Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-27 / 49. szám

Mai számból: Legyen vége az erdőirtásnalk! (3. oldal) — Harminc nap Ro­mániában (4. oldal) — Külpolitikai hírek (4. oldal) — Debre­cen zöldövezete (5. oldal) — Ott van a neve a hősök sorá­ban (6. oldal) — A tanítónő (7. oldal) — Sport (8. oldal) KlI. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM Ali A 50 FILLER VASÁRNAP, 1955 FEBRUÁR 21. Békénk megőrzése hatékony védelmi erőt és belső egységet követel! Megkezdődött a ll, magyar békekongresszus '-'záz és száz ünnepi uhába öltözött asszony és férfi — fiatalabb és idősebb, üzemi mun­kás, egyetemi tanár, dolgozó paraszt, pap, háziasszony és 'katona, diák és kisiparos, az ország minden részéből jött dolgozók igyekeztek szombaton délután az ünnepi díszt öltött Sportcsar­nokba. Bent a teremben az elnöki asztal előtt sorakoznak az aláírásaik, a magyar nép békeakara- :ának bizonyítélcai. Száz és százezer aláírást hoztak a küldöttek. Elszánt tilta-kozást az atom­háború ellen, leveleket, üzeneteket, békealbumokat, béketarisznyákban ezer és ezer munkahőstett írott bizonyítékait, amelyek mind-mind arról beszélnek, hogy az üzemék munkásai, a ■mezők dolgozói, a laboratóriumok tudósai mindennapi tetteikkel is kifejezik, hogy békét akarnak, a bé­kéért dolgoznak és a béke nagy ügyéért készek minden áldozatra. Az egyszerű emberek hét­köznapi tetteire, következetes, céltudatos munkájára épül fel az a szilárd gát, amely útját állja a háború megszállottjai romboló erőinek. AZ ELNÖKSÉG TAGJAI A Himnusz elhangzása után Szőczei Sándor Kossuth-díjas ko­vács lépett az elnöki emelvény­re és javaslatot tett a IV. ma­gyar békekongresszus elnöksé­gére. Az elnökség tagjaivá válasz­tották a kongresszusra érkezett külföldi békeharcosokat: a Bé­ke-Világ tanács képviseletében Li-l-Mangot, a Béke-Világtanács . UU-Lárságánaik tagját, a német nép 'képviseletében Ervin Eckertet, a Német Szövetségi Köztársaság parlamenti képviselőjét, a Nyu­gatnémet Béketanács elnökét, Robert Havemannt, a berlini 11 lunbold t-egyetem kémiai és fi­zikai intézetének tanárát, a Nagy-berlini Béketanács elnökét, a török nép képviseletében Na­zim tíikmet Nemzetközi Béke- díjjal kitüntetett török költőt, a B éke - V i lágtanács tagját és Ze- kerina Cartel török újságírót, a Béke-Vi;lágtanács tagját, a cseh­szlovák nép képviseletében Jo­sef Lukacevic szlovák építésügyi megbízottat, a román nép képvi­seletében Maria Bantu költőnőt, a bolgár nép képviseletében Iva­nov Karol Tolbizo v közgazdász professzort, a Sztálin-tartományi békebizottság alelnökét, a ko­reai nép képviseletében Kim fíi Szu békeharcost, az osztrák nép képviseletében Ferdinand Schat- tauer mérnököt és Rosalia Bily bé keh arcosn őt. a görög nép kép­viseletében Petrosz Kokkalisz sebészprofesszort, a görög emig­ránsok békebizottságának elnö­két, az iráni nép képviseletében Irádzs Eszkandarit, a Béke-Vi- lágtanács tagját, az amerikai nép képviseletében Stetson Kennedy újságírót. Az elnökség tagjává választot­ták Andics Erzsébet Kossutih- díjas akadémikust, a Béke-Világ- tanács tagját, az Országos Béke- tanács elnökét, Benjámin László Kossuth-díjas költőt, Bereczky Albert református püspököt, az Országos Béketanács elnökségé­nek tagját, dr. Beresztóczy Mik­lós vikárius, esztergomi érseki helynököt, az Országos Béketa­nács elnökségének tagját, Bölöni György írót, az Irodalmi Alap igazgatóját, a Magyar Pen Club elnökét, Bugár Jánosnál, az Or­szágos Béketanács titkárát, dr. Crapiik Gyula egri érseket. Czey- da-Pommersheim Ferenc se­bészfőorvost, a Magyar Népköz- társaság kiváló orvosát, Csetreki Pál derecskéi egyéni gazdát, Csi­kasz Józsefnét, a budapesti párt­bizottság titkárát, Csók István Kossuth-díjas festőművészt, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét, Dobi Istvánt, az El­nöki Tanács elnökét, Domfclá László szabómestert, Fábián Már­tonná Tolna megyei egyéni gaz­dát, . Gillemot László Kossutih- díjas egyetemi tanárt, a Buda­pesti Műszaki Egyetem rektorát, Gosztonyi Jánost, a Dolgozó If­júság Szövetsége Központi Ve­zetőségének titkárát, Gázon Gyu­la Kossuth-díjas színművészt, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét, Hajdú Gyula egyete­mi tanárt, a budapesti békebi- zőtlság álélnökét, dr. Heves la­josi, a Magyar Izraeliták Orszá­gos Irodájának elnökét, IlovOd- zák Istvánt, a Szolnoki Állami Gazdaság igazgatóját, Jánossy la. jós Kossuth-díjas akadémi­kust, Jenei Lajos Kossuth-díjas olvasztárt, Kárpáti Sándomé kispesti háziasszonyt, Kelen Bé­lát, a Magyar—Szovjet Társaság főtitkárát, dr. Kiss Ferenc Kos­suth-díjas professzort, a Magyar- országi Szabadegyházak Szövet­ségének elnökét, Kisfaludi-Strobl Zsigmond Kossuth-díjas szob­rászművészt, a Magyar Népköz társaság kiváló művészét, Ko­dály Zoltán Kossuth-díjas zene­szerzőt, akadémikust, Kovács Pál kardvívó olimpiai bajnokot. Lő­csei János Kossuth-díjas főmoz­donyvezetőt, Luikács György Kossuth-díjas akadémikust, a Bóke-Világtainács tagját, Mekis József Kossuth-díjast, a Szak- szervezetek Országos Tanácsának elnökét, Mészáros Ági Kossuth- díjas színművésznőt, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét, Mészáros József Kossuth-díjas tatabányai bányászt, Mihályfi Ernő újságírót, népművelési mi­niszterhelyettest, Nánási László újságírót, a Magyar Nemzet szer­kesztőbizottságának tagját,, Né­meth Gyula Kossuth-díjas aka­démikust, Ormai Arpádnét, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár Kossuth-díjas szövőnőjét, Péter János református püspököt, a Béke-Világt anács tagját, Rónai Sándort, az Országgyűlés elnö­két, Ruszny&k István Kossuth- díjas orvosprofesszort, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, Sötér István Kossuth-díjas írót, az irodalomtudományok doktorát, Schulek Elemér Kossuth-díjas akadémikust, Szabó István altá­bornagy, honvédéin:! miniszter- helyettest, az Országos Béketa­nács elnökségének tagját, Szabó Pál Kossuth-díjas írót, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsá­nak elnökét, Szabolcsi Bence Kossuth-díjas énektudóst, akadé­mikust,' Szilágyi Albert gyula­vári egyéni i gazdát, Vass István- nét, a Magyar Nők Demokrati­kus Szövetségének elnökét, Ve­res Péter Kossuith-díjas írót, a Magyar írók Szövetségének el­nökét, az Országos Béketanács elnökségének tagját, Vető Lajos evangélikus püspököt, az Orszá­gos Béketanács tagját, Wolf Jo­hanna főmérnököt, az Országos Béketanács tagját. A kongresszus részvevőinek soraiban volt Boldoczld János külügyminiszter, Bognár József belkereskedelmi miniszter, Szo- bek András begyűjtési miniszter, Darvas JÍAíef népművelést'' -riit— niszter, Erdey-Grúz Tibor okta­tásügyi miniszter, Házi Árpád, az Állami Ellenőrző Központ el­nöke, Szabó Gergely, a Minisz­tertanács titkárságának vezetője. Nagy Dániel,1 az Elnöki Tanács elnökihelyettese, Jánosi Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára, Pongrácz Kálmán, Budapest Főváros Taná­Hajdú-Bihar küldöttei útban Budapest felé csa Végrehajtó Bizottságának el­nöke, Hegyi Gyula, az Országos Testnevelési és Sportbizottság el­nöke. valamint a politikai, gaz­dasági, kulturális élet számos ve­zető személyisége: Kossuth-díjas tudósok, írók, művészek, a ter­melés élenjáró dolgozói, a nép­hadsereg tagjai, az egyházak képviselői. Jelen', volt a kongresszus meg­nyitásán a budapesti diplomáciai testület több tagja. • Miután a megválasztott elnök­ség tagjai elfoglalták helyüket az emoKi emelvényén, Kisfaludi- Strobl Zsigmond Kossuth-díjas ki­váló művész nyitotta meg a kongresszus tanácskozását, Kisjaludi-Strobl Zsigmond el­nök üdvözölte a kongresszust, majd javaslatot tett a béke­kongresszus napirendjére, amelyet a kongresszus egyhangúlag elfo­gadott. Ezután Andics Erzsébet tartotta meg beszámolóját. ANDICS ERZSÉBET BESZÉDE Tisztelt Békekongresszus! Kedves Elvtársak! Alig több, mint két esztendő választ ei bennünket a magyar, békeharcosok legutóbbi országos seregszemléjétől, a harmadik magyar békekongresszustól. Az azóta eltelt idő bővelkedett nagy jelentőségű eseményekben. Ezt az időt mindenekelőtt a béke és a háború erőinek rendkívül erő? összecsapása, éles küzdelme jel­lemezte. Az elmúlt időben egy­mást érték a háborús provoká­ciók, a háborús uszítok vesze­delmes cselszövései. De ez a? eseményeknek csak az egyik ol­dala. A másik oldala azonban azt mutatta, hogy a szervezett békemozgalom mélyre eresztette már gyökereit, a népek mind erőteljesebben. felsorakoznak a béke ügye mellett. Ez az elmúlt esztendők mérlegét a béke erői­nek a javára billentette. A békemozgalom előretörésé­nek és sikereinek jegyében folyt le 1953 nyarán a számunkra, magyar békeharcosok számái'a különösen emlékezetes Béke-Vi- légtanács budapesti ülése. Ez az ülés elindította azt a nagy világ­mozgalmat, amely az egyes or­szágok között felmerülő ellenté­tek békés tárgyalások útján való rendezését tűzte ki céljául. A tárgyalások eszméjének első nagy győzelme az 1953 júliusá­ban Panmindzsonban aláírt ko­reai fegyverszüneti megállapodás volt. A tárgyalások elvének tér­hódításáról tanúskodott a berli­ni négyhatalmi értekezlet 1354 januárjában, majd a genfi kon­ferencia, amely véget veted a nyolc évig tartó indokínai hábo­rúnak. Mindennek eredményeképpen á Béke-Viiáigtenácsnak 1934 vé­gén Stockholmban lefolyt ülése jogos megelégedéssel állapíthat­ta meg: „A világ hangulatát meg­változtattuk ... Munkánkat első ízben nem kísén baljós ágyú­dörgés és bombarobbanásók zaja. Ez a béke minden hívének érde­me.“ Mindezt a béke hívei nehéz küzdelmek árán, az agresszív erők sorozatos támadásainak visszaverésével érték el. A népek nagy béke világmoz- galrna (már túlnőtt azon a fokon, amelyet zsarolással, ijesztgeté­sekkel fékezni, vagy gyengíteni lehetett. A népeknek volt alkal­muk meggyőződni közös fellépé­seik nagy átütőerejéről. A nö­vekvő veszély csak fokozza a né­pek éberségét, felelősségtudatát és elszántságát, egyre inkább talpraállítja és egységbe ková­csolja őket. Szemléltetően mu­tatja ezt az a visszahatás, amit a Nyugal-Nómetország újrafel- fegyverzésére irányuló törekvé­sek keltettek a népekben. Ha van nép, amelynek minden oka megvan arra, hogy tíz kö­römmel is megakadályozza a né­met rablók hatalomra jutását, úgy ez a mi népünk! „Nemnyug­szunk bele a német mii itar-izmus feltámasztásába!“ (Nagy taps.) — Ez volt ez alaphangja a múlt év december 9-én itt, a Sport­osa .-»okban többezer ember rész­vételével lefolyt tiltakozó nagy­gyűlésnek és annak a felhívás­nak, amellyel ez a nagygyűlés fordult az egész magyar néphez. Ezt visszhangozta az egész or­szág. A Béke-Világtanács legutóbbi stockholmi ülése végsőkig menő elszánt harcot hirdetett a nyu­gatnémet újrafelfegyverzés bű­nös terveinek megakadályozásá­ra. A szovjet delegáció már a stockholmi tanácskozásokon fel­hívta a világ figyelmét a nyu­gatnémet újrafelfegyverzés prob­lémájának egy új, különösen ve­szélyes oldalára, nevezetesen ar­ra, hogy az amerikai és angol imperialisták a nyugatnémet had­sereget atomfegyverekkel akar­ják ellátni. Az események igazat adtait a stockholmi tanácskozáson elhang­zott figyelmeztetésnek. Az Észak- atlanti Szövetség Katonai Taná­csa ravaszul álcázott formában olyan döntést hozott, amely egyenlő értelmű az atomfegyve­rek törvényeskésével és az atom­háború kirobbantását célozza. A népek ellenállásának új lendüle­tet adott a felismerés, hogy a Wehrmacht újjáélesztése nem jelent kevesebbet, mint atomhá­ború előkészítését Európáiban és az egész világon. Az egész emberiség ellen irá­nyuló merényletre a nemzetközi békemozgalom a Béke-Viláeta- nács irodája kibővített ülésének sürgős összehívásával feleit. Az iroda ez év januárjában tartott ülésének napirendjén ennek meg­felelően két kérdés szerepelt: az Észak-atlanti Szövetség Tanácsá­nak atomháborúra való előké­születei és Nyugat-Nónieto'rszág fe! fegy vérzésé. Az iroda ülésén elhangzott fel­szólalások híven visszatükrözték azt a nyugtalanságot, amely az egész világra kiterjed és azt, hogy folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents