Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-13 / 61. szám

1Ö53. MÁRCIUS 13. VASARSAP NÉPLAP 3 Megyénk dolgozó népe szereti és követi a pártot, hűen őrzi megbonthatatlan eszmei, politikai, szervezeti egységét A Uajdá-Hihuv megyei Pártbizottság aUtívaértekeslete A Magyar Dolgozók Pártja Hajdú-Bihar me­gyei Pártbizottsága szombaton reggel 9 órai kez­dettel pái (aktíva-értekezletet tartott a megyei unáes nagytermében, aihol megvitatták a Köz­ponti Vezetőség március 4-i határozatát Az aktíva-értekezleten részt Vettek a Hajdú- Bi'har megyei Pártbizottság vezetői, munkatár­ai. a járási pártbizottságok, városi és községi -art bizottságok tagjai, felelős állami és gazda- • ági vezetők, sztahanovistáig a szakmáik legki- áióbb dolgozói, műszaki vezetői, tudósok, újság­ok, fegyveres testületeink képviselői. A Hajdú-Bihar megyei Pártbizottság aktíva- ertekezlete lelkes, harcos hangulatban folyt 1« .' lind a beszámoló, mind a hozzászólások azt bizc lyították, hogy pártunk tagjai helyesük a Köz oontí Vezetőség határozatát, és lelkesen felsora .óznak annak végrehajtása érdekében. A hajdú- bihari kommunisták ezen az aktíva-értekezleten egység-s álllás.foglalásukkal ígéretet tettek arra, hogy hűen megőrzik pártunk megbonthatatlan eszmei, szervezeti és politikai egységét. Az aktíva-értekezlet elnökségében helyet foglalt Szobek András begyűjtési miniszter, Non György, a népművelési miniszter első helyet­tese, a Központi Vezetőség tagjai, Barczi Gyula, a Hajdú-Bihar megyei Pártbizottság első titká­ra, Kulcsár Ferenc, a Hajdú-Bihar megyei Párt- bizottság másodtitkára, Ambrus István, a Hajdú- Bihar megyei Pártbizottság titkára, Baranyai György, Debrecen város Pártbizottságának tit­kára, Taté' Kiss Lajos, a Hajdú-Bihar megyei Tanacs vb. elnöke, StozicSki Ferenc, a Hajdú- Bihar -megyei Pártbizottság, ipari osztálya veze­tője, Farleas István, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa elnöke, Mester Sándor százados, a Bei- ügy minisztérium Hajdú-Bihar megyei Főosztá­lya vezetője Kulcsár Ferenc elvtárs megnyitó szavai után Barczi Gyula elvtárs tartotta meg a Hajdú- Bihav megy... Pártbizottság- beszámolója*. Barczi Gyula elvfárs beszéde Tülvtársak. Március első napjaiban par- ’ unk Központi Vezetősége ülést tartott. A Központi Vezetőség ha­tározatát az elvtársak ismerik, éppen ezért bevezetőmben csu­pán a határozat megállapításait kívánom megyénkre vonatkozóan bemutatni. Az a tapasztalatunk, hogy a Központi Vezetőség határozatát partszervezeteink, a funkcioná- i iusok, párttagságunk nagy több­sége megelégedéssel vette tudo­másul, helyesnek tartja, egyetért vele, egyetértenek vele a tsz ta­gok. és a reálisan gondolkozó középparasztok is örömmel fo­gadták. Azt látják, hogy a párt végre léget vet a b.- unytalauságnak. a felemás, okszor egymásnak ellentmon­dó intézkedéseknek, amelyek az elmúlt években oly nagyon zavarták, bizonytalanná tették a funkcionáriusokat a páritag- ■ ágot, a dolgozókat, s ugyan­akkor bátorítást, jól használ­ható érvet és jogalapot le- remtettek az ellenséges és a fe­gyelmet, rendet nem szerető' elemeknek­Szokatlan — és sokszor érthe­tetlen volt — a funkcioná­riusok, a párttagok és a dolgo­zók számára is a júniusi határo­zat után, a párt vezetésében be­következett bizonytalanság, kap­kodás. egyes vezető elvtársak túl­licitáló kijelentései és — mond­juk meg — esetenként elhangzó, valóra nem váltott Ígéretek. Azért üdvözöljük a Központi Vezetőség határozatát, mert úgy látjuk, hogy a párt vezetésében az elmúlt másfél év alatt tapasztalt szo­katlan — és tegyük hozzá, ka­rokat eredményező vezetés he­lyét, a párttól korábban meg­szokott alaposság és határozott­ság fogja felváltani. Úgy látjuk, hogy a határozat vé­get vet annak a kettősségnek, ami a pártihatározat és az állama szervek végrehajtási utasításai között az elmúlt évben fennállt. Az intézkedések — nem is rit­kán — szinte akadályozták a fő­leg gazdasági természetű határo­zatok végrehajtását. Ugyanakkor azonban, amikor helyeslésünket fejezzük ki, nyo­matékosan alá kell húzni, szó sem lehet arról, hogy a június slőtti egyszemélyes vezetést akar­juk visszaállítani. Ez június előtt a hiba volt! Ellenkezőleg, mindent meg kell lenni hogy tovább javuljon a kollektív ve­zetés, növelni kell a választott szervek szerepét és jelentő­ségét. A legszigorúbban, azonnal fele­lősségre kel! vonni a kollektív vezetés elvét megsértő, válasz­tott szervek jogát csorbító funk­cionáriusokat. Növelni, bátoríta­ni keil az alulról jövő bírálatot. Mindez munkánk javításának el­engedhetetlen feltétele. Tehát e téren is tovább kell mennünk. Meggyőződésünk, ha a Központi Vezetőség ‘határozatát megfele­lően ismertetjük, a párttagokkal, a dolgozókkal megértetjük, e te­kintetben is újabb, nagy lépést teszünk előbbre. A júniusi határozat, a kollek­tív vezetés, a bírálat, önbírálat, az alulról jövő bírálat terén so­kat tett, nagy lépést jelentett előre, a kommunista vezetés t nélkülözhetetlen alapvető mód­szerei' meghonosodtak. A júniust határozat, majd a Hl. kongresszus kommunista őszinteséggel tárta fel az elköve­tett hibákat, és helyes határozato­kat hozott a hibák nvegszünteté- se. a munka megjavítása érdeké­ben. Ismétlem, a Központi Vezetőség 1953. jú­nius, majd a III. kongresszus határozatai helyesek, jók, ezek képezik továbbra is feladatain­kat. E határozatok helyességét iga­zolják az elmúlt másfél év ered­ményei, a piárt és tömegek kap­csolatának javulása, kezdetben a munkás-paraszt szövetség erősö­dése, a parasztság termelési ked­vének növelése és a párton belüli élet bizonyos javulása. „A hibák tehát — mint ahogy a Szabad Nép vezércikke is hangsúlyozza — nem a határosatokban, hanem a határozatok opportunista jelle­gű, elméleti és gyakorlati eltorzí­tásában keresendők.“ A kollektív vezetés a kommunista vezetés nélkülözhetetlen módszere Elv társak! A határozatban ismertetett jobboldaü elhajlás a pártot, a párt vezetését destruáló. az ered­ményeket semniibevevő bírálat megyénkben is nagy károkat oko­zott — ugyanakkor bátorította az ellenséget. Meg kell mondani, hogy a zavar elsősorban a kispol­gári berkekben öltött legnagyobb jnéretet. Mi, mindig büszkék voltunk és ma is örömmel tekintünk dol­gozó népünk nagyszerű alkotá­saira, a felszabadulás óta épült új üzemeinkre, intézményeink­re, a megyében folyó hatalmas csatornázási, öntözési munkák­ra, egyszóval, országos és me­gyei eredményekre. Ezek. és csak ezek a munkák ké­pezhetik szilárd alapját ?. több­termelésnek, a nép anyagi és kul- 'urális felemelkedésének. Nézetünk az, hogy ezeket a ha- a.imas eredményeket nem lehet a mi nagy pártunk munkájától elvonatkoztatni. Az új üzemek, intézmények, lakások, csatornák stb. az dtelt 10 év nagyszerű ered­ményei a Szovjetunió felsza­badításának. segítésének té­nyén túl. a Magyar Dolgozók Pártja vezetésének — alapjá­ban véve helyes vezetésének — és dolgozó népünk, munkások, parasztok, értelmiségiek áldo­zatos munkájának tulajdonít­hatók. Mégis mit láttunk? Azt, hogy június után. Nagy elvtárs bírála­ta után, mind gyakrabban hallot­tunk eredményeinket semmibe- vevő és vezetőinket becsmérlő hangokat. Csupán egy ilyen, első­sorban az egyetemen elhangzott megjegyzést kívánok megemlíte­ni, amikor pártszerűtlenül bírál­ták a párt egyik-másik vezetőjét. Mi erre a választ megadtuk an­nakidején, de most is leszögez­zük azt, hogy ezek a vezetők a fasizmus éveiben az ország, a nép érdekében életüket kockáztatva képviselték drága hazánk és né­pünk érdekét. Vajon tudnak-e ezeken a veze­tőkön kívül mutatni bárkit, aki az országot ki tudta volna vezet­ni abból a súlyos elesettségből, amibe a német és magyar fa­siszták taszították’ Vajon nem ezeknek az elvtársaknak vezeté­se alatt kapta-e meg a magyar dolgozó parasztság ősi jussát, a földet? Beszéljek iparunk terme­lésének megháromszorozásáróí? Cyärak. üzentek, intézmények, is­kolák, kórházak, napközi ottho­nok, óvodák, üdülők egész sorá­nak az építéséről? Arról, hogy e vezetőknek köszönheti egyete­mi ifjúságunk nagyobbik része, hogy most egyetemen tanulhat­nak a munkás, paraszt, értelmi­ségi fiatalok? Voltak hibák. A párt kommu­nista módon, őszintén feltárta, de a hibák eltörpülnek az eredmé­nyek mellett. ha egymás mellé állítjuk. E köz­ismert tények alapján, mélységes bizalommá! viselte­tünk pártunk harcokban meg- edzett vezetői iránt. (Hosszantartó, nagy taps.) A Központi Vezetőség határozaténak nagy tanulsága Súlyos hiba volt az, hogy az egyébként más területen he­lyes demokratikus hazafiság gon­dolatával akarták felcserélni az egyetemen, az ezen a területen egyedül helyes szocialista hazaíi- ság jelszavát, azt állítván, hogy az egyetemi ifjúság elé követel­ményként még nem állíthatjuk a szocialista hazafiságot. A mi ál­láspontunk az, elvtársaik, hogy nemcsak az egyetemi ifjúság, de az egész magyar ifjúság elé követelményként a szocialista hazafiság eszméjét kell felállí­tani. mely a proletárinternacio- nalizmuson alapszik és kizárja a nacionalizmust, a soviniz must, melynek az egyetemen elég mély gyökerei vannak. A hazafiságot, hazaszeretetei nálunk az ország fejlesztése, a szocializmus építése, népünk anyagi és kulturális felemelése érdekében kifejtett munkával kell mérni. Azzal, hogy ki mit tesz békénk védelme, a béketá­bor, a haladó emberiséggel vaiö kapcsolatunk erősítése érdekében, a háborús gyújtogatok, a reakció leleplezéséért. Aki egységfront­ról, összefogásról, népről, hazáról bármilyen szépen szónokol, tet­szetősét mond, ugyanakkor tény­legesen semmit nem tesz érdeké­ben, vagy éppenséggel a reakció­hoz, az elmaradt elemekhez orien­tálódik, megtéveszti, félrevezeti a népet, elárulja a nép, a haza valódi érdekét, demagógizál. Azért, hogy az egyetemen mindez idáig fejlődött, elsősorban mi, a végrehajtó bizottság tagjai vagyunk felelősek. Azért, mert >vni mindezt láttuk — igaz, jelez­tük felfelé, figyelmeztettük is az egyetemen dolgozó elvtársakat —, de magunk kellő határozottsággal elég későn léptünk fel, és egyes tünetekkel szemben a mai napig sem léptünk fel. Feltétlenül he­lyes és szükséges a jövőre vonat­kozóan, hogy a Központi Veze­tőség határozata tükrében alapo­san megvizsgáljuk ezeket a kér­déseket, és a tanulságokat hasz­nosítsuk. Azért foglalkoztam . bővebben az egyetemi megnyilvánulások­kal. mert legélesebben ott jelent­keztek ezek a helytelen nézetek Ez nem azt jelenti, hogy csupán az egyetemen voltak ilyen meg­nyilvánulások. A zavar, a túlhaj- tások kisebb-nagyojph mértékben az élet minden területén megta­lálhatók. Megnőtt az ellenség hangja és fokozódott tevékenysége. Elég gyakori jelenséggé vált — és ez elsősorban egy néhány, a funk­ciók egész sorát megjárt ember­re vonatkozik —, ha nem az ő elgondolása, szájaíze szerint ren­deztük dolgait, a bírálat jogává: visszaélve, útón-útfélen a leg- pártszerűtlenebb hangot hallat­ták, felelőtlenül fecsegtek, rágal­maztak, követelőztek és fenyege­tőztek. A funkcionáriusok, a párttag­ság nagy többsége aggódva szem­lélte ezeket a jelenségeket. Azon­ban ennek ellenére megalkuvó, lehetőleg mindenkinek igazat adó az elvtelenség határát súrolo légkör kezdett kialakulni. Ezért elsősorban mi, vezetőik vagyunk felelősek. A mi felelősségünk an­nál nagyobb, mivel néhány kér­désben megvolt a magunk állás­pontja, esetenként meg is mond­tuk véleményünket, de nem vol­tunk következetesek, opportunis­ta módon magunkban dünnvögv hajtottuk végre a határozatokat. A Központi Vezetőség határo­zatából nagy tanulság az, hog-, ha az ember meg vau győződ­ve álláspontja hevességéről, akkor megalkuvás nélkül, párt- szerűen Szerezzen érvényt ál. láspoptjának. Vegyük sorra' azokat u kérdése­ket. melyeket a határozat meg­említ, amelyeket mi magunk sem láttunk a Központi Vezetőség ülése előtt világosan, amelyek bennünket is zavartak. Feladatainkat a párt júniusi határozata, pártunk Hl. kongresszusa szabta meg Mielőtt részletezném, ismétel­ten, nyomatékosan alá akarom húzni — a párthatározat is hang­súlyozza — feladatainkat a párt júniusi határozata, pártunk III. kong­resszusa szabi a meg Ezek a határozatok jók, helye­sek. Ezeknek szellemében, en­nek megfelelően kell végezni munkánkat. A júniusi határozat, a III. •kongresszus is munkánk homlok­terébe állította a dolgozó nép életszínvonala, kulturáltsága ál­landó emelését, azt, hogy biztosítani kell a szocializmus gazdasági alaptörvényének ér­vényesülését. Ennek érdekében át kellett cso­portosítani a népgazdaság erő­forrásait. Át kellett csoportosíta­ni — mint ahogy ezt a határo­zat megállapította —, mert meg­sértettük az arányosság törvé­nyét, így a nemzetgazdaság két fő ága, az ipar és a mezőgazda­ság között szakadás keletkezett, a mezőgazdaság elmaradt. Aránytalanság keletkezett az iparon beiül is. A nehézipar mel­lett elmaradt a könnyű- és az élelmiszeripar. A párthatározat nagyon helyesen intézkedett az arányosság helyreállításáról. Megnövekedett a mezőgazdasági beruházás, gyorsult az ipar el­maradt ágainak fejlesztése. Mind­ez helyes és jó intézkedés volt. Dolgozó népünk, elsősorban mun­kásosztályunk érdekében történt, azonban a határozatok végrehaj­tása körül bajok, visszásságok voltak, és több, sokszor érthetet­len jelenséggel találkoztunk. A határozatból ma világosan látjuk ezeknek az okát. Okuk az volt, hogy a legfelsőbb vezetés­ben egyes elvtársai: nem értőitek egyet a szocialista iparosítás egyedül helyes sztálini politiká­jával. Azt tapasztaljuk, 'hogy ez! sokan csupán elvi kérdésnek te­kintik. Mint elvi kérdés ;s rop­pant jelentőségű, mert a ross? elméiét rossz gyakorlatot szül. De nézzük, hogyan nézett ki a gyakorlat. Őszintén meg keli mondani a KV határozat megis­merése után tudtunk csak választ kapni e hiányosságokra. Nagyon sokszor tapasztaltuk, hogy a Mi­nisztertanácsnál egyesele roppant türelmetlenek voltak, és szinte másnap leutaztak egy-egy kulák- feljelentés kivizsgálására, de a Gördülőcsapágygyár építkezése, a lakásépítkezés és más hason’o ügyekben roppant türelmeseknek bizonyultak. Pedig e félbehagyott építkezé­sek, a nem megfelelően tárolt gé­pek és épületelemek elhanyago­lása joggal váltja ki a becsületes dolgozók felháborodását. Nagy­szerű támadási felület volt ez, s az ellenség nem is volt szégyen­lős a párt- és az államvezetés te­kintélye lejáratására, becsmérlé­sére felhasználni. Ma már lát­juk, hogy itt nem egyszerű hanyagságról, hanem ettől többről, a szocia­lista iparosítás politikájának nem helyesléséről volt szó. Úgy gondolom, hogy ettől még (Folytatás a 4, oldalon!

Next

/
Thumbnails
Contents