Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-21 / 170. szám
1955 július 21, csütörtök NÉPLAP 3 JMjtqnflU a. Qóikci (iá... / ól megtermett, erős, egészséges ember Jelei András. A haja már jeher, megütötte az idő dere, mert — ahogyan tréfás kedvében mondani szokta, — már összesen tíz éves, vagyis két ötös. Szépen hajló villás bajsza van és mély, zengő hangja, amit ha megereszt, belecsendülnek az almáriomon a poharak, aki hallja, abban pedig riadtában megáll az ütő. Roppant kemény, akaratos ember Jetei András. Ha pederint egyet a bajszán és öklével az asztalra üt — mert mindkettő szokása — és azt mondja, márpedig igen, akkor igen, ha azt mondja nem, akkor nem. Erre mindenki mérget vehet. Eszerint adják kezére a szót a barátai is, a felesége is, csak egyedül a fia nem tanulta még meg. Helyesebben kifelé tanul belőle, mert kezd felnőtt ember lenni és éppen olyan kemény, akár életrehívója. Két éles kaid ritkán fér meg egy hüvelyben, Jelei és a fia is igy van ezzel. Állandó a veszedelem a háznál. — Vasárnap is a két férfi akaratossága miatt tört ki a veszedelem. Éppen asztalnál ültek már. A jó sárga, illatos húsleves ott párolgott a tálban. Jelei szedett magának és kanalazta is volna, ha... A fia azonban nem nyúlt a kanálhoz, hanem csak nézett maga elé az asztalra, nézett. Az öreg rápillantott. — Na, már megint rosszul kelt a köles ifiúr? — kérdezte. T1 dta pedig, hogy mi a baj. Jóska azt -*■ szeretné, ha belépne a szövetkezetbe. Enélkül nem tudja terveit megvalósítani. Elvégezte Mátészalkán a mezőgazda- sági technikumot és nagy tervekkel jött haza: úgy gondolta, hogy mint szövetkezeti agronómus mutatja majd mea, mire született és miért éppen azt tanulta, amit tanult. Nem is lett volna baj, csakhogy mire hazaért, feloszlott az a szövetkezet, amelyiknek az apja volt az elnöke. Maradt még három, de egyikbe sem lépett be, mert az apja nem ment vele. Egyedül meg szégyelt. Napról napra biztatta az cpját a belépésre. Az egy ideig hallgatta is, de egyszer aztán ráúnt, megmarkolta Jóska meltén a kabátot és azt mondta: — Értsünk szót, fiam! — és jobbról is, balról is „lekent“ egy pofont. Ettől a naptól kezdve haragban vannak. Hordják magukban a mérget, ami hétköznap csak egy-két ingerült szóban villámlik, de vasárnap — mert van ráérő idő — nagy haraggal dörög, mint most is. — Apám mindig ezt firtatja, pedig tudja az okát. Miért áltatja magát? — felelte Jóska. Wem kell több, csak egy csepp olaj a ’ parázsra és máris lángralobban. Az öreg is így. Utóvégre is ki itt a gazda, ő vagy a fia? Tűrhetetlen állapot, hegy egy gyermek, akit különben ő tart el, más gondolaton legyen, mint a szülei. — Hallgass! — kiáltott hangosat, majd halkabban, de erélyesen szótagolva a szavakat, így folytatta: — Ha gazdálkodni akarsz, akkor menj a Hortobágyra, ott lehet, de az én földemen. .. Ahhoz neked, amig én élek, kuss. Megértetted? — mondotta az öreg és marokra fogta a kanalat. Jelemé ekkor már tudta, mi lesz ennek a vége: ütleg, vagy szaladás. Kezét tördelve, szorongott a tűzhely mellett. Csi- titaná mind a kettőt, de csak a fiát meri. — Jóska te, Józsikám ... — rebegte. Jóskának fejébe szaladt a vér, hát mindig ő hallgasson, nem gyerek ő már, az istenfáját neki. — Ne csititson mindig engem, tudom én, mit és hogyan kell, — bojdult fel benne az indulat. / enei ekkor felugrott és neki a fiának. Az is felállt nyomban és állt keményen. Már-már majdnem bevárta az apját, na mégis... Kiugrott az ajtón. — Ezzel aztán befejeződött az ebéd. Jóllaktak méreggel. Az öreg fújva, izzadva járkált le, s fel a szobában. Most széttépné a fiát, ha kezébe kerülne. Nem fogadko- zik, csak a fogát csikorgatja, hogy egyszer agyonüti. Zárják el érte. de ha kiszabadul. legalább nyugodtan él majd, nem kell cülhődni egy rongy, semmire- való kölyökkel. „Na várjál csak, Jóska, várjál. Majd megmutatom én neked, hogyan kell kesztyűbe dudálni. Gyere haza, de kinyújtóztatlak“ — gondolta. Belefáradt a mérgelődésbe. Homlokát törülgetve, ült le az ágy szélére. A felesége nézte minden mozdulatát cs amikor látta, hogy előveszi a pipát és bodros, haragoldó füstöt ereszt, fölösen leereszkedett mellé az ágy szélére. Hogyan is kezdje, mint is kezdje, töprengett a nagy ember mellett. Ha rosszul talál szólni, akkor még 6 is . .. mert bizony Jelei András azt is megteszi, ha mérges. — Ejh, uramisten ... hova lett a házi békesség? — találta meg a hangot. A’, öreg ránézett. Kicsit megsajnálta a ^ gyenge asszonyt és kicsit jobb kedvre is derült, mégis csak neki ad az asszony igazat, azóta van itt veszedelem, mióta az a kölyök nem fér a bőrében. — Köszönd a fiadnak! — mondta keménységet mutatva. — Hogy nem tudtok egymással megegyezni? :; — Éti egyezkedjek a kölykömmel? Hát ki nevelte fel? Én! Ki ad neki enni? Én! És én egyezkedjek? — horgadt fel benne újra az indulat. Az asszony látta, hogy elvétette a szót. Ügy tett, mintha nem hallaná az ura háborgását. — Talán neked is könnyebb lenne ... öregszel már, nehéz lesz. Én sem tudok segíteni, olyan gyenge vagyok, hogy majd leesek a lábamról... — próbálkozott tovább. — Hogy énnekem Kovács Ferke parancsoljon? Tudom, te nem bánnád, ha ő dirigálna, csak a fiadnak igaza legyen. Hát nem lesz! — erősködött az öreg. — Akkor meg alakíts egy ú.i szövetkezetei ... hiszen tudod te. hogy kell. voltál már te szövetkezeti elnök, — ajánlotta a felesége. — Hogy megint engem szapuljanak? Azt nem! A mikor a szövetkezet feloszlott, a ta- ^ gok közül többen azt vetették Jelei szemére, hogy ő a hibás, mert eladósítot- ta a szövetkezetét. Azóta minden tisztázódott. Jeleit ártatlanul bántották ezzel. Az öreg azonban még mindig magában hordja a sértést. — A gyermeked jövőjéről van szó. Felneveltük, kitaníttattuk és most zavarnád el magunktól, amikor segítene ... Mire neveltük akkor? — torta szét két kezét az asszony. Hangja gyöngéd és kérő volt. Jelei nem szólt, de megereszkedett benne a harag. Gondolkozóba esett. A felesége ekkor közelebb ült hozzá. — Elmenne az egymaga is valami gazdaságba, de téged sajnál itthagyni... Nem hagy itt téged, te ... te vén morcos, — mondta kedves, meleg hangon és beleborzolt férje ősz hajába. Az öregen átborzongott a gyöngéd, szerető asszonyt hang hallatára valami régi, régi emlék. Mikor ők még fiatalok voltak ... Bizony, bizony! <3 is sajnálta otthagyni az apját, mert szerette. Öt is szereti ez a kölyök. Csak konok, kemény. Inkább eltörik, mint hajoljon. De hiszen ő is olyan. Segíteni kell a fiúnak, hadd legyen belőle az, ami lenni akar. Felállt. Jött-ment a szobában, gondolkozott. Az ő konoksága győz ebben a fiúban, megúiult Jóskában a keménysége, az ereje. Öröklődik és fennmarad. Erre a gondolatra elmosolyodott, de csak a bajsza alatt. Rásanditott a feleségére, látta, hogy az is észrevette a változást. Elnevelte újra magát. — Na. de én megyek, — mondta és már nyúlt is a kalap után. — Hová? — reménykedett az asszony. — Belépni? — Nem! — mondta keményen az öreg. — Nem? — ismételte csalódottan az asszony. — Nem, nem, hanem az emberekhez megyek, hogy megalakítsuk az új csoportot, az Aranykalászt. . . hehehe .... — mondta és nevetve úgy fordult ki az ajtón, mintha mindig ezt akarta volna. (-Ó. G.-) Racskó Sinder másfél százalékos szemveszleségjel arat A széls íbokori Szabadság Termelőszövetkezet tagjait nagy munkától mentette meg a nyírteleki gépállómás kombájnja, mind a 10 hold őíziárpájukat a gép takarította be. A szövetkezei; tagjai idejében jó vetőmagot vetettek, a tavaszon is jól gondoztak vetésüket, így főként az ó érdemük a 21 mázsa 90 kilós holdankénti átlag. Jó néhány kilóval azonban Racskó Sándor kombájnos is megszaporitotla a termésüket, hiszen az idejében és kombájnnal végzett i aratással elérte, hogy csupán másfél százalék volt a szemveszteség. Holdanként legalább egy mázsa árpával többet mondhatnak magukénak a tsz. tagjai, mert a kézi aratásnál, hordásnál, cséplésnél eny- nyi biztosan elpergett volna. 670 Ionná szenet takarítottak meg az első félévben a záhonyi fűiőház dolgozói A záhonyi MÁV. fűtő- j ház dolgozói a 20 budapesti üzemhez csatlakozva, a többi között vállalták, hogy decemberben a 11 hónap alatt megtakarított szénnel továbbítják a vonatokat, illetve látják el a tartalékszolgálatot. Száz- elegytonna- és haszonkilométer tervüket egyaránt 110 százalékra teljesítik. Az első félévben 670 tonna szenet takarítottak meg. A megtakarított szénmennyiség 220 család évi tüzelőszükségletének kielégítésére elegendő. Az eredmények eléréséhez nagyban hozzájárult, hogy a dolgozók rendszeresen felhasználják a szovjet tapasztalatokat,! köztük az egylapátos tüzelési módszert, valamint az Antidur eljárást, ami szerint a kazánban lévő iszapos vizet menetközben távolítsák el. A széntakarékosságban különösen kitűnt Füle István kiváló mozdonyvezető és fűtője, Nagy Zoltán, valamint Polgár István DISZ-titkár, mozdonyvezető és Szűrös Ferenc mozdonyfűt 5. Hasonló jó eredményeket értek el a fűtőház dolgozói a többi felajánlás terén is. A száz elegy tone:- tervüket 145 százalékra haszonkilométer tervüket pedig 115 százalékra teljesítették. A fűtőház dolgozói az első negyedévben elnyerték az élüzem címet, s ezt a szintet a második negyedévben is megtartották. A DISZ-fiatalok kezdeményezésére a vasutasnap tiszteletére külön felajánlásként vállalták, hogy a fürdőkazánt felülvizsgálják és kijavítják, ami körülbelül 20—22.000 forint megtakarítást jelent. Domokos iőmérnök újítása a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál Ezen a képen Domokos főmérnök újítása, a „befecskendező sziyattyú-próbapad” látható. — Most az ÁMG gépészeti osztály szerkesztő mérnöke. Az ő agyában született meg az újítás. Régen egyszerű porlasztással mérték, hogy ködösít-e. vagy csepeg-e az üzemanyag. Domokos főmérnök addig kísérletezett, míg sikerült kitervezni egy egyforma fordulatú, fokozatnélküli sebességváltós bundzsel próbapadot. Domokos főmérnök újítását a Nyíregyházi Mező- gazdasági Gépjavítóban készítették el. A főmérnök is jelen volt az újítás, az első befecskendező szivattyú-próbapad elkészítésénél. — A iömérnök (szemüveges) Ősz András elvtárs sztahanovista főművezető irányítása mellett Hrinkó László cs Balogh Tamás szakmunkásokkal készítette el az újítást. Az újítás bevált. Nehezen beszerezhető, kb. 45.900 forint értékű repulziós villanymotorokat helyettesít. Nyári idénycikkek bőséges választékban a Nyíregyházi Állami Áruházban Beszélgetés as eladókkal Verőfényes júliusi reggel van. A nyíregyházi Állami Áruház bejáratánál türelmesen várják a vásárlók, hogy az Áruház megnyissa kapuit. Pontosan 8 órakor gördül fel a rolló, megszólal az áruház hangos bemondója és szeretettel köszönti az aznapi vásárlókat. Rögtön a bejárattól balra ízléses elrendezésben, szebbnél szebb mintájú selymek bő választékára bukkanunk. „A selyem ma már nem luxus“ — mondja Harmati Miklós, az osztály vezetője. És kérdésünkre elmondja, hogy jelenleg több mint ötezer méter selyem áll a vásárlók rendelkezésére; 150 különféle mintában. Mindenki választhat tetszése szerint. Rögtön a selyem mellett találhatjuk a kozmetikai cikkeket. Itt is bő választékot találunk, jól kiegészítve a nyári kozmetikai szerekkel, bőr krémekkel, olajokkal. Látogatásunk következő állomása a férfi divaiosztály. Ezekben a napokban a legtöbben strandcikkeket vásárolnak, nyári holmikat, nyári kötött ingeket, kockás sportingeket, atléta- és póló-inqeket, fürdőruhákat, fürdőköpenyeket, shortnadrágokat. Az egyik eladó arról beszél, hogy nagyon bevált és keresett cikk lett a perionzokni, amely most fehér színben is kapható. 20 százalékkal csökkent a flokkon anyagok ára Az emeleten a pamutosztályt találjuk. Nagy Gergely elvtárs, az osztály vezetője örömmel újságolja, hogy a flokkon- és kasmir-anyagok ára átlagosan 20 százalékkal csökkent. Máris növe- kedet ennek eredményeképpen az áruforgalom. A cipőosztályon minden vásárló idényárut keres. Szakács Júlia, az egyik eladó, éppen düftin szandált próbál fel az egyik vásárlónak. Ez a szandál igen kényelmes és praktikus viselet, s az ára mindössze 60 forint. A női konfekció osztályon karton, vászon, selyem, valamint ballon anyagból készült nyári ruhák várnak eladásra a ruhatartó állványokon. A próbafülkék egy pillanatra sem üresek. Így van ez a férfi konfekció osztályon is. Látogatásunk végén Fenyvesvölgyi Andrást, az áruház konfekció osztályának vezetőjét kérdezzük meg: hogyan készülnek a hagyományos augusztus 20-i Ünnepi Vásárra? — Az idei Ünnepi Vásáron közel 2 millió forint értékű áruval veszünk részt, s addig is tovább növeljük a választékot. A nyíregyházi Állami Aruház mindent megtesz annak érdekéber, hogy a dolgozók szükségleteit jól kielégítse. KVUFAI BÉLA.
