Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-09 / 57. szám
Mai számból: Nagygyűlést tartottuk tegnap Debrecenben a nemzetközi nőnap allcalmából (4. oldal) — Konsztantyinov elvtárs első napja Debrecenben (5. oldal) — Baráti találkozó a szovjet könyv ünnepén (5. oldal) — Megválasztották a DISZ Ilajdú- Bihar megyei bizottságának titkárait és tagjait (5. oldal) — Sport (6. oldal) KII. ÉVFOLYAM, 57 SZÁM AJKA 50 FILLER SZERDA, 1955. MÁRCIUS 9. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a politikai helyzetről és a párt feladatairól (Á határozatot a Központi Vezetőség egyhangúlag fogadta el) I. Hazánk felszabadításának 10. évfordulóján dolgozó népünk méltán tekint vissza jogos büszkeséggel az eltelt tíz év alatt kivívott hatalmas, történelmi jelentőségű sikereire. Ez idő alatt a munkásosztály, pártunk vezetésével, meghódította a hatalmat, s szövetségben a dolgozó parasztsággal, kéz a kézben a néphez hű értelmiséggel, megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását hazánkban. A hároméves terv idején, de különösen az ötéves tervidőszak alatt népünk nagy sikereket ért el a szocialista iparosításban, a nehézipar •— s annak szíve, a gépipar — fejlesztésében. A dolgozó parasztság egy része rálépett a felemelkedést jelentő nagyüzemi szocialista gazdálkodós útjára. Az elmúlt tíz év alatt gyökeresen megváltoztak dolgozó népünk anyagi, kulturális, szociális viszonyai, pártunk helyes politikájának végrehajtása. a dolgozó nép. s mindenekelőtt a munkásosztály önfeláldozó munkája révén. Az elmúlt 10 évben a dolgozó népnek a szocializmus építésé-1 ben elért sikerei igazolják pártunk politikájának hevességét. Pártunk a szocializmus felépítéséért vívott harcában hibákat is elkövetett. 1951-től kezdve a szocialista iparnak lehetőségeinket, gazdasági adottságainkat meghaladó ütemű fejlesztésére vett irányt, a termelőszövetkezetek fejlesztésében nem volt elég tekintettel — egyes esetekben — az önkéntesség elvére, s nem fordította a szükséges figyelmet az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termelési tartalékainak mozgósítására. 1953. júniusában pártunk Központi Vezetősége megvizsgálta országunk helyzetét # bátor bírálattal és önbírálattal a szocializmus építésében elkövetett hibákat feltárta s kidolgozta a hibák kiküszöbölésére szolgáló intézkedéseket. .4 Központi Vezetőség 1953. júniusi határozatai teljesen helyeseknek bizonyulták. De e helyes határozatok végrehajtásáért vívott eredményes harc mellett, a végrehajtásban hibák és fogyatékosságok is voltak, sőt a határozatokat egyesek opportunista, antimarxista módon eltorzították, ami káros jobboldali hibákhoz, jobboldali elhajlásihoz vezetett. Ennek következtében népi demokráciánk gazdasági és politikai helyzetében néhány nyugtalanító jelenség mutatkozik. 1954-ben az ipari termelés egyes kerületein elért eredmények ellenére is, alapjában véve egyhelyben topog (a minisztériumi ipar termelése 1954-ben 0,3 százalékkal emelkedett, a nehéziparé 3,1 százalékkal csökkent): a munka : ermelékenysége a legtöbb iparágban csökkent és a termékek önköltsége növekedett, a munkafegyelem meglazult; a mezőgazdaság árutermelése 1954-ben kedvezőtlenül alakult. Bár a növénytermelés és állattenyésztés egyes ágazataiban jelentős eredmények születtek, az elmúlt évben kevesebb kenyérgabona termett, mint 1953-ban. Nem növekedett a szarvasmarha-állomány. A mező- gazdaság begyűjtési tervét a döntő cikkekben nem teljesítette, holott erre megvolt és megvan minden reális lehetősége. Mindez kihatott a nemzeti jövedelem alakulására is, amely 1953 -hoz képest csökkent. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége megállapítja, hogy népgazdaságunk helyzetének ilyen alakulása következtében a dolgozók megnövekedett életszínvonala (1954-ben az egy keresőre eső reálbér 15 százalékkal, a parasztság reáljövedelme pedig még nagyobb mértékben növekedett) nem a termelés állandó növekedésének, a munka termelékenysége emelkedésének és az önköltség csökkenésének szilárd alapján, hanem főképpen az állami tartalékok felélésén és a beruházásokra fordított eszközök csökkentésén nyugszik. Az életszínvonal emelkedése nem nyugszik tartós, szilárd alapokon, mivel országunk gazdasági erői az utóbbi időben nem fejlődtek kielégítően. A népgazdaságunk helyzetében megmutatkozó komoly nehézségek okai mindenekelőtt abban keresendők, hogy az utóbbi időben, 1953. júniusa óta, olyan jobboldali, antimarxista, pártellenes, opportunista nézetek terjedtek el a pártban, az államapparátusban, s más területeken, amelyeknek 'natására iparunk fejlődése megtorpant, csökkent a szocialista felhalmozás, romlott az állami és az állampolgári fegyelem. A Központi Vezetőség -m.gállapít ja, hogy az 1953. júniusi központi vezetőségi ülésen hozott ‘hac fcározatok helyesek voltak, s azok ma is változatlanul érvényesek, s a III. pártkongresszus határozataival együtt pártunk politikájának ma is alapját képezik. Ezen határozatok szellemében pártunk változatlanul fő célkitűzésének tartja dolgozó népünk jólétének következetes emelését, szociális, kulturális igényeinek mind nagyobb mérvű kielégítését, a szocialista bővített újratermelés és a munka termelékenységének növekedése alapján.! Pártunk c fő célkitűzése mindenekelőtt a nehézipar, az egész szocialista ipar, s a mezőgazdaság fejlesztése alapján biztosítható. Pártunk tovább ^alyfatja a mezőgazdaság szocialista átépítésének, a termelőszövetkezetek fejlesztésének politikájét, az önkéntesség alapján. TJtófseít továbbra is biztosítja az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztaág támogatását, anyagi érdekeltség elveinek érvényesítését, hogy növelhessék termelésüket és mindenekelőtt nagyobb árutermelést érjenek el. Változatlanul érvényesek a kollektív vezetés megteremtése érdekében s a kommunista bírálat, önbírálat, valamint az állami törvényesség biztosítására hozott határozatok. • II. A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége megállapítja, hogy pártunk helyes politikája sikeres végrehajtásának a jelenlegi szakaszban a megnövekedett jobboldali veszély képezi fő akadályát. Ezért a párt fő feladata e káros jobboldali nézetek ideológiai szétzúzása, ezek teljes elszigetelése, mert csak ez teszi lehetővé, hogy pártunk helyes irányvonala politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi életünk minden területén teljes mértékben érvényesüljön, állandóan erősödjön a munkásosztály és a parasztság szövetsége a munkásosztály vezetése mellett. E káros jobboldali nézetek a következőkben mutatkoznak meg: Mindenekelőtt a szocialista iparosítás helyes politikájának elferdítésében. Pártunk 1953. júniusi határozatai, a III. párrkongresz- szus határozata s más fontos párt- határozatok világosan leszögezik, hogy a szocializmus építésének fő eszköze a szocialista iparosítás, hogy a termelőeszközök termelésének elsődlegességét biztosítani kell. Pártunk 1953. júniusi határozata alapján szükségessé vált népgazdaságunk erőinek és eszközeinek átcsoportosítása, hogy helyreállítsuk népgazdaságunkban az arányosságot. Ez azt jelentette, hogy a mezőgazdaság elmaradottságát meg kell szüntetni, hogy biztosítani kell mezőgazdaságunk gyorsabb fejlesztéséi, korszerű színvonalra való emelését, növelni kell a mezőgazdasági termelést és ezen belül különösen a mezőgazdaság árutermelését. Az átcsoportosítás továbbá azt célozta, hogy növelni kell a könnyűipar és az élelmiszeripar termelését, a közszükségleti cikkek gyártását. Pártunk immár közel két éve dolgozik a júniusi határozatok végrehajtásán és ezen a téren komoly eredményeket ért ei, amit a kiskereskedelem növekvő áruforgalma, valamint népünk élet- színvonalának emelkedése bizonyít. 1953. júniusa előtt a túlságosan gyors ütemű iparosítás, a mezőgazdaság elmaradása akadályozta népgazdaságunk helyes fejlődését; ma azonban egész népgazdaságunk egészséges előrehaladását, a szocializmus sikeres építését, népünk jóléte következetes emelésének szilárd, tartós alapokra való helyezését iparunk termelésének pangása, a nehézipari termelés visszaesése fenyegeti. Az utóbbi időkben mind erőteljesebben. a párt helyes politikai vonalától eltérő, jobboldali, opportunista elhajlás bontakozott ki a szocialista iparosítás kérdésében. E jobboldali, antimarxista elhajlás e területen elsősorban a következőkben mutatkozik meg; a szocialista iparosítás meghiúsítására vonatkozó törekvések jelentkeztek és olyan nézetek kezdtek terjedni, melyek tagadták a nehézipar állandó fejlesztésének szükségességét. Ha a párt fö irányvonalával szembehelyezkedő jobboldali, opportunista politika győzedelmeskednék, hazánkat végső soron az elmaradott országok sorába taszítaná vissza, mivel a nehézipar elsorvasztása lehetetlenné tenné a mezőgazdaság, s a könnyűipar fejlesztését, s ezért nem növekvő, hanem állandóan csökkenő árualapot tudna csak biztosítani dolgozó népünk számára, megdrágítaná a termelést, ami nem az árak csökkenéseihez, 'hanem azok elkerülhetetlen emeléséhez vezetne. Ahhoz, hogy a mezőgazdaság fejlődjék, gépekre, mind .kocsze- rübb technikára van szükség. Csakis a gépesítés útján biztosítható a mezőgazdasúg szocialista átépítése és a mezőgazdaság terméshozamának növelése. De a könnyűipar fejlesztése sem képzelhető el a nehézipar, a gépipar állandó növekedése nélkül. A fogyasztási iparnak is állandóan szüksége van mind korszerűbb gépekre, ez pedig a gépipar, a nehézipar nélkül nem képzelhető el. A nehézipar fejlesztése ellen fellépő és jelentőségét lebecsülő jobboldali álláspont ezért ellentétben áll a .munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség alapvető érdekeivel. Érvényre- juítaíása megakadályozná népgazdaságunk korszerű fejlődését és lehetetlenné tenné dolgozó népünk életszínvonalának következetes emelését. Mindazok, akik a nehézipar fejlesztése elsődlegességének lenini—sztálini elvéről lemondanak. helyességet tagadják — a munkásosztály vezetőszerepe tagadásának útjára térnek. Tudvalevő, hogy a munkásosztály politikai vezető szerepe nő és erősödik az ipar, a nehézipar fejlődésével. Mindazok, akik a nehézipar állandó fejlesztése ellen foglalnak állást — akarva, nem akarva —, lényegében aláássák a népgazdaság továbbfejlődését és épülő szocialista hazánk védelmi képességét, veszélyeztetik népünk kivívott szabadságát. A párt politikájával nemcsak azt kell biztosítani, hogy következetesen javuljon népünk élete, hanem nem kevésbé azt is, hogy népünk szebb, boldogabb életét minden külső és belső veszély ellen megvédj ük. Ezért szükséges, hogy pártunk és kormányunk, figyelembe véve az élesedő nemzetközi helyzetet, nagyobb gondot fordítson a haza védelmére, ez pedig a nehézipar állandó fejlesztése nélkül szintén elképzelhetetlen! A szocialista iparosítással kapcsolatos jobboldali nézetek nemcsak abban jutnak kifejezésre, hogy hirdetőik elvetik a nehézipar fejlesztésének elsődlegességét, hanem abban is, hogy lebecsülik a termelés, a termelékenység állandó növekedésének, valamint az önköltség állandó csökkentésének szerepét és jelentőségét; ez veszedelmes demagógia, a nép megtévesztése. „A munka termelékenysége — mutatott vá Lenin —, ez végeredményben a legfontosabb, a legfőbb az új társadalmi rend győzelme szempontjából.” (Lenin művei 29. kötet, 435. oldal.) Leninnek ezt az alapvető tanítását szem elől tévesztve, Nagy Imre elvtárs gyakorta elkövette azt a hibát, hogy elfeledkezett erről, a szocializmus győzelme szempontjából legfontosabb és legfőbb dologról, a munkatermelékenység rendszeres emelésének szükségességéről, ami nélkül az ország nem tudja megerősíteni és fellendítem gazdaságát, ami nélkül a dolgozók életszínvonalának felemeléséről tett összes .ígéretek megalapozatlanok és üresek, s a dolgozók félrevezetését jelentik. E jobboldali nézetek vallói emlegetik az életszínvonal állandó maximális emelését, de semmit sem tesznek a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése érdekében, sót burkolt formában ellene lépnek fel. Ha nem érvényesül a szocialista iparosítás politikája, ha nem fejlődik a nehézipar, nem érvényesül a termelőeszközök termelésének elsődlegessége és ha évről évre állandóan nem emelkedik a munka termelékenysége és nem csökken a termékek önköltsége, akkor tartós, állandó életszínvonal-emelkedésről még csak beszélni sem lehet. Az életszínvonal emeléséről beszélni, de ugyanakkor annak gazdasági feltételei biztosításával nem törődni, valójában olcsó demagógia, a nép félrevezetése! A növekvő jólét a bővített újratermelésből és annak révén a szocialista felhalmozásból fakad. A szocialista felhalmozást a termelékenység növekedése, az önköltség csökkentése teszi lehetővé. A párt helyes politikája biztosítja hazánk gazdasági megerősödését és népünk jólétének állandó növelését, ezzel szemben a párt vonalától eltérő jobboldali politika érvényesülése aláásná hazánk megerősödését és végső következményként népünket mind alacsonyabb életszínvonalra szorítaná vissza. A Központi Vezetőség ezért a leghatározottabban elítéli és visz- szautasítja pártunk szocialista Iparosítási politikájának e jobboldali antimarxista eltorzítását. III. Különösen nagy kárt okoztak azok a marxizmus—lenin izmustól idegen, jobboldali nézetek, amelyek pártunk parasztpolitikájának fő kérdéseiben jelentkeztek. Pártunkban egyesek helytelenül értelmezik a munkás-paraszt szövetség kérdését, elfeledkeznek arról, hogy ez olyan osztályszövetség, amelynek célja a szocialista társadalom felépítése és a kizsákmányolás teljes megszüntetése. Olyan szövetség ez, amelyet a munkásosztály vezet. Egyesek a faluban végzett munkájukban nem támaszkodnak a szegényparasztságra, nem harcolnak a kulák ellen, megfeledkeznek a munkásosztály vezetőszerepéről és a munkás-paraszt szövetség céljáról: a szocializmus építéséről és a kizsákmányolás elleni harcról. A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének ilyenfajta értelmezése megfosztaná e szövetséget osztályhar- (Folytatás a 2. oldalon)
