Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-05 / 54. szám
OZ MOP HfUDU-BHiRR MEGYEI PfiRTBIZOTTSflGRNflK LAPIS j miv*m*0*0*0*00***MmfiAfiA*0*mfiA*t*w**MV**mAfi0*fi0*k0m0***»0*0*a*0*0*0*M t XII. ÉVFOLYAM, 54. SZÁM íFíá. 50 FILLER SZOMBAT, 1955. MÁRCIUS 5. ♦ A Saor jctunió s&abuU&águnk, függetlenségünk* békénk védelmezője Ünnepi díszelőadással megkezdődött a magyar - szovjet barátság hónapja Pénteken este az Állami Operaháziján rendezett ünnepi díszelőadással megkezdődött a népünk életében 'hagyományos magyar—szovjet barátság hónapja. A díszelőadást a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar—Szovjet Társaság rendezte. A díszelőadás . elnökségében foglaltak helyet: Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Farkas Mihály, Hegedűs András, Apró Antal, Hidas István, Ács Lajos, Szalai Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai. Bata István és Makis József, az MDP Politikai Bizottságának póttagjai, Vég Béla és Matolcsi János, az MDP Központi Vezetőségének titkárai, Rónai Sándor, az Országgyűlés elnöke, Boldoczki János külügyminiszter, Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter, Bognár József belkereskedelmi ' mánisztei, Darvas József népművelési miniszter, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, Szabó Pál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke. Az elnökség tagja volt J. V. Andropov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, valamint V. Z. Kuzmenko, a VOKSZ magyarországi megbízottja. Az elnökségben foglaltak helyet a magyar—szovjet barátság hónapjára hazánkba érkezett szovjet kulturális küldöttség tagjai. Megjelent a díszelőadáson a Minisztertanács és az Elnöki Tanács számos tagja. Részt vett az ünnepségen a budapesti diplomáciai testület számos vezetője és tagja. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter, a Magyar—Szovjet Társaság elnöke nyitotta meg az ünnepséget. Ezután Jánosi Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mondott beszédet:. Jánosi Ferenc ünnepi beszéde Tisztelt ünneplő közönség! Kedves. Elvtársak! L — • ' A magyar—szovjet barátság hónapja, amely évről évre kiemelkedő ünnepi eseménye hazánk életének, ebben az esztendőben még nagyobb jelentőséget nyert azáltal, hogy egybeesik egész dolgozó társadalmunk nag> nemzeti ünnepünkre, felszabadulásunk tizedik évfordulójára való készülődésével. Felszabadulásunk 10. évfordulójának előestjén mi más lehetne a barátsági hónap feladata, mint a haza minden szögletéig elható erővel megmutatni népünk életének minden területén a magyar-szovjet. barátság történelmi hatóerejét és tovább növeli azt, népünk erőinek gyarapítására. hogy Így nagy nemzeti célkitűzéseink megvalósulásának, a szocialista társadalom felépítésének biztos reményében lépjük át új életünk második évtizedének küszöbét. A magyar—szovjet barátság születése is, további erősödése is forsdöntő jelentőségű volt népünk számára. Tíz esztendő múltán immár új, legendás élő hagyománnyá vált az a küzdelem, amelyet 'hős - munkásosztályunk forrón szeretett pártunk vezetésével, szorgalmas parasztságunk, egész dolgozó népünk erejével vívtunk szabadságunk és függetlenségünk további biztosításáéit a német gyarmatosítók utódai, az amerikai—angol imperialists körök és hazai ügynökeik ellen a fizikai és lelki újjáépítésért, a főidért, az ország gazdasági vérkeringésének megindításáért, a néphatatom megszilár d ításáért. Ez a barátság szabadságunk tíz esztendeje alatt szakadatlanul növelte népünk hatalmas erőfeszítéseit népi demokráciánk éietének minden területén. Hogy hazánk szocialista tervgazdálkodást folytató ország lett, hogy a szocialista iparosítás terén ki magasló eredményeket értünk el, hogy egész népgazdaságunk fejlődése barátainkban megbecsülést és lelkesedést, ellenségeinkben csodálkozással vegyes, dühödt h'ígységel szült, hogy'.termelésünk messze maga mögött hagyott minden addig elért eredményt — mindezt elsősorban pártunk minden nehézséggel megbirkózó bölcs vezetésének, hős munkásosztályunk, dolgozd parasztságunk, tehetséges értelmiségünk, egész népünk szívós harcának és áldozatos munkájánál!;, alkotó hazaszeretetének köszönhetjük. És köszönhetjük ugyanakkor a magyar—szovjet barátság állandó segítségének is. Mezőgazdaságunkban az első történelmi lépés, a földreform után bizton tesszük meg a második történelmi lépést, haladva a szocialista mezőgazdaság megteremtése felé, hog'y dolgozó parasztságunk, felismerve tartós felemelkedésének fő útját, mind nagyobb seregben elindul a nagyszerű jövendő felé — bár az elsősorban pártunk helyes és következetes útmutatásénak, a munkásosztály testvéri 'segítségének, termelőszövetkezeti parasztságunk egyre eredményesebb munkájának, egyre vonzóbb példájának köszönhető. És köszönhető ugyanakkor a szovjet mezőgazdaság gazdag tapasztalatai felhasználásának is. (Taps.) Tisztelt ünneplő közönség! Kedves Elvtársak! A népgazdaságunkban nyújtott segítség mellett felbecsülhetetlen az a támogatás is, amelyet a magyar—szovjet barátság irodalmunk. művészetünk, tudom á- nyunik, egész kultúránk továbbfejlesztéséhez adott és ad, felbecsülhetetlen az a nevelőhatás, amely a szovjet kultúrából egész népünkre árad. Mi ennek a hatásnak a titka? Az, hogy népünk a szovjet kultúrában az élet igazságának és szépségének hirdetőjét, az emberekben való mélységesen tiszta hit szószólóját, a harcokban és munkában mind nagyobbra növő, szüntelenül szebbre, jobbra, igazabbra törő új ember kovácsát ismerte meg. Annak az életnek a hirdetőjét ismerte meg, amely egyre inkább miénk is lesz, annak az új embernek a kovácsát ismerte meg. aki immár seregestől formálódik a mi társadalmunkban is. Ezért fogadta szívébe népünk a szovjet kultúrát, megérezte, hogy minden alkotása az emberért van, hogy minden műve az életért. a boldogságért, a jövőérv küzd: Ennek a tiszta, harcos humanizmusnak az erejével segítette én segíti a szovjet kultúra a mi új, szocialista kultúránk kialakulását, szocialista-realista irodalmiunk. művészetünk felvirágzását. Tisztelt ünneplő közönség! Kedves Elvtársak! Az eddigi barátsági hónapok gazdagon, meggyőzően feltárták : társadalmiunk széles rétegei előtt j a baráti Szovjetunió hatalmas : gazdasági és kulturális erejét s ; ennek az erőnek nélkülözhetetlen ; segítő szerepét népi demoted- ; ciámk építőében. Az idei barátsági hőnap mindezzel együtt még hangsúlyozottabban fogja megmutatni a dolgozó parasztsággal ' .u= hatalmát, a szocialista társadalmat az emberiség történetében elsőnek megteremtő Szovjetunió világméretű politikai vezető szerepét,, bölcs remdíthetetlenséget sugárzó bákepoli'tikáját, a béketábor élén a háborús gyújtogatok megfékezésére vívott történelmi jelentőségű küzdelmét, a népek tiszteletét, háláját és cselekvő helyeslését kivívó, útmutató kezdeményezéseit a nemzetközi fórumokon — s mindezzel együtt azt a meghálálhatatlan segítséget, amelyet szabadságunk és függetlenségünk biztosításához, békénk megőrzéséhez, népi demokráciánk politikai megszilárdulásához és fejlődéséhez adott és ad a baráti Szovjetunió. A felszabadulásunk óta eltelt tíz esztendő során a Szovjetunió volt szabadságunk, függetlenségünk, békénk legfőbb védelmezője. Ezt a segítséget, a német militarizmus feltámasztása elleni összefogást, a népek békéjéért és biztonságáért vívott harc közös akaratát pecsételte meg a barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés. Népünk jól tudja, hogy az amerikai—angol imperialisták, akiit a Szovjetunió és a népi demokráciák felszabadult népei elleni aknamunkájukat ott folytatják, ahol abba se hagyták, mindent megtesznek, hogy a hitleri fasizmus örökébe lépjenek szerte Európában, hazánkban is. Ahogy példaképeikben, úgy eszközeikben sem válogatósak: Mindenki, aki ártani tud népünknek és minden, ami kárt teliét építő- munkánkban — ,.jó üzlet“ számára. És’ mégis, minden dühödt acsarkodásuk, minden alattomos próbálkozásuk ellenére — áll szabad hazánk, teljes a nemzeti függetlenségünk, virul földünkön a béke, számban, jómódban gyarapszik dolgozó népünk, meri a Szovjetunió barátsága, szövetsége védi, pártfogolja. (Taps.) Népünk látja, érzi ennek a barátságnak (Folytatás a 2. oldalon) SZTÁLIN MA IS ÉL Két évvel ezelőtt szántott végig a világon a hír: Sztálin meghalt, Sztálin halott. Néma, szomorú gyász költözött az embereik szívébe. Gyászoltak az utcák, gyászolták a házaik, de mintha még az üze>m-ek gépeinek zakatolásában, kattogásában is valami gyászos zene monoton hangjai sírtak, zokogtak volna. Percekre megállt az élet mindenütt, mint ahogy a föld megállna örök körforgásában, ha kihunyna a nap. Igen, igen. Az élet napja volt Sztálin, a jelen derűje és a jövő fénye. Sztálin meghalt... Sztálin nincs többé! Nem, dehogy. Mint, ahogy u nap sem tud kihunyni, amíg el a fény. Sztálin sem halhat meg, amíg eszméi élnék és meleg fényükkel beragyogják az egész világot. Nem pusztíthatja enyészet az eszmét, ami örök. Az eszmékben él tovább Sztálin és él mindaddig, amíg csak fényre, napra ti- gyakqznaU az emberek. És mivel ez a természet örök törvénye, mint a tél után kővetkező tavasz, Sztálin örökké élni fog. Hiába röpítették világgá a fettete betűk a hírt; Sztálin meghalt. Minél nagyobb egy ember családja, annál nagyobb és melyebb a gyász, őt milliók, tízmilliók, százmilliók és“ százmilliók gyászolták, hiszen az egész világ egyszerű embereit családjaként hordozta szívében. Stockholmtól a Fokföldig és Sanghajtól Londonig nőtt, dagadt a gyász szomorú árja halálának hírére és fájdalmasan dobogtatta meg minden becsületes ember szívét. Könny rezgeti mindazdkna'k a szemén, fájdalom költözött mindazoknak a szívébe, alcik szeretik az életet és békét, akik várják a jövőt, de még a legvadabb háborús gyújtogatok 'is megemelték egy percre a 'kalapjukat, ha aztán még vadabbal, még fékevesztettebben vicsorogtak is tovább. „Megszűnt a sztálini korszak“ — üvöltöttek a nagy sztálini család, az egyszerű emberek százmillióinalk ellenségei. Mennyire tévedtek, mint mindazok, akik azt mondták at!d a gyász pillanataiban, hogy Sztálin nines többé. Két év telt el a fájdalmas hír óla. Két éve halt meg a legújabb kor egyik legnagyobb embere és mégis olyan élő még ma is, mintha csak jogtalan és oktalan lett volna akkor a “nagy gyász. Az életet nem lehet eltemetni, ő pedig életet teremtett. A halál nagy úr, de az emberi szellem sokJcal nagyobb. A halál csakya test felett uralkodik, de a szellem életét nem kényszerítheti pusztulásra hátalmával, mert annak nagyobb a hatalma. Sztálin az emberi szellem, az emberi értelem, jog és igazság mindennél nagyobb hatalmával él tovább, mert Sztálin neve örökké összeforrt Leninével. ...és ma is Lenin és Sztálin nevével épül. a világ. Hiszen Sztálin neve eggyé forrott a békével, ami napjainkban az élettel, a jövővel, százmilliók és százmilliók óhajával jelent egyet. Béke és jövő... Ki ne emlékezne Sztálin nevére, mikor ezt a két magasztos fogalmat a tudatába fogadja és elemeire bomia. Ki ne erezné a napfényt, amikor tavaszra, rügy fakadódra, téli álmukból zőldelő lombokkal ébredező tölgyekre, sudár jegenyékre gondol?... Két éve röpítették világgá a gyászhírt a sürgönyök és telefonok, rádiók és újságok. Emlékezünk. A múltra emlékezünk, hogy még bizakodóbban tekinthessünk a jövőbe. Hogy úgy tekintessünk a jövőbei olyan rendíthetetlen hittel, olyan végtelen optimizmussal, olyan harcos szilárdsággal, mint ő. Halottra emlékezni, a múlt keserű gyászát idézni szomorú dolog és mi mégis úgy gondolhatunk rá, úgy vethetjük tekintet Unket a múltba, hogy íltösben a jövőt ünnepeljük. Már ez is cáfolata annaik, hogy Sztálin halott... Él, él és örökké élni fog! Az egész világ jövőjében él tovább ...
