Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-29 / 125. szám
4 NÉPLAP 1955. MÁJUS 29. VASÁRNAP a ílwieából Uaxatéd Kedves ismerőssel találkoztam a napokban. A Szülészeti Klinika osztályvezető szülésznője tért haza egyéves koreai tartózkodás után Debrecenbe. Koreai útjáról, élményeiről, tapasztalatairól készségesen válaszol kérdéseimre. Hogyan került ki Koreába? M ár 1951-ben ki akartam menni, de altkor szülésznőt nem) vittek. 1953 őszén ismét' jelentkeztem. Vágyam teljesült, jelentkezésemet elfogadták és 1954. januárjában a moszkvai gyorssal elutaztunk. Moszkvában öt felejthetetten napot töltöttünk, maid a minden kényelemmel berendezett transzszibériai expresz- szel hétnapos utazás végén megérkeztünk Mukdenbe, ebbe az élénk forgalmú kínai városba. Innen aztán már hamar eljutottunk Koreába. Milyen a magyar és a koreai orvosok kapcsolata? 9 |tn, a VI. önkéntes magyar E egészségügyi delegáció tagjaként érkeztem Koreába. Három hónapot töltöttem a azongrimi kórházban és kilenc hónapot a szarivoni Rákosi Mátyás kórházban. Koreában igen nagy munka hárult reánk. Egyrészt elláttuk a kórházi szolgálatot, másrészt megszerveztük és végeztük a koreai egészségügyi dolgozók szakmai továbbképzését. Én négy koreai ..nővéremet“ neveltem szülésznővé. Megtanítottam őket a szülészetben előforduló legfontosabb gyakorlati tennivalókra, de elméletileg is továbbképeztem őket. Koreában a háború nagyon tönkretette az egészségügyi intézményeket. Kevés meg az orvos, nagyon sok orvos vesztette életét a ‘háborúban. Jártunk ki házakhoz is szülést vezetni. Eközben lett nevem is egy kedves félreértés tárgya. „Nővéreim“ „Ági mamának“ hívtak. Ezt meghallották a szülőnők: is. A mama szót hamar átvették és megértették. Az Ágival volt a baj. Égi — koreai szó — magyarul gyereket jelent. Azt gondolták, hogy én foglalkozásomnál fogva gyerekei világrahozó mama vagyok és az Ági csak az égi szónak az elferdítése. Nehezen sikerült meggyőzni őket arról, hogy az Ági Ági és nem égi. Nagyon sok háborús sérülttel, rokkanttal és háborús nélkülözések következtében megbetegedett emberrel találkoztunk. A rendes lövedékek, bombák mellett különösen az amerikaiak által ledobott napalm-bombák okoztak elsősorban fedetlen testrészeken (arcon, kézén) csúnya, marási sérüléseket, hátrahagytak torzító hegeket. Hogyan folyik az újjáépítés Koreában? S smeretes, hogy Kínát és Koreát a Jalu folyó választja el egymástól. A kínai határállomás Antung, a folyó egyik partján fekszik, élénk forgalmú rendezett kínai yáros. A folyón áthaladva megérkeztünk Szinidzsu- ba, a koreai határállomásra. Elszorult a szívünk és nem tudtunk ■sokáig szóhoz jutni az elénk táruló látványtól. Mindenütt rom és rom. Egy ép ház nem volt. Az ostrom utáni Budapest állapota semmi volt ehhez képest. A hegyek közül elcsigázott emberek bújtak elő, akik eddig földbe vagy barlangba vájt odúkban húzódtak meg. De másutt sem láttunk egyetlen ép várost, vagy falut. Koreára valóban áll az a mondás: „Kő kövön nem maradt“. Azonban a romok mellett sok helyen már folyik az újjáépítés Különösen a főváros, Phenjan épül gyors tempóban újjá. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok sokoldalú segítséget nyújtanak a koreai népnek. Anyagban, gépekben, tervezésben, tanításban, szaktudásban stb. Példaként említem, hogy minden népi demokratikus ország tart fenn kórházat Koreában. Beszéljen az elvtársnő a koreai emberekről — kértem ezután. A z emberek megérkezésünk idejében még nagyon fáradtak, legyengültek, éhesek voltak. Ennek ellenére nagy lendülettel fogtak a romok eltakarításához és az újjáépítéshez. Végtelenül szorgalmas a koreai nép. Szinte meghatott bennünket a szeretetnek, a ragaszkodásnak az a foka, mely Kim ír Szén elvtárs, a Koreai Munkapárt főtitkára, s a párt Központi Vezetősége iránt megnyilvánul. Határtalanul bíznak a pártban. Pártunk Központi Vezetősége ez év elején határozatot hozott, hogy a Néplap július elsejétől nagyobb formában, új köntösben jelenjék meg. A Néplap július 1-töl kezdve nem öthasábos, hanem hathasábos oldalakkal jelenik meg, több olvasnivalóval, s a jelenlegitől egy hasábnyival nagyobb terjedelemben. Az új Néplap olyan nagyméretű lesz, mint a régi Szabad Nép, vagy mint a jelenlegi Szabad Ifjúság és Szabad Föld. Az új formára való átállás azonban nem egyszerű, szinte egyik napról a másikra megoldható feladat. Igen sók bonyolult technikai előkészület szükséges megvalósításához. A munka már egy hónappal ezelőtt megkezdődött, amikor a régi rotációs gép lebontásához fogtak, aniit már azóta el is szállítottak Budapestre. A régi gép helyén azonban olt áll már az új, sokkal gyorsabb, nagyobb teljesítményű rotációs gép váza, amely ha elkészül, óránként képes 96 000 újságot kinyomni. Addig is, míg elérkezik július elseje, átmenetileg egész kis teljesítményű, óránként 3600—4000 példányt nyomó rotációs gépen nyomják a Néplapot. Éppen ezért kérjük kedves olvasóink szíves elnézését, hogy ha a lap érkezésében zavarók vanntík. Az új gép indulása Után ezejc a zavarok teljesen kiküszöbölődnek, és kedves olvasóink rendes időben leap}dk meg a Néplapot. Közöljük, azt is, hogy a lap terjedelménél; növekedése ellenére sem emelkedik a számonkénti és előfizetési ára. Kórházunk két koreai dolgozójának esküvője. A fiatal férj napalmbomba sérültje. Arcán több helyen kimart, torzító hegek maradtak vissza, ezért kénytelen szemüveget viselni. Nagy volt az emberveszteség a háborúban. Az emberek nagyon szeretik egymást, és segítene« egymásnak, ahol csak tudnak. Egy megkapó példa : az egyik koreai ápolónőt a mi kórházunkhoz helyezték. Lakása nem volt. Erre az egyik takarítónő rögtön felajánlotta, hogy nála elállhat, van hely. Hogy mennyire volt hely, az hamarosan kiderült. Az ápolónő egy picike szobában lakott apjával, anyjával, férjével, három gyermekével és egy ápolónővel. Az új ápolónő megérkezésekor mindenki összébbhúzta magát öt-tíz centiméterrel, s volt hely. Becsületességük közismert. Egy alkalommal összeragadt papírpénzzel fizettünk és többet adtunk oda. A kereskedő léleksza- kadva hozta utánunk a különbözeiét. Mohón szívják magukba a tudást, s nagyon hálásak minden tanító szóért. Számtalan példát láttunk erre vonatkozólag. Gyerekek romos téglát vittek fejükön az iskolába, két-két téglárr 7 tették a padokat és úgy tanulta^ ‘ Másik példa : Késő éjjel észrevettem, hogy a kórház egyik szobájában még világ van. Ódámon tem, s nyolc kis koreai ápolón’' pillantottam meg gyékényen ül ve, gyertyafény mellett tanuló közben. Voltak kórházunkban koreai orvosok is, akik részt vettek í szakorvosaink által vezetett továbbképzésben. Egyik éjjel égés; napi fárasztó munkája után a ko- |. real tüdőgyógyász orvosi szak- , ’ könyvünket másolta kézzel, min! ■ a középkorban az íródeákok, 1 • Sokan tanulnak magyarul. Van, aki oroszul tanul meg, önszorgalomból az orosz nyelv segítségével magyarul. Furcsa volt megbarátkozni egyes koreai szokásokkal. Például náluk nincs ágy. Gyékényen alusznak, párnákon ülnek, beszélgetés, piaci árusítás közben guggolnak. Gyermekeiket sokszor hátukon ruhába kötve hordják az asszonyok. A szobába cipővel belépni nem lehet. Furcsa volt a koreai zenét is megszoknunk. Táncuk művészi, csaknem teljesen balett. Eleinte meglepett bennünket az is, hogy társaságban egv-két ember hirtelenebb mozdulatunkra arca elé kapta kezét. Aztán megmagyarázták, hogy a hosszú japán elnyomás glatt sokszor arcul korbácsolták őket, s ezt a védekező mozdulatot még nem tudták teljesen elfelejteni, még kísért a múlt. Milyen kapcsolatban voltak a koreaiakkal ? N agyon szerették a magyarokat Koreában. Kórházunknak egész Koreában jó híre volt. Megtörtént olyan eset Is, hogy 80 kilométerről négyen, kézihordágyon hoztak beteget, csakhogy nálunk kezeljék. Az egy év letelte után alig akartak bennünket elengedni. Sírtak, könyörögtek, hogy maradjunk még, nagyon a szívükhöz nőttünk. Erejükön felül rengeteg ajándékkal leptek meg bennünket. Az ajándékok szobám tekintélyes részét betöltik. Megígértük, hogy továbbra is segítségükre leszünk tanácsainkkal. Azóta is levelezünk koreai „növendékeinkkel“. Hazafelé lövet örömmel láttuk. hogv az élet kezd visszatérni koreai 1alvakba és városaikba, sók gyár dolgozik már, a földéket gondosan megművelik, a szinidzsui határállomás sem a régi már, új épületek emelkednek a mindent elborítani látszó romok 1között. JUHÁSZ LAJOS a megyei tanács A Hajdú-Bihar megyei Tanács pénteken rendkívüli tanácsülést tartott, amelyen megtárgyalta a megye 1954. évi költségvetési zárszámadását, 1955. évi költségvetést, valamint az egészségügyi osztály jelentését az egészségügyi szervek és intézmények felkészüléséről — a nyári járványos betegségek megelőzésére. Résztvett a tanácsülésen dr.Vilman Gyula az Egészségügyi Minisztérium képviseletében. A tanácsülés napirendjéhez sokan szóltak hozzá, s a felszólalók köszönetüket juttatták kifejezésre pártunknak és kormányunknak azért, hogy egyre nagyobb gondoskodás történik a lakosság szociális és kulturális szükségleteinek kielégítésére. BÁBSZÍNHÁZ A Ludas Matyi bábszínház Kossuth u. 51. szám alatti helyiségében ma 4 és 6 órakor újra előadást tart. Műsorán a Kiskacsa és Ludas Matyi szerepelnek. A bábszínház a továbbiak-- ban is mindig szombaton és vasárnap tartja előadásait és várja a gyermek és felnőtt látogatókat. A történetek különösen gyermekkacagtatók, de mindenki egyforma derűvel és kedvvel nevethet a bábok sokszínű játékán, akán a 4 órai, akár a 6 órai előadáson. IZSÓ MIKLÓS EMLÉKEZETE Nyolcvan évvel ezelőtt, 1875. május 29-én halt meg Izsó Miklós, a magyar kritikai realista szobrászat úttörője. S zegényparaszti családból született Disznőshor- vátiban 1831-ben. Eleinte mint köfaragólegény dolgozott, de már korán feltűnt kitűnő mintázókészségével, remek realista formaérzékével. Sikerült külföldre jutnia: Becsben, majd Münchenben tanult s első remekművét, a „Búsuló juhász“-t is Münchenben készítette 1802- ben. Ez a mű, a magyar paraszt első realisztikus ábrázolása újkori művészetünkben. A nernzet- tipró Bach,korszak alkonyán készült műve nemcsak az elnyomott szegény parasztságot, de «z egész magyar nemzetet jelképezi. Mély szomorúság, de ugyanakkor öntudat és magabiztos erő árad belőle. Bár egyes néprajzi „kellé- kei“-t talán ma kissé »prólékosoknak érezzük, mégis közel 100 -iztendő távlatából is, Izsónak ez a műve szob- rászatunk egyik legér- ■ékesebb haladó hagyománya. .Őszinte, igaz magyarságát kora is felismerte s Pesten nagy sikert, aratott. Izsó másik rokonszellemű műve a „Szoptató anya“, már szenvedélyesebben fejezi ki az elnyomott nép fájdalmát. De a magyar népélet vidám arcát is megörökítette Izsó: táncoló parasztokat ábrázoló alakjai felszabadulást jelentenek a korábbi klasszicista szobrászat hűvös merevségéből — friss népi való- ságszemlélet felé. D e Izsót a magyarság, . a magyar kultúra nagy előre mutató egyéniségei is nagyon érdekelték. Megmintázta Arany Jánost, Egressy Bénit, Eötvös Józsefet. A kiegyezés után meginduló kapitalista fejlődés — s a viszonylagosan szabadabb nemzeti élet — lehetővé tették, hogy Debrecen városa — régi álmát megvalósítva — szobrot emeljen Csokonai Vitéz Mihálynak. Az első terv (amelyet a Kollégium őriz) Csokonai igazi arcát mutatta: a törékeny testű, de az alkotás lázában élő nagv poétát. Ezt az eredeti életszerű tervet — amelynek sokszorítása a ma sürgős művészi feladata volna! — a cívisek méltatlannak tartották Csokonaihoz, s ezért meg kellett változtatnia. Még Szűcs István akadémiai lev. tag, a város történésze is azt írja a kész műről, hegy a költő „vonásait Izsó, az eredeti éppen nem szép vonások után tapintatosan idealizálta anélkül, hogy a felis- menhetőséget megnehezítette, vagy a hűség ellen vétett volna“. A szobor leleplezése 187b október 11-én rjagy ünnepélyességgel történt, a Magyar Tudományos Akadémia is képviseltette magát. Szűcs István így emlékezik meg: Í n z a nap öröm és \j lelkesedés napja volt Debrecenre nézve, annyival inkább, mert e város nemcsak Csokonait mondható szülöttjének, hanem azon önérzettől is át lehetett hatva, hogy a szobrot saját maga ereiével áhította fel, idegen segítség nélkül, erős akarattal ernyedetlen buzgóén gból.“ A Csokonai szobor volt az utolsó nagyarányú alkotása Izsónak, melynek leleplezését még megérte. A szegedi Dugonics szobrot és a budapesti Petőfi szobrot már nem fejezhette be. A Petőfi szobor kis égetett agyag (terrak.Qiía) vázlata mutatja, hogy mennyivel szebb, kifejezőbb, eszmeileg elmélyültebb lett volna ez a mű, mint a Huszár Adolf által elkészített alkotás. Ez valóban a „lánglelkű“ Petőfit ábrázolta, akinek arcán a hazaszeretet szenvedélye izzik. De ezt a ter- yet a nagy magyar szobrász már a súlyos betegség lázában égve készítette. Nyolcvan évvel ezelőtt ugyanaz a betegség végzett vele, ami Csokonait s Tóth Árpádot és sok más nélkülözések közt élt magyar zsenit is elpusztított: a tüdőbaj. A széiesvállú, szálfaerős embert sok fiatalkori nyomorúság, éhezés és hontalanság kettétörte. De művei ma talán még élőbbek és hatékonyabbak, mint keletkezésük idején, mert most méláz egész dolgozó nép kincsévé váltak. Kádár Zoltán dt-f köntöik&L j derük trug. A NÉPLAP Rendkívüli tanácsülést tartott
