Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-03 / 79. szám
NÉPLAP TÓTHFALUSI SÁNDOR A rádió műsorából Vasárnan A város peremén nőtt fel, kint a vagongyár környékén szívta magába a szabad szél szárnyán jövő proletár öntudatot. A gyermekből suttyó, a suttyóból férfi lett. S míg férfivá szívták fel a nehéz esztendők, kevés öröme volt. De sok-sok csalódás. Repülni, szárnyalni akart, áttörni az ostobaság korlátjain, magasra akarta emelni és csillogtatni fénylőn annak a szónak a fogalmát: ember! E rről a forrongó lélekről emlékezünk meg szabadságunk tizedik születése napján. Egy olyan lélekről, amely emberséges tudott maradni mindig, míg élt, s az utolsó pillanatig míg ajkát szóra tudta emelni, az emberért harcolt. Forrongó, tiszta lelkű és végtelen szerény ntitt akadt dolga. Talán minden utcasarokhoz fűződött valami lényeges momentuma. Volt olyan nap, hogy 30 kilométert gyalogolt. Szervezte a pártot szüntelen. Mécsest gyújtogatott a sötét szegletekben. grober emléket idézzük most, aki eletet áldozta az emberekért, aki úgy halt meg, amint élt; tisztán, fedhetetlenül... Kommunista volt! — Ezt nem tagadta az elnyomás idején sem. Tudatosan hirdette a kommunizmus eljövetelét. Hiszen egész valóját, szívét, eszét, fizikai erejét a közelesen eljövendő szabadságért égette el. Tóthfalusi Sándor elvtárs, a magyar munkásmozgalom egyik hű fia, a debreceni kommunista mozgalom egyik vezető alakja -olt. Debrecenben sokan ismerték őt, s ma már különösen sokan -le- getik nevét, hiszen teret Is nevezett el róla a hálás utókor. Emlékezetünkben egyre tisztábban idéződik alakja, szilárd jelleme, mozdulatai, okos, logikus okfejtései, csendes, néha indulattól telített szavai. És — mint mondani szokás — határtalan nagy szive volt, ahova befogadót1- minden rokonleiket, őszinte. Úszta -jeliemet. olyan szív volt ebben a vézna emberben, amelyben elfért a? egész proletariátus, az elnyomottak ügye. Renrisivul szerette hazáját. Szerette a dolgozó népet az elnyomottakat, akik között felnőtt. Értük lófotc-íutott élete nagyobbik felében. Nem volt pedig valami különös, vagy különc egyéniség. Nem is voltak sohasem külön útjai. Ha szabadon volt, ő is úgy 'oigozott, mint más emlterfi i, de munkából iövet nem pihenni tért, hanem még nagyobb munkába kezdett. Középtermetű, vékonypénzű, madárhúsú, de szívós férfi volt. Munkahelyére mindig úgy ment, mintha akkor lépett volna ki a skatulyából. Tiszta és nett volt. Kék vászon munkaruhája vasal- tan, tisztán libegett testén. Olyan ember volt, aki szerette nagyon a mesterségét., mégis túl ezen, magasan, tisztán látó, új típusú ember volt. Minden lépésében egy eljövendő boldog, szabad jövőért dolgozott — tudatos harcosa volt a pártnak. Külsejében, tekintetében, megnyilatkozásaiban sugározta- azt a harmóniát, amelyet lénye tartogatott és foglalt egybe. rökké ment, ment. Rótta a várost gyalog, fáradhatatlanul. A perifériákon érezte legjobban magát, de járta a bel. várost is. Meg-megállott néhány szóra: felnőtthöz, gyermekhez egyaránt tudott beszélni. MindeMár egy esztendeje van uralmon Hitler... Tóthfalusi elvtárs hirdette és magyarázta a fasizmus előre vetődő árnyékát. Szüntelenül és fáradhatatlanul gyűjtötte a „Vörös Segélyt“, mert tudta, hogy ezután egyre több segítségre lesz szükség, hogy minden nap szaporodik a lebukottak száma. Itthon!?... Itthon marad a család, éhesen, rongyosan, bizonytalanságban ... 1934-et írunk. A horthysta talp- nyalók hajtóvadászatot rendeznek az illegális párttagok felszámolására. Minden fellelhető kommunistát összefogdosnak. Ettől kezdve nincs nyugalma Tóthfalusi elvtársnak sem. De nem töri meg semmilyen megfélemlítés. Szívósan. ott kezdi elölről, ahol abbahagyta, vagy talán abba sem hagyja, ha figyelik a kopók, akkor is cselekszik. Ha vasvilla hull az égből, ha poklok kapuján kell átverekednie magát, akkor is ott van a találkán, agitál, szervez, utasítást ad az elvtársaknak, gyűjti, gyűjti a „Vörös Segélyt“. S ahogy kutatok az emlékekben, kortársai emlékező tekintetében, a megmaradt dokumentumok között, börtönből küldött leveleken, az anyai sóhajokban, • emlékezéseken — igyekszem megrajzolni magam előtt ezt a kommunistát. Micsoda energia feszül ezekben az üldözött, nyugtalan, nemes lelkekben. Ahogy kutatok Tóthfalusi elvtárs után, egy történelem rajzolódik ki előttem ..: Még ebben az évben Tóth Mihály elvtárs megszökik a börtönből. És ahelyett, hogy menekülne, bújna, lapítana, s leplezné magát, rengeteg röpirattal tér haza a fővárosból. A Szakszervezeti Ellenzék — a kommunisták — felhívják a munkásosztályt az árulók elleni kérlelhetetlen harcra. A röplapokat a Tóth-testvérek Tót’V falusi elvtárshoz juttatják, hiszen ő a címzett; ő tudja, kinek kell kiosztani. De itt is akad áruló!... Lebukik egy éjszaka tucatnyi párttag és szimpatizáns. Háromnapi fogdái pihenés után éjszaka, misztikus szituációban a hírhedt Szinnyei-Merse, a fő rendőrkopó egyenként kíséri fel a kommunistákat, lapockájuk alá helyezett pisztollyal. Vezényel: „Előre!... Jobbra!... Felfelé!... Előre!... Itt jobbra az ajtón be!..." A zárkából a második emeleti kínzó szobáig kísérte a foglyokat. S bent, Szinnyei-Merse szobájában előkerül a vasbot, a bikacsök, nádves6ző, feszítővas, amellyel a mellkasát és a vállát akarták szétszakítani ezek a vadállatok. A kínzások válogatott módszerét próbálgatták a kommunistákon. A bűn és az elvetemültség tobzódott bent a kopók ketrecében. M ikor már kinyúlt egy-egy áldozat, nem bírt lábraáll- ni, akkor végig locsolták hideg vízzel. Tóthfalusi elvtársat kínozták talán legjobban. Már majdnem meghalt, „két András" belekapaszkodott összevert lábaszárába és húzták végig lefelé a hideg kövön, vissza a cellába. Feje ütemesen koppant a betonlépcsőkön, ahogy egyikről a másikra esett, tompán, szívettépően, eszet- veszejtően... .. Nem bírták megtörni. Hihetetlen akaraterejével akkor is arra összpontosította még meglevő tudatát, hogy kiabáljon: ^Kutyák! ... Pribékek!... Bitangok!" Egyszer csak elfogyott a lépcső, az ütemes, tompa koppanás elmaradt, ajtónyikorgás után egy lágy püffenés nesze töltötte meg a rendőrségi fogda folyosóját. A szomszéd fogdában is kommunisták voltak, akik ha bódultán is, de hallották, hogy hörög Sándor, s borzasztó szívszorongás fogta el őket. Biztosan megölték, hiszen ez halálhörgés!... Tóthfalusi Sándor nem halt meg. Bírta a kínzást, a börtönt, a meghurcoltatást, hiszen ettől kezdve soha sem volt nyugta. Szinte állandóan „szem előtt“ tartották. Hol nappal munkahelyén, hol éjjel álmában csaptak le a rendőrkopók. Indokot mindig találtak. És mit kellett kiállni özvegy édesanyjának, amikor sze- meláttára vasraverve kísérték el a szülői háztól. Tóthfalusi néni még él. Ott lakik a Szabadság-telepen, abban a házban, ahol felnevelte fiát. öreg házban, avas bútorai között — sűrűn emlékezve egyetlen fiára. Időnként előszedi a börtönből írt leveleket. Olyan jól esik neki, ha olvasgatja, mintha fiával beszélgetne. Be sokszor azzal számolt: talán sosem látja! 1940 A fasizmus dühöng, a kommunisták elleni irtóhadjárat nem szűnik, hanem újra és újra nagyobb rohammal indul. A kopók mindig kegyetlenebbek. Tóthfalusi Sándor újra lebukik töb- bedmagával, s az ellenforradalom most tombolja magát... E gy nagy jegyzőkönyvben kutatva, keresgetve tanulmányozón? a vádiratot, a tárgyalás jegyzőkönyvét, s látom, ahogy ott ül a vádlottak padján az igazság, öntudatos munkások, kommunisták, akik világosan látták a jövőt, s fasizmus bukását. Éppen ez volt a bűnük... Három esztendőre ítélték több társával együtt, a fennálló rend ellen felforgató cselekmények elkövetéséért. Három másik kommunistával együtt került a „Csend ország csendjébe", a szegedi Csillagbörtönbe, kimerültén, véznán — hiszen fizikailag amúgy sem volt egy izomkolosszus. A Kúria fogház helyett fegyházra súlyosbította a büntetést. Búskomor volt a börtönben, fáradt és összetört. Egy róla szóló írás így emlékezik meg: ,,Próbáljuk Ot megnyugtatni és megkíséreljük, hogy felvidítsuk néha, mert legtöbbnyire nagyon komoly hangulatban van. Rendszerint zordan utasítja vissza kísérleteinket, úgy veszi, hogy gúnyolódunk vele. Ha tréfával próbálkozunk, megsértődik. Ha engeszteljük, haragra lobban. Sajnáljuk, mert mint társai mesélik, derék, becsületes gyerek. Nehéz családi viszonyaik között élt, örömtelen gyermekéveket ... Megrögzött szokása, hogy az embereket, főleg amikor haragos, egy, a cigányok szótárából való szóval „gádzsá“-nak nevezi. így: Jön az őrmester gádzsó!" Most levelei közt kutatok, amiket haza írogatott ebből a „csendországból“. így kezdődik valamennyi: „Kedves Mama!" S ha négy oldalas levelet ír is, minden bekezdést „Kedves Marnak' megszólítás vezet be. Az egyik levelében arról ír, hogy a következő ; hónapban nem kér pénzt. ; „ ... csak augusztusban tessék ; küldeni és a megspórolt pénzen tessék szíves lenni egy jó erős faszandált venni, de lehetőleg sürgősen, mert a meleg itt van már és a cipő igen meleg. Mezítláb pedig a kő, amin egész nap járunk, hideg." Ekkor könyvet is kért. Colerus: „Ponttól a negyedik dimenzióig“ című és egyéb szakkönyveket. Rendkívül érdekelte Tóthfalusi elvtársat a matematika. Egyszerű munkás létére néhány hónap alatt megtanulta a vele szoros kapcsolatban levő diákoktól a differenciál és integrál számításokat és a matematikai tételek felállítását. Rövid idő múlva saját maga oldotta meg ezeket. Sok kommunistát nevelt Debrecenben. Politikai gazdaságtant tanított a hozzá beosztott elvtársaknak. Azt mondják róla, hogy O volt Debrecenben a legképzettebb kommunista. ★ 1944 januárjában lépte át a Csillagbörtön küszöbét, s márciusban elviszik újra otthonról. Soha többet nem jön vissza. Egyik internáló táborból a másikba. Hol Hadházról, hol valamelyik bükki kőbányából küld életjelt magáról. Majd egyre távolabb kerül Debrecentől. Megjárja az esztergomi várbörtönt. S ahogy a szovjet hadsereg üldözi maga előtt a náci fenevadakat, olyan ütemben hurcolják Nyugat felé a politikai foglyokat. Mire eljön a tél, mire már felderengene a szabadság hajnala és megérhetné az igazi kikeletet, Tóthfalusi elvtársnak Sopronkőhidán teljesen megrendül az egészsége. Hosz- szú hónapokig földbevájt bunkerben tartják. Meg akarják őrjíteni, így akarják meggyilkolni öt és : többi társát. Télvíz idején csepeg rá a földhányáson keresztül a hó- ! lé, alig van jártányi ereje ... D e egyszer csak, a halálra le- ; gyengült Tóthfalusi Sán-; dór szökést szervez. Hideg ; fcélvíz idején sikerül megszöknie a ! biztos halálból, átvergődnie a né- met fronton. A rendkívül legyen- < gült test és lélek nem bírja ezt 3 az étlenséget, fáradságot, össze- j esve, de utolsó erejét is össze- j szedve, négykézláb, hason, arcán < csúszva a hóban, fagyban, nagy-< nehezen eljut a szovjet vonalakig. J Mire odaér, ujjai üszkösödnek, { orra, álla, szája, szinte egész arca « megfagyott. Felispierhetetlensé- < gig elgyötörve kerül a felszabadi- 1 tokhoz. Tóthfalusi elvtárs el-1 mondta oroszul, hogy honnan jön. 1 Rögtön tábori kórházba szállítót-} ták a szovjet katonák. 1945 májú- j sában Budapestre kerül kórházi j ágyba, de már nincs mentség. A 1 gyötrelem, a kínzások, az éheze- i sek, a hideg teljesen felőrölték j idegeit, fizikai erejét. Hiába volt j minden jószándék, hiába volt j minden erő, hiába volt már sza- < bad végre Tóthfalusi Sándor — 1 1945. május 24-én meghalt. ★ Szabadságunk tizedik születés- J napján emlékezzünk Rája. Tóth- J falusi Sándor elvtárs azért szén- | telte életét a munkásosztály J ügyének oltárára, hogy egyszer i valóban szabad legyen a dolgozó i nép, hogy a proletáriátus vegye i át a hatalmat, hogy a kommunis- « ta párt vezesse a harcot az em- ] beribb életért — és hogy béke le- | »yen, ahol szebbnél szebb alkotá- j sok születnek. Negyvénhét éves j lenne most Tóthfalusi elvtárs — ♦ ha élne. Milyen büszke volna ? azokra az eredményekre, -nmelye- j két eddig elértünk. 1 I '"'gérjük, hogy halálával is 1 megszentelt szabadságun-1 kát megvédjük és felépít- j jük azt a társadalmat, amelyért ? 5 annyit dolgozott és amelyért ; életét áldozta. Fábián Sándor díkik dúizöir- kaizőmztak íidllkkm Megható, kedves ünnepség állította meg a járókelőket tegnap délben a Vörös Hadsereg útján. Szabad tíz esztendőnk legfiata-, labb palántái: a Temető utcai óvoda kicsinyei vették körül az Alföldi palota, előtti szovjet hősi emlékművet és zöld ágakból font csöppnyi koszorút helyeztek el a talapzatra. Akik ott voltunk és láttuk ezt a képet, a meghatódottságtól valahogy fátyolos lett a szemünk. Sütött a nap, a tér már ünnepi díszbe öltözött és ebben a készülődésben az új világ legif jobbjai koszorúztak. 7 $ KUÜSUTH-RAUAJ t 4.30—8: Reggeli zer:e. 8: Hírek. *8.10: Egy falu — egy nóta. 9: Zene- X bárótok kere, 10: Vasárnapi levél. • 10.10: A Gyermekrádió műsora. 11: ♦ A Savesnyikov-kőrus hangversenye, { 12.15: Jó ebédhez szól a nóta, 13: I Jó munkáért — szép muzsikát, — 13.30: Hangos Naptár, 14.15: Szimfonikus zene, 15.30: Egy hét a külpolitikában. 15.45: Szív küldi szívnek szívesen, 16.10: Kilátó, 17.10: II. I félidői 17.45: Kincses Kalendárium. 18.45: Tánczene, 19.20: Az épülő kommunizmus nagy országában. 20: Közvetítés a Magyar Állami Opera- házból, utána: Tánczene. 2: ‘Himnusz. | PETÖFI-RADIŐ $ 8: Színes magyar muzsika, 8.30: • Evangélikus vallásos félóra a studio Z bői, 9: Magyar népdalok és csi.ulá- • sok, 9.30: Miska bácsi lemezesládája, • 10 10: Szív küldi szívnek szívesoi I 11: Népek zenéje, 11.35: Könnyű za- ♦ ne, 12.30: Három nemzedék a felrzs- X badulásról, 13: Művészlemezeií, — J 13.45: A Szabad széltől a Szabadság • szerelemig. 15: A magyar tudomány • tíz éve, 15.20: Puszták dalai. 16: • Magyar-sizcívjet barátság hónapja. ♦ 17: A Rádió Gyermekszínház műsora X 17.40: Könnyű szimfonikus zene. — J 18.14: Kamarazene. 18.50: A vasár- ♦ nap sportja. Totóhírek. 19.10: Blahá- í né kedves dalaiból. A fővárosi népi ♦ zenekar üj műsorából. Helyszíni köz- X vetítés a Zeneakadémia nagyterme. * bői. 20: Azonos a Kossuth-rádiö imi- j sorával. í Hétfő t KOSSUTH-RADIÚ í 4.30—6: Népzene. 7.55: Ünnepi * ébresztő. 6.50: Lapszemle, 7.55: U['- 1 népi műsor hazánk felszabauuHsrt- ► nak 10. évfordulójára. 14.20: Leg- ► szebb népdalainkból, 15.20: Szív t küldi szívnek szívesen. 15.50: Tiiz- ► álló Pál. 16.30: Könnyű zene, 17.20: ! Szélvihar Kőszegen, 18.40: Amire t szívesen táncolunk, 19.20: Az épülő ► kommunizmus nagy országában, 20: ► Esti Híradó, — 20.30: Szabó Fei renc: Feltámadott a tenger — orató- ► Hum, 21.30: Vidám történet, 22.10: » Tíz perc külpolitika, 22.20: Táncze- f ne, 23: Magyar-szovjet barátság ho- £ napja, 0.10: Népi táncok, PETÖFI-RADIÓ ► 7.55—14: Azonos a Kossuth-rádió > műsorával, 14: Magyar’ művészei: ► hangversenye, 15: Pereg a film.. ► A falszabadulás óta eltelt 10 eszten- [ dő népszerű filmzenéjéből, 18: Köz ► kedvelt melódiák, 16.40: Aa új ma- , gyár opera útja. 17.40: Kabaievazikij: > II. vonósnégyes. 18.13: Délutáni »hangverseny, 19.10: Szovjet költők I Magyarországról, 19.30: Nagy népi ; együttesek hangversenye, 20.35- » Tánczene, 21.30: A Fővárosi Nép! Ze- ; nekar játszik, 22.07: Zenekari hang- ; verseny, 23: Műsorzárás. Kedd ; KOSSUTH-RADIÖ 8.22: Műsorismertetés, 8.30: Gáspár Lajos és zenekara játszik 9: Indulók. 9.15- Úttörő-híradó, 9.40: A Gyermekrádió műsora, 10.10: Könnyű zene — nagyzenekarra, 11: Nők negyedórája, 11.14: Gyermekjátékok — szvit, 11.30: Keringek és polkák, 11.45: Fekete Gyula két kar- colata. 12.10: Vidám magyar muzsika, 12.45: Heti zenés kalendárium, 13.30: Rádióhangjátékok zenéjéből. 14.25: Hangverseny gyermekeknek, 15: Embert nevelni a hazának, IC: Hanglemezek. 16.20- A magyar irodalom története. 17.10: Válaszolunk hallgatóinknak, 17.30: Az Egri Néni Zenekar játszik, 18: Ágit. prop. műsor, 18.20: Szív küldi szfvnek szívesen, 19: Bartók összes zongoramüvei, 19.30: A Magyar Rádió népi zenekara játszik, 19,53: József Attila verseiből, 20: Esti Híradó, , 20 20: Tánczene 21: A világirodalom humora. 21.30- A Magyar Rádió énekkarának hangversenye, 22.15: A Ma- gyár Rádió népi zenekara játszik. 23: Előadóművészeink hangversenye. PETÖFI-RÁDIÚ 6.50: Úttörő-dalok, 11.30: Műsor zárás, 14: Népek dalai és kórusai, 14.45: A Magyar Rádió kisegyüttese játszik, 15.30: Áprilisi bolondságok 16: Verbunkosok, 17: Bolgár kamt! razene. 17.45: Előadás, 17.45: Tánc- zene. 18.30: Az épülő kommunizmus nagy országában, 19: Eladott menv- asszony. 21.30: Tánccsárdások-. Anyakönyvi hírek Születések. Villás Sándor Komáromi u. 10. Erzsébet; Juhász Imre Bánk 127. Katalin Éva; Villás Géza Monostorpályl út 8. Judit: Buma János Bánk 48. Zsolt; Jóvér János Lorántffy u. 23. Magdolna; Seres Vilmos Kovács József u. 21. Katalin; Ditrai Károly Fűvészkert u. 22. János Zoltán. Házasságok. Depkő József Kút u. 24. és Szilágyi Zsuzsánná Tímár u. 2; Kertész József Keskeny u. 4. és Bagi Juliánná Határ u. 42; Paulik József Dévai u. 34. és Nagy Erzsébet Dévai u. 34; Kiss András Sas u. 4. és Hegyes Zsófia Sas u. 4; Máté Sándor Vörös Hadsereg útja 7. és Se>epi Ibolya Vörös Hadsereg útja 7;. Nagy Imre Pác 15. és Tóth Zsófia Pác 15 Halálozás. Somogyi Sándorné P;í- koadi Erzsébet, Gépész u. 21. Békési Józsefné Király Juliánná Homok n. 114. ‘955. APhlLlz, VASÁRNAP •mnurm—i-imiiiii i -- ---------
