Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-29 / 125. szám

1955. MÁJUS 29. VASÁRNAP NÉPLA? ( A NÁDUDVARI ) GÁZMEZŐ FÖLÖTT Püspökladánytól robogunk Nádudvar félő. Alig bukkanunk ki az utolsó ladányi ház mögül, máris messzire, kimagaslón, büszkén és uralkodón mutogat­ják magukat az óriás) fúrótor­nyok. pzelőtt egy évvel még egy volt a nádudvari nagy legelőn belőle, most már 11 fúrótornyot számolhat meg az ember. Nagy izgalommal várom, hogy közelebb juthassak egy-egy fú­rótoronyhoz, 'hogy megismerjem az olajbányászok munkáját, s azt a csodálatos világot, amelyben benne élnek ezek az emberek, 'akik az óriási vasszerkezetek kö­zött még óriósabbá nőttek. A VI-os fúrótorony az első ál­lomás, s ahogy kilépünk a ko­csiból, magas, szélesarcú, szél­cserzett, szélesvállú emberrel ta­lálkozunk. Jő szerencsét! •— köszöntéssel fogacj bennünket. Szűcs László elvtárs, Kossuth- díjas főfúrómesternek, a nádud­vari fúrások s az egész olajku­tató szakmának egyik kiváló is­merőjének a kezét rázom. Rögtön magyarázni kezd ... A VÍ. torony éppen leszerelés előtt áll, mert már ezen a he­lyen elvégezte munkáját, a má­sik helyre telepítik az egész be­rendezést. Közben tartálygépkocsik jön­nek, mennek, nyersolajat — úgy­nevezett pakurát — szállítanak fűtőanyagnak a kazánokhoz, amelyek gőzt fejlesztenek a fú­ráshoz. Úgy egyszeri látásra azt iünn® a laikus, hogy ez a munka azo­nos egy kútfúrással, csak ami­kor egyre közelebb ér hozzá az ember, akkor döbben a méretek, az arányok láttán. A vastraver­zekből összeállított fúrótorony 42 méter magas, amelynek 200 tonnát kell elbírnia aJhhoz, hogy a sokszáz és ezer méterre le­menő fúróberendezést elbírja. Az egész fúróberpndezés mindössze 150 tonna. A csövek, amelyek a föld gyomra felé haladnak, 60 tonnát nyomnak, de ezt .olyan rendszerű csigasorral mozgatják le-fel, hogy a húzása 17—20 tol­nára csökken, Szédítően hat az, amikor alulról belenéz az ember az óriási csigasorba. amely né­hány szál drótkötélen leng a föld felé, magán tartva a fúró- csövek -száz és száz méterpit. Az alsó csigasorból óriási ho­rog lóg ki, amely tartja ezt a terhet, s az úgynevezett öblítő­fejjel köti össze a fúrócsövek so­kaságát. Érdekes, nagy kehely alakú vasöntvény ez az öblítő- fej, amelyen keresztül magas- nyomású szivattyúk szállítják a mesterséges — vegyi — úton elő­állított iszapot. Ez az olaj sima­ságé, világos szürke iszap azért szükséges, hogy keringjen a fúró csöveken keresztül egészen a fú­rófejig, hogy hűtse a berende­zést és meggátolja a csövek be­szorzását. Kevesen tudják, hogy nemcsak a fúró forgásától jön létre melegség lent a föld gyom­rában, hanem a természet csodá­latos titkait feltáró tudomány már azt is megállapította, hogy minél lejjebb megy a föld gyom­ra felé a fúró, annál nagyobb hőséget talál. 1500—2000 méter mélységben már száz fokot is meghaladó hőség van. Elképzelhető, hogy milyen hőálló fém szükséges ahhoz, hogy eb­ben az állandó temperatúrában ne deformálódjon, ne veszítse e! eredeti szilárdságát. Nemcsak fent, a fúrótorony padozatán félelmetes az ácsprgás, hanem körülötte járkálni sem valami kellemes. Nem kellemes, de igen, igen érdekes. S ahqgy én rövid Idő alatt ta­pasztaltam, az itt folyó munka technikáját, irányítását és biz­tonságosságát, rájöttem, hogy az általam eddig ismert munkafo­lyamatok közül talán itt van legnagyobb szükség a maradék­talan szakképzettségre, a figye­lemre, az emberi éberség maxi­mumára. És röviden hadd beszéljek még arról is, hogy milyen szállító­eszközök szükségesek ezeknek a berendezéseknek mozgatásához. Gépkocsi szörnyeteg mellett állok. hirtelen meg ’ sem tudom fogal­mazni magamnak ennek a jár­műnek felépítését, méreteit, mert még én ilyet sohasem láttam. Éz a lapos, az utolsó alkatrészig is acélból és vasból készített gép­jármű úgy veszi fel hátára egy csörlőberendezés segítségével az óriási sztalinyec traktorokat, vagy a 17 tonnás fekvő kazáno­kat, hogy emberi kézzel hozzá sem kell nyúlni: A technika vív­mányának nagyszerű alkotásai ezek. Azt is (hadd áruljam el, hogy világhírű magyar újítás is született már az olajbányászok körében. Egyszerű és mégis szin­te felmérhetetlen jelentőségű az, hogy eddig ismeretlen módon a nagy erejű sztalinyec traktor fa­rára szerelt csorlőherendezéssel és utána épített szállító kocsival újra, szinte rohamléptekben fej­lesztették előre az olajbányászat technikáját. Szégyen ide, szégyen oda, de az a rendkívül komoly szer­szám, amiről az imént beszél­tem, most nem tud működni. Már hetek óta nem tudnak be­szerezni négy köbméter tölgyfa­gerendát, amelynek darabonként 5 méter hosszú és 15 centiméter vastagnak kellene lenni. Rögtön arra gondoltam, amikor pa­naszkodtak ezek az emberek — akiknek ‘ gátolja munkájukat négy köbméternyi tölgyfa hiá­nya — hogy itt nagy segítséget nyújthatna a Debreceni Erdő­igazgatóság. Kérjük is meg őket — ezen hasábokon keresztül hogy tegyék lehetővé az olajbá­nyászoknak a gyors és zavarta­lan munkát s küldjék el a nád­udvari gázmezőkhöz ezt a négy köbméter tölgyfát! Most még mindössze 10—11 fúrótorony működik a nádudvari nagy legelőn egymáshoz 1—2—3 kilométernyi távolságra, de el­jön az idő, s nem is olyan soká, hogy ahol most tápláló víz hul­lámzik a rizsföldek gátjai között, nem is évek kellenek hozzá, fúró­tornyok erdeje lepi el a nádud­vari nagy legelőt. S a föld gyom­rából egyelőre még felmérhetet­len, sok-sok millió köbméter ol­csó gázt hozunk felszínre. Ezzel is előbbre vigyük népünk jólé­tét, s messze-messze, talán Nád­udvar, talán Debrecen gázaiba, üzemeibe, de lehet, hogy még messzebb tájakra viszi majd a távvezeték a gázt, hogy világítson, hogy melegítsen, hogy energiát adjon. Itt is látszik, hogy a szocializ­mus csodákat művel. Az egykori kis elmaradott országban ma ilyen műveket alkot a felszaba­dult mérnök, munkás és paraszt, s ilyenkor csodálkozik el az em­ber, hogy milyen gazdag ez az ország, s milyen gazdaggá lehet tenni, csalk a kincseket ki kell bányászni, örülünk annak és na­gyon várjuk, hogy az itt dolgozó emberek vágyai és tervei siker­rel járjanak s kívánjunk hozzá bányász köszöntéssel: Jó szeren- csét! FABIAN SÁNDOR. AZ iL AVULT NORMÁK gátolják az életszínvonal tartás emelkedését Sok szó esik mostanában a normákról, mert igen sok elvűit, módosításra szőrül. A technika állandóan fejlődik. Uj, moder­nebb gépek segítik munkánkat. Számos újítást alkalmazunk, de a norma legtöbb esetben a régi marad: így emelkedik ugyan a kereset, de nem emelkedik a apunka termelékenysége. Pedig a munka termelékenységének emelése nélkül elképzelhetetlen az életszínvonal tartós emelése. Ráadásul az elavult normák még egy üzemrészen belül is nagy kereseti aránytalanságokat idéznek elő. Nálunk például a köszörűsöknél sok vitára ad okot az, hogy az LZ köszörűgépen jól dolgozó szaktársak havi átlagteljesít­ménye — a legutóbbi negyedévet véve alapul — 18Q—205 száza­lék között mozog. Keresetük eléri az 1400 forintot. Viszont ugyanazt a munkát más géptípuson elvégző dolgozó átlagteljesít­ménye csak 141 százalék és fizetése 1000—1050 forint. A mpnka és feltételei teljesen azonosak, csak a gép típusa más — mégis ekkora az aránytalanság. Mi a hiba oka? Az, hogy nem módo­sították az LZ típusú gép normáját a technika 'fejlődésének meg­felelően. Nem lehet tovább engedni a normák lazítását az indokolat­lan pótidők megadásával sem. Azt tapasztaltuk, hogy egyes szaa- társak visszatartják a teljesítményüket, amíg pótidőt nem kap­nak a munkadarab megmunkálására. Pótidő nélkül még a 100 százalékot sem érik el, a pótidő megadása után pedig egyszeri­ben 170, sőt előfordult, hogy 230 (!) százalékot teljesítettek. Eré­lyesen fel kell lépni az ilyen káros mesterkedések ellen. Csak alapos körültekintés után, igazán indokolt esetben lehet pótidut utalványozni. Mielőbb módosítani kell az elavult normákat. Egyrészt azért, hogy megszűnjenek a kereseti aránytalanságok, másrészt azért, hogy biztosítsuk a termelékenység állandó emelését. Magyar Rezső 'köszörűs, Gördiilöcsapágygyár. Hírek a vas- és lémgyíiitési versenyről Soha nem volt ilyen lelkes vas- és fémgyűjtési verseny a fiatalok között, mint most. A lelkes hulladékgyűjtés ered­ménye, hogy a Hajdú-Szabolcs megyei MÉH Vállalat az or­szágos versenyben vasgyűjtés­ben első, fémgyűjtésben nyol­cadik helyen áll a megyék kö­zött. Az üzemeik közül az Erőmű 20 tonna vasat, a TIT ÁSZ iO tonna vasat, 700 kg színesfé­met, a Tatarozó Vállalat 15 tonna vasat, az Orvosi Műszer- gyár 1800 kg színesfémet, a Malomipari ES több, mint 2 vagon vasat adott népgazdasá­gunknak. Az általános iskolák úttörői á lakásokba kopognak be. A Dimitrov utcai Általános Isko­la II. b) osztályának pajtásai László Ferencné tanítónő ve­zetésevet egy nap alatt 4 má­zsa vasat és 10 kg rongyot gyűjtöttek össze. A Biharke- resztesi Általános Iskola növen­dékei egyenként 17 kg vasat szedtek össze. A Petőfi Sándor Általános Iskola Szilágyi De­zső, Hajdú Elek.és Szobosz'ai János úttörőkből álló brigádja 8 mázsa vasat gyűjtött eddig. Az eredmény a legkiemelke­dőbbek közé tartozik. A yjdéki iskolák közűi a hajdúböszörményi általános is­kolák értek még el szép ered­ményeket, 124 mázsa 73 kg vas­hulladékot gyűjtöttek. Az úttörők jó munkájának ellentéteképpen a középiskolák ifjúsága jó formán semmit nem tes? a vas- és fémgyűjtésért. A Cementáruipari Vállalatnál januárban igen sok volt a be­tegek száma. Kétségtelen: ez nagyon nagy veszteséget jelen­tett a vállalatnak és a dolgozók­nak is a betegeskedés. Ü ZEMI BALESETBŐL eredő betegség ebben az évben kettő-három volt. Ezek közül egy, B. Kovács Sándor Hangyás u. 21. szám alatti lakos balesete elég súlyos. Kézroncsolódás miatt több point két hónapja be­teg. Ennél á vállaltnál sok az olyan beteg, akj két-háropi nap alatt „meggyógyul“. A beteglá­togatók győződnek meg aztán arról, ki az igazi beteg. Csalá­soknál a törvény szigorát alkal­mazták, s igazán eredményesen. A betegek száma egyre csök­ken. Pillanatnyilag kilenc debre­ceni .dolgozó beteg a Cement- áruipa rínál. Hadházi Arpádné elvtársnő­vel ellenőrző körútra indultunk. Nyolc beteget meglátogattunk. Pfeifer Mária járó beteg, Hadházi utca 5. szám alatt la­kik. Az udvar hátulján, udvar­ra nyíló szobácska a beteg ott­hona. Az ajtón lakat, nincs itt­hon senki. Hm ... A járó beteg ..kijárási ideje“ (8—11-íg orvosi kezelésre mehetnek a járó be­tegek) rég elmúlt. Dél felé jár az idő. Ä házfelügyelőtől ka­punk felvilágosítást, hogy a be­teg elment még reggel. Ki tud­ja hova . .. Nagy II. László, Homok utca 22 Itt nagy meglepetés vár Ellenőr síi h őr ni on dAjij, lidujlátö(jatóna! bennünket. Az udvarban lakók: Tacsiék, Kállaiék színét sem ’látták udvarukban ilyen nevű egyénnek. Nem lakik Nagy II. László a Homok utca 22. szám alatt. g zöke Andráshoz ígve- kezünk most mát' az Ár­pád tér 3 alá. Zárt ajtók. — Bandi bácsi — tudjuk meg a szomszédék kisfiától — elme'nt a borbélyhoz, ide az Árpád tér­re. Nyomban megkeresni indu­lunk. Tóth Pál borbély az ajtó­ban áll. Tőle tudjuk meg, hogy Szőke András a Csonka utca sarkára, szövetkezeti fodrászat­ba jár. Elmegyünk oda is. Nincs. Nézzünk be a „Sáőllőskertbe“, hátha betért egy pohár sörre. Ott sincs. Ej, haj ... Ezek a betegek rászolgálnak a „járó“ jelzőre ... ! Mónus Máriát Irén utca 10 szám alatti otthonában találjuk meg. Éppen a kertet ássa. A csi­nos, erőtől duzzadó 16 éves kis­lányka mosolyogva mondja el, hogy teljesen jól érzi magát. Kezében a nvilallások meg­szűntek. Fürdőbe megy né­hányszor, s hétfőn ismét dol­gozik. Most azért ás, hogy meg­mozgassa a tagjait, mert hétfőn már dolgozni fog. Ebben az esetben nem lehet ellenveté­sünk. Búcsúzkodiink. László János kőfaragóhoz v igyekszünk a Magyar u. 18. alá. László elvtárs éppen ebédhez készülődik. Meghatódva, öröm­mel fogadja a látogatásunkat. Itt tudom meg, hogy hosszabb idéig tartó betegeskedése alatt már többször felkeresték mun­katársai. Ez a gondoskodás jól esett a beteg László János szá­mára. A halkszavú, szerény 'elvtárs megnyerő, barátságos felesége még marasztalna ben­nünket, b°gy beszélgetpépk az üzemről. Sajnos, mennünk kell tovább­SASZAR SÁNDORNÉ Te­lejei u. 25 szám alatti la­kása utunk következő állomása. Ismerem a 21 éves fiatalasz- szonykát, bizony .igen rossz bőr­ben van. Elmondja a beteg, ftogy ét­vágytalan, ma még semmit n.em evett. Nagyon fáj a háta. a feje, hevesen köhög. Láza egy pilla­natra sem múlt el és nagyon lefogyott, Ezt amúgyis megál­lapítottuk, mikor megláttuk. A beteg állapota nem javul, re­méljük Császár Sándornéval jobban törődnek ezután az or­vosok! Nagy III. Lajos Tímár u. 31 szám alatti lakos a következő beteg. Nincs otthon. Felesége, akj akkor jött haza munkából nem tudja hol van a férje. Teg nap este is tizenegy óra utál jött haza — mondja. Erről i Nagy Lajosról már a vállalat nál megtudtuk, hogy munkáim lyet akar változtatni, s azé'- ment táppénzre. Állítólag a vál lát kidörzsölte a cement, s bőr fertőzése van. Erről azonbai távolléte miatt nem tudtunl meggyőződni. Ügyében bizonyo san igazságos döntést hoznak a SZTK-nál is és az üzemben ú Bereczki Sándor. Szív u. I szám alatti lakosnál voitun! utoljára. Nem találjuk otthon a Petőfi téri rendelőintézetbe- van. injekciózásra. Megvárjuk Alis tizenöt perc múlva jön ú Súlyos beteg, feküdni szpkotl csak fél, három'negyedórára ke fel, hogy kezelésre menjen Hadházi Arpadné betege’lenőr ben Bereczki is. akárcsak Lász ló János, a segíteni akaró, ked vés elvf.4f.-sat jsmgri fel. Hálás ; látogatásért, köszöni, hogy be tegségé.ben sem feledkezne! meg róla munkatársai, néh: egy kis ajándékkal is kedves kednek. Ä Z ELLENŐRZŐ KÖRŰI tapasztalatai meggyőztek bennünket arról, hogy a beteg ellenőri látogatás mindenkép pen hgsznps doiog. A megbe csülés, gondoskodás érzését ke! ti a dolgozókban, akiket égj időre a betegség távol tart ; munkától. Viszont leleplezi a; álbetegeket, akik fizetéses pihe nőt tartanak. Ponaoi Jolán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents