Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-03 / 155. szám

1955 július 3, vasárnap NÉPLAP Sf Megkezdődött a Magyar Önkéntes Honvédelmi rHeaid Szövetség í. országos konferenciája kiilfMdi hitek Hm toMal Szombaton délelőtt az Építők Rózsa Ferenc kul- túrházában megkezdődött a Magyar Önkéntes Honvé­delmi Szövetség I. országos konferenciája. A konferen­cián megjelent Bata István vezérezredes, honvédelmi miniszter, a Magyar Dolgt- zók Pártja Politikai Bi­zottságának póttagja is. A konferencia részvevői Havas Imre ezredes, a MAÖHSZ elnökhelyettese javaslatára nagy lelkese­déssel választották az el­nökségbe a Magyar Dolgo­zók Pártja Politikai Bizott­ságának tagjait és póttag­jait, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnökét, a Magyar önkéntes Honvé­delmi Szövetség, valamint a DISZ, a SZOT, az MNDSZ, az MSZT, az Országos Bé­ketanács és a Hazafias Nép­front vezetőit, néphadsere­günk tábornoki karának és az OTSB-nek több tag-1 ját, a MAÖHSZ kiváló ak-1 tíváit. A konferenciát Szabó 1st-1 ván altábornagy, honvé- | áelmi miniszterhelyettes nyitotta meg, majd Kutika Károly ezredes, a MAÖHSZ elnöke tartott beszámolót. A beszámolót követő vi­tában felszólalt Gyáros László, a „Tartós Békéért, Népi Demokráciáért“ ma­gyar kiadásának szerkesz­tője, a szövetség „Szabad­ságért és függetlenségért harcoltak“ tagozatának egyik vezetője; Magyar Ró­zsa, az egri repülő klub küldötte; Szakali József, a DISZ Központi Vezetőségé­nek első titkára; Beck De­zső, a MAÖHSZ sztálinvá- rosi alapszervezetének el­nöke; Fazekas Ferenc, be- senyődi termelőszövetkezeti tag; Márton János, a MAÖHSZ Somogy megyei elnökségének tagja; Szöczei Sándor Kossuth-díjas ko­vács; Bata István vezérez­redes, honvédelmi minisz­ter, az MDP Politikai Bi­zottságának póttagja; Osz- termann Márta, a dorogi repülő alapszervezet kül­dötte; Kovács Márton, a Ganz vagon- és gépgyár dolgozója; Kasza István, a Bp. Zalka Máté központi öttusa- és lovasklub vezető­je; Barla Anna, a MAÖHSZ Borsod megyei Bizottságá­nak első helyettese; Legé­nyei Lajos, a hármashatár- hegyi vitorlázó klub veze­tője, Kutas István, az OTSB oktatási hivatalának elnöke; Kárpáti Antal, az Egyesült Izzó MAÖHSZ szervezetének elnöke és Szűcs Ferenc, a hatvani vasútállomás dolgozója. A konferencia vasárnap reggel folytatja tanácskozá­sait. A Szovjet Tudományos Akadémiának oz atomerö békés felhasználásával foglalkozó ülésszaka megkezdte munkáját Moszkva, (TASZSZ) Jú­lius elsején a moszkvai ál­lami egyetem aulájában megkezdődött a Szovjet Tudományos Akadémiának az atomerő békés felhasz­nálásával való foglalkozás ülésszaka. Az ülésszakot megnyitó közgyűlésen Alekszandr Nyeszmejanov akadémikus, a Szovjet Tu­dományos Akadémia elnö­ke mondott bevezetőt. Vá­zolta azokat az óriási le­hetőségeket, amelyek az alomerő korszakában nyíl­nak meg az emberi hala­dás előtt. Az atom-üzem­anyag használata fordula­tot hoz a technikában és a gazdasági életben. Szakér­tők számításai szerint a földkéreg urán és toriumkészlcteiben rej­lő energiamennyiség 10—20-szorosan felül­múlja a kőszén és kő- olajkészletek együttes energiáját. Az atomerő felhaszná­lása. a különböző társadal­mi rendszerek békés egy­más mellett élésének és a népek barátságának felté­tele mellett lehetővé teszi a technikailag fejlettebb országoknak, hogy segítsék a kevésbé fejlett országo­kat energiaiparuk és egész gazdaságuk fejlesztésében. Nyeszmejanov akadémikus emlékezteit arra, hogy a szovjet kormány már tett ebben az irányban bizo­nyos lépéseket. Nemzet­közi megállapodások alap­ján — mondotta Nyeszme­janov — önzetlen segítséget nyújtunk az atomtech­nika elsajátításában Kí­nának, Lengyelország­nak, Csehszlovákiának, Romániának, a Német Demokratikus Köztár­saságnak, Magyaror­szágnak és Bulgáriá­nak. A magüzemanyag fel- használásnak kétségkívül egyik legfőbb útja az atomvillanytelepek működ­tetése — mondotta a tu­dományos akadémia elnö­ke. Lehetségesek ezenkívül az atomerő békés felhasz­nálásának más útjai is, például a szervetlen ké­miában, a magashőmér­sékletű átalakulások tech­nikájában, továbbá a föld­kéreg mélyebb rétegeinek kiaknázásában. Még nagyobb távlato­kat nyit meg a termo­nukleáris átalakulások békés célokra való fel- használása. (MTI) Mint az AFP köz­li, az amerikai képviselőház j elfogadta a kormány kül- j földi segélyprogram terve. ' zetét a július elsejével kez­dődő pénzügyi évre. A ter­vezet 3.285,800.000 dollár összegű segélyt irányoz elő. Ebből 1,152.800.000 dollár gazdasági segély. * (MTI) Mint a belgrádi rádió jelenti, Aryah Levavi í Izrael belgrádi nagykövete : áladta Mosa Pijadenak, a j Jugoszláv Szövetségi Nem- j zetgyűlés elnökének az iz- 1 raeli parlament meghívását, I hogy egy jugoszláv parla­menti küldöttség látogas­son Izraelbe. A Jugoszláv Szövetségi Nemzetgyűlés elfogadta a meghívást. A jugoszláv képviselők izraeli látogatá­sára valószínűleg szeptem­ber végén vagy október elején kerül sor. * (MTI) Washingtonban pén­teken reggel városszerte közlekedési sztrájk kezdő­dött. A sztrájkot a főváro- | si közlekedési társaság al­kalmazottjai folytatják. E társaság kezén van a fővá­ros térségében legtöbb autó­buszvonala és valamennyi villamosvasútja. A szakszer­vezet döntőbíróság felállítá­sát követeli 25 centes bér­emelés és más, a munka- feltételek megjavítására irá­nyuló követeléseinek meg­tárgyalására. Szólnak a szirénák • • Ünnepség Pekingben a Kínai Kommunista Párt íennáilásának 34. évfordulója alkalmából Peking, (Üj-Kína). Július 1-én a Kínai Kommunista Párt megalapításának 34. évfordulója alkalmából és a vietnami kormányküldött­ség tiszteletére ünnepséget rendeztek a pekingi Csung- san-parkban. Az ünnepségen megjele­nő Mao Ce-tung és Ho Si Minh elnököt „Éljen a Kí­nai Kommunista Párt!“ Él­jen Mao Ce-tung elnök!“ „Éljen Hö Si Minh elnök!“ — kiáltások fogadták. Az ünnepségen részt vet­tek a vietnami kormány­küldöttség tagjai, a Szovjet­unió és a népi demokrati­kus országok diplomatái is. Június 15—17 között ál­talános légoltalmi gyakor­latokat rendeztek az Egye­sült Államokban. Három naphosszat elképzelhetetlen hisztéria uralkodott. Ötven amerikai városban a la-1 kasság riadtan leste az eget, s megremegett, vala­hányszor megszólalt a rá­dió, jelezve az újabb „légi­veszélyt”. A külügyminisz­tériumban beszüntették a mindennapos sajtóértekez­leteket. Nem volt, aki reszt vegyen rajtuk. Kon­gott az ürességtől a Fehér Ház is. Senki sem tudta, hol tartózkodik a kor­mány, hol van az elnök... Az amerikai hírügynök­ségek közleményei szerint Eisenhower elnök és leg­fontosabb munkatársai a légoltalmi gyakorlatok ide­jén, személyes példát mu­tatva az egész nemzetnek, haladéktalanul elhagyták a Fehér Házat, s a „rendkí­vüli állapot esetére létesí­tett” főhadiszálláson rej­tőztek el. A kormány tag­jai háromnapi tartalék éle­lemmel megrakodva szin­tén titkos óvóhelyeken búj­tak cl. „Hősiesen” visel­kedtek ezekben a napok­ban a légoltalmi gyakorló tok közvetlen kiagyalói és megszervezői — a hadügy­minisztérium vezető mun­katársai. A United Press hírügynökség közleménye szerint az amerikai kato­nai vezetők az első sziré­nahangokra, égve a vágy­tól, hogy minél közelebb legyenek az eseményekhez, helikoptereken egyenesen a minisztérium udvaráról si­ettek az elnök központi hi­vatalától nem messze elhe­lyezett óvóhelyükre. Al­kalmazottak és más atom- hisztériába esett ameri­kaiak tízezrei bújtak a föld alá. Az utcák megteltek a városokból evakuálok gép­kocsijaival. Csak a kong­resszus tagjai maradtak a helyükön. Nem azért, mint­ha szabotálni akarták vol­na a szervezett pánikot. Egyszerűen azért, mert szá­mukra még nem találtak I megfelelő fedezéket. Az állami hivatalnokok­kal együtt az óvóhelyeken tartózkodó polgári újság* írók élénk színekkel ecse­telik. milyen gondosan ké­szítették elő és hajtották végre ezt a „műveletet”. Június 16-án egyes lapok pad alá rejtőzött iskolás­gyerekek, más lapok a Fe­hér Házból futva távozó Eisenhower elnök fényké­pét közöltek. Az újságok­ban megjelentek a feltété- lezett „pusztítások” dia­grammjai. A tájékoztatni hivatal közleménye ckkéhtj hangzott: „A rendelkezésre] álló adatok szerint a Brnoklynban felrobbantj hidrogénbomba áldozatai­nak száma 2,991.258 em­ber”. Egy másik ilyen köz­lemény: „Szuperbombák rombadöntötték New-Yor­kot és Chicagót.” Mi célból agyalták ki ezt az egészet? A „riadó mű­velet” megszervezői szerint a nagy légoltalmi gyakor­latok célja az volt. hogy felébresszék a közvélemény érdeklődését a „polgári védelem” iránt. Valójában az volt a cél, hogy fenn­tartsák a háborús őrületet az országban. Június 15-én Jackson szenátor, a kongresszus atomeröbizottságának elnö­ke azt a javaslatot terjesz­tette elő, hogy szélesítsék ki az atomrobbanőanyago- kat gyártó üzemek hálóza­tát. A szenátus költségve­tési bizottsága a légoltalmi gyakorlatok zajában hatá­rozatot hozott, melynek ér­telmében a folyó költség­vetés közvetlen katonai előirányzatait növelik, — Mert hát — addig kell üt­ni a vasat, amíg meleg. Az atomhisztéria folyta­tódik az Egyesült Álla­mokban. Ez hajija a fegy­vergyárosok malmára a vizet. ^EUZETKOKI SZEMLE A finn fővárosban 8 na­pon át 68 ország mintegy 2000 békeküldötte cserélte ki a békeharcban szerzett tapasztalatait, kutatta a nemzetközi kérdések meg­oldásának módját. A béke­mozgalom történetében Hel­sinki nem csupán a béke híveinek újabb terebélyese- dését jelzi, hanem a szó szoros. értelmében az egész világ közvéleményének hangját, békeköveteléseket is kifejezi; A jóakaratú emberek HELSINKI FELHÍVÁSA ■ jl ■ ■ -"..— i ■ a világközvélemény béke­akaratának kifejezése: egy­aránt szól a földkerekség népeihez és a béke fenntai- tásáért leginkább felelős nagyhatalmakhoz. A helsinki béke-világta- iálkozón a szervezett béke­mozgalom küldöttei oldalán részt vettek a béke védel­mében síkraszálló egész sor más társadalmi, politika: és egyházi szervezet képvi­selői is: a keresztény béke­mozgalmak, a labourista és más nyugateurópai szociál­demokrata szervezetek kép­viselői mellett ott voltak a j Messuhalli-csarnokban pél-1 dául a különböző egyházak küldöttei — 72 lelkész — köztük Czapik Gyula érsek, Nyikoláj orosz pravoszláv metropolita, Grüber német evangélikus főpap, Candys kanadai anglikán lelkész. A küldöttek a lakosság vala­mennyi rétegét képviselték, a legkülönbözőbb politikai, társadalmi szervezetek kül­dötték el képviselőiket vagy megfigyelőiket a finn fő­városba. A találkozónak ez az átfogó képviseleti jelle­ge lehetővé tette a legkü­lönbözőbb nézőpontok tisz­tázását és összevetését sok fontos nemzetközi kérdés­ben. Természetes, hogy a vitában véleménykülönbsé­gek merültek fel — ezek a nézetkülönbségek önmaguk­ban is bizonyítják a béke­front hatalmas kiszélesedé­sét — de ezek a vélemény- eltérések kizárólag a béke­harc minél hatékonyabb módszereire vonatkoztak. Az atomfegyverek eltiltása kérdésében, a békés egy­más mellett élés kérdésé­ben, tehát az alapvető kozó a négy kormányfő leg-! első feladatának a kölcsö­nös bizalmatlanságnak le­küzdését tartja. Ha a négy­hatalmi értekezlet megszív­leli a közvélemény szavát, akkor tárgyalásokkal, bé­kés úton megoldhatja vala­mennyi nép követelését: a megérlelődött vitás nem­zetközi kérdések rendezését. Ezek közé tartozik az európai államok biztonsági és szoros együttműködésük biztosítása. Ha a genfi ér­tekezlet nem téveszti szem elől a vüágközvélemény kö­vetelését, akkor a kormány­fői tanácskozás az első lé­pés lehet egy olyan Euro­pa felé, amelyben társa­dalmi rendszerétől függet­lenül részt vehet és együtt­működhet minden európai állam, s amely nem tapasz­talt gyümölcsöző gazdasági és kulturális együttműkö­dést, jólétet biztosíthat. Helsinki arra is figyelmez­tet, hogy e feladat megol­dása szoros kapcsolatban áll a. katonai tömbökön kí­vülálló és a militarizmus feltámasztásától mentes, egységes, demokratikus, bé­keszerető német állam meg­teremtésével. Helsinki éberségre is in­tette a világ népeit; „Van­nak még erők, amelyeknek megfelel a hidegháború“. Ezek akadályokat gördíte­nek a négy nagyhatalom közeledésének útjába. A helsinki találkozó felszó­lítja a világ valamennyi or­szágának közvéleményét, szálljon szembe ezekkel az erőkkel és támogassa a tár­gyaló partnerekét. NÉPÜNK ÜDVÖZLI HELSINKI EREDMÉNYEIT, amint minden békeszerető nép, kifejezi meggyőződé­sét, hogy ezek az eredmé­nyek jótékony hatással lesznek a nemzetközi hely­zetre, segíteni fogják a nemzetközi feszültség to­vábbi enyhülését. A hel­sinki találkozót csak pár hét választja el a genfi ta# nácskozástól, helyesebben, összeköti vele. amint össze­fűzi a világ közvéleményé­nek Helsinkiben oly nyo­matékosan megnyilvánúlt követelése a négy nagyha­talomhoz: találják meg a megegyezés útját. Népünk együtt bizakodik a helsinki felhívással: ,,A nemzetközi ellentéteket lépésről-lépésre át kell hidalni és akkor megvalósulnak a népek re- , ményei,“ problémákban a küldöttek egységesek voltak. Több felszólalásban elhangzott egyes elgondolásokkal nem értett egyet a békeharcosok többsége: de senki nem gondolt arra, hogy egészé­ben elvesse nézeteiket. Cus- den asszony például, ez a neves angol pacifista béke- harcosnő, aki Reading an­gol város ifjúmunkásainak megbízásából meghívott 20 szovjet fiatalt, töltsön el két hetet ebben az angol városban, ugyanakkor el­mondotta számos aggályát, a többi között azt, hogy a békemozgalomban „sok a kommunista“. D’Astier de la Vigerie francia párton- kívüli haladó politikus azt válaszolta, hogy a béke­mozgalomnak kommunisták nélkül nem volna -képvise­leti jellege. Az a célunk — mondotta —, hogy még jobban kiszélesítsük moz­galmunk képviseleti jelle­gét. „A béke nem a „mi­énk“ és nem az „önöké“, I hanem közös és csak a kö- j zös célok meghatározása ! útján, e célok elérésére irá­nyuló közös akciók révén biztosítható“ — jelentette ki a francia békeharcos. A vitákban, a munkabizottsá­gok ülésein kikristáij’oso- dott nézőpontokat a béke­világtalálkozó határozatai 1 összegezték. Ezekből a do- < kumentumokból kitűnik: „A i népek parlamentje“, a száz- I milliók békevágyát sum- 1 mázó helsinki találkozó 1 egyhangúlag követeli: min­den kormány mondjon le ünnepélyesen az atomfegy­ver alkalmazásáról, semmi­sítse meg a meglévő atom­fegyverkészleteket, szigorú nemzetközi ellenőrzés mel­lett csökkentse fegyveres erőit, fegyverzetét, győzze le a félelmes és bénító bi­zalmatlanságot. Ezek azok a feladatok, amelyeknek megoldását a helsinki fel­hívás nyomán új erővel, mind határozottabban fog­ják követelni a világ né­pei. HELSINKI MINDENEK­ELŐTT GENFHEZ SZÓL Helsinkiből ,,a világ lelki­ismerete“ üzent a négy nagyhatalomhoz, amelynek képviselői Potsdam óta elő­ször 10 év óta elsőízben i gyűlnek össze kormányfő: találkozóra. Az emberiség ! a mai nemzetközi helyzet- ! ben, ebben a kettészakított világban különösen nagy re- : mériyeket fűz ehhez a talál- 1 kozóhoz. A béke-világtalál-

Next

/
Thumbnails
Contents