Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-21 / 93. szám

iBSS. APRIL'S 21. CSUTOifroK fíÉPLAF 3 A megyében a gépállomások irányításával 8000 holdon kerül földbe a tengeri A megyénk gépállomásai egymás­sal vetélkedve dolgoznak azon, hogy minél nagyobb területeken kerüljön négyzetes vetéssel földbe a tengeri. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy többszöri kapálást kap­jon, gépi erővel a tengeri, kereszt­ben, hosszában tudjuk művelni a tengerit. Nagy segítség a négyzetes vetés, mert a legszorgosabb idő­ben sok munkáskéz szabadul fel a kapálástól, más munkák végzésére. Több idő jut így az idejében vég­zett széna és lucerna kaszálásra, szárításra, begyűjtésre. A gépállomások versenyét a négyzetes vetés terjesztésére a Hajdúszoboszlói Gépállomás indí­totta meg. Ehhez egymásután csat­lakoztak a gépállomások- Az a fel­adat, hogy a gépállomások irányítá­sával 8000 holdon kerüljön földbe négyzetes vetéssel a tengeri. A gépállomási mezőgazdászok azon tevékenykednek, hogy jó felvilágo­sító munkával elérjék: termelőszö­vetkezetek minél nagyobb területe­ken tudják megvalósítani a négy­zetes vetést. A Tetétleni Gépállomás körzeté­ben 1673 hold a tengerivetés, de ebből máris1 900 holdon a megálla­podás szerint négyzetesen vetnek. Az Egyeki Gépállomás tervében 255 holdon vetik a tengerit, de már 207 holdra szerződés van, hogy négyzetesen vessax. Hasonló jó az eredmény a Derecskéi Gépál­lomáson, ahol a 433 katasztrális hold tengerivetésből 306 holdon négyzetesen vetnek majd a gépál­lomás segítségével. Minden percet ki kell használni a megyében arra, hogy ahol gép van olt géppel, ahol pedig nincs négyzetesen vető gép, ott gépi sor- vonalazás után kézi erővel történ­jen a négyzetes vetés. Csak így biztosítható, hogy földjeink bővebb termést adnak tengeriből. A gépállomások versenyében Hajdú-Bíhar a negyedik A Földművelésügyi Minisztérium legutóbbi értekezlete szerint a gép­állomások versenyében Hajdú­iéiba.- a negyedik helyen áll, az április 10-i helyzetet tekintve. A gépállomások országos versenyé­ben a műszaknormák teljesítését tekintve, ötödik a Hajdúhadházi, hetedik a Vámospércsi Gépállomás. A brigádok országos versenyében az egyeki Gordó István brigád áll az ötödik helyen, gépenként 46 műszaknO'-mát teljesítettek. Tavaszi tervét ez a brigád már 124 száza­lékra teljesítette április 10-én. Az egyeki Gordó István brigád dicsőséget szerzett Hrjdú-Bihar- nak, mert a tavaszi tervteljesátést tekintve, az országos versenyben a második helyre ke-ült. A Gordó brigád munkája legyen példakép a megye többi gépállomá­si brigádjai számára. Fokozzák versenyüket, hiszen a brigádverse­nyek igen nagy emelői a gépállo­mási tervteljesitésiek, a mezőgaz­dasági munkák idejében és jó mi­nőségben való elvégzésének. Tanakodik a hajdúnánási Táncsics TSZ a négyzetes vetésről A kukorica négyzetes vetésé­től még több helyen idegenked­nek. Sajnálják a több munkát, mert elfelejtik, hogy ennek kö­vetkeztében lesz több a termés. A hajdúnánási Táncsics Ter­melőszövetkezetben is sokan vo­nakodnak a négyzetes vetéstől. Annyit már elértek, hogy 130 holdnyi kukorica területből 40 holdat négyzetesen vetnek. Csok­rosítást is alkalmaznak. Majd tengeritörés után lemérik, me­lyik művelés eredményezett több termést. Ez évben 26 holdon ön­tözik is a kukoricát, hogy na­gyobb termést érjenek el. A Táncsics tagsága nem jól teszi, hogy idegenkedik a kuko­rica négyzetes vetésétől. Az igaz, hogy a négyzetes vetéssel most több munka jár, de vonják be a családtagokat is, végezzék pontosan a vonalazást, ha met­szőpontokra ültetik a tengerit, szabályos négyzetet kapnak. Könnyen bírnak majd a gazzal, mert a kultivátorok könnyen rendben tartják a 130 holdas ten­geritáblát és a tagság más terü­leteken szorgoskodhat, növelheti munkájával jövedelmét. KÉT BRIGÁD A hajdúnánási December 21 Termelőszövetkezetben mos­tanában ugyancsak tempója van az életnek. S ez a tempó sodor, mint az ár és tele van lendülettel. Az emberek kizú­dultak a mezőre, a dülőutak megzajosodtak. Nagymessziről is hallatszik, ahogy a trakto­rok végigdübörögnek a tájon, fekete barázdákat rajzolva az alkonyodó délutánokba. A szél tele van a sarjadó fű szagával és a homlokokon már kiülő verejtékcseppek melegével. A munka, az igaz, hogy legszebb, de legnehezebb is. S talán azért legszebb, mert azt széppé teszik az arcra, a szemre gyöngyöző verejték- csöppek. A December 21-ben meg éppen nem könnyű, hi­szen naponkénti sarjadássai nő most mindenütt a munka neki- bokrosodva, mint jó időben a búzavetés. Minden percben új és új sarjad elő, és ha az em­ber nincs résen, ugyancsak nézhet magán körül. Ebben a szövetkezetben azonban tudják a módját, hogy milyen nekágyürkőzéssel lehet várat nyerni a gondokon. To- pogással, késedelmeskedésse! például semmiesetre sem. De jó munkával, avval igen. Mun­kával és verejtékkel, amely valahogy a szívből nő, a mun­kából nő, s az arcon, a homlo­kon formálódik gyönggyé. Kis kerek esőcsepp alakúvá, mint G. Nagy Juliska arcán is, aki a dohány melegágyak között babriskál, s mosolyog a kis sarjadó dofoénypalántokra. Ma­gában még becézi is őket, az. ujjahegye tele van simogatás- sal, ahogy végighúzza a levelek bársonyán. S milyen varázsa van ezeknek az ujjaknak. Szinte megbabonázza a kis do­hánycsemetékét és húzza, nőt­teti, vaskosítja őket, megtölt­ve mindegyiket egészséggel, élettel. A palantok oedlg nőnek és szépülnek. G. Nagy Julis­kának is állandóan rajtuk a szeme és a többiek is azt akar­ják, hogy a szövetkezet az idén még jobban dicsekedhessek, mint tavaly. Nemcsak a do­hányterméssel és a bevétellel, hanem azzal az örömmel is, amit a jól végzett munka után érez az ember. A December 21-ben pedig tavaly ugyancsak szép eredmé­nyeket értek el a dohányter­melő brigádok. 12 holdon olyan termésűi nőtt, mint az erdő, s a brigádok már akikor is vetél­kedve versenyeztek egymással. Kiss Imre, az Előre brigád ve­zetője váltig mondta Horváth Andrásnak, a Kossuth brigád- vezetőjének, hogv na komám, aztán majd a végén cserdül az ostor. Cserdült is az akkorát, hogy mesebelien nagy lett a hangja. Az Előre brigád ugyan­is megtette azt a mókát, hogy csak prémiumként 28 ezer fo­rintot markolt fel. Persze nem lehet azt sem mondani, hogy a Ki ;suth bri­gád rosszul dolgozott volna. Dolgoztak ők is, csak hol, hol nem. az igyekezetük valahol léket kapott és egy kis kényel­meskedés mindig beszivárgott. Mire észbekaptak, az Előre bri­gád már ugyancsak előre sza­ladt a hajrában és a 28 ezer forintos célnál kötött ki. így a Kossuth brigád csak 1800 fo­rint prémiumot ka.no ti. de ta­f/^éiUcdése^ pasztalatból viszont ők mar­koltak többet, megfogadván, hogy ez évben aztán maguk mögött hagyják az Előre bri­gádot. Az eredmény azonban nemcsak a prémiumban mu­tatkozott meg. A termésben is, a holdanként! átlagban is. A jégvertes időben sikerült a brigádoknak elérni, hogy hol­danként 10 mázsán felüli átla­got csomóztak, ami még jó időjárás mellett is szép ered­mény. És még ennél is na­gyobb eredmény, hogy a ta­valyi 12 hold helyett az idén már 16 holdon termelnek do­hányt, a brigádlétszám pedig 6—6-ról 10-re szaporodott. De mégis legnagyobb «redmány, •hogy a két brigád közti ver­seny úgy kilcmbosodoít, mint még soha. Csupa új és új ága­kat növesztett, s kora tavasz­tól késő őszig kitartott a lá­nyokban, a brigádtagokban. Erről a versenyről ma is szívesen beszélnek a szövetke­zetben. Sokat és szívesen, mert nem kis dolog az, hogy két bri­gád, amelynek legnagyobbrészt lányok, asszonynépek a tagjai, olyan eredményt >lek el, ami férfiaknak is meghökkentő. S a munka sem kevesebb, ki­sebb, vagy könnyebb, mint a szövetkezet másfajta munkája. Az ültetés meg éppen olyan derékfájdító, deréktörő, hogy aki nem próbálta, annak fo­galma sincs róla. Állandóan hétrétgömyedve ültetni a pa­lántákat, telerakni a holdakat. Ha száraz a föld, lyukain!, lo­Üzemeink életének igen fontos állomásai a most folyó tervis­mer tető értekezletek, amelyeken vezetők és munkások megbeszé­lik, hogy a jóváhagyott éves ter­veket milyen módszerekkel akar­ják végrehajtani. A Központi Ve­zetőség márciusi határozatának szellemében feltárják a munka termelékenysége állandó emelé­sének, az önköltség folytonos csökkentésének, a minőség foko­zott javításénak és az állandó tervteljesítésnek helyi lehetősé­geit és e lehetőségek maximális hasznosításának módjait. így a tervismertető értekezletek a so- ronkövetkező nagy feladatok si­keres megoldásának kiinduló­pontjává válnak, eredményessé­gük, vagy eredménytelenségük nagymértékben befolyásolja az éves tervek valóraváltásáí. R Keíegvárhan április 19-én délután tartották meg a tervismertető értekezletet. Ez az értekezlet ráirányította ugyan a figyelmet a gyár legfontosabb feladataira és problémáira. Azon­ban ennek ellenére nem hozta meg minden téren a kívánt ered­ményt. Különösen az volt nagy hiba., hogy nem elemezte a fel­adatok végrehajtásának módjait. Mi ennek az oka? Elsősorban is a beszámolóban volt hiba. Fényszárosi Károlyné elvtársnő, a gyár igazgatója csak általánosságban ismertette az éves, azon belül a második ne­gyedévi és az április havi terv­feladatokat. Elmondotta például, hogy a Kefegyár dolgozóinak ez évben közel 1 millió forinttal több árut kell készíteniük, mint 1954-ban, 5,3 százalékkal kell nö­velni a munka termelékenységét és 4,3 százalékkal csökkenteni az önköltséget. Rámutatott, hogy csak e feladatok valóraváltá.sá­csolni, hogy a kis kényes do­hánygyökerek megfoganjanak, megeredjenek. A brigádok pedig csinálták kitartóan, rendületlenül. A ps- lántok megsarjadtak, nőitek, zsendültek, s szép volt rajtuk végignézni, amikor a május végi eső gyöngyösen megper­gette őket, s még szebb már, mikor a júniusi éjszakák har­mata ezüstözött a félméteresre nőtt leveleken. Hányszor vol­tak kastosak, lucskosak az éj­jeli harmattól, kaccsozáskor, tetőzéskor. És még többször dohánymocskosok, amikor a zsíros ért leveleket pattogtat­ták a fürge lányujjak, törés­kor, füzesikor, egyen get éskor. A pajták, szárítók mihamar megteltek, s csomózáskor min­denki azt mondta, megérte. Azok is, akik megnyerték a versenyt és azok is, akik le­maradtak. S hogy mennyire, azt mutatja, hogy a két brigád újra csak vállvetve nekikez­dett a versenynek. A meleg­ágyakban már nőpek a paíán- tok, s a lányokban szinte peng a mumkakedv. A tavalyiak, G. Nagy Juliska, Kiss Zsófi. Papp Klára, Deli Istvánná, Kovács Júlia, Varga. Zsófia ‘'smet mun­kába kezdtek s meg akarják mutatni, hogyan kell dolgozni szívvel és kitartással. A December 21-ben újra folyik a vetélkedés. Ki lesz a győztes, nem jósoljuk, mert rügyfa.kadáskor ki tudja még azt, hogy melyik fán N>sz több gyümölcs. Egy biztos. Mind a két brigádnál a dohánvpMan- tokkal együtt nő és zöldül a munkákedv és úgy, hogv má­jusra az egész nánási határt tele tudják vele ültetni. Tele kacagással és verejtékkel, mert ezekből is épül a mi életünk. (S. » val biztosíthatjuk az életszínvo­nal tartós emelését. Hiányzott azonban a beszámolóból a felada­tok mikénti megvalósítására irá­nyuló javaslat. Napokkal előbb műszaki ankétot, a legjobb dol­gozók bevonásával üzemrészen­ként munkaértekezletet tartot­tak. Az ott elhangzott javaslatok­nak, észrevételeknek a beszá­moló csak kis részét — nem is mind a legfontosabbakat (pl. a balesetelhárítás érdekében a mű­szakiak többet foglalkozzanak a dolgozókkal, vagy ne tegyenek kivételeket a munkadarabok el­osztásánál a dolgozók között) tárta az értekezlet elé. Már a beszámolónak is elemeznie kel­lett volna a munka termelékeny­ség emelésének, az önköltség csökkentésének és a többi fonto.i feladat végrehajtásának helyi le­hetőségeit, javaslatokat tenni azok felhasználásának módjára, a rejtett tartalékok felkutatásá­ra, újítások kidolgozására, beve­zetésére. Ez a hiba és az a körülmény, hogy nem készítették elő kellő alapossággal a tervismerteiő ér­tekezletet, okozta azt, hog’- a felszólalóik többsége is anélkül beszélt munkaterületének felada­tairól, problémáiról, hogy javas­latot tett volna a feladatok vég­rehajtásának. vagy a hibák kija­vításánál; módjára. A tervismsrtető értekezleten — a fent említett hibák cllené,-o. — a dolgozók néhány olyan hibára mégis felhívták a gyár vezetői­nek figyelmét, amelyek a>rc!á- lyozzák a termelést. Például el­mondották, hogy nem mindig folyamatos az anyagellátás. Bő­ven van anyaga most a Kefe- gyárnak, mégis sok esetben 'rí­nak a gépmunkások aoyny'rrínv miatt, vagv maguknak kell anya­got szállítani a gépükhöz, rá­mutattak a hiba okára is: egy­részt nem mind enni t megfelelő a munkaerő elosztás, másrészt nincs meg a szoros kapcsolat az egyes üzemrészek vezetői között. Javasolták, hogy a terveket bont­sák le mielőbb minden egyes munkagépre, hogy így a műve­zetők számon tudják tártani, mikor milyen anyagból mennyi kell egy-egv dolgozónak. Java­solták a dolgozók, hogy a műve­zetők állandó szoros kapcsolatot tartsanak egymással. Mindezek lehetővé teszik azt, hogy kikü­szöböljék a gyár munkájára még mindig jellemző Időszakonkénti kapkodást, biztosítják a munka folyamatosságát. Több versenyfc’ajásilás is született az értekezleten. Al­mást Rezső versenyre hívta augusztus 20 tiszteletére Gara Kálmán gépenunkést, aki el is fogadta a versenykihívást. Fe­kete Sándor fúrós megígérte, hogy május 1-re 120 százalékra fokozza átlagteljesítményét. Hibája volt a tervismertető értekezletnek az is, hogy nem határozta meg azt sem, mennyi­vel akarják túlszárnyalni — a helyi lehetőségek jobb kihaszná­lásával — akár a második ne­gyedévi, akár az egész évi terv­feladatokat. A Kefegyár dolgozói minden versenyszakaszban nagy terven felüli feladatok végrehaj­tására vállalkoztak. Ez a lelke­sedés most sem hagyott alább. Csak a gyár vezetői nem irányí­tották rá a dolgozók figyelmét a május 1 tiszteletére folyó ver­seny továbbvitelének fontossá­gára. A Kefegyár tervismertető ér­tekezlete is bebizonyította, hogy csők az alapos körültekintéssel előkészített és a helyi lehetősé­geket, feladatalcat részleteiben is elemző megbeszélés hozza meg a most folyó tervismertető értekez­letek jelentőségének megfelelő eredményt,

Next

/
Thumbnails
Contents