Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-24 / 173. szám
4 % C H L A H iSibo Július 24, vasárnap „Magyarország: népköztársaság. A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama. A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé.” Az urak országa ... A dolgozók hazája... A megyei törvényhatósági bizottság tagjai földbirtokosok, grófok, főpapok .Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottsága hétfőn délelőtt két rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés megválasztotta a közigazgatási bizottság ot választásra kerülő tágját Dessewffy Emil gróf, Jarmy Menyhért dr., Nánássy Andor dr., Oichváry Pál és Ujíglűssy Dezső személyeben. (Valamennyien földbir- t{ késok — szsrfc) A/, igazoló választmány új tagjaivá választották Énekes János kanonokot, Groák Lajost, Kcvách Elek dr-t, Krasznay Sándort, Osgyáni Józsefet, Vietórisz Józsefet.. (Felsőszaboics, 1933. jan. 2.) * Diszmagy&ros, kóosagtol- las, disikardos „hazafiak” grófok, bárók igazgatták országot a mnltban. Ke gyetlentil elnyomták a’' igaz hazafiakat, a népet! * „ Választójogunk nem általános, azonban helyes, hogy igy van, hiszen sohasem volt általános és Mi- kecz Ödön dr. igazságügyminiszter hite az, hogy nincs senki, aki ma ilyen irányban tartaná kívánatosnak a képviselők választásának alapját megreformálni.” Nyírvidék, 1941. július 24. * „Az internálótáborok azért szükségesek, hogy azokat, akik konokul ragaszkodnak a szovjet által hirdetett ígéretekhez, kijózanítsák egy kicsit és el- rekesszék őket, mint a romló gyümölcsöt a jók közül.” Nyírvidók, 1941. Országgyűlési képviselő Magasra emelik a dolgozók a május í-i felvonuláson a Magyar Népköztársaság címerét, örömteli, boldog életünk jelképét! Pap történei® „Papnak van egy régi története is. Ez arról szól, hogy hajdan a báró Horváthok, Eördögök, Eróssek uralkodtak a népen. A község mai története nem az urakról szól, hanem a népről és a nép hatalmáról. S ilyeneket lehet Írni: községházát rendeztek be a faluban, tűzoltószertárt létesítettek, csordakutat és lúrott- kutat építettek, apaállat istálló épült, megjavították a legelőt. A nép hatalma ilyen sorokat írt Pap történetébe.” (Néplap, 1950 október 21.) Sztahanovista tanácstagok... „A tiszalöki eröműépítők közül is számosat jelölt a dolgozó nép a tanácsba. A jelöltek között van Huszti Imre és Jónás József is. Mindketten fiatalok. Apjuk néhányholdas szegényparaszt. Szívvel, lélekkel, teljes erejükkel építik a szocializmust. Mindketten egy brigádban dolgoznak és átlagszázalékuk nem volt sohasem 200 százalékon alul. Huszti Imrének újítása is van. (Néplap, 1950 október 17.) I július 18. * „Gróf Dessewffy Ernő a királytelki uradalomban két özvegyasszonyt korbácsolt meg gallyszedés miatt.” * „Tegnap este hat és hét óra között Odeschalchi ioárd Jenő herceg, főrendiházi tag, a Szabolcsban levő katonai ipartelepek parancsnoka, virilis jogon S-a bölcs vár megye törvényhatósági bizottságának tagja, az ország legelőkelőbb főurainak egyike Demecser- ben, a hadügyminisztérium káposztasavanyító irodájában halántékon lőtte magát és nyomban meghalt.. — írja a Nyírvidék 1917 április 5-i száma. Ez azért érdekes hír, mert folytatása is van. A 8.-i lapszáma már elárulja, hogy a „fővárosi államrendőrség nyomozást indított ebben az ügyben.” S a további lapszámok arról tanúskodnak, hogy a herceg mintegy hatmillió koronát sikkasztott a katonai ipartelepeken s ezért lőtte magát főbe. Ám ennek ellenére az űri barátok a május 8-i megyei törvényhatósági oizottság ülésén Ujfalussy Dezső főispán javaslatára jegyzőkönyvben fejezték ki részvétüket a sikkasztó herceg halála miatt. Ez a kép nem díszmagyaros, díszkardos férfit ábrázol, hanem egyszerű paraszt embert, aki cseléd vöt s most termelőszövetkezeti tag. Suszta Sándor ő, a nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezet kitűnő elnöke. A Magyar Népköz- társaság országgyűlési képviselője. * „Elrendelendő volt a fegyelmi eljárás dr. Benrs Kálmán polgármester ellen, mert a nyíregyházi városi lakáshivatal pénztári kezelésének megvizsgálása alkalmával a m. kir. népjóléti miniszter úr kiküldötte megállapította, hogy a lakáshivatal a befolyó lakásügyi illetéknek csak a felét számolja el a kincstár javára... ezenfelül a lakáshivatal szabálytalanul jótékonysági illetéket szed, mely az ügyfélék jogtalan megkárosításával jár ...” (Szabolcsmegye főispánjának véghatározata 1925 június 30-án.) November 20-án azonban a főispán felmentette a vizsgálat alól Bencset, a „lopta-lak” hírhedt építőjét. Kollo a hollónak ... Ä nép szolgálatában... „Árvái Istvánt, a büd- szentmiháiyi Alkaloida fűtőjét is jelölték a járási tanácsba. Eddig is tanácstag volt. Négy éves működése alatt 24 olyan közérdekű javaslatot terjesztett a járási tanács elé, amelyek fontos kérdéseket oldottak meg. Egyik kisgyű- lésen a dolgozók elmondták, hogy egy árpa és egy kukorica darálót kellene lé- ! tesíteni. Árvái István elintézte a dolgot, ma már működik a daráló ...” (Néplap, 1954 nov. 26.) * Sipeki Irén alig 35 éves. A Dombrád Újtelepi Iskola igazgatója. A telepen mindenki szereti. A szülők őt állítják gyermekeik elé példaképnek. Munkáját becsületesen végzi. Ezért jelölték a dombrádi községi tanácsba.” (Néplap. 1954. nov. 28.) HÉTRÖL-HÉTRE Aranyszínű búzakalászokból készült óriáskoszorúval, virággal, színes szalagokkal átkötött lány fejektől tarkítva ment vagy hatvan ember Petneháza utcáján. A szép menet jókedvtől hangos tagjainak arcán az öröm látszott. Mi ez? Lakodalom? — így kérdeztük egymástól, mikor utolértük őket gépkocsinkkal. Kiszálltunk, s aztán megtudtuk: több. sokkal több annál. A munkásruhába öltözött, zsíroskarimáskalapú férfiak. a virágokkal telikezű, éneklő, kötényes nők a mezőről jöttek. Azelőtt vagy félórával hagyták abba az aratást. Elrendezték az utolsó, 1100-ik keresztet, a szövetkezetét, az övékét. Vállrakerültek a kaszák, kézbe a sarlók, mégegyszer szétnéztek az életet adó földeken, amelynek nagyrésze a szántás utáni friss illattól volt terhes és igy álltak egy percig. Emlékeztek. Gróf Dégenfeldet, vagy valamelyik más földesurat sújtotta terhes tekintetük, azért, hogy soká — nagyon soká bitorolták ezt a drága földet. Egy percig tartott ez csupán, s aztán újra mosoly ült az arcokra. Megelégedés. Elindultak zárt sorokban és rázendítettek; „Búza, búza, de szép tábla búza..." Az öregebbek is tele torokkal harsogták a dalt, a friss esti szellő tovább játszott vele és vitte, egyre vitte az éneket. Ahogy a faluba értek, megteltek a házak előtti kispadok, a kapukban mint a lakodalmasokat nézték őket az egyéniek. ök pedig a tanácselnökkel, a községi párt- és népfrontvezetőkkel az élen úgy feszítettek, olyan büszkén. egyenesen tartották magukat, hogy a nézők lássak; A Szabad Föld Termelőszövetkezet derék, munkától edzett, öntudatos tagjai ülik most a magyar paraszt legnagyobb ünnepét. A dal, amelyre most kezdtek is, ezt segítette kifejezni; „Tengernyi a búza, izmos a karunk, Kora hajnaltájban vígan aratunk ... * * „Problémáim túlnőttek rajtam, az egyszerű embe- ren. — irta búcsúlevelében az öngyilkos tisztviselőjelölt, az ifjú magyarság egyik tagja, Kováís Antal. Megállunk koporsójánál és kérdezzük, miért kell az elméletnek, az intellektuális világ színes játékának, a gondolatszférák komplikált világának úrrá lenni a fiatal életen, az „egyszerű“ emberen? Csak az egészséges, összhangzatosan fejlesztett lelek lehet boldog, csak a szeretet embere teremt harmóniát lelkében. A lélek csendje és békéje, a hit kegyelme és ereje ad szárnyát. Minden élő tanuljon meg élni, a betű ölhet, ha az intellektus gőgös uralma megfojtja bennünk az embert.“ (A Nyirvidék 1938 március 6-i számából.) Nem ismertük Kováts Antalt. Most olvastunk alő- ször szerencsétlen életének derékbatört pályájáról. Annyit tudunk róla, s ezt szintén a Nyirvidék jóvoltából, hogy az állástalanság, a diplomával rendelkezők szomorú, akkoriban sokakat fojtogató sötét árnya, a bizonytalanság, az élniakarás. a biztos napi kenyér, az egzisztencia voltak a problémái, amelyek „túlnőttek rajta“. S most nem akarok, felesleges lenne vitába szállni a Nyirvidékkel. Mindenki láthatott diplomas orvost, mérnököt kezében havaslapáttal, állástalanul ődöngeni az utcán. Hiába volt a hit kegyelme, azzal nem lehetett jóllakni. Kováts és a többi ezer és ezer Kovátsok ebből nem vehettek maguknak télikabátot, családot sem tudtak alapítani. Csak a biztos, szabad alkotómunka az, amelyik felszabadíthatja az embereket, amely kenyeret, ruhát, magasabb kultúrát ad a fiatal nemzedéknek, a mi fiatalságunknak. Ezt ezer és ezer szabolcsi, szatmári fiatal tudja bizonyítani, akinek már nincsenek és nem is lesznek ilyen problémái, akit tárt karokkal fogadnak az iskola elvégzése után az üzemek, földek, hivatalok. K. J. Városiak falun Javában folyik a legszebb és legnehezebb paraszti munka, az aratás, az élet betakarítása. Önkéntes aratóbrigádok sietnek a dolgozó parasztok segítségére. Ilyen aratóbrigád alakult a nyíregyházi Kiskereskedelmi Vállalatnál is. Ök a napkori Üj Világ termelőszövetkezetet keresték fel. Régi keletű már a vállalat és a termelőszövetkezet közöti barátság, az adminisztráció dolgozol rendszeresen látogatták a szövetkezetei, segítettek a helyi adminisztrálásban, könyvelésben. Kiss János elvtárs, a főkönyvelő helyettese, szakmai tapasztalatait átadta a szövetkezeti könyvelőknek. A szakszervezeti bizottság egy íróasztalt ajándékozott az Új Világ irodájának. Most a termény betakarítás idején pedig zsákokat kölcsönzött a vállalat a zavartalan munka biztosítása érdekében. Az elműt hetek egyikén újra kint jártak a szövetkezetben a vállalat képviselői. Czuczor elvtársnő és Bállá elvtárs. Orosz Antal, a szövetkezet elnöke panaszkodva fogadta őket. Elvtársak, nyakunkon az aratás, és nincs elég munkaerőnk. Néhány percig tanácskoztak, aztán megsllapodtdk abban, hagy másnap reggel egy aratóbrigád ér. kezűt a szovziiiczetzc, -készítsék elő a kaszákat, a sariókat. Még aznap felkeresték a nyíregyházi Kisker, boltokat Czuczor és Bállá elvtársak. Önkéntes jelentkezésre szólították fel a dolgozókat: Gyertek aratni! Egyszóval mire elérkezett a kitűzött időpont, csütörtök reggel 32 vidám ember, férfi és nő találkozott a nyíregyházi állomáson és szállt fel a Napkor felé induló vonatra. Az itt- honmaradottak pedig vállalták, hogy kettőzött erővel dolgoznak, önként helyettesítik a falura menőket. A szövetkezeti tagok már régi ismerősként üdvözölték az érkező aratóbrigádot. Mit szaporítsuk a szót, a barátság fonalát ez az egy nap még jobban megerősítette. A brigád 10 hold búzát vágott- le. Kévét kötött és keresztelt. Habzsuda Béla, a Kiskereskedelmi Vállalat dolgozója.
