Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-24 / 70. szám

táPHUDSEREGÜNK KRTONfll, tisztjei és tá bornokai! Fáradhatatlanul növeljetek katonai és politikai tudásotokat! Köves­sétek a legyőzhetetlen szovjet harcosok példáját! Őrizzétek határaink sérthetet­lenségét, hazánk függetlenségét, népünk békés építő munkáját! 5iil. ÉVFOLYAM, 70. SZÁM AKA 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1955. rMÁRCIUS 24 « fl FELSZISSDULflS! MŰSZAK UIUBB GYŐZELME! Befejezte első negyedévi tervét a lárműjavité Vállalat Debrecen legnagyobb üzemének dolgozói az április negyedikéi munka verseny megindulásának kezdetén felajánlották, hogy ne­gyedévi tervüket március 25-re teljesítik. Lendületes munkájuk eredményeként, különösen a felszabadulási műszakban elért sike­reik alapján eleget tettek szocialista vállalásuknak, s már kedden, határidő előtt nyolc, vállalásukhoz viszonyítva pedig három nappal előbb teljesítették első negyedévi tervüket. Ehhez a nagyszerű termelési sikerhez az üzem valamennyi dol­gozója hozzájárult. Valamcnnyiőjüket dicséret illeti, de névszerint is megemlítünk egy néhány dolgozót, vagy brigádot, akik igyeke­zetükkel elősegítették üzemük sikerét. Tasi Sándor tüzikovács brigádja kedden 13 százalékkal telje­sítette túl napi tervét. A brigád átlagteljesítménye 145 százalék Tető János tüzikovács brigádja mozdony- és kocsi kovácsolási munkában 7 százalékkal teljesítette túl napi tervét, 149 százalékos normatcljcsílés mellett. Nagy I. Béla szegcsavaresztergályos kiváló minőségű mun­kája mellett 4 százalékkal teljesítette túl keddi tervét, s a normája 134 százalékra szökkent. Lakatos József tengelyesztergályos 142, Ga lgóczi József karusszclesztergályos 145 százalékra fo­kozta eredményét. A Járműjavító Vállalat dolgozói most elhatározták, hogy tervük túlteljesítésével további eredmények, további sikerek kivívásáért szállnak síkra a felszabadulási műszak még hátra levő idejében. Elhatározták, hogy továbbra is küzdenek az élüzem cím megtartá­sáért, a megyei pártbizottság vándorscrlegének elnyeréséért. A Hajdúsági Gyógyszergyár, a Kefegyár és a TITASZ is befejezte negyedévi tervét A felszabadulási versenyben minden dolgozó tudása legjavát igyekszik adui, A lelkes igyekezetnek meg is van az eredménye: naponta érkeznek szerkesztőségünkbe jelentések, új, nagyszerű munkagyőzclmckről, a negyedévi tervek határidő előtti teljesíté­séről. A Hajdúsági Gyógyszergyár dolgozói őrömmel jelentették, hogy a gyár 1955. első negyedévi készáru és befejezett termelési tervét március 21-én teljesítették. A Kefegyár dolgozói is büszkén jelentették, hogy első negyedévi export kötelezettségüknek március 22-én délután 3 óráig eleget tet­tek. „ígérjük, hogy a hónap hátralevő 8 napján 70 000 forint értékű export árut gyártunk terven felül“ — írják levelükben a kefegyáriak. Ugyancsak határidő előtt, március 20-án fejezte be első negyed­évi teljes termelési tervét a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat deb­receni üzletigazgatósága. EGY KIVÁLÓ MUNKASNO Makkai Jánosné, a Debreceni Gyógyszergyár dolgozója olyan ügyességre tett szert a jódampulla szignálásában, hogy hosszabb idő óta két kézzel végzi a műveletet. Rajta kívül senki nem tud két kézzel szignálni. Ezért az injekciós oldatok készítése mellett meg­bízzák ezzel a munkával is. Legutóbbi eredménye kétkézi szigná­lásban 167 százalék volt. A Mélyépítő Vállalat élenjárói dl Bátorijijúr dolgozói AZ ÖNKÖLTSÉGCSÖKKENTÉSÉRT, ANYAGTAKARÉKOSSÁGÉRT Nagy célt tűztek ki maguk elé a Hajlított Bútorgyár dolgozói: ebben a negyedévben el akarják nyerni az élüzem címet. Megfo­gadták, hogy az év első három hónapjában sem lesz kifogás az általuk gyártott áru minősége el­len, Eddig neon is volt. Az önkölt­ség csökkentése érdekében számos ötletet valósítottak meg. Például az üzemben saját anyaggal készí­tettek új munkaeszközöket és ja­vították meg a régieket. Többek között egy gumikerekes stráfko- csit, gőzgépet, támlaszereíö gépet, szalagfűrészt, karos csiszológépet, fúró- és köszörűgépet és teher­gépkocsit javítottak így ki, közel 43 ezer forint értékben. E gépek és munkaeszközök javítása lénye­gesen többe került volna, ha más vállalattal készíttetik el. Az önköltség csökkentése tárén különösén Kállai György elvtárs, a vállalat főkönyvelője végzett k'- váló szervező munkát, amiért március 21-én megkapta n „Köny- nyűipar kiváló dolgozója“ kitünte­tést. Igen szép eredményt értek el az. anyagtakarékosság terén is a bútorgyáriak. A vállalt 10 009 méter hulladékanyagból készíten­dő horonylécből már 50 000 mé­tert legyártottak. 10 000 mérnöki jelzőkaró helyett 30 000 darabot készítettek el. Selejtes anyagból és hulladékból 50 gyermekasztai és 100 gyermekszék készítését ígérték: március 21-ig 131 gyer­mekasztalt és 252 gyermekszóket gyártottak. Mii aft as Orvosi MíísscrgyfU' április Vasárnap rövid tudósítás adott hírt arról, hogy az Orvosi Mű­szergyár dolgozói ^befejezték az első negyedévi készáru és export­tervet. Április l-ig még:. 8 munkanap van hátra. Mit adnak eddig az Orvosi Műszergyár üzemrészei terven felül? Kezdjük talán az érvarrótűk gyártásánál. Ilyen, vagy ehhez hasonló munkát nwg nem vé­geztek az üzemben. Ahogy mond­ják, Közép-Európában sem. A legutóbbi időkig az Amerikai Egyesült Államok és Anglia szál­lított érvarrótűket az európai országokban. Az első 80 darab mintapéldányt kipróbálás végett eljuttatták az ország minden részébe. (Az Elek- troimpexnek is küldtek: mutas­sák be a magyar ipar legújabb gyártmányát a külföldi piaco­kon.) A vélemények, amit eddig a gyár az orvosoktól és a szakem­berektől kapott — kitűnőek. Az Orvosi Műszergyár érvarrótűi nemcsak szebbek, mint a kül­földi példányok, de jobbak is annál. A tűk vége és az úgyne­vezett „füle“, egyforma vastag­ságú, így korántsem sérti meg a szöveteket, és előnyösebben is alkalmazhatók, mint a most hasz­nálatban lévő példányok. A ha­zai szükségletek kielégítésére a gyár mér a felszabadulási mű­szakban ötezer ér varrótűt készít, ami máris jelentős deviza meg­takarítást jelent. Ajni a továbbiakat illeti, ápri­lis l-ig még ezer érfogó, 2100 horgos csipesz, 1300 műtőkés. 100 magfogó, közszükségleti cikkek­ből: 15Ö0 körömolló, 1000 szőrcsi­pesz, 300 körömesípő, 2000 kö- romreszelő készül el lenben felül a gyárban. Az exporttervet a dolgozók 120 ezer injekcióstü határidő előtti legyártásával teljesítik tűi. Mindez együttvéve azt eredmé­nyezi, hogy az Orvosi Műszer- gyár előreláthatólag 10—15 szá­zalékkal több terméket készít el. mint az első negyedévi előiránv-" zat. A Cipő KSZ munkában a versenyzászlóért Nagy örömet keltett a Cipő előzőleg már átadott 2681 KSZ dolgozói körében az a hír, hogy a városi pártbizottság egyik versenyzászlajának megnyerésére ők is esélyeseik. Az előlegezett bi­zalomnak komoly és sokatmondó alapja van. A szövetkezet január­ban 110,3, februárban pedig 114.7 százalékra teljesítette a havi ter­vet. Két hónapja béralaptúllépés sincs. Most a felszabadulási műszak alatt a dolgozók még nagyobb fába vágták a fejszéjüket. Azt vál­lalták, hogy a februári tervtelje- sítésre is ravernek 3 százalékkal. Szavukat állják. Március 18-án az női szandál és 303 pár férficipő után újabb 207 pár kész lábbelit adtak át a kereskedelemnek. A cipők között — és ez az utóbbi félévben nem fordult elő — nincs II. osz­tályú. Pillanatnyilag a szövetke­zet raktárában újabb 408 pár női szandál stb. áll csomagolás alatt. A szövetkezet dolgozói közül a legjobb munkát Lovász Péter, Viktor István, Nagy Sándor, a ja­vításoknál Nagy Vince és Filep András végzik. Lovász és Viktor elvtársaknak 316, Nagy Sándor­nak 306 százalék volt a legutóbbi teljesítménye. Mfr e-Ud, szM és $ig.pd — A VERSENY SZOLGÁLATÁBAN Murvai Márton és nyolctagú kubikos brigádja vezet a 6. számú Mélyépítő Vállalat Debreceni Fő­építésvezetősége dolgozóinak ver­senyében. A brigád a felszabadu­lási műszak első három napján 200 százalékra teljesítette normá­ját. A körzetek tcrvteljesítésc március 15-én, 16-án és 17-á?i 116,5 százalékra alakult. Kitesznek magukért a Balmaz­újváros alatt épülő K. IV. jelzésű csatorna, a bödönháti farm-épít­kezés és a tiszaőrsi víztároló munkásai is. A bödönháti farm­építkezésnél Nagy Sándor 5 tagú kőműves brigádja 198 százalékos átlagteljesítménnyel zárta' a fel- szabadulási műszak első hetét, Sokan talán nem is gondolkoznak rajta, mi­lyen kedvet kölcsönöz a munkához a jó, kiadós ebéd, az üzemi ebédlő­ben felszolgáláskor ta­núsított figyelmesség. A Debreceni Dohánygyár üzemi konyháján külö­nösebb gondolkozásra nem volt szükség, hi­szen megfigyelhették, hogy jobb, ízíetesebb ebéd után jobb kedve volt a munkához a dol­gozóknak. A hosszú idő óta éte­leiről és pontos munká­járól híres üzemi kony­ha dolgozói a felszaba­dulási műszak alatt a rendelkezésre álló nyersanyagból változa­tosabban, ízletesebben főznek, gyorsabban, fi­gyelmesebben szolgál­ják fel az ebédel, így is kifejezésre juttatva a műszakban kiváló ered­ményt elérő dolgozók iránti tiszteletet. Bihari Szabó László- né, az étkeztetés irá­nyítója már harminc éve dolgozik a gyárban, így nem csoda, ha na­gyon szívén viseli az üzemi konyha sorsát. Annyira, hogy maga is gyakran kerékpárra ül, segítve Lőrincz Petemét beszerző munkájában. Nem idegenkedik az áru kiválogatásától sem, no­ha ez nem feladata. Az üzemi konyha húsz napra előre el van látva cukorral, liszttel, . lekvárral, fűszerfélék­kel és egyéb nem rom­landó áruval. Hús, zöld­ség stb. a felhasználás előtt négy-öt nappal ke­rül be a raktárakba. Az étlap szerdai na­pon készül, két hétre. Biharúié elvtársnő és a főszakács, Imre Józse f- né állítja össze az ét­rendet. A változatosság­ra nagyon ügyelnek az ételféleségek Ö6szevá- logatásánál. Ahhoz vi­szonyítva, hogy 3,50-ből hoznak ki egy ebédet, igen jó és kiadós a na­pi koszt. Kedden pél­dául pirított grízlevest és székelygulyást főz­tek. Hetenként három­szor húst főznek, gyak­ran sütnek tésztát, mert ezt a dolgozók igen sze­retik. Legbeszédesebben az bizonyítja a konyha hírnevét, hogy egy év alatt kétszázzal emelke­dett az étkezők száma, s nemcsak dohánygyá­riák, hanem a. Mechani­kai és Műanyaggyártó Vállalat, Fászért és a Bőrgyár dolgozói is in­nen hordják az ebédet. Bihariné elvtárs" vállalta el a beteg dol­gozók megajándékozá­sára szánt cukorkák, csokoládék bevásárlá­sát, elosztását. Egy-egv betegnek 16 dekás cu- korkás csomagot visz beteglátogatáskor Lő- rincz Pétemé elvtársnő. Az üzemi konyha be­szerzői, szakácsai, kise­gítői méltán tekinthetik a maguk sikerének is azt a sikert, amit a Do­hánygyár dolgozói ed­dig és a felszabadulási műszak alatt elértek, ízletes, tápláló ételeik­kel pótolták az elhasz­nálódott energiát, „meg­alapozták“ a dolgozók jó (kedvét. PONCOR JOLÁN

Next

/
Thumbnails
Contents