Nagy városban? — Nem. — Nem volt sehol, a falu határán kívül. Jóska akkor tizenhárom éves volt és így csodálkoztam a dolgon. — Nem ismertem a falut, s s akkor döbbent elém a rémséges állapot, amelyben ezek a zsellérgyermekek eltek. — Hát olvasni szoktál-e? — Nem. — Mit szoktál csinálni? — Semmit. — Iskolába nem jársz? — Nem. — Miért nem? — Segítek otthon, meg járok is munkába. Most is csak azért nem megyek, mert az uraság nem vesz fel többet. Nem nagyon értettem még ezt, azt sem. hogy Jóska fő- tápláléka az üres, sovány kenyér volt, néha napokig sem evett mást, legfeljebb gyümölcsöt. De mégis mélyen érintett a dolog, s mivel kijelentette, hogy neki még soha sem volt egy pengője, de még csak ötven fillérje sem egyben, neki adtam az egyik egypengösö- met. Ahogy a pengőst fogadta, azt sohasem felejtem el. Valósággal félt a markában tartani, s ahogy megkapta, el is szaladt vele. Másnap nem láttam Jóskát. Harmadnap azután megjelent a ladiknál. Lehevere- dett a homokba. — Na, mit vettél a pénzen? — kérdeztem. — Semmit. — Semmit? — Nem. — Mondta lesütött szemmel. — Odaadtam édesanyámnak. Emlékszem, kicsit haragos is voltam ezért rá. Nem azért ajándékoztam a számomra is sokat jelentő egy pengőt, hogy elvesztegesse. De most, hogy a Tiszán átladikoztam, s eszmbe jutott az egész, a szívem megtelt szeretettel Jóska iránt. Higyjétek el, neki még többet jelentett a fényes pengő, ezernyi álmáról mondott le akkor, amikor odaadta az anyjának, hogy kenyeret, zsírt és gyufát vegyen belőle. S most, hogy új, nyugodt életünkben elém állt a sokat nélkülözött zsellérgyerek képe, örülök annak, hogy ti most vagytok gyerekek, s nem akkor. S feltámad bennem a vágy, szeretnék találkozni Méhes Jóskával. most. hogy álmai mégsem maradtak álmok. Gyermekeknek, úttörőknek Egy régi nyár
