Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-10 / 161. szám
1935 .július 19, vasamat! NÉPLAP A dolgoz«* imivtsztsdg és az egész ország érdekelten Sipkay Barnas Új életünk rapszódiája Á Minisztertanács leg. utóbbi ülésén rendeletet hozott a kenyérgabona állami felvásárlásának szabályozásáról. A rendelet értelmében az egyénileg gazdálkodók, a termelőszövetkezeti csoportok tagjai és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek kenyérgabonafeleslegüknek a tanács végrehajtó bizottsága által meghatározott részét, értékesítési szerződés alapján — számukra kedvezményes feltételek mellett — kötelesek átadni az államnak. Az egyes községek akkor kapják vissza a szabadpiaci értékesítés jogát, ha előzőleg teljesítették a kötelező beadás és a kenyérgabonafelvásárlás tervét is. Ennek a rendeletnek igen nagy a népgazdasági jelentősége. Az állam okvetlenül biztosítani akarja népünk szervezett kenyér- és liszt- ellátását a következő esztendőre is — ennek pedig elsőrendű feltétele, hogy az ország kenyérgabona-szükségletét teljes egészében hazái termésből fedezhessük; hogy államunknak elegendő gabona, és lisztkészlet álljon rendelkezésére az ellátás nyugodt biztosítására. Nem titok, hogy öt évvel ezelőtt még jelentős mennyiségű gabonát vittünk külföldre — ez évben pedig egész behozatalunknak tetemes részét a kenyérgabona-import teszi ki. Nem vitás, hogy ezen a helyzeten gyökeresen vál- toztatnunk kell. Magyarország az egész világon híres gabonatermő ország, s az idei esztendő is azt tanúsítja, hogy feltétlenül tudunk annyi gabonát termelni, amennyi az ország ellátásához elegendő. A baj az. hogy igen teret nyert a gabonaspekuláció, s nagy méreteket öltött a kenyér- gabona elpocsékolása is- Szinte minden faluban tudnak példát felhozni arra, hogy sokan baromfival, disznóval etetik fel a Ír ága „életet“, az acélos búzát; lisztet kevernek a korpa közé; vagy vízben áztatott kenyeret adnak a lónak, a tehénnek stb. Sok becsületes dolgozó paraszt kifakadt már ennek a pazarlásnak a láttán, s minden rendes parasztembernek ugyanaz a véleménye, ami az államnak: vétek, ami most a búzával történik, ennek a pazarlásnak véget kell vetni! A spekuláció és a pazarlás egyaránt az egész országot megkárosítja, népünk érdeke tehát parancsolólag előírja, hogy haladéktalanul gátat szabjunk minden olyan törekvésnek, amely akadályozná népünk zavartalan kenyér- és liszt ellátásának megszervezését. Mindenképpen indokolt tehát, hogy a beadási kötelezettség teljesítése mellett, a fennmaradó gabonafelesleg egv részét a termelők állami felvásárlás útján kötelesek értékesíteni. Igazságos és jogos rendelkezés ez, amely egész népünk, tehát a dolgozó parasztság érdekét szolgálja. Nyilvánvaló, hogy a Minisztertanács rendelete a munkásosztálynak és általában mindazoknak az érdekét szem előtt tartja, akik nem foglalkoznak közvetlenül mezőgazdasági termeléssel. Hiszen a mostani rendelkezés értelmében megnőnek az állami készletek, s biztosabb, bőségesebb lesz népünk kenyér- és lisztellá- tása. A rendelet messzemenően figyelembe veszi a dolgozó parasztság érdekét. Az állam ugyanis viszonylag magas: mázsánként 240 forintos áron veszi meg a búzát a termelőktől, a rozsért pedig 220 forintot fizet mázsánként. Ezenfelül a termelő minden mázsa kenyérgabona után 20 kiló korpát kap állami áron, tehát 150 forintért mázsánként. Ezen túlmenően, az egyéni gazdák az államnak eladott minden mázsa kenyérgabona után mázsánként 30 forintos árengedménnyel műtrágya-juttatásban is részesülnek, vagy a gépállomástól kedvezményes áron mélyszántást igényelhetnek. Ha pedig a termelők ezeket a juttatásokat nem veszik igénybe — akkor számukra a kenyérgabona egy-egy mázsájáért a korpajuttatás helyett további 20 forintos ár- kiegészítést kell kifizetni, így tehát az a termelő, akinek nincs szüksége egyik fajta juttatásra sem — mázsánként 280 forint készpénzt kap az államnak eladott búzájáért. Ismeretes, hogy tavaly a cséplés idején ennél alacsonyabb volt a búza piaci ára, holott a múlt esztendőben kisebb volt a termés, mint ameny- nyi az idén várható. Az állam által most megállapított ér tehát kielégít minden becsületes parasztembert, aki nem spekulál a búzával, hanem tisztességes, jó áron akarja értékesíteni terményét. A termelőszövetkezeteket pedig, még az eddig felsoroltakon kívül is, további kedvezmények illetik meg. A tsz-ek a műtrágya vételénél például mázsánként 35 forintos árengedményt kapnak. műtrágya-,juttatás vagy mélyszántás helyett, szabad választásuk szerint, építőanyagot igényelhetnek, s ezt állami fogyasztói áron kapják. Az állam más vonatkozásban is figyelembe veszi a termelők érdekét. A határozat szerint ugyanis az új termésből legelőször biztosítani kell, hogy minden termelőnek hiánytalanul rendelkezésére álljon a jövő évi vetőmag-szükséglete; holdanként 110 kiló búza vagy l00 kiló rozs. Azután a termelőnek rendeznie kell kenyérgabonából fennálló kötelezettségeit. Majd a tanácsoknak és a begyűjtési hivataloknak számba kell venniök minden egyes termelő háztartási szükségletét. Egy-egy 10 éven aluli családtag után 180 kiló. 10 éven felüli családtag után pedig 220 kiló kenyér- gabonát kell biztosítaniok — ha a családtag a termelővel közös háztartásban él és azt a termelő tartja el. Csak az ez után fennmaradó kenyérgabona-felesleg egy részét vehetik igénybe a tanácsok és a begyűjtési hivatalok kötelező állami felvásárlásra. Ez a felvásárlási rendszer tehát nem jelent állami gabonamonopóliumot, mert azok a termelők, akik beadási kötelezettségüket teljesítették és ezenkívül eladtak az államnak annyi gabonát, amennyit számukra a tanács előírt, gabonafeleslegükkel ezután is teljesen szabadon rendelkeznek — ha az egész község teljesítette tervét. A gabonabeadás és a kötelező állami felvásárlás tervének teljesítése így nemcsak az egyes termelők ügye, hanem az egész falu közös érdeke, s ez olyan tény. amelyre a felvilágosító munka során falusi párt- szervezeteinknek lehet is, kell is hivatkozniok. Ami a rendelet végrehajtását illeti — nagyon sok függ itt a cséplés ellenőrzésétől és a begyűjtési nyilvántartás megjavításától. A siker egyik kulcsa: a jó cséplési ellenőrzés. Okvetlenül szükséges tehát, hogy minden cséplőgépnél hozzáértő, megvesztegethetetlen dolgozókat bízzanak meg az ellenőrzés felelősségteljes munkájával. Ha jó az ellenőrzés, könnyebben elkerülhetők az esetleges túlkapások, igazságtalan intézkedések is, hiszen így a tanácsok és a begyűjtési hivatalok, de maguk a termelők is világosan, pontosan tudják, ki az, aki elsősorban kötelezhető kenyérgabonafeleslege egy részének állami eladására. A rendelet végrehajtását elősegíti az is, hogy a kenyérgabona egy részének az állam számára történő eladása: kötelező, amelyet mindenkinek teljesítenie kell. De roppant helytelen lenne, ha párt- szervezeteink és tanácsaink mindent csupán a törvénytől várnának. Széleskörű népnevelő munkának kell most kibontakoznia. Pártszervezeteinknek úgy kell dolgozniok, hogy közben tovább erősödjék, szilárduljon a munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri összefogása. A falu kommunistáira vár az a feladat, hogy megmagyarázzák a dolgozó parasztoknak : a munkás-paraszt szövetség nem szólamokon, hanem gyakorlati kérdéseken dől el; s ha most a dolgozó parasztság teljesíti hű szövetségese, a munkás- osztály iránti kötelezettségét, ha beadja azt, ami az államot illeti meg, és gabonafeleslegét eladja jó áron az államnak — ezzel erősödik a munkásosztály bizalma is a falu, a dolgozó parasztság iránt. A falu népe így saját magán is segít, mert nyilvánvaló, hogy ezentúl a munkásosztálytól, a várostól még fokozottabb segítséget kap ahhoz, hogy többet termelhessen, fokozhassa a növénytermesztés és az állattenyésztés hozamait. Az sem közömbös egyetlen dolgozó paraszt számára sem, hogy a párt és a kormány nagy erőfeszítéseket tesz a Központi Vezetőség június 8-i határozatának megvalósításáért, igen nagy összegeket fordít a mezőgazdasági termelés fellendítésére. De ha államunk ilyen nagyarányú támogatást ad a falunak — a falu érdeke és becsületbeli ügye. hogy példamutatóan, pontosan teljesítse az állam iránti kötelezettségét. S ha elegendő kenyérgabona lesz az állam kezén, ha nem kell külföldről búzát vagy rozsot behoznunk — ezzel lehetővé válik, hogy jelentősen növeljük a mezőgazdasági termelés további fellendítéséhez szükséges iparcikkek és nyersanyagok behozatalát. Ahhoz, hogy a falu dolgozó népe megértse, miért szükséges gabonája egy részét az államnak eladnia — okvetlenül szükséges, hogy pártszervezeteink, a falu kommunistái kezdeménye- zően, harcosan hallassak hangjukat. Előzzék meg az ellenség bajkeverését: száll- .ianak szembe keményen, harcos kiállás pedig itt is sál, kishitűséggel — így oldhatják meg sikerrel a reájuk váró nehéz feladatot. A harcos kiállást pedig itt is éppúgy, mint az aratásnál és a cséplésnél, s mint általában minden feladatnál — elsősorban a kommunisták példamutatása elegen- hetetlen ahhoz, hogy a falu népe megértse, miért tartotta szükségesnek kormányunk e rendelet kiadását — s ne csak megértse, hanem fegyelmezett állampolgárhoz illően, teljesítse is az állam iránti kötelezettségét. Persze, a felvilágosító munka és a harcos kiállás nerrt a pártszervezetek kiváltsága. A tanácsok állandó bizottságainak, elsősorban a begyűjtési állandó bizottságnak, a különböző tömegszervezeteknek, a Hazafias Népfront helyi vezetőinek, a termelési bizottságoknak, s nem utolsósorban a begyűjtési szervek vezetőinek, dolgozóinak is bőven van itt tennivalójuk. Az, hogy — a pártszervezettel együtt — széleskörű felvilágosító munkával, s mindenekelőtt a cséplőgépnél végzett népnevelő munkával, e rendelet megmagyarázásával olyan közhangulatot alakítsanak ki a faluban, hogy minden termelő — úgy amint erre a törvény kötelezi — cséplőgéptől pontosan eleget tegyen az állam iránti kötelezettségeinek. (Szabad Nép.) A begyűjtési párosversenyben Nyírbátor reset Július 2-án vendégek érkeztek Nyírmada községbe. Nyírbátorból látogatott el j Bakti Béla elvtárs, a községi tanács elnöke, Pólyák [ Antal, a begyűjtési állandó bizottság elnöke és dr. Főnyi Endréné begyűjtési meg. bízott. Nem kisebb ügyben érkeztek, mint a két község között folyó párosverseny értékelésére. Hosszú vizsgálódás után a következőket állapították meg: Nyírmada sertésből 102, vágómarhából 102, tojásból 100.4, baromfiból 104, tejből 103 százalékra teljesítette félévi begyűjtési tervét. Nyírbátor: sertésből 129.8, vágómarhából 121.1, tojásból i 84.8, baromfiból 111.5, tejből pedig 100.7 százalékra teljesítette félévi tervét. A két község vezetői, amint a százalékok is mutatják, megállapították, hogy mind a két község jó eredményt ért el ebben a versenyben, amelyben Nyírbátor néhány százalékkal megelőzte versenytársát. Elha-1 tározták, hogy kenyérga- j bona begyűjtés terén is ha- J sonló eredményeket kívánnak elérni, s mindent elkö-1 vetnek azért, hogy a me-; gyei versenyben az elsők közé kerüljenek. I Álmodtam? Nem, nem álmodtam; Gránátot dobtam, vérem serkedt, Anyám kesergett, iéltem, üvöltöttem, sárban, fagyban Hol a halál aratott. fojt. Álmodtam? Barátom vért köhögött, S hörögve hullt le mellém. A mellén Iszonytató vérsugár szökött elő. Lázasan kérdeztem az eget; miért? Miért?! Ki ellen harcolunk, s minek?! Felelet „ Nem, felelet nem jóit. Csők a bomba, S hullottunk halomra. Nagy vajúdás volt. De élt a gyermek: Uj életünk, kapkodó fiatal kezével. Vérrel, bánattal, száradó könnyel Közönnyel, s gyűlölettel is találkozott, De szemében töretlen, vidám hit égett, S átfogta a messzeséget... Szerettem volna paraszt lenni, Hogy én kapjam meg apáim földjét, S lepihenni sarkába, szántás után. Szerettem volna erő lenni, . S elől menni, pattanásig feszülten Dolgozni hazám romjain, Nagy munka, kis szelet kenyérbe. De végre nem alamizsna; kenyér! Pczsdiil a vérem, karom acélos, Millió ember, együtt a célhoz! Hazánk sebei hegednek gyorsan, Mint a Lánchid vastraverzei. Emlékszel? Állástalan voltam, s nagyon szerettelek. Álltam este a Halászbástyán veled, s néztük A milliárd lámpák városát. Az iskolát Akkor hagytam el. Úgy fájt, hogy nincs számomra hely, Hogy nem kell eszem, sem két karom. Házasán épül az ország, s én tétlenül Eszem, iszom, alszom. Hevült dühömben Öngyilkos tudtam volna lenni. De te hittél. Semmi sem bánt ma, csak az átok, Mellyel átkoztam a világot, Hogy engem megtagad. Szavad lágy volt, de igaz, S pár hónap múlva az ország keresve kereste A munkás kezet! S akkor elvettelek• Micsoda boldogság! Egyre látom Hintalován kacagni kislányom. Szöszke fürtjei repkedve, hullva, visszaesve Táncolnak tiszta homlokán. Ö a jövő. Ma is dolgoztam érte. S vele Sokezer gyermekért, a jövőért. Károgó varjak hagy károgjanak! Szebben süt a nap, fehérebb a hó, Es szebb a szebb, és jobb ma a jó! Qlqq-t ismerik őt ? Ugy-e, ismerik őt, kedves olvasók, Öt, nagy O-vel, lehető legnagyobbat, vagy talán még annál is ;feltűnőbben, piros betűvel szedve? Az íróasztal mellett ül. Nem áll, hogyis-ne, hiszen aki áll, az nem dolgozik. O az. Homloka kicsit fényes, és ráncos. Nem túl-ráncos. csak finoman, gondolattal telten. A szemüvege csillog, vagy ha nincsen, a szeme mereven nézi a kezében fekvő papirt. Az a papír igen érdekes. Hosszan nézi, esetleg a kezét gyengéden végig simítja homlokán, egy pillanatra felnéz, de csak úgy, maga elé, a semmibe, hiszen most nem érdekli más, csak a papír. A száját egy picit leharapja. A tolla után nyúl. De ez a mozdulata félbemarad. ésjfeze hosszan elnyúlva asztala felett, tétován behajlik, es finom ujjaival dobolni kezd a fényes polu túron. Azután hirtelen visszarántja. Szinte maga is megijed a gyors mozgástól, felnéz, órájára pillant. A homlokán a ráncok most határozottan elmélyülnek, impozáns szemöldöke összeér, amint gondterhelten szinte szemére húzza. Nagyon fontos lehet az a papír. Es neki láthatóan igen kevés ideje marad, hogy érdemlegesen elintézhesse az abban foglaltakat. Pedig az asztala egyébként üres, csak a Szabad Nép van rajta, meg a Sportláp. Na, a naptár is ott van, meg fehér hamutartója. A cigaretta- tárca, öngyújtó, egy szakkönyv, toll, Mofém-írón, az szinte elmaradhatatlan, úgy, hogy azokat külön felemlíteni nem érdemes. Most egy igen nagy otrombaságot követ el, meg is ijed. és lopva körültekint. Ugyanis megvakarja a fejét. Megnyugszik. Nem látta senki. A tollat kezébe veszi, a papír felé helyezi, majd hirtelen leteszi, és mindenek előtt rágyújt. Hátradőlve előbb kényelmesen és gondolatokba merülve félig elszívja. azután végre eltökéli magát. Arca fennséges elváltozáson megy keresztül. Előbb kisimulnak a ráncok, szeme derűsen, és felszabadultan felcsillog, nehéz sóhaj száll fel kebléből, amint a tollat ismét kezébe veszi, és a papír fölé hajol. A munkatársak nagy elismeréssel rásanditanak. Hiába, nagyon tehetséges. Nem hiába a múltkor is igazgatói dicséretet kapott, igaz, hogy az nem egészen az ö érdeme-volt, mert volt benne jó rész szerencse is, de csak dicséret volt az. Es most már tolla kicsit meg-megakadva. de áltnlá- ban elég sebesen szánt a papíron. A nehéz hivatali probléma meg van oldva. Pár perc múlva ki is van állítva a papír, A TOTÓ- sze iveny, de ideje is, mert pentek van, délelőtt 19 óra. — vb —
