Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-07 / 158. szám

1335 július 7. csütörtök NÉPLAP 3 MI történt az elmúlt 24 órában a külpolitikában ? Szegény Shakespeare ! i francia munkások folytatják sztrájkharcukat A Sidelor-tröszt home- courti. gyárában miután a rohamrend örök a hétfői összecsapás után kivonul­tak, tömeggyűlés zajlott le több mint 5.000 résztvevő­vel. A gyűlésen tiltakoz­tak a rendőri brutalitások ellen 'és teijes szolidaritá­sukat fejezték ki az inci­densek se’oesiUtjeivel. A sztrájkolok kedden meg­szállva tartották a gyárat. Szerdától kezdve a Sidelor- tröszt összes gyárának munkásai sztrájkban alt­nak. Colmarban a Sorira műselyemgyár dolgozói munkabeszüntetést tar­tottak és felvonultak a város utcáin, tiltako­zásul a gyár tervezett bezárása ellen. A város több gyárának munkásai csatlakoztak a tüntetőkhöz. A Donges-i Antar petro- leumfinomito 8 napja sztrájkoló 1200 dolgozójá­nak az igazgatóság kényte­len volt 3.3 százalékos bér­emelést adni. A sztrájkolok 10 százalékos béremelést követeltek. A szakszerve­zetek vezetősége és az igaz­gatóság Kedden délben megállapodást kötött. A dolgozók gyűlést tartanak és ezen döntenek a meg­állapodás jóváhagyásáról. Görögország és Törökország beleegyezett a ciprusi kérdés megvitatásába A Londoni Rádió jelenti, hogy Görögország és Tö­rökország bejegyezett egy háromhatalmi értekezlet tartásába Angliával, ame­lyen a többi között Ciprus kérdését is megtárgyalnák. Az angol-görög-török há- rcmhatalmi értekezletet Londonban tartják meg a genfi konferencia után. Végeiért a Jugoszláv Szövetségi ISemzetgyülés ülésszaka Amint annakidején kö­zölték, Samuel és Bella Speewack, a találékony, amerikai házaspár elhatá­rozta, hogy modernizálja a jó „öreg" Shakespearet. „Csókolj meg engem, Kát" címmel átdolgozták tehát a nagy drámaíró „Mak­rancos hölgy" című vigjá- tékát, a mai amerikai íz­lésnek megfelelően. Ezt az „átdolgozást“ 1948-ben mutatták be. az egyik broadwayi színházban. A világirodalom nagy klasszikusának megcsúfo­lása nagy felzúdulást kel­tett a közvéleményben, de. ez egyáltalán nem hatott a színházi üzletemberekre és pártfogóikra. Tavaly fel­újították a darabot az Egyesült Államokban, majd külföldre is kivít- ték. Jelenleg Angliábanf!), Svédországban, Norvégiá­ban, Franciaországban, Finnországban és Nyugat- Németországban is ját­szók ezt a fércmüvet. ^Szegémy^Shakespcare^^ Az Inlerparítinientáris Unió főtitktíránuk válasza a Szovjetunió csatlakozási javaslatára Amint a sajtó közölte, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának küldöttei június 29-én megalakították a Szovjetunió országos par­lamenti csoportját, amely bejelentette, hogy belép az Interparlamentáris Unióba. A Szovjetunió országos parlamenti csoportjának megbízásából D. T. Sepilov, a csoport elnöke közölte sz Interparlamentáris Unió­val a Szovjetunió országos parlamenti csoportjának megalakulását és azt az elhatározását, hogy részl- vesz az Interparlamentáris Unió 44. konferenciáján. Július 5-én délután kü- lön-külön ülést tartott a Jugoszláv Szövetségi Nem­zetgyűlés Szövetségi Taná­csa és a Termelők Taná­csa. A Szövetségi Tana.cs és a Termelők Tanácsa egyr aránt jóváhagyta a népbi­zottságok, községek és. ke­rületek illetékességéről szó­ló törvényjavaslatot és az ösztöndíjakról szóló tör­vényjavaslatot. Mosa Pijade, a nemzet­gyűlés elnöke közölte a képviselőkkel, hogy Kacsa Popovics külügyminiszter, San-franciscóbót történt visszatérése után hivatalos elfoglaltsága és a Nehru indiai miniszterelnökkel folytatott megbeszéléseken való részvétele céljából Belgrádból történt elutazá­sa miatt nem tarthatott be­számolót Jugoszlávia kül­politikájáról Ezzel a nemzetgyűlés ülésszaka végétért. A. De lilonaytól, az interparlamentáris Unió főtitkárától távirat ér­kezett, amelyben közli, hogy a Szovjetunió [ parlamenti csoportjának j megalakításáról szóló értesítést haladéktala­nul továbbítja az In­terparlamentáris Unió elnökéhez és végrehajtó bizottságának tagjaihoz. Távirat érkezett továbbá K. A. Fagerholmtól, az In^ terparlamentáris Unió 44. konferenciája szervező bi­zottságának elnökétől, aki közli, hogy a szervező bi­zottság megelégedéssel fo­gadta a Szovjetunió orszá­gos parlamenti csoportja megalakításának és az In­terparlamentáris Unióba való belépésének hírét es várja a csoport képviselői­nek megérkezését a konfe­renciára. Veszélyessé válik az Etna kitörése „Békés44 célokra Rómából érkezett jelenté­sek beszámolnak arról, hogy az Etna kitörése — a tudósok megállapítása sze­rint — egyre aggasztóbb méreteket ölt. A 3274 méter magas vulkán egyik mellék­kráteréből előtörő láva­tömeg mennyisége napról- napra növekszik. Az egyes kitörések között egyre rö­videbbé válnak a szünetek, Az izzó lávatömegek és kő­zetek 700 méter magasra is fel repülnek a kitöréskor. Különösen veszélyesnek tartják azt, hogy egyre ma­gasabbra emelkedik a krá­terben sistergő láva szintje. A tudósok, akik a kitörést állandóan figyelemmel kí­sérik, attól tartanak, hogy a krátert néhány napon belül teljesen ellepi a láva, ha a vulkán kitörése nem csök­ken. A kráter fekvése kö­vetkeztében a lávaáradat veszélyessé válhat az Etna- j tói északra fekvő községek i szempontjából. Az amerikai atomlovagok, hogy elaltassák a köz­vélemény éberségét és népszerűsítsék az atomháború eszméjét, egyes atombomba-fajtáknak efféle „békés" nevet adtak: „Kisded", „Nagyapó” stb. (Újsághír) A jugoszláv ipar termelési sikerei A Politika című lap je­lentése szerint Jugoszlávia ipari termelése 1955 első öt hónapjában 23 száza­lékkal felülmúlta az el­múlt év hasonló időszaká­nak termelési eredményét, így -például a villamos- energia-termelés huszonki­lenc, a szénkitermelés 16, az olaj kitermelés 24, a fémmegmunkáló ipar ter­melésé 20, az elektrotechni­kai iparé 32, a vegyiparé 43, az építőanyagiparé 26, a famegmuukáló iparé 15, a papíriparé 13, a textil­iparé 26, az élelmiszeriparé 26, a dohányiparé pedig 11 százalékkal emelkedett. — 1954 végén, illetve 1955 elején üzembehelyezték a „Jablanica” és a „Gornya Zeta” vízierőművet, a „Mé­tán” gázgyárat, s „Bosii- nac” vasércbányát/ a „Szi- szak” kohászati kombinát acélöntő üzemet, továbbá a Sibeniki Borisz Kidríes hengerdét és a Tetovoi gy ap j üsző ve tgy árat. Az osztrák követ látogatása Rákosi Mátyásmíl Kari Braumas rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, az Osztrák Köz­társaság budapesti követe július 6-án látogatást tett Rákosi Mátyás elvtársnál, a Magyar Dolgozok Pártja Központi Vezetőségének el­ső titkáránál. Nehru indiai miniszterelnök jugoszltíviai látogatásai A Tanjug hírügynökség közölte, hüg.v Nehru indiai miniszterelnök és kísérete kedden látogatást tett a zágrábi „Rade Koncsar” motorgyárban, majd a Zágráb közelében lévő re­pülőtéren végignézte a tiszteletére rendezett kato­nai díszszemlét. Az indiai miniszterelnök kedden rövid látogatást tett Bakricsnál, a horvát szábor elnökénél és elbe­szélgetett a horvát veze­tőkkel. A beszélgetésben résztvett Kocsa Popovics jugoszláv külügyminiszter is. Bakarics a horvát nép nevében ajándékot adott át Nehrunak, felesége pe­riig Nehru ’anyának, Indira Gandhinak. Nehru Edvard Kardelj- nek, a Szövetségi Végre­hajtó Tanács aielnökének kíséretében kedden este Zágrábból Brioniba utazott, Nehmt. Joszrp Broz Tito ás felesége fogadta a Brionj kikötőben. Szerdán Brioniban folytatódnak a politikai megbeszélések Tito el­nök és Nehru minisz­terelnök között. Szerdán délután Nehru sajtóértekezletet tart Brio­niban. Előreláthatólag ez alkalommal nyilvánosságra hozzák a megbeszélések eredményéről szóló hivata­los közleményt. Az indiai miniszterelnök csütörtökön Brioniból két­napos látogatásra Rómába utazik. Kit képvisel Dient úr? A burzsoá újságírók, akik jól ismerik a helyi viszonyokat, rendszerint igy válaszolnak erre a kér­désre: „Ngo Dinh Diem délvietnami miniszterel­nök három testvérével, Annám kormányzójával, a katolikus szakszervezetek vezetőjével és a püspök­kel együtt az amerikai dollárt képviselik”. Rövid, de hű jellemzés. Dél-Vietnamban, ahol a demokratikus szabadság- jogokat teljesen elnyom­ták, s a feudális-vallásos csoportok állandó belső harcot vívnak a hatalom­ért, mindig az marad fe­lül, aki hadsereget tud tartani. Az amerikai kö­rök, amelyek ki akarják szorítani a franciákat, és meg akarják kaparintani maguknak Dél-Vietnamot, nyilván teljesen tisztában vannak ezzel és már rég­óta követelik a franciáktól azt a jogot, hogy közvet­lenül finanszírozhassák a kormány seregeit. Az or­szágban szinte egyáltalán nincs közvetlen amerikai tőkebefektetés, s követ­kezésképpen nincs szoros kapcsolat az Egyesült Ál­lamok és a helyi burzsoá körök között, amerikai tö­megbázisról pedig beszél­ni sem leltet. Az uralom megszerzéséhez vezető uta: az amerikaiak abban lal- ják, hogy megvásárolnak bizonyos feudális eleme­ket és ellenőrzik a had­sereget. Ezt meg is való­sították. Annál is inkább, mert a franciáknak nincs pénzük a bábkormánv hadseregének fenntartá­sához, hiszen saját expe- díeiós hadseregük számá­ra is az amerikaiaktól kell pénzt kéregetniök. A washingtoni köröknek Egy hét Szaigonban mindössze annyi tenniva­lójuk maradt, hogy helyi diktáterjelöltet keresse­nek. így lett „miniszter­elnök“ Ngo Dinh Diem, az ismeretlenség homályá­ban rejtőzött lelkész. Nem csodálhatjuk tehát, hogy nagyon hamar kiderült: az új miniszterelnököt a szu­ronyokon kívül az ország­ban senki és semmi sem támogatja. A különböző feudális- vallásos szekták, a kae- dajisták, a Hoa-Hao és a Binkszuenisták úgy érez-' ték, hogy becsapták őket és lázongani kezdtek. A franciák támogatták eze­ket a lázongó csoportokat. A hangsúly azonban ter­mészetesen nem a szek­tákon van. A helyi bur- zsoá köröket — amelyeket sokéves kapcsolatok fűz­nek a francia tőkéhez — nem nyugtatta meg sem Diem jelölése, sem az új miniszterelnök politikája. A végeláthatatlan adókka: és szolgáltatásokkal el­gyötört parasztság milliós tömegei pedig gyűlölik a franciákat is. az amerikai gyarmatosítókat is, Bao Dajt is, Ngo Dinh Diemet is. Amikor az éppen Szai- gonban tartózkodó Collins amerikai tábornok rájött, mennyire bizonytalan Diem kormányának hely­zete, a szaigoni újságíró körök állítása szerint azt javasolta az Egyesült Ál­lamok külügyminisztériu­mának, hogy más, alkal­masabb jelöltet állítson Diem helyett. Washing­tonnak azonban az volt a véleménye, hogy a kocka már el van vetve, Collimt visszahívták Szaigonból. Diemnek pedig utasítási adtak, hogy seregével ver­je szét a szektákat és „ka­tonai győzelemmel“ szilár­dítsa meg helyzetét. Ez­után kihirdették a hadi- állapotot. Diem csapatai­nak sikerült visszaszoríta­niuk a szektákat és el­foglalniuk néhány várost. Döntő sikert azonban nem tudtak kivívni. A Kao- Daj és Hoa-Hao szekták továbbra is ellenőrzésük alatt tartják saját „álla­maikat az államban” a Szaigontól délnyugatra és északnyugatra lévő hafal- mas területeket. A belső háború tovább folyik: az egymással küzdő szekták és csoportok falvakat gyúj­tanak fel, parasztok száz­ezreit teszik tönkre. Ne­héz lenne megjósolni, hová fejlődnek az események. Lehetséges, hogy a dollár megteszi a magáét és Diemnek sikerül a maga oldalára állítani a szektá­kat. Egy azonban világos: Dél-Vietnam lakosai — a parasztok, a kiskereske­dők, az értelmiségiek, de különösen a rakodómun­kások és a riksa-kulik, akiknek ágya a szaigom járda — nem nyújtanak támogatást sem Diemnek. sem más amerikai csatlós­nak. a „Uísyetie“ elhagyja Sza'gont A dél-vietnami lapokban megjelent rövid közle­mény szerint a „Lafayette” repülőgépanyahajó viet­nami küldetése befejező­dött. A „Lafayette” el­hagyta a szaigoni kikötőt és Franciaországba indult. Nem ez az, első francia hajó, s nem ez az első ezer francia katona, amely el­hagyja Dél-Vietnamot. Az expedíciós hadtest 170-000 katonájából alig 70.000 tartózkodik már Dél-Viet- namean. Az amerikai ta­nácsadók túlságosan ki­csiny: államnak tekintik Dél-Vietnamot ahhoz, hogy ketten is osztozkodjanak rajta. Maguknak akarjak megkaparintani az egé­szet. Ezért mind politikai, mind katonai, mind gaz­dasági téren kiszorítják francia partnereiket. Az amerikaiakat kiszolgáló Diem kijelentette, hogy nincs szüksége többé fran­cia tanácsadókra, hiszen itt vannak mellette az amerikaiak. Elbocsátotta a hadseregből a franciaba­rát tiszteket, magas vámo­kat vetett ki a Dél-Viet- namba érkező francia árukra, megtiltotta, hogy a frankot szabadon lehes­sen piaszterre beváltani. Ezzel súlyos csapást mért a francia és a velük kap­csolatban álló helyi vál­lalkozók érdekeire. A Dél-Vietnamba irá­nyuló francia export csu­pán az elmúlt évben több mint kétharmadával csök­kent. A francia üzletem­berek áthelyezik tőkéjü­ket Európába vagy Afri­kába és elhagyják Dél- Vietnamot. A hajók félig üresen érkeznek Szaigon- ba és. utasokkal zsúfolá­sig megtelve hagyják el a kikötőt. Nincs már nagy forgalom az Indokínai Bankban, amelynek tulaj­donosai lassanként fel­számolnak. Diem úr, a „Made in USA” bélyegzővel ellátott áruk előtt tisztogatja az utat. (Izvesztyija.)

Next

/
Thumbnails
Contents