Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-09 / 57. szám
2 NÉPLAP 1955. MÁRCIUS 9. SZERDA A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a politikai helyzetről és a párt feladatairól ( Folytatás az 1. oldalról) cos tartalmától és gyakorlatilag csak a kulákságnak használna. Pártunk Központi Vezetősége leszögezi, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság közötti szövetség további megszilárdítását egyik legfontosabb feladatának tartja. E feladatot — és ezzel a középparaszt megnyerését azonban csak a szegényparasztságra támaszkodva és a kulákság ellen harcolva, a munkásosztály vezetése alatt lehet megoldani. Ezen elvektől való legkisebb eltérés is gyengíti népi demokráciánk alaplát, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. Újra feléledtek, sőt egyes elméleti folyóiratainkban kinyomtatásra is kerültek a marxizmus állal már régen szétzúzott olyan kispolgári elméletek is, amelyek .zerint az egyszerű árutermelő paraszti gazdaságokra, a népi demokrácia viszonyai között, a bővített újratermelés a jellemző. E hamis tételből — és ehhez hasonlókból — kiindulva egyesek tagadni kezdték a mezőgazdaság ■zocialista átszervezésének parancsoló szükségszerűségét s ezen a címen a termelőszövetkezeti mozgalom elgáncsolására vettek irányt. Az ilyenféle nézeteknek nagy szerepük van abban, hogy termelőszövetkezeti mozgalmunk az elmúlt évben számszerűleg nem nőtt, sőt valamelyest csökkent, jóllehet a termelőszövetkezetek jelentős részében a tagok életmódja ma már jobb, mint az egyénileg gazdálkodó közcppa- rasztoké. Azok, akik azt hirdetik, hogy egyéni gazdálkodás mellett a szegény- és középparasztok zöme magas jólétet érhet el és hogy a sok százezer egyéni parasztgazdaságból álló mezőgazdaságunk a r e rmelöszö ve tkezeték fejlesztése nélkül is virágzóvá és élenjáróvá ehet, becsapják a dolgozó parasztságot. A dolgozó parasztságnak — mind a szegény-, mind a középparasztoknak — igazi jólétet, emberi életet, országunk számára fejlett, magasszínvonalú mezőgazdaságot csak a szövetkezeti gazdálkodás kiterjesztése biztosíthat, mert csak a szocialista nagyüzemi termelésben használhatók ki észszerűen a fejlett mezőgazdasági gépek, csak itt alkalmazhatók tömeges méretekben a mezőgazdasági tudomány legújabb vívmányai, mindaz, ami megkönnyíti a dolgozó parasztság munkáját. Pártunk Központi Vezetősége világosan látja azokat a lehetőségeket, amelyek az egyént paraszt- gazdaságok termelésének fejlesztésében rejlenek. Ezért ezek fel- használásának elősegítését fontos feladatának tekinti. Ismerve azonban a kisüzemi parasztgazdaságok fejlődésének korlátjait, szükségesnek tartja, hogy, az Önkéntesség lenini elvét betartva, párt és állami szerveink sokoldalú politikai, gazdasági és szervező munkát végezzenek a termelőszövetkezeti mozgalom megerősítése és kiszélesítése érdekében. A meglevő termelőszövetkezetek termelési színvonalának szakadatlan növelése mellett, elsősorban felvilágosító munkával biztosítani kell azt, hogy már ebben az évben megszűnjék a termelőszövetkezeti mozgalom egyhelyben kopogása; meginduljanak a belépések és a régi termelőszövetkezetek mellett újak is alakuljanak. A kisparaszti gazdaság bővített újratermeléséről szóló helytelen nézetek nemcsak arra alkalmasak, hogy lassítsák á mezőgazdaság szocialista átszervezését, hanem arra is, hogy megbontsák a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok barátságát. El kell érni, hogy a termelőszövetkezeti tagokban az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok a szebb és jobb paraszti élet úttörőit lássák. A termelőszövetkezeti tagoknak és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak össze kell fogniok .zért is, mert közös az ellenségük: a kulákság és a falu egyéb kizsákmányoló!, akiknek gazdasága és politikai befolyása sokkal kisebb ugyan, mint volt a felszabadulás előtt, de az utóbbi időben spekulációs lehetőségük és ezzel együtt bátorságuk is újra megnőtt. Közrejátszott ebben az is, hogy ugyanazok, akik nyakra- főre dicsőítették az egyéni paraszti gazdaságot, megfeledkeztek a kulákságról, szem elől tévesztették azt, hogy a kulákok és egyéb falusi kizsákmányolok a szegény- és középparasztok rovására újra gazdagodni kezdenek. Nálunk is érvényesül az a lenini tanítás, amely szerint a kisüzemi gazdaság napról napra szüli a kapitalizmust, azaz lehetőséget ad arra, hogy kulákok és egyéb falusi spekulánsok kizsákmányolják a dolgozó parasztokat, sőt arra is, hogy a régi kizsákmányolok mellett új kapitalisták is nőjenek. E lenini tanításokkal szemben új erőre kapott az a régi megcáfolt állítás, amely szerint nemcsak a termelőszövetkezet, hanem az egyéni parasztgazdaság is a szocializmus felé fejlődik; a „maga módján” ez utóbbi is a szocializmust építi. Pártunk Központi Vezetőségének az a véleménye, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok előtt nemcsak az egyéni paraszti gazdaságokban még fellelhető lehetőségeket kell megmutatni, hanem e gazdaságok szűk korlátáit is. Támogatni kell az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat abban, hogy lehetőségeiket a növénytermelés és állattenyésztés fejlesztésében kihasználják, de ugyanakkor szüntelenül népszerűsíteni kell köztük a szövetkezésnek, mint a fel- emelkedés egyetlen tartósan járható útjának, előnyeit. A falusi pártszervezetek egyidejűleg mozgósítsák mind a termelőszövetkezeti tagokat, mind az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat a kulákság és más falusi kizsákmányolok ellen. Pártunkban egyesek helytelenül foglaltak állást a begyűjtés kérdésében is. Ebben a jobboldali álláspontban és a kulákok aknamunkájában van az oka annak, hogy 1954-ben a párt és a kormány által helyesen csökkentett begyűjtési tervet sem teljesítették. Nem húzták alá a begyűjtési kötelezettség fontosságát és tétlenül szemlélték a begyűjtési fegyelem meglazulását. Pártunk Központi Vezetőségének az a véleménye, hogy tovább kell folytatni erőfeszítéseinket a 'mezőgazdasági termelés fejlesztésére, ugyanakkor azonban meg kell követelni az állampolgári kötelességek teljesítését, mert csak ilyen módon lehet megteremteni a népgazdaság — és ezen belül a mezőgazdaság fejlesztésének is — anyagi alapjait. Pártunk politikája, amely a munkás-paraszt szövetség megerősítésére, a mezőgazdaság szocialista átalakítására és a mező- gazdasági termelés fellendítésére irányul, olyan politika, amely megfelel az egész dolgozó parasztság, mind a termelőszövetkezeti tagok, mind az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok érdekeinek. A jobboldali nézetek ellenben, amelyek pártunk parasztpolitikájának alapvető kérdéseiben az utóbbi időben elterjedtek, nemcsak munkásellenesek, hanem dolgozó paraszt-ellenesek, is, meri a kulákok és egyéb falusi kizsákmányolok megerősödését szolgálják a dolgozó parasztság rovására, hátráltatják a mezőgazdasági termelés fellendítését és a falu jobb életének 'kialakulását IV. A megerősödött jobboldali, opportunista elhajlás megmutatkozott a párt vezető szerepének lebecsülésében is. Egyesek tagadták a párt vezető szerepét a Hazafias Népfrontban. A Hazafias Népfront létrehozását — amelyet pártunk kezdeményezett — olyan jobboldali törekvések kísérték, amelyek a párt jelentőségének és vezető szerepének visszaszorítását célozták, annak érdekében, hogy a Hazafias Népfront legyen az az erő, amely ellenőrzi az állami és tanács-szervüket is. Hogy a Hazafias Népfront ezt az „ellenőrző és irányító szerepét“ be-j töltse, akarták egyesek a népi' demokrácia legátfogóbb tömegszervezetévé tenni, ezzel lényegében a Hazafias Népfrontnak nagyobb szerepet akartak adni, mint a helyi tanácsoknak, amelyek tudvalevőleg a legátfogóbb tömegszervezetek és az államhatalom helyi szervei is, s amelyeket a választásokon maga a dolgozó nép hoz létre. Ezek a jobboldali nézetek lényegében a proletariátus diktatúrájáról szóló marxi—lenini tanítást altatták revízió alá venni. A legfontosabb a népi demokrácia rendszerében a muritásosz- tály forradalmi pártjának irányító, vezető szerepét feltétlenül biztosítani. Ennek biztosítása nélkül nincs népi demokrácia! A munkásosztály forradalmi pártjának az egész társadalom vezető, irányító és lelkesítő erejének kell lennie. Csak ezen az úton képes érvényesítem a munkásosztály vezető szerepét a szocializmus építésében, csalt a párt vezető szerepének maradéktalan érvényesítése révén töltheti be a népi demokrácia állama a munkásosztály, dolgozó népünk érdekének megfelelően valamennyi funkcióját. A párt a munkásosztály legmagasabb szervezeti formája, ezért a párt hivatott valameny- nyl tömegszervezet irányítására és tevékenységük ellenőrzésére. Valamennyi tömegszervezet munkájában a legfontosabb a párt vezető, irányító szerepének biztosítása, mert csak így érhető el, hogy különböző tömegszervezetek a szocializmus építésének ügyét szolgálják. A marxizmus—leniniz- mus e sarkalatos tanítását veszi revízió alá a jobboldali elhajlás. A Központi Vezetőség a leghatározottabban elutasítja a párt vezető szerepét csökkenteni akaró jobboldali törekvéseket, mart ez végső soron a munkásosztály, dolgozó népünk hatalmának gyengítését, aláásását jelentené. A megerősödött jobboldali nézetek pártunk belső élete, egész harci tevékenysége, valamint a párt egységes, szilárd vezetése biztosításának alapvető elve, a demokratikus centralizmus elve ellen irányultak. A pártban egyesek olyan helyzetet akarták teremteni, hogy a pártvezetés határozatai ne legyenek kötelezőek a párt valamennyi szervezetére, hogy minden szervezőinek joga legyen a felső pártszervek áltat hozott határozatok helyességének felülbírálására. Ez jobboldali revizionista álláspont — s ha a párt nőm lépett vo-lna fel ellene —' végső soron megfosztotta volna pártunkat, mint a munkásosztály forradalmi pártját, élcsapat, szervezett csapat jellegétől. Megszüntette volna a párt akarat-egységét. ajtéit-kaput nyitott volna különböző csoportosulásoknak a párton belül. A demokratikus centralizmus megszüntetése vagy gyengítése komoly veszélybe sodorta volna a párt eszmei és szervezeti egységét, komolyan megrendítette volna a párt fegyelmét, gyakorlatilag harcképtelen né tette volna a pártot, népi demokratikus rendszerünk vezető, irányító erejét. Kifejezésre jutott a jobboldali veszéljr a kommunista bírálat és önbírálat kispolgári, anarchista irányban való eltorzításában is. A Központi Vezetőség helytelennek, sut egyenesen károsnak tartja, hogy az utóbbi Időben jobboldali elemék a kritika ürügyén, rágalmazó módon tagadták a munkásosztály és az egész dolgozó nép által, a párt vezetésével Magyarországon elért történelmi sikereket. A Központi Vezetőség felhívja az egész párt, minden kommunista figyelmét arra, hogy ugyanakkor, amikor a leghatározottabban elítéli a párt tekintélyét romboló rágalmazást, feltétlenül biztosítani kell a párt egész tevékenységében, az állami munka minden területén, s egyebütt a kommunista bírálat és önbírálat> érvényesülését. Gondoskodni kell arról, hogy komoly és állandó harc folyjék a párt- és az állami munkában megmutatkozó hiányosságok ellen, megszüntetésük érdekében. Bátran ki kell bontakoztatni az alkotó kommunista kritikát, amely nélkül nem biztosítható pártunk jó munkája és épülő szocialista társadalmunk előrehaladása. A párbmuimka megjavításának — az alapszervezetektől kezdve a Központi Vezetőségig — legfontosabb feltétele a bátor, pártszerű elvi bírálat és önbírálat, különösen pedig munkártlk hiányosságainak alulról jövő bírálata. Ilyen bírálat nélkül lehetetlen az előrehaladás, ellenkezőleg mindig fennáll az önelégültség, az ön★ Az ideológiai és gazdasági kérdésekben elterjedt helytelen és hibás nézetek jelentékeny része az osztályeÜenség behatásának tükröződése a pártban és a népi demokrácia egyéb területein, A jobboldali nézetek pártunkban és államunkban ; xírt válhattak ilyen veszélyessé, mert Nagy Imre elvtárs beszédeiben és cikkeiben támogatta ezen antimar- xista nézeteket, sőt elsősorban ő volt ezek hirdetője. Nagy Imre elvtárs jobboldali vonalának egyik alapvető vonása abban mutatkozott .meg, hogy tagadta és lebecsülte a párt által elért nagyszerű győzelmeket és rendszeresen elhallgatta az eredményeket. A Szabad Népben október 20-án megjelent, „A Központi Vezetőség ülése után“ című cikkével Nagy Imre elvtárs egyenesen bátorította a párton belül és a párton kívül a kispolgári elemeket, helytelen, a párt tekintélyét aláásó tevékenységük fokozására. Maga a cikk Irányvonala eltér az 1953. júniusi határozatoktól, a III. pártkongresszustól, az 1954. októberi K. V.-iilés határozatától, s5t több kérdésben szembe is kerül ezekkel az alapvető párthatározatokká!. Ez a cikk szembefordul a párt helyes iparosítási politikájával, lebecsüli a jobboldali veszélyt, lekicsinylőén veti fel a takarékosság kérdését, hallgatással mellőzi a legfontosabbakat. a termelékenység emelésének és az önköltség csökkentésének kérdését, helytelenül magyarázza a munkás-paraszt szövetség szerepét, elhallgatja a munkásosztály vezető szerepének fontosságát e szövetségen bőiül. A jobboldali elemek a párton kímegnyuglatás, a tespedés veszélye. Semmi körülmények között sem szabad félnünk az elvi, pártszerű bírálattól. Az ilyen bírálat még jobban emeli a párt és a párt vezető szerveinek tekintélyét, még jobban erősíti a párt egységét. A jobboldali elhajlás egyik legveszélyesebb megnyilatkozása a nacionalizmus és a sovinizmus. A Központi Vezetőség elengedhetetlenül szükségesnek tartja a nacionalizmus, a sovinizmus minden megnyilatkozása elleni kíméletlen ideológiai harcol. Szükségesnek tartja minden ellenséges támadás, vagy aknamunka leleplezését és visszaveréséi. El kell mélyíteni népünkben — különös figyelmet fordítva az ifjúságra — a hazafias nevelést és ezzel párhuzamosan a proletár- internacionalizmus szellemét. Népünk nevelésében döntő szerep jut nagy felszabadítónk, a szocialista Szovjetunió népei iránti mélységes hála és szeretet ápolásának. Erősíteni kell népünk tudatában a hatalmas, 900 milliós béketáborhoz való tart- rt.T.r.k' nagy jelentőségét. ik ★ vül és a párton belül jeiadasna* tekintették e cikket, és romboló módon kezdték támadni a párt helyes politikáját. Ilyen jelenségek voltak tapasztalhatók több újéig — köztük a Szabad Nép — szerkesztőségében, s az irodaimi élet területéin is. Nagy elvtárs, a Minisztertanács elnöke, valamint egyes gazdasági, párt- és szakszervezeteink nem törekedtek a munkásosztály mozgósítására, a termelési tervek teljesítése és túlteljesítése, az ipar minőségi mutatóinak megjavítása, a munka termelékenységének emelése, az önköltség, csökkentése, a technika jobb kihasználása érdekében. Ellenkezőleg: Nagy elvtáns és néhány más elvtárs a minisztérium okban, a sajtóban (mindenekelőtt a Szabad Népben) olcsó demagog igé- reteiikikel tévedésbe ejtették a. munkásosztályt, a megnyugvás, a sültgaianibvárás hangulatát terjesztették a munkásosztályban, alkalmazkodtak a munkások elmaradott rétegeihez és ezzel « bomlás bizonyos elemeit vitték be a munkásosztályba. Az ipar 1954. évi non-, kielég! to munkájának fő oka ebben áll. Több minisztérium és a Minisztertanács munkájában az a helytelen és káros opportunista gyakorlat terjedt el, hegy abban az esetben, ha a vállalatok nem teljesítették a tervet, akkor az év folyamán több esetben is csökkentették tervüket, aheiyett, hogy minden t megtettok volna az elmaradó vállalatok felzárkóztatása érdekében és mozgósítottál!: volna * munkásokat a terv feltétlen, teljesítéséért, a munka termelékenységének emeléséért folyó harcra. V. A Központi Vezetőség — figyelembe véve, hogy minden előrehaladásunk fő akadályát a jelenlegi helyzetben a megnövekedett jobboldali veszély képezi — a következőkben állapítja meg pártunk soronkövetkeső fő feladatait: 1. Pártunk alapvető feladata — a III. pártkongresszus határozatának megfelelően — a szocializmus építése, a szocializmus alapjainak lerdkása hazánkban. E cél elérésére következetesen érvényesíteni kell pártunk fő irányvonalát, a szocialista iparosítás politikáját, biztosítva a nehézipar fejlesztésének elsőbbségét a népgazdaságban. A szocialista ipar, benne mindenekelőtt a nehézipar fejlesztése erősíti elsősorban a szocializmus anyagi alapjait. Az országunk szocialista iparositásáért vívott harcban szem előtt kell tartani hazánk gazdasági adottságait, nyers-* anyagforrásaink jobb kihasználá- sát. A szocialista iparosítás politikájának következe ies megvalósítása elengedhetetlen feltétele a mezőgazdaság szocialista ' átszervezésének, amelynek fő útja a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése, a dolgozó parasztok önkéntes szövetkezése révén. Étinek érdekében pártunknak, álla*- inunknak, hatalmas segítő, • nevelő, szervező, felvilágosító sminkét kell végeznie a falvakban. Egyidejűleg pártunk s' államunk változatlanul támogatja az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságot gazdasága lehetőségeinek jobb felhasználásában, toniteiése növelésében az anyagi érdekelt- ség elve alapján. El kell érni, hogy a párt és a kormány hathatós segítsége, s a falu dolgozó népének mozgósítása révén végrehajtsuk pártunknak a (Folytatás a 3. oldalon)
