Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-27 / 175. szám

NÉPLAP a JL senfi erlekezlei nkíis A genfi értekezlet további sajfovissihangja KOMA Az ANS A hírügynökség közölte Segni miniszterel­nök nyilatkozatát. Segni. a többi között a következő­ket mondotta: „A genfi ér- íekeziet eredményei, véle­ményem szerint rendkívül kedvezőek a béke, a biz­tonság és a leszerelés cél- jónak végleges elérése szempontjából. Olaszország a többi országnál nem ke­vésbé hőn óhajtja a teljes sikert és békére törek­szik . . DELHI A Times Qf India — Győ­zelem című vezércikkében ezt írja: „Ä genfi értekez­let eredményeinek az a mércéje, hogy bár az érte­kezlet a íöproblémákban nem hozott konkrét határo­zatokat, elvezetett az egye­dül előtérben álló megálla­podáshoz, ahhoz a megál­lapodáshoz. hogy végezet­nek a hidegháborúnak es békés eszközökkel végle­ges rendezésre töreksze­nek, bármily hosszadalmas legyen is az. PÄKJZS Edgár Faure francia mi­niszterelnök a France-Soir- nak a következő nyilatko­zatot adta a genfi értekez­let eredményeiről: Nem állítom azt, hogy a Genfben tárgyalt vala­mennyi kérdésben máris megegyezést értünk el. De nincs egyetlen olyan kér­dés sem, amely ne került volna közelebb a megoldás­hoz annak következtében, hogy megvizsgáltuk. Elő­ször is. a Szovjetunió egyetértett velünk annak elismerésében, hogy szoros összefüggés van Német­ország újraegyesítése es az európai biztonság problé­mája között. Másodszor: a Genfben képviselt négy ha­talom kiemelte, hogy kö­zös felelősség terheli őket Németország újraegyesíté­sének kérdésében. Harmad­szor: kijelentettük, hogy az újraegyesítésnek biztosíté­kokat kell magában fog­lalnia valamennyi állam, s köztük különösképpen a Szovjetunió biztonságára vonatkozólag. Negyedszer: a biztonság megszervezésére tett javaslatok végered­ményben elég közei állnak egymáshoz. ötödször: új eszméket vetettek fel a le­szerelést illetően es ezek közül egynek tanulmányo­zását sem vetették el. Ha­todszor: - a négy kormány szükségesnek tartja a Ke­let és Nyugat közötti kap­csolatokat. Én magam eb­ben a kérdésben kilenc pontból álló határozott programot terjesztettem elő, amely azt hiszem — alapul szolgálhat majd a további munka számára, hogy eltávolítsák az egyes országok közötti közele­dést gátió akadályokat. A lap munkatársa meg­kérdezte a miniszterelnö­köt, lehet-e azt mondani, hogy a hidegháború már végétért? Faure így fogalmazta meg ezzel kapcsolatos vé­leményét: — tény az, hogy egy év'óta a föld egyetlen pontján sem folyik háború, bár sajnos, még mindig vannak pontok, melyeken a rendet megzavarják. Egy másik tény — maga a gen­fi taiaiKOzo, V ajuij lehec-e még hidegháborúról beszél­ni, amikor a problémákat a tárgyalóasztal körül vizs­gálják meg és amikor két­ségtelenül megnyilvánul az az akarat, hogy békésen rendezzék őket? WASHINGTON Eisenhower amerikai el­nök hétfőn este a rádió­ban és a televizóban beszá­molt a genfi tárgyalások­ról. Eisenhower ismét han­goztatta, hogy az Egyesült Államok békét akar és rá­mutatott arra, hogy a genfi megállapodásokat sok tü­relemmel kell majd valóra- váltani. „A cél érdekában együttműködésben keit dol­goznunk a Szovjetunióval és minden más néppel“ — íHvj.wÚ hUi A-ifivdlto . . --J. rint nem kell „lekicsinyel­ni a biztos és igazságos béke útján meredő akadá­lyokat, de nincs ok az tl- oátortaianodásra sem. „Ka- mutatott arra, hogy Géni­ben a felek komolyan és gyakran biztosítottak egy­mást arról, hogy az egy­mással való kapcsolatokban az engedékenység és egy jtí- működés új szellemét szán­dékoznak kövefni. ,,Az igazi próbája an­nak, amit Géni eitrt — mondotta Eisenhower — a külügyminiszterek küszö­bönálló októberi értekezle­tén mutatkozik majd meg. Itt jön majd el az ideje annak, hogy mindkét fél részéről határozottan szük­ség lesz engedékenységre és némi engedményekre.“ — Ezen az értekezleten kell majd megtenni az erőfeszí­téseket, hogy a genfi talál­kozón elfogadott áltálán js elveket „tényleges, határo­zott megállapodásokká" változtassák. Beszámolója végén az amerikai elnök kiemelte, hegy a népek békét óhajta­nak, s hogy ez az akarat „nagy nyomásként” érvé­nyesült annak érdekében, hogy Genfben „építő jelle­gű előrehaladást érjünk el és ne csupán megismétel­jük a múlt szomorú, nega­tív látványosságát...” „A magam részéről — mon­dotta — semmiesetre sem becsülöm kevésre azt a hosszadalmas es kimerítő munkát, amelyre még szükség van, mielőtt tény­leges eredményeket lehet elérni.” mint a kínai békebizottság és más kínai társadalmi szervezetek képviselői a Kí­nai Népköztársaság kultu­rális és művészeti életének személyiségei, írók, tudó­sok, a vallási körök képvi­selői, diákok, kínai és kül­földi újságírók vettek részt. A fogadás baráti hangu­latban telt el. PÁRIZS A genfi értekezlet ered­ményei a fő helyet foglal­ták el a hétfő reggeli la­pok kommentárjaiban. — Nincs olyan lap, amely ne hangsúlyozná az értekezlet nagy nemzetközi jelentősé­gét és a feszültség további enyhülésének kilátásait. A Figaro rámutat arra, hogy a genfi értekezlet eredményeként „a helyzet megjavult és új perspektí- vák nyíltak meg.’’ A Populaire, a szocialis­ták lapja, azt a vélemé­nyét hangoztatja, hogy Genfben befejeződött a hidegháború, feltűnt a tar- j tós béke perspektívája.” A j Libertation azt írja, hogy a genfi értekezleten elte­mették a „hidegháborút”. Az Humanité úgy véli, hogy a Genfben elért ered­mények igazolták mind­azoknak a reményeit, akik sohasem nyugodtak bele a háború elkerülhetetlensé­gébe. A lap megjegyzi, hogy mostantól kezdve minden vitás nemzetközi oroblémát „Genf szellemé­ben kell megoldani.“ LONDON Az angol lapok továbbra is nagy figyelmet fordíta­nak a genfi értekezletre. A Daily Mail például ezt a címe tadta a genfi érte­kezlettel foglalkozó közle­ményének: „A béke felé vezető helyes úton.” Ez a cím tükrözi a lapok kom­mentárjainak általános hangnemét. 5?Ugy látszik, épül már a Kelet és a Nyugat között a régvárt híd, — írja a lap. A légkör összehasonlítha- tatlanul jobb, mint azelőtt.” A Times megjegyzi, hogy „a négy kormányfő mind­azt megtette, amit tervbe- i vett.” Mint a Reuter jelenti, londoni diplomáciai körök­ben azt mondják ugyan, hogy a Keletet és Nyuga­tot elválasztó konkrét prob­lémákat — Németország újraegyesítését, a biztonság és a leszerelés kérdését — még nem oldották meg, de mégis hajlandók azt hinni, hogy igazi és fontos vál­tozás történt a nemzetközi politikai légkörben, ami végső soron megteremtheti e problémák megoldásának feltételeit. BERLIN A Die Welt, a nyugatné­metországi üzleti körök lapja, „A genfi értekezlet a Kelet és a Nyugat kö­zötti feszültség enyhülésére vezetett” vastagbetűs cím­mel számol be a négyha­talmi kormányfői értekez­let befejezéséről. A lap „Új kezdeménye­zés” címmel vezércikket közöl. A vezércikk hangoz­tatja, hogy a nagyhatalmak ott vették fel a fonalat, ahol a hidegháború miatt Potsdam után elszakadt. A Die Welt leszögezi, hogy Nyugat-Németország- nak is új politikai kezde­ményezéshez kell folya­modnia, ha nem akarja, hogy az újraegyesítés kér­dése befagyjon. Ide tarto­zik a többi között az oro­szokkal való közvetlen tár­gyalások lehetősége. Aden­auer szövetségi kancellár szeptemberi moszkvai uta­zása megteremthet bizo- nyos előfeltételeket a ?vÖT- ügyminiszterek októberi tat. nácskozágához. Rövid külföldi hírek Róma, (TASZSZ) Július- 23-án megkezdődött Rómá­ban az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak teljes ülése. Luigi Longo, a párt főtit­kárhelyettese beszámolót j tartott „a kommunisták i harca a szabadságért, a | békéért és a balratolódá- sért" címmel. Luigi Longo megállapí­totta, hogy a genfi értekez­let a feszültség enyhülésé­nek új talajára helyezte az államok viszonyát. Olaszország belső hely­zetéről szólva Longo kije­lentette, hogy az ország­ban továbbra is fennáll­nak a mélyreható politikai ás szociális ellentmondá­sok. A kommunista párt fel­adata abban rejlik — mondotta — hogy idejében kezdeményezőként lépjen fel annak érdekében, hogy rákényszerítsék a kor­mányt, vegye figyelembe a belpolitikai és nemzetközi téren beállott változásokat, és megakadályozzák, hogy a kormány a régi úton ha­ladjon tovább. Longo kijelentette, hogy a kommunista párt új po­litikát követel, amely az alkotmány érvényesítésén, továbbá a dolgozókkal szemben a kormány és a munkáltatók részéről al­kalmazott mindennemű hátrányos megkülönbözte­tés megszüntetésén alapul. •* Berlin, (MTI) A Saar­brücken! kormány hétfőn megjelent rendeletében vég­legesen október 23-ára tűz­te ki a saarvidéki népsza­vazást. A saarvidéki kom­munista párt felszólította a lakosságot, hogy a nép­szavazáson utasítsa el a nyugatnémet-francia Saar- egyezmény t, a párizsi egyezmények egyikét. A kommunista párt felhívá­sában hangsúlyozta, hogy az eredményes genfi érte­kezlet után egészen más utakat kell keresni a Saar- kérdés és a német-francia viszony rendezésére. Tokió. Az Associated Pfessnek a japán főváros­ból keltezett jelentése sze­rint Wyman L. Lemnitzer tábornok,, az Egyesült Álla­mok távclkeleti haderőinek parancsnoka hétfőn este közölte, hogy a távolkeleti főparancsnokság és a 8. hadsereg főhadiszállását Japánból hamarosan Dél- Koréába költöztetik át. A főhadiszállás Szöulban tesz. Az amerikai hírügynökség jelentése beismeri, hogy az amerikai katonai vezetők a Li Szin ‘ Man-kormány ké­résére határozták el ezt a lépést. Thomas Mann nincsen életveszélyben Zürich, (MTI). Thomas Marin, akit Zürichben kór­házba szállítottak, tovább­ra is kénytelen az ágyát őrizni, de élete nincsen ve­szélyben — jelenti a Reu­ter. Fegyverrel a szabadságért Igám partigénförtéüef (1) Az öreg templomto­rony órája elkondította már az éjfélt. A hold színié nap­pali fényben úsztatta a fa­lut. Ez a világosság nem volt valami kedvező a parti­zánoknak. Lassan, óvatosan nyomultak előre, minden neszre ügyelve. Csak a tova- surranó harcosok árnyéka, bakancsaik alatt meg-meg- csikorduló vakító vastag hóréteg kelthetett volna gyanút. A jugoszláv parti­zánhadsereg 14. brigádja úgy ereszkedett a falura, mint a köd. A különben na­gyon fontos elővigyázatos­ságra most nem volt nagy szükség. mert biz' úgy meg­kergették a fasisztákat, hogy azok három községen át meg sem álltak. Észak felé menekültek. Petárda békés lakóitól meg nem volt mit tartani Várták a partizánokat. Sej­tették, hogy a karácsony előtti napokban megérkez■ — Te dolgozol? — Alkalomadtán, amikor elhívnak a gazdák trágyát hordani. Lázics és a szlovák fiú csszebar átkozott a fiatal Marczi Alberttal. — Magyarok is vannak a j mi brigádunkban. Ott har-j coliak mellettem a bácsfo-j pólyái ütközetben — tntf- gyarázott Lázics. S töm-1 ről hegyire elmagyarázta, hogyan szabadították fel ezt a falut. Marczi Albert úgy ittaj szavait, mint szomjas föld j a vizet. Még a pislákoló lámpa csavarját is feljebb húzta, hogy jól lássa a fia­tal jugoszláv partizán arcát. — Te is elmész még a Balatonra hintával — mo­solygott Albertre Lázics. A tizenhat, éves fiú mint­ha megértette volna az utol­só mondat jelentőségét. A dikón ülő szlovák fiúra né­zett, aki a fegyverét tiszto­gatta. Felállt az asztaltól és oda ült mellé. Megfogta a géppisztolyt. — Szeretnél te is egy ilyet? — szólt az asztal mellől Lázics. Albert hall­gatott. Csak nézte Lázics mosolygós szemét, aztán a szlovák partizánra tekintett. — Neked is lehet — szólt a zömök hullámos hajú szlovák. — Feküdjünk le, mert ko­rán kelünk — szakította félbe a beszélgetést Lázics. A fáradság gyorsan álom­ba ringatta őket. Albert nem érezte, hogy kemény most az ágya. Álig telt el másfél óra, amikor hango­kat hallottak. Az őrszem ébresztett. Katonás hangok. „Szprém pokret". Albert úgy ugrott fel a fekhelyé­ről, mint aki már katona. Gyorsan felöltözködtek. Az ébresztő felkeltette Marczi nénit is. Gyorsan magára húzta ruháját és a kony­hába sietett. Albert anyjára nézett. A két. partizán ott állt mellette búcsúzásra ké­szen. — Anyám, én is megyek! — Hová, édes fiam?! A fiú a két partizánra te­kintett. Az anya Lázicsra nézett, s könny csordult végig arcán. — Velük — válaszolta Albert. Marczi néni megértette a fiát. Átölelte és csókolta. Elkísérte őket a kapuig. FARKAS KÁLMÁN,' —- .i-uj -I, szerda t Peking, (TASZSZ). Csou’- En-laj, a Kínai Népköztár-!- saság miniszterelnöke jú- 1 lius 25-én fogadást adott a- . helsinki béke-világtalálko­- zón résztvett küldöttségek S tiszteletére. A küldöttségek J a kínai békebizottság meg- 3 hívására érkeztek Kínába. a A fogadáson arab, latin- e amerikai, kanadai, osztrák- és más küldöttségek, vala­Csqii En-laj fogadást adott a béke-vdágfalaNozó részvevőinek tiszteletére maradt meg, amit tegnap| kapott az egyik nggygazdá- \ nál, mert mosott. Szívből \, adta. A vendégek jó étvággyal \ fogyasztottak. Marczi néni , elkészítette a fekhelyet. Al­bert mellett a földön csinált éjszakai pihenőt a két par- , tizán részére. Aztán elkö­szönt. Lázics dominót vett elő. — Játsszunk — szólította meg Albertet. A három fiú letelepedett az asztalhoz. Nem vették észre az idő múlását, csak húzogatták a dominó lapo­kat. Vékony, rövid partizán cigarettával kínálták meg Albertet, aki hosszan el­nézte a szivarkára írt piros 1 ciril betűket. — Szovjet — mondta I Lázics. Albert bizony nem sokat j értett rnég ebből. Csak szív- \ ta és eregette a füstöt. \ j I — Anyád hol dolgozik? ! — érdeklődtek a magyar fiútól. — Hol az egyik gazdánál, hol a másiknál... — Mennyit keres? — Mindig hoz valamit. Hol egy szakajtó krumplit, iIhol meg egy zacskó lisztet. Szerény kis hajlék volt.' A konyhában egy dikón] Marczi néni fia, Albert, szundított. A bakancsok kopogásáraj felriadt. — Vendégek érkeztek — j szolt Marczi néni. A férfikorba serdülő fiú megdörzsöite szemeit, a jö­vevényeket vizsgálgatta. A tizenhat eves fiú végig já­ratta szemét sapkájukon, derékszíjukon, míg végül a nyakukba akasztott gép­pisztolyon pihent meg. Nem győzte bámulni. A két partizán, akik alig j voltak idősebbek nála kél\ évvel, keményen kezet szó-] rítottak vele. — Maradunk egy éjsza-1 kára — mondta Lázics. A szlovák fiú már le isi '. telepedett AÍbert mellé a fadikóra, s valamit magya- i rázott neki. Barátkoztak. ! Marcziné vacsorát készí- j tett. Galusl-át, meg kenye­ret tett az asztalra. Fájt a szíve, hogy csak ezzel tud­ja megkínálni vendégeit. De mit csináljon? Ez is abbo nek. A délceg termetű, I szőke, bará tságos parancs-1 nők, miután meggyőződött j I arról, hogy ,,tiszta a leve-1 gő‘‘, utasítást adott az el-'i szállásolásra. Lázics a fiatal jugoszláv ] partizán tiszt és barna, zö- j mök barátja, a szlovák fiú! elindultak szállást keresni.] — Jó estét marna — szó- j litotta meg Lázics magya­rul Marczi nénit a falu vé­gén, az egyik kapu előtt. A.z asszonyka kezében ke-! nyevet tartogatott. — Jó estét — fogadta a köszönést, s szemeiben örömkönny csillant. Csak I nézte, nézte a két fiatal partizánt, akik rámosolyog- ! lak. Boldogságában el is fe­lejtette a kenyeret átadni. | — Szállást keresünk — szólt Lázics barátságosan. — Maradjanak nálunk — válaszolta vendégszeretően ■ Marczi néni, s már karon i is fogta a két partizánt. Be- -1 kísérte a házba. Marcii Albert, a kisvárdai járási tanács elnöke a jugoszláv partizánhadsereg 14. brigádjának harcosa volt. Kóla és társairól szil e történet.

Next

/
Thumbnails
Contents