Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-10 / 161. szám
€ 1955 július 10, vasárnap NÉPLAP Tervszerű politikai munka eredményeként született a tiszaadonyi előkészítő bizottság Tiszaadonyban eddig cs3k hírből ismerték a termelőszövetkezetet ' és éppen ezért a Központi Vezetőség márciusi határozata különösen nagy munka elé allíioí- >-ta.ys pártszervezetet. A kö- : vétkező hónapokban csak arra jutott erejük. hogy leszereljék a szövetkezet- ellenes hangulatot, de odáig nem tudtok eljutni, hogy egy előkészítő bizottság megalakuljon. A júniusi határozat azonban -már egészen másként érte a falut, mint a márciusi. A június 3-i Központi Vezetőségi határozat pártvezetésig! ülésen való megoe- "élésekor a vezetőség ná- rom tagja úgy döntött, 'hegy előivészítő bizottságot alakítanak. A kezdeme- nyezök Héber Béla párt- titkár, Szabó József és Toldi József pártvezetőségi tagok voltak. MEGALAKUL A BIZOTTSÁG — PÉLDÁT MUTATNAK A KOMMUNISTÁK Amikor hárman már voltak, segítséget kértek járási ' partbizottságtól is. Laza elvtárs, a járási párt- bizottság első titkára ment ki Tiszaadonyba, de nem egyedül. Vele ment a tisza- szalkai Búzakalász elnöke zépparaszr is, kinek jó két lova van. A július elsejei előkészítő bizottság alakuló ülésén őt választották meg elnöküknek. Az előkészítő bizottságban jelenleg 14 család 16 tagja van. „SZÖVETKEZETI HÍRADÓ” Az előkészítő bizottság már az alakuláskor beszélt arról, hogy a községi tanácstól kapott két hold földre két romos épületből magtárt, irodát es egy istállót építenek mindjárt aratás után, hogy legyen hová tenni a közös terményt és bekötni a közös állatot. Elhatározták azt is, hogy egy állandó „Szövetkezeti Híradó”-t létesítenek á földművesszövetkezet kirakatában, amire az alakuló szövetkezettel kapcsolatos híreket kiírják, hogy a község dolg<?kó parasztjai tájékozódjanak a munkájukról ilyen úton is. A híradó első számán ott van az alakulási jegyzőkönyv . egy másolati példánya is, valamint azoknak a neve., akik már tagjai az előkészítő bizottságnak. Emellett fényképeket rak-" nak ki a környező termelő- szövetkezetek eredményeiről. ahol látogatóba voltak a községbeli dolgozó parasztok. NEM ÉRTEK CÉLBA Al ELLENSÉG MESTERKEDÉSEI Nem volt könnyű munka idáig eljutni, de nagyon nagy kár volna elbizakodni a tiszaadonyi vezetőknek, hogy ezzel már a termelő- szövetkezet alakításának minden csatáját megnyerték. Hiszen az utóbbi egy hónap alatt is tapasztalhatták, hogy az ellenség nem alszik. Amikor látták a kulákok, hogy minden erőlködésük ellenére is szaporodik az előkészítő bizottsági tagok száma, azt a hírt koholták, hogy akik beléptek, azoknak elengedték a beadásukat. Arra számított az ellenség, hogy jön a gabonabeadás és akkor majd szemükbe tudják mondani a belépési nyilatkozatot aláírtaknak, hogy mégsem engedték el a be- adástokat, becsaptak már az első lépésnél benneteket. A községi tanács azonban nem várta meg a gabonabegyűjtést, hanem tudtukra adta a belépési nyilatkozatot aláíróknak, hogy a belépés semmi engedményt nem jelent, hanem egyénileg kell teljesíteniük a beadást. Sőt aki hátralékos volt-, attól meg :s követelték, hogy teljesítse a tojás, vagy baromfi beadását. KÜSZÖBÖN AZ ÚJ BARÁZDA MEGALAKULÁSA Mindez arra figyelmezteti a község vezetőit, hogy az éberségüket egy pillanatra se veszítsék el, mert most, amikor majd ténylegesen szövetkezetté alakul az előkészítő bizottság, bizton számíthatnak arra, hogy az ellenség újabb és újabb rémhíreket kohol a szövetkezet ellen. Ebben a harcban továbbra is nagy segítséget várnak a járási pártbizottságtól és a járási tanácstól, de nem utolsó sorban a tisza- szalkai gépállomás tói. A gépállomás legjobb kommunista szakembereit küldje a bizottság segítségére és azok adjanak megfelelő szakmai segítséget, perspektívát. A következő hetekben nemcsak hírből ismerik már a tiszaadonyi dolgozó parasztok a termelőszövetkezetet, hanem náluk is megalakul az első szövetkezet, aminek már a nevét is beszélgetik, Űj Barázda néven akarnak egyesülni. Cs. B. A KASPI TENGEREN Irta: I. MESZHI Az idén egy hónappal korábban köszöntött be a tavasz a Káspi tenger vidékén. Korán megindult a hajóforgalom, hamar megelevenedtek a kikötök. A nyúlánk daruk ismét megkezdték munkájukat. Krasznovodszkból befut a .,Mikojan“ nevű gőzhajó. Gabonát kozott. A szállítmány kissé szokatlan, hiszen Krasznovodszk évszázadok óta gabonahiányban szenved. Eddig inkább oda szállították a gabonát, de most. hogy megkezdődött a szűzföldek művelése, megfordult a gabonaszállítmányok útiránya. A szorgalmas rakodómunkások gyorsan kiürítik a hajót. A gabona helyét dömperek foglalják el. Kutal- szi gépeket küld Kraszno- vodszknak és a többi szűz- földi vidéknek. A Káspi tenger legdrágább kincse az olaj. Olajat szállít, szinte valamennyi itt közlekedő hajó, köztük az angolok által 1918-ban meggyilkolt bakul kommunisták egyikének, Dzsapa- ridzénak nevét viselő tartályhajó is. Az „Aljo-sa Dzsaparidze” valamennyi útján 400 tonna olajat szállít terven felül. — Nem büszkélkedhetünk semmi különös hőstettel. Egy-egy utunk alig tart tovább 24 óránál. Olajat szállítunk az egyik kökötőből a másikba. Ennyi az egész. Meglehetősen egyhangú munka, — mondja Vologya Gyinov. az „Aljosa Dzsaparidze“ fiatal első tisztje. A hajó elindult Nyeftya- nija Kamnyi felé. Rakománya szokás szerint olajból állott. Elkísértük útjára. Az egyik kikötőben vendég érkezett a hajóra: a kapitány fia, aki szintén kapitány egy másik hajón. Nemsokáig vesztegeltünk a kikötőben. A kapitány búcsút vett fiától. Felszedtük a horgonyt. Irány: a nyílt tenger. Messze a parttói hatalmas olajkutak emelkednek a tenger fölé. „Ólar- gyár" a nyílt tengeren. Hamarosan ismét kikötöttünk, mégpedig a tenger kellős közepén. Ezt a nyílt- tengeri kikötőt semmi sem védi a széltől, a hullámveréstől. Viharos időben szinte lehetetlen itt a kikötés. Nem, könnyű ilyenkor a tengerész élete. A rakomány súlya alatt a hajó mélyen a vízbe merül és a vihar által felkorbácsolt hullámok vízesésként zudulAz idős munkásoké védnökséget vállalnak a fiatalok felett a kisvárdai dohánybeváltó vállalatnál és két bngádvezetője. Ezen a szombat estén már nemcsak párttagok jöttek ösz- sze megbeszélésre, hanem meghívták azokat az élenjáró dolgozó parasztokat, akik valamilyen formában szimpatizáltak a szövetkezeti gondolattal. Hosszú beszélgetés, vita alakult ki, de nem maradt el az eredmény sem, újabb öt dolgozó paraszt csatlakozott a három pártvezetőségi taghoz. Ezután a szombatesti gyűlés után Héber Béla elvtárs, községi párttitkár és Szekeres László tanács^ elnök minden este a falut járták belépési nyilatko- ’ at tál. a zsebükben. Július elsejére újabb családok isatlakoztak a kezdeménye- tőkhöz. Ezek között van öeskó Gyula 12 holdas köSuska Ferenc elvtárs, lapunk tudósítója, a dohányfermentáló-gyár üzemi bizottsági elnöke levelében beszámolt arról, hogy a nagykállói dohánybeváltó vállalatnál és a kisvárdai dohánybeváltó vállalatnál hogyan készülnek a második félévi tervfeladatok sikeres megvalósítására. Lelkesen közli, hogy a nagykállói dohánybeváltó első félévi tervét 5 százalékkal túlteljesítette. A vállalat dolgozói nemrég termelési értekezleten beszéljék meg a következő tervfeladatokat és lelkes felajánlásokat tettek a dúsan érő hevest dohányok minden levelének megmentésére, a jobb munkára. Többek Között közli Suska elvtárs, hogy Borsi László körzeti felügyelő párosversenyre hívta Pál János körzeti felügyelőt és vállalta, högy a tervben megszabott szerződési feladatát tíz .százalékkal túlteljesíti. Sőrés elvtárs, a vállalat műszaki dolgozóit hívta versenyre 2 százalékos energiatakarékosságot vállalva. Bata Sándor könyvelő társaival vállalta, hogy a korábbi és előirányzott 250 tétel könyvelés helyett 450-et végeznek személyenként és a dolgozó parasztok dohányéi öleg- elszámolását három nap alatt elvégzik. A göngy- szerjavitó munkások a rendezett új normát 2 százalékkal túlteljesítik. Hasonló hasznos termelési értekezletről számol be Suska elvtárs a kisvárdai dohánybeváltó vállalatot illetően. Első féléves tervüket 31 százalékkal* túlteljesítették. Többet, jobbat és olcsóbban termeltek, béralaptúllépés nélkül dolgoztak. Több mjnt huszonhatan szóltak a termelési értekezlethez. Kovács Jánós- né, Iván Istvánná és a többi dolgozó az új normák 10 százalékos túlteljesítését vállalták. Külön riicséretreméltó, hogy az idősebb dolgozók védnökséget vállaltak a gyárba kerülő új munkások felett és vállalták szakmai tanításukat. Itt született meg az az elhatározás, hogy versenyre hívják a nagykállói és vásárosna- ményi körzeti felügyelőségeket. nak a fedélzetre, A matrózok sok nehéz napon mentek keresztül. Szívesen felidézik egy-cgy izgalmas útjukat: tavaly tavasszal hatalmas szélvihar keletkezett. A szél az Asz- trahán menti vizekről óriási jégtömböket hajtott ide. A jég pusztulással fenyegette a tengerben emelkedő olaj- kutakat. Az olajmunkások azonban kitartottak, nem mozdultak helyükről. Az „Aljosa“ sem ijedt meg a rohanó, pusztító jégtől. A hajó legénysége szinte „jéggé fagyott", de az olaj eljutott rendeltetési helyére. Nem is olyan egyhangú, hétköznapi a tengerészek élete, bizony kell hozzá hősiesség és bátorság. BESZELJENEK A SZAMOK fjjj Józsefné végig vigyázkodott a ti- . , szgdobi Táncsics Termelőszövetkezet hosszú udvarán. Könnyen elcsúszik az ember a sáros időben. Azután belépett a szövetkezet irodájába. — Hogy is mehet az ember orvoshoz? — kérdezte, a könyvelőt-nem sok kertelés után. — Elég, ha megmutatja a munkaegységkönyvét? — Ügy, úgy, — bólogatott a könyvelő. — Jaj. de az meg az uramnál van, csak esle jön haza. Én meg itt vagyok, a lábam tűzpiros a gumicsizmától és any- nyira fáj, viszket, nem bírok vele'. Látszik a csizmaszár helye, mintha azon a vészen égette volna meg a nap. — Aggyék valami igazolványt, nem tudok várni az uramra. Megyek, mutatom az orvosnak. Míg a könyvelő ír. Ujj néni leül, igazítja fehér haját, s viselkedik- türelemmel. Nagy dolog az, ha van valaki az ember háta mögött, ha ő maga gyenge. S az ő háta mögött ott áll az egész termelőszövetkezet, * Q izony, Szilvási János a szövetkezet sertésgondozója se töri a fejét azon, hogy ugyan miből gondoskodjon tíztagú családjának egész évi zsírozójárói, mikor a közelmúltban két szép disznót vágott. Felszabadulás előtt jó, ha tíz év alatt ' ágott ugyanennyit, míg Andrássy gróf cselédje .volt. Az 1954—55-ös gazdasági évben mintegy 300 darab vágási engedélyt kaptak a ■éesz-tagok, jóval többet, mint a családok száma, s ha tekintetbe vesszük azt, hogy az egész községben összesen 894 darab vágási engedélyt adtak-ki, meg kell állapítani, hogy amíg egy szövetkezeti -családra egy és negyedrész disznó jutott, addig a község egyéni dolgozó paraszt-családokra egyedenként kevéssel több a fél disznónál. * /Lsodaszámba mehetett az ezerkilenc- n-j i-'.>,o-mincas években Tiszado- bon, amikor Pirk János és Novak Sándor napszámosok, részesaratók az 1926-os házhelyosztáskor megkapott telkükön felépítették az első, ilyen telekre épült házukat. Hiszen nincstelenek voltak. Nem is volt az ház, még kunyhónak inkább lehetett nevezni. Földkunyhó volt az, betegség, lázfészek. Mégis nagy erédmény egy tiszadobi részesaratótól. 1926. évtől 1944-ig 232 ház építése kezdődött meg a községben de ezek mindegyike nem készült el. A felszabadulás után, 1948-tól napjainkig, tehát hct. év alatt (szemben a felszabadulás előtti tizennyolc évvel) mintegy 300 családi ház épült Tiszadobon. Ha Tiszadada felől megyünk a községbe, balkézről az üt mellett végig földkunyhók voltak, ma szép új házsor a nyomortanyák helyén. Az újonnan épült házak legtöbbje öt helyiséges. S talán abban sincs semmi meglepő, hogy ezeknek 39 százalékát, 70 házat a termelőszövetkezet tagjai építették, A számok azt mutálják, hogy minden harmadik iées/.-tag építkezett, míg a község egyéni parasztjainak csak minden tizedik tagja. * A postán 237 rádióelöfizétőt tartanak ■ nyilván. Ezeknek a száma egyre gyarapodik. A felszabadulás előtt ■— mondja a községi tanács elnöke — csak a Szendi nevű kereskedőnek, egy pár tanítónak. s az intézőknek volt rádiókészüléke. Dolgozó parasztnak egynek sem. — Most pedig már C. Tóth Ferencnek és C. Tóth Gyulának is van telepes készüléke, akik azelőtt erről álmodni sem mertek. Hogyan lehetett volna ilyesmiről csak beszélni is 1938-ban, hogy vályogvető cigány- családok házaiban megszólal a rádió? A termelőszövetkezeti tagok aránylag többen hallgatnak rádiót, mint a község összlakossága. Minden negyedik emberre jut egy rádió, míg az egyéni dolgozó parasztok közül csak minden hetedikre. Kerékpárral is jobban el vannak látva, mint a község többi lakója. # 17 z csak egy gyors számokkal való ösz1 J szehasonlitás, de világosan mutatja, hogy a község nagyot fejlődött a felszabadulás óta, s a legrohamosabb fejlődést a termelőszövetkezeti tagok érték el. Az összehasonlításra a legélesebben, legtalálóbban Budai András mutatott rá, a szövetkezet tehenésze. — Sommás voltam a grófi világban. Aki nem tudja, mi az a sommás, az úgyse hiszi el, hogy jóformán a semmibül éltünk. Négy hónapra 6 mázsa terményt kaptunk, ha kaptunk, semmit mást. Most nincs gondom semmire, még az egyéni középparasztokkal se cserélnék. Nem én! Ott van Bényei Dávid, az apósom. 9 holdja van. meg 5 hold állami taitalék főd. És amíg én eladom a búzát, addig ő péknél vészi a kenyeret. Talán arra nem gondol Budai András, hogy mindezt pedig az okozza, hogy a termelőszövetkezet, a legfejlettebb módszerekkel, a gépi munkával, a korszerű nagyüzemi gazdálkodással termel es halad, míg az apósa ugyanúgy dolgozik, mint évtizeddel ezelőtt. Mint a többi egyéni dolgozó paraszt. Mint Veres János 9 holdas, akinek 2 tehene, disznaja, süldói, és jó portája van, de mégsem tud olyan eredményt elérni, mint Ádám Mátyás növénytermelő a termelőszövetkezetben. Fiával együtt több, mint húszezer forintot keresett az elmúlt gazdasági évben. Házatáján elég állata van és gondja nincs. Még nem kezdték meg a községben az aratást, de terv szerint a szövetkezetben 4 kombájn, 2 aratógép és 4 cséplőgép várja a nagy munkát, S ezzel az év egyik legnagyobb gondját és fáradtságát is elveszi a gép a szövetkezeti dolgozóktól. És ugyanakkor kevesebb lesz a szemveszteség, kisebb a költség, nagyobb a jövedelem. * ü zért mondja Bállá Antalné — a szomszéd — Ujj Józsefnének, ha találkoznak: — Hej, de jól tették, hogy bent maradtak a szövetkezetben. Mert bizony, a Balla-család kilépett 1953-ban. Most egyformán vannak, az Ujj-csa!ádban is két öreg, a Balla-család- ban is. De Ujj néni élete a boldogabb, a nyugodtabb. Hisz, ha majd elfárad az ember, akkor is gondoskodik róla a szövetkezet a szociális alapból.
