Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-07 / 158. szám
1 NÉPLAP 1035 július 7, estttörtSk ASSZONYOK ÍRJÁK ASSZONYOKNAK Miséi tibb ssssQiiy jöjjön dolgosni a tsz-be! Nem emlékszem rá, hogy a legutóbbi levelemben ir- tam-c az elvtársaknak arról, hogy beléptem a termelőszövetkezetbe. Most, az itteni munkáról ■ írok. Mielőtt beléptem volna a szövetkezetbe, úgy láttam, hogy a tsz. női tagjai nem nagyon szeretik a közös munkát. Ha valami sürgős tennivaló aKacit, mindig húzódoztak. Hoi a hidegre, hol meg másra hivatkoztak, de mindig találtakva- iami ürügyet arra, hogy elmaradjanak a munkából. Férjem sokat panaszkodott emiatt. Én, a téeszbe való belépésem után külön-külön minden női taggal beszélgettem,- Sikerült is meggyőznöm őket arról, hogy milyen nagy előny szamunkra a nagyüzemi gazdálkodás. a közös munka. A többszöri beszélgetésnek az lett az eredménye, hogy minden női tag rájött: csakugyan jó az. ha közös elhatározásból, együtt végezzük a munkát. Most, az összefogás után élértük azt, hogy minden véleményünk már háromszor meg van kapálva. Alkalmaztuk az új agrotechnikai eljárást is, burgonyánkat fészektrágyázáS’káT vetettük el. n?n ISO mázsás holdankenti termésre számítunk, i Gyümölcsösünk is 1=!i%efr szép. Itt a munkát a gyú- mólcstermesztési agr.onó- mus irányításával végez-. ziik. Eddig már hatszor permeteztünk. Nincs is egyetlen '‘beteg, fánk sem. Cukorrépánkat is rendszeresen megkapáltuk- nincs is annál szebb a jé* rásban. ron. s Most, hogy már itt vagyunk az aratás küszöbén, megszerveztük az aratóbrigádokat. A termés igen szépnek ígérkezik, úgy, hogy az egy munkaegységre eső termény részesedés a tavalyinak kétszerese tesz. Állatállományunk szaporítására is nagy gondot fordítunk, hogy ezzel is növeljük a tagság jövedelmét.— Tervünkbe 28 forint 70 fillér részesedés szerepel munkaegységenként, de minden reményünk meg van arra, hogy ennél jóval magasabb lesz a részesedés. Már megkezdtük az aratást és abba sem hagyjuk addig, amíg a termést be nem takarítjuk. A nyíregyházi lakóterületeken kévés vöröskereaz- tes tag van. Éppen ezért határozták ei az aktivisták, hogy az utcákban is megalakítják a vöröskeresztes csoportokat, — kezdetben 10 taggal. Ezt a szervezési munkát főleg nők, háziasszonyok vállalták. A sok türelmet és időt igénylő szervezési munkában segítőtársuk js akad, így volt ez az Örökösföld I. szakasz körzetben is. Varga Andrásné, az ottani egészségügyi parancsnok, — ahogy a körzetben hívják, — vasárnapi ebédet főzö‘í, amikor felkereste Láposi József, a körzet légó-felelőse, hogy kezdjék meg a szervezést. — Most nem tudok menni. mert fő az ebédem, de utána megyek. — Na jó, addig én egyedül megyek — felelte Láposi elvtárs. Láposi elvtárs js dolgozik azért, hogy körzetükben is legyen egy vöröskeresztes csoport, amelynek tagjai megismerkednek az egészségügyi alapismeretekkel. s, ha szükség lesz rá, első segélyt tudnak nyújtani. Egyszerű, de lelkes szavakkal magyarázta el: miért van szükség a vöröskeresztes csoportra. Elmondja, hogy azok, akik Vállaltuk, hogy kenyérgabonából egész évi beadásunkat a cséplőgép alól július 20-ig teljesítjük, amit meg is fogunk tenni. Aratás után, a gépállomás segítségével azonnal elvégezzük a tarlóhántást és a másodvetést is, hogy állataink téli takarmányellátását minél jobban biztosítsuk. Az eddigi tapasztalatok alapján mondom asszonytársaimnak: lépjenek be a termelőszövetkezetekbe! . Katkö Gyuláné Tuzsér, Vörös Csillag TSZ. tagjai lesznek az egész- i ségügyi tömegszervezetnek, aprónak és csekélynek látszó tevékenységükkel nagy szolgálatot tesznek a közegészségügynek, embertársaiknak. Elmondja azt is. hogy kaonak majd egy mentőládát, amelynek tartalmát felhasználhatják az elsősegélynyújtásnál, kötözéseknél. Ha lesz egy vöröskeresztes csoportunk — mondja — akkor a tagdíjból visz- szamaradó pénzből további egészségügyi, felszereléseket vásárolhatunk magunknak. Egyszerű szavak ezek, de mégis aranyat érnek. A körzetben máris .53 dolgozó lett *agja a Vöröske- resztnek. Petényi József né. Recept Almfthab Három, négy almát megsütünk. a belét. kiskanállal kiszedjük. s cukorral ízlés szerint éden!tjük. Ahány almát, sütöttünk. annyi tójáé fehérjéből verünk habot és összekeverjük a cukrozott almával Készíthetjük az almahabot úg.y is. hogy a. nyers almát megteszed ük alma. vaev tor- roaresselön. Egy tojás fehérjére 15 deka porcukrot számi- tunk. A tojás fehérjét felverjük habnak, s kávéskanalanként lassan tesszük bele a cukrot. végül összekeverjük' az almával. Ugyanígy keríthetjük bármilyen máé gyümölcsből is nyáron, amikor gyümölcs vhti! Uj vöröskeresztes csoport alakul Egy amerikai kiállítás rikító színfalai mögött Az utóbbi* napokban Ang- ! válaszolta szinte- mentege-j | lia városait zajosan reklá-! tőzve a vezető, i mozott. mozgókiállítás láto-l A látogatók így nézték I gatja. Ezt az „atomerő bé- j ' égig a kiállítást és sehol | kés felhasználásáról szólóH sem álltak meg hosszabb; kiállítást az Egyesült Alla-'idöre- Az Egyesült Államok mok külföldi tájékoztatási í tájékoztatási szolgálatának szolgálata rendezte. A ion-1nehéz volt eredményekről! doni lakosokat idejekorán ! beszámolnia, annál az. egy-1 rikító reklámok figyelmez-' szeiü oknál fogva, meitl tették, hogv „ne felejtsék el í eredmények: nem is voltak, j meglátogatni a kiállítást“ i Ugyanakkor a kiállításon! A kiállítástól száz méter-! feltüntetett egyes adatok ] re a járókelők fülét mi"' csodálkozást váltottak ki. megütötte az ott uralkodó1 Az e^ik felirat kérkedve hangzavar. Jazz üvöltése és! hirdette, hogy az Egyesült j az Egyesült Államok elná- í ÁUamoktaan 150 ezer em-j kének hangja egymást vál-i hernek ad munkát az atom-j lógatta. A hangszórók «t-1 ‘P81’- Felvetődött azonban a l percenkint adták hírül ! kérdés: vajon mit csinál ez| hogy az Amerikai Egyesült ía 15(1 ezer ember? Az an-| Államok elnökének 1953' 8°l°kat ezzel a számmal december 8-i hanglemezre 1 ■"**■** nehéz becsapni. A „Times“ nemrégen közölte, hogy az Egyesült Államokban „mindig az atomfegyver gyártására helyezték a hangsúlyt“ és nem az atomenergia békés felhasználására. Ennek a 150 ezres számnak vajmi kevés köze van a kiállítás jeligéjéhez. Az amerikai „atom“ kiállítás reklámjaival nem lehet eltakarni azok nemtelen tetteit, akik a béke híveinek reklámozzák ugyan magukat, de atomfegyver- kezést. folytatnak és akadályozzák a tömegpusztító fegyverek, betiltásának megtárgyalását. V. Matvej cikkéből. Agitációs gépkocsik látogatják a mezei szállásokat a Szovjetunióban vett beszédéi közvetítettek. A kiállítást nyilvánvalóan abból a célból rendezték. hogy az embereket meggyőzzék azokról az eredményekről, amelyeket az Egyesült Államok az atomenergia békés felhasz-| n^lása területén elért. A kiállításon nem volt hiány a színpompás ábrákban és vázlatokban, amelyek az atomenergia alkotó munkában való felhasználásának lehetőségeit bizonygatták. A legszembetűnőbb helyen olvashatták a látogatók az elnök kijelentését: „Az atomenergia békés felhasználása már nem a jövő ábrándja“. A gyakorlatias angolokat azonban nem a feliratok és a szavak érdekelték, hanem a tettek. Az egyik látogató — idős férfi két gyermekkel — a következő kérdéssel fordult a kiállításvezetőhöz: — Mondja, van az amerikaiaknak valami ahhoz hasonló atomvillanytekpük, mint amilyenről hallottam, hogy az oroszoknál működik? — Igen. Sir — felelte. — Az Egyesült Államok kidolgozta ilyen villanyerőmüvek terveit. Nézze meg ezt! — És a vezető rámutatott egy feliratra, amelyen fel volt tüntetve, hogy az Egyesült Államokban mikor rakták le az első atoni- villanytelep alapjait. — És már felépítették a telepet? — kérdezte a kiváncsi. angol. — Nem. Hiszen nem nagy idő telt el még azóta! — Agitációs gépkocsi keresi 1 fel ezekben a napokban a j Szovjetunióban a mezei j szállásokat és a kisszámú kollektíva lelkes munkát végez a Kiev-környéki kol- j hozparasztok és traktoristák körében. Az -"tó rend- j szerint a lakott helyektől | távol fekvő mezei szálláso- | kon áll meg. Itt a brigádtagek előadásokat és bcszámoló- \ kát tartanak a traktoristák számára, játékfilmeket és népszerű tudományos filmeket mulatnak be, műsoros előadásokat rendeznek. Az agitációs gépkocsi munkatársai értékes kezdeményezéssel javították tovább munkájukat. Alaposan tanulmányozták a legjobb traktoristák és gépkezelők munkamódszereit, a gépkezelők munkamódszereit, s a gépkezelők elbeszéléseit magnetofonszalagra A Primőrje 25 város- környéki pionyirtábora- ban idén 14.300 iskolás tölti majd a nyarat. Ezenkívül Vladivosziok és Vorosilov parkjaiban és gyümölcsös kertjeiben több városi picnyirtábort állítanak fel. vették fel. Későbbi útjuk során ezeket az elbeszéléseket lejátsszák a többi mezei szálláson is. Ilyen módon terjesztik el például a kiváló Kuzmenko- traktorosbrigád módszerét a kievi terület húsz gépállomásán. Hasonlóképpen végzik a szakszervezeti bizal- mik tapasztalatcseréjét. Felvették magnetofonszalágra a 7-es számú traktorosbrigád bizalmijának „Hogyan szervezi meg a csoport a munkaversenyt“ című ismertető előadását, s enhek lejátszásával nyújtanak gyakorlati segítséget sok fiatal és tapasztalatlan bizalminak. A kievi szakszervezeti bizottság agitációs gépkocsija a szántóföldi munkák ‘megkezdése óta több mint 12 ezer mezőgazdasági dolgozó számára tartott előadást. Több mint 25.000 felsób'ooszlál/os tanulót visznek kirándulni az ország különböző részébe. ** A Molotov-területi pi- onyirtáborok legnagyobb részét a Nyugat-Urai fes' öi részén állították fel. GondostsoíUís a szovjet gyermekek nyaralásáról BOLDOG ÖREGKOR C sendes délután volt. Nagyapámmal kint ültünk az eperfa alatt. Kíváncsian néztem, hogy a megösziilt ember egy pálcával húzogatja az árnyékok vonalát. Nyiladozó értelemmel figyeltem, hogy az álló levelek árnyéka egyre odébb-odébb megy. — Miért ran ez? — kérdeztem. — Mert öregszik az idő! — felelte elgondolkozva. S ekkor, mintha a vénülő idő maga jelenne meg, töpörödött öreg ember topogott be a kapun, botra támaszkodva. Elénk lépett! — j Szerencsétlen ember vagyok, segítsen egy pár fillérrel — nyújtotta ráncos kezét. Nagyapámra néztem, aztán a krajcárra, amit a koldus tenyerébe tett. — Nagyapám, az öregek koldulnak? — Nem, mindenig csak a szegények, akiknek senkijük sincs — felelte, élete egyik nagy tapasztalatát adta tudtomra. A kkor még azt hittem, hogy valóban csak ez lehet az élet rendje. Az öregek végső menedéke a koldusbot. Így volt. De ma már a számos évii öregek is derűs ifjúkorban élnek. Ügy, mint az idestova 90 éves Iváncsik bácsi. Ott találták őt udvarán, a lugas alatt széken ült. Olvasott. ■Majdnem egy nehéz évszázad múlt el felette. . Törődött ember lett belőle. Élete nagy részét cselédként élte le. Csak egy birtokon ötven esztendőt szolgált, négy gazdát árazna. Nem is egyedül — kétj fiával, három lányával együtt. Hosszú szolgálatávalj annyit érdemelt ki. hogy amikor lánya férjhez ment Csüllög Ferenchez, Diner földbirtokos is megjelent.', de nem ült le. Egy-két szót] váltott a násznéppel, aztán: elment. Ennyi a „jóból“ az, emlék, mert — mint Iván-: esik bácsi mondta: — Az idővel nemcsak az erő, hanem az emlékek is I elhalványulnak. A rra azonban tisztán / L emlékszik, hogy abban a régi világbán még a grófi gyerekek sem jártak különbbül, mint most — ahogyan ő mondja — a „léescsés“ gyerekek. A DISZ-titkárnak. Nyeste Bandinak mesélte, hogy a mai ifjúság életét össze sem lehet hasonlítani az övékével. Mikor a DISZ-titkár kapával a vállán bejött az udvarra. az öreg ránézett és kiesett a könny a szeméből. Szeretne még ő is dolgozni, de amikor megkér- deztük, azt felelte: — Nem bírok már —j mondta könnyes szemmel,\ majd derűsebben hozzá] tette. — Negyvenhárom unokám, van, majd dolgozA nak ezután azok, helyet- \ tem. Tjolgoznak is. Egyik fia,' , f Iváncsik István, a Petőfi TSZ brigádvezetöje. Egyik lánya és egy unokája is tagja. Megtalálták számításukat, jól élnek. Az öreg is. bár már nem dől-1 gozik, de a szövetkezet gondoskodik róla. A szociális alapból minden évben biztosítja az öreg házaspár számára az évi kenyérnek-\ valót, a burgonyát és ami j a háztartáshoz szükséges. A \ tsz-ben van hat hold földjei is és az után is kapja a földjáradékot. A kertje alá nyúlik a Rózsa Ferenc TSZ gyönyörű burgonyatáblája. Ha nehezére is esik már a. mozgás, néha-néha azért megnézi, hogyan fejlődik. De elmegy messzebbre is megnézni sa- i ját szövetkezete, a Petőfi, árpáját. Kiváncsi, milyen termés, milyen jövedelem várható. Esténként a kapuban ülve várja a mezőről hazatérő szövetkezeti tagokat, vezetőket. És megkérdezi, aratnak-e már? Lehet-e már vágni az árpát, mert a tavasz későn ,,bo- csájtott ki“ az idén. A szövetkezet tagjai és vezetői szívesen felelnek a kérdésekre, meghallgatták tanácsait és ők is sokszor megkérdezik. hogyan él a köz-1 ség legöregebb embere, van-e valamire szüksége, \ miben segíthetnének. T7 an úgy is, hogy ketten j r Szilágyi Sándor szom- ; száddal várakoznak. Ki-ki I a maga „családját“. Szila- j gyi bácsi a Rózsa Ferenc , TSZ tagjait. Sándor bácsi I is megette már a kenyere j javát, mert 78 éves. de azért \ még ínyére van a munka. \ Néha-néha dolgozik. Nem nehezet és nem állandóan, hiszen olyan élete van irt is az öregeknek, mint a Petőfiben. A hetven ét es Szolnok Péter a magtárt fertőtleníti, szpreget, idős Galambos Gyula bácsi a juhászaiban segít, Ősz Ferenc meg a kőműveseknél. Szilágyi bácsi pedig hol a raktárban, hol a növényápolásban segít. A szövetkezét biztosítja a két százalékos szociális alapot. Ezek az öregek, akik sok évtizeden keresztül a múltban tehernek érezték a munkát, most szívesen dolgoznak. Nem is tudnának nélküle meglenni. Szilágyi bácsi az apjától kilenc hold földet örökölt, de ezt is adóssággal. Ejt napallá téve dolgozott, de még a kamatot sem tudta fizetni. Az adósság inkább növekedett. A jó termő esztendőben is alig maradt annyija, hogy éhen ne haljanak. Az lett a vége, hogy a kilenc holdat kihúzták a talpa alól. Ez a világ elmúlt. — Még ilyen nyugodt, boldog életem nem volt, mint most — mondja Szilágyi bácsi. 'T avaly 80 munkaegyséL get szerzett és a szociális alapból a két százalék részesedést is megkapta. Nyugodtan megél. Büszke is — van mire — mert az egyik fia tanácselnök. Arra sem igen gondolt, mikor katona volt, hogy neki valaha katonatiszt fia .is lesz. Hiszen ő csak a káp- lárságig vihette, de. a Feri fia néphadseregünk századosa. Így élnek ma az öregek, a szabolcsbákai, termelőszövetkezetekben, mert ez az élet rendje. Jól is van ez így. Csak egy a baj — mint ahogy ők mondták —, hogy eljárt az idő felettük és a megifjult szívhez nincsen már fiatalos erő, Sz. Gy.
