Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-30 / 178. szám

NÉPLAP 1955 július 33. szombat PARTÉPÍTÉS Ahol kihasználják a lehetőséget 1 Jé pártmunka jé gcizdiiági munkát is jelsnt A megyei tanács kommunistáinak tanácskosásáról Tegnapelőtt, július 28-án este tartották meg a me­gyei tanács kommunistái .iúliushavi rendes taggyűlé­süket. A taggyűlésen nem jelent meg minden párttag, a pártvezetőség beszámoló­ját , mintegy 110 jelenlévő előtt mondotta el Béke Al­bert elvtárs, a megyei ta­nács pártszervezetének tit­kára. A pártvezetőség beszámo­lója jó volt, foglalkozott a pártszervezet előtt álló leg­fontosabb feladatokkal. Lát­szott a beszámolón, hogy a vezetőség figyelembe vette azokat a párt határozatai­ba foglalt legfontosabb teendőket, amelyeknek el­végzése a pártmunka elen­gedhetetlen, szerves része. Bírálatot és önbírálatot "gyakorolt, segítséget, útmii- .latást adott a hibák kijaví­tásához. 4 kommunisták felelőssége A beszámoló hangoztatta, hogy ez időszakban a leg­fontosabb, amire a kommu­nistákat mozgósítani kell: a betakarítás és a ga­bonabegyűjtés. Béke elv­társ arról beszélt, hogy júliusban nem tartottak pártcsoport értekezleteket és így nem beszélhették meg a kommunisták tevé­kenységét az egyes szak­osztályokon. A beszámoló megdicsérte azokat az elv­társakat, akik ebben az időszakban, mint járási fe­lelősök dolgoztak és meg­álltak a helyüket. így töb­bek között Gulyás Emilné és Czine Andrásné elvtárs­nőket állította példaképül, akik a nagykállói járásban segítették elő az aratás gyors befejezését. Bírálták a begyűjtési hivatal kommu­nistáit azért, hogy a be­gyűjtési apparátusban nem folyik kielégítő pártmunka, a megyei hivatal kommu­nistái nem foglalkoznak eleget a járási, községi hi­vatalvezetőkkel, megbízot­takkal. Elsőrendű pártmunka a termelőszövetkezetek patronálása Béke elvtárs hangsúlyoz­ta, hogy a pártszervezet megbízatását, a termelőszö­vetkezetek patronálását so­kan szívügyüknek tekintet­ték, s ez eredményeket ho­zott. „Vincze elvtárs, a kán- torjánosi termelőszövetke­zetet patronálja, ahol ered­ményesen fejlődik az állat- tenyésztés. A megyei tanács párttagjai általában jó mun­kát végeztek a tsz-ek köny­velésének és pénzgazdálko­dásának megszilárdításá­nál. Ez a terület azonban még sok helyütt elhanya­golt. Annál inkább nagy je­lentőségű a segítség. A párttagok közül azonban többen kényelmetlen fel­adatnak tekintik ezt a megbízatást és ha végzik is, eléggé felelőtlenül.“ — hangzott a beszámoló. — „Kilencven elvtársat bíztak meg termelőszövetkezet se­gítésével és mindössze 27-en végzik rendszeresen ezt a munkát.“ A beszámoló hangsúlyoz­ta, hogy a pártvezetőség és a megyei tanács végrehajtó bizottsága sem foglalkozik eléggé a patronázs mozga­lommal. A párt vezetőség bírálta a mezőgazdasági igazgatóság gépállomási cso­portján dolgozó kommunis­ta elvtársakat. Elmondotta, hogy Áldott és Málnási elvtársak felelősek elsősor­ban azért, hogy az aratás gépi munka tervét nem tel­jesítették megyénk gép­állomásai. ök maguk sem jártak rendszeresen a gép­állomásokra, nem beszéltek a , gépállomás pártszerveze­teivel a termelőszövetkeze­tek kommunistáival, sok­szor körrendeletekkel akar­ták pótolni mulasztásaikat. A termelőszövetkezeti szervezési osztály dolgozói sem mentesek a hibáktól. Sokszor nem fejtenek ki agitációs és felvilágosító munkát, s csak a szö­vetkezetek mechanikus számszerű fejlesztésével tö­rődnek. Rendszeresen kell küzdeni a bürokrácia ellen Helyesen mutatott rá a pártvezetőség beszámolója arra, hogy az ésszerűsítés, a takarékosság, a bürokrácia elleni harc mozgalma amely a pártszervezet kéz­deményezésére egyidőben ererményes volt, ma telje­sen elálüdt. Nem foglalko­zik vele már sem a párt­vezetőség, sem a végrehajtó bizottság, az osztályveze­tők is elfelejtették, mire tét- tek vállalást. A korrendele- tek és az utasítások szapo­rodó száma pedig arra fi­gyelmezteti a tanács min­den vezetőjét és dolgozóját, hogy a mozgalom elhanya­golása visszazökkent ' ben­nünket a régi mederbe. A beszámoló ismertette, hogy az elmúlt év júliusának els í hetében 463 körrendelet és utasítás ment ki az alsóbb tanács szervekhez, — ami ellen harcoltak — addig most július első hetében a kiadott körrendeletek és utasítások száma 657-re emelkedett. Ez azt mutatja, hogy eb­ben a fontos időszakban, a betakarítás és a begyűjtés előkészítésének és végre­hajtásának döntő szakaszá­ban az emberekkel való tü­A taggyűlés beszámolójá­ban volt szó arról is, hogy a tanács egyes vezetői nem kezelik figyelmesen a pa­naszokat, bejelentéseket. Sokszor megtörténik, hogy ha egy ember valamilyen ügyes-bajos dolgát el akar­ja végezni, össze-vissza kül­dözgetik, egyik hivatalból a másikba, egyik íróasztaltól .a másikhoz. Ez történt a mezőgazdasági igazgatósá­gon, a pénzügyi osztályon, a város és községgazdálko­dási osztályon, ahol nem veszik figyelembe sokszor a nagyon ésszerű és hasznos ja­vaslatokat sem. A fogadó­órákon felvetett panaszokat sem intézik el egyes szak­osztályok. Az ilyen „ügyin­tézés“ sokat árthat a tanács tekintélyének és nem meg­engedhető. A jövőben min­den osztályvezető vizsgálja felül a panaszok intézését. A pártvezetőség is feladatá­nak tekinti ezt, s ha szük­ség lesz rá, pártbüntetést javasol a hibák'elkövetőire. Az ellenőrzés sokszor for­mális, s nem tárja fel tel­jesen a fogyatékosságokat, nem ellemzi helyesen azo­kat. Megállapítják a hibákat az egyes szakosztályok, je­lentik azt felsőbb szervek­nek, azonban elmulasztják az azonnali intézkedést. így van ez nem egy esetben a kereskedelmi és más osz­tályoknál. A pártvezetőség ezután javasolta, hogy az egyes osztályok előtt álló fontos feladatok végrehajtása előtt vagy közben hívjanak össze kommunista aktívát, ahol megbeszélik a teendőket. Ilyen kommunista aktívák­ra van most szükség a me­zőgazdasági igazgatóságon és a begyűjtési hivatalnál. Eleven erőnek kell lenni a bírálatnak és önbírálatnak A nagykállói Rákosi Termelőszövetkezet 4 es fel nap alatt befejezte az aratást. Egy arató kéve­kötőgép és 17 aratópar vágta rendre a szövetke­zet gabonatermését. Most a dolgozók egy része a cséplőgép körül végzi a hordást, etetést, zsákolást. Az embermagasságú ku­koricában, napraforgóban pedig az asszonyok, csa­ládtagok kapálják — leg­több táblában már ne­gyedszerre — a . kukori­cát, napraforgót. A szö­vetkezet konyhakertiéből már eddig 4 ezer forint értékű nyári káposztát szedtek s a paradicsom szedése is rövidesen meg­kezdődik. A szövetkezet minden gazdagsága ellenére sem szalasztja el azt a nagy­szerű lehetőséget, amelyet a másodvetés kínál. Má­sodik aratással is növelik a szövetkezet vagyonát, a tagok jövedelmét. Ma már 70 holdon van föld­ben a másodvetés magva — sőt sok helyen mar zöldéi is a silókukorica és egyéb takarmányféle. Két és fél holdon rövid te­nyészidejű kukoricát ül­tetett a szövetkezet tag­sága. A két holdról leg­alább 50 mázsa termest várnak. Úgy tervezik, hogy ebből a kukoricából meghizlalnak 10 sertést és a szabadpiacon eladják. Ez legalább 30 ezer forint jövedelmet hoz a Rákosi Termelőszövetkezet tagjai­nak. A 70 hold másod- vetésből és a már eddig betakarított közel ezer mázsa szálastakarmány­ból egész évre biztosítva van az állatok takarmány­ellátása. Es ahol nem használják ki a kínálkozó lehetőségei A gondos munka gaz­dag terméssel fizetett a kállósemjéni Petőfi Ter­melőszövetkezet földjein. A termelőszövetkezet tag­sága azonban még tovább növelhetné jövedelmét, ha elvégezné a tarlóhántást és a másodvetést. Pél­dáért nem kell messze menni, hiszen a nagykál­lói Rákosi Termelőszö­vetkezet a szomszéd fa­luban van. A kállósemjéni Petőfi Termelőszövetkezet tarló- hántási terve 79 hold, de eddig csupán 17 holdat szántottak fel — emellett nem végeztek egy négy­zetméternyi területen sem másödvetést. Ha nem látnak munká- hoz, komoly jövedelemtől fosztják meg magukat, hiszen ha csak a 15 hold­nyí másodvetési torvüket teljesítik, akkor is több mint 120 mázsa rövidte­nyészidejű kukorica, 400 mázsa tarlórépa és mint­egy 150—200 mázsa egyéb zöldtakarmánynak való­juk teremne. Mindez növelné a szövet­kezet takarmányalapját, s jócskán jutna a háztáji állatállomány számára is. S ha nem 15 holdba, ha­nem a tarló felébe vetné­nek másodnövényt, akkor még több takarmányt oszthatnának ki egy-egy munkaegységre. .Tehát csakis tőlük függ, mennyi takarmányt termelnek a közös jószágállománynak és mennyit visznek majd haza a háztáji gazdaság­ban lévő állatoknak. V. O­gítséget. A taggyűlésen fo- gadják úgy a . bírálatot, hogy ezzel a pártvezetőség javítani akarja az egész ta- nács munkáját. Az elvtár­sak mondják el, milyen se­gítséget várnak a pártveze­tőségtől — s akkor bizto- san meg is kapják azt! összefoglalva: Ha a hoz­zászólások a beszámolóban felvetett kérdésekre vála­szolnak, akkor elmondhat­nánk: a taggyűlés igen érté­kes volt, segített a hibák ja­vításában, előrevitte a mun­kát KOPKA JANOSi A határban akármerre ■™i néz az utazó — a vég­telen rónákon dús kalá­szokkal terhes keresztek állanak. Nincs annál szebb, mint látni, hogyan ■ szökken szárba az elvetett mag! Ta­núként figyelni, mint ér­lelődik dús gyümölccsé, a szorgos szántó ve tő-ember munkája nyomán, nevelő esővel, érlelő meleggel, magtakaró hóval, és hogyan kerül asztalunkra. A tur- ricsei határban már jópár nappal ezelőtt befejezték az aratást, határidő előtt. I T j élet kezdődött Túr* ricsén 1952 őszén. Termelőszövetkezeti község lett a 850 lakosú kis falu. A közös, könnyebb munka útjára tértek az emberek. Az apák, anyák mellett gyermekeik is dolgoznak immár, a még szebb hol­napért. Megszabadultak a kisüzemi gazdálkodás nyű­gétől, s most már ők ma­gúk is keresik, hogyan él­hetnék ki a bennük lévő vidámságot, örömöt. Mert azelőtt, míg nem volt szö­vetkezeti község, mit sem tudtak a kulturális élet szépségéről —, vagy leg alábbis keveset. Most együtt az egész község apraja- nagyja, megnyílt előttük a Látogatás egy termelőszövetkezeti kultúrcsoportnál lehetőség arra, hogy kultu­rális életet éljenek, f-fogy is indultak’ — Kultúrcsoportot ala­kítottak. Az első összejöve­telt, — s majd az ezt köve­tőket is az iskolában tar­tották, mert „nincs még kultúrház, de az is lesz“. Sokan gyűltek össze. Itt is, ott is kíváncsian kérdez­gették: „Mit alakítunk? Mi lesz?“ Nem volt sok vita. Szeretnek a fiatalok szerepelni, táncolni egy­aránt, hát mind a két cso­portot megalakították. Ki­nek mihez volt kedve, azt választotta. A csoport ve­zetőjének Tarr Gyulát vá­lasztották, aki szüleivel együtt tsz. tag. Gyulában sok a vidámság, jókedv, so­kat olvas. Jó’ lesz csoportve­zetőnek. # A színjátszók az égy- felvonasosokkal kezd ték. Helyesen érezték meg, hogy ha azt akarják, hogy jó előadásokat tartsanak, innen kell eliiidulniok. Itt kell megtanulni a helyes szövegmondást, hangsúlyo­különbséget sem lehet ten­ni egyikőjük, másikójuk között, ki játszik, ki táncol jobban. A színjátszók leg­jobb tudásukkal, legna­gyobb akaratukkal tanul­ják meg a nehezebb dara­bokat is. Most Móricz Zsig- mond „Nein élhetek mu­zsikaszó nélkül“ című da-1 rabját tanulják. * A kultúrforradalom kiJ ^ teljesedését láthatjuk Turricsén. Augusztus 20-ra befejezik gyönyörű kultúr- házuk építését, amelyben még nagyobb lehetőség lesz a művelődésre, szórakozás­ra, tanulásra. Már tervez­getik is, hogy könyvtárat rendeznek be, mozielőadá­sokat tartanak, társalgóvá alakítják az egyik szobát — ahol estézhetnek, tanyáz­hatnak majd. íme egy szövetkezeti köz­ség, ahol példamutatóan veszik ki részüket a fiata­lok, nemcsak a termelő- munkából, hanem a kultúr- munkából is. így válnak művelt emberekké egyre többen a mi szép hazánk­ban. Szentesi Magda, őe A panaszok intézéséről és az ellenőrzésről gosító munka helyett a bü­rokrácia került előtérbe. relmes foglalkozás, a meg­győző és a politikai felvilá­vezetői, hanem a pártcso­portoktól is, ehhez nekik, vezető kommunistáknak kell segítséget adni. Ha a begyűjtés területén van baj, a megyei hivatal dolgozói sokszor a járásokra tolják a hibát, nem beszélnek arról, hogyan javíthatnák meg saját munkájukat. Nem reagálnak megfele­lően a pártvezetőség bírála­tára, sem a begyűjtési hi­vatalnál dolgozó elvtársak, sem a Mezőgazdasági Igaz­gatóság kommunistái hozzá­szólásukban. Az elvtársak­nak tudniok kell, hogy nem hivatali ízű taggyűlé­sekre, nem termelési érte­kezletre van szükség, ha­nem olyan harcos, bírálat­tal és önbírálattal telített kommunista tanácskozá­sokra, amelyek a párttagság nevelő iskolái. Ehhez első­sorban az szükséges, hogy a vezetők segítsék, becsül­jék jobban saját alapszer­vezetüket, és adják meg a ‘ pártvezetőségnek a kellő se­Sok oldalról világította meg a beszámoló a felada­tokat, azok elvégzésének módját. Konkrét példákat hozott és ez nagy segítség a tanácsi munkában. Az előbbiekhez képest sokat javult a pártvezetőség tag­gyűlést előkészítő munkája és elismerésre méltó, hogy a legfontosabbal, az új párt határozatok végrehajtásá­val foglalkozott. A; hozzá­szólásokban Vincze József elvtárs, a mezőgazdasági- igazgatóság vezetője és Kállai Sándor elvtárs, a be­gyűjtési hivatal vezetője azért bírálták a beszámolót, mert szerintük általános feladatokat szabott meg és nem foglalkozott a döntő láncszemmel. — A mi véle­ményünk az, hogy g beszá­moló a legdöntőbbekkel, a kommunisták példamutatá­sával, az osztályokon belüli pártmunkával foglalkozott. Ne a pártvezetőségtől várja­nak mindent a megyei ta­nács .kommúnis’tái, osztály-1 A táncosok sem értek el kisebb sikert a megalakulá­suk óta. Sok ismert népi­táncot tanultak. Az újfehár- tói csárdást, géberjéni lány­táncot, érházi karikázót, — de ennél is értékesebbet akarnak. Otthon a falujuk­ban már-már feledésbe ment táncokat összegyűjtik, nem hagyják elveszni. Jö­vőre a versenyen már ezek­kel szerepelnek. Erős elha­tározásuk, hogy híressé te­szik községük népi táncát. Könnyen megy a dolguk az ilyen termelőszövetke­zeti községben a fiatalok­nak. A tanácselnök, a párt- titkár, a tsz. elnökök, mind szeretik a. fiatalságot. El­mennek a próbákra, még maguk is közbeszólnak, hogy „jobban mozogj egy kicsit Juliska, — vagy — erre néz Mariska.“ A fiata­lok szívesen veszik ezt a segítséget, és el is várják, hogy a község vezetői kö­zöttük legyenek próbájukon is, és — az előadásokon is. A közösségi élet. rövid ■'*- idő alatt olyanná for­málta őket, hogy szinte! zást, mozdulatokat, hogyan kell elhelyezkedni a szín­padon, hogyan kell a kö­zönséggel tartani a kapcso­latot — és még sok más dolgot. M ént is ez. Szépen ha- ladtak. Hiszen olyan fiatalok, akik a mezőn jól megállják helyüket, a szín­padon sem maradhatnak hátul. Nemsokára megtar­tották az első előadást. A szülők örömmel vették fel ünneplő ruhájukat, még a férfiak is megnézték ma­gukat a tükörben. Hogyis­ne! Most az ő gyermekeiket látják a színpadon. Nagy dolog az! Nem is csalat­koztak. örültek az előadás végén, hogy milyen szépek, milyen ügyesgk voltak. Ez csak a kezdet, és az első siker volt. De hol van az már? Most legutóbb pél­dául Fehérgyarmatról a járás összes kultúrcsoport- 1 jai közül elhozták az első dijat. Nemhiába mondták 1 ott többen is, hogy „Turri- cse nemhiába szövetkezeti község! Van is ott kultúr- I gárda!“

Next

/
Thumbnails
Contents