Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-27 / 49. szám

2 NÉPLAP 195b. FEBRUAR 27. VASARNAU Megkezdődött a IV. magyar békekongresszus ANOICS ERZSÉBET BESZÉDE Békehnrcosok kitüntetése (Folytatás az 1. oldalról) egy európai atomháború minde­nekelőtt a nyugat-európai orszá­gokra ütne vissza. Az egész világon harcolnak az asszonyok a tömegpusztító fegy­verek eltiltásáért. A Nemzetközi Demokratikus Nószövetség még ez évben összehívja az anyák vi 1 ágkongresszusát. Szerte a világon a termonuk­leáris fegyverek használata ellen harcol az ifjúság is: életét, jö­vőjét védelmezi. A Béke-Világtanács irodájának kibővített ülése százmilliók meg­győződésének adott kifejezést, amikor nagy jelentőségű nyilat­kozatában leszögezte: „Német- ország újrafelfegyverzése és az atomháború lörvényesítése szo­rosan összefügg egymással. Mind­kettő ugyanannak o politikának a gyümölcse, annak a politiká- •nah, amelynek alapja ä világ szétszakítása két tömbre.“ A Bóke-Világtanács irodájának kibővített ülése százmilliók óha­jának, törekvésének adott kifeje­zést, amikor elhatározta, hogy a fenyegető veszély elhárítására új, r-inden eddiginél nagyobbarányú aláírásgyűjtési mozgalmat indít. És ezzel világszerte megkezdő­dött az új, nagy aláírásgyűjtési mozgalom, amely sok tekin­tetben hasonló az 1950-ben Stockholmban elindított moz­galomhoz. öt év alatt sokat tanultak a népek, gyarapodtak tapasztalatokban, növekedtek erőben és öntudatban. Éppen ezért minden kilátásunk meg­van arra, hogy e nagyszerű, a legfőbb emberi érdekekért folyó világméretű aláírási mozgalom minden eddiginél hatékonyabb és eredményesebb lesz: Cáfolha­tatlan bizonyítéka lesz az embe­riség, a haladás, az élet erejé­nek. A halódó imperialista rendszer végvonaglásában — miközben görcsösen ragaszkodik a fennma­radásihoz — kész a legnagyobb háborús katasztrófába taszítani az emberiséget. Ez a kivénhedt, embertelen, rabló rendszer a népmililiök vérétől várja me-g- if jodását. Embertelen és kába re­mény ez, amit a történelem már előre kudarcra ítél. Korunk, nem az imperialista rablók és népel­nyomók érvényesülésének és diadalának, hanem a népakarat érvényesülésének és diadalának kora. (Taps.) Az imperialista rablók nem fogják maguk alá gyűrni a népeket! A népek állják a harcot! Állják, mert fennma­radásukról, fejlődésükről, ma­gáról az életről van szó! Nem fogják megadni magukat, mert előttük a felszabadult népek biztató példája, mert segíti őket a kommunizmust építő Szovjetunió kitartó, min­den áldozatra kész hősies és bölcs békepolitikája, 'Nagy taps.) Napjainkban, amikor a hábo­rú és a béjke erőinek nagy küz­delme folyik, a békére vágyó százmilliók előtt egyre világo­sabb a Szovjetunió békepolitiká­jának világtörténelmi jelentő­sége. A szovjet állam tántorítha­tatlan harca a békéért nem­csak a munkásosztály és a pa­rasztság. nemcsak a dolgozó osztályok, hanem az egész emberiség érdekében végzett hatalmas, világtörténelmi je­lentőségű tett. A Szovjetunió vezetésével a béke és szocializmus népei­nek tábora ma az egész embe­riség reménysége, fennmaradá­sának, továbbfejlődésének, bol­dog jövőjének szilárd biztosí­téka. Ma már a nyugati polgári kö­rök, a kapitalista sajtó is kény­telen elismerni, hogy a termo­nukleáris fegyverek felhasználá­sát egyetlen körülmény tudja csak megakadályozni, az, hogy ma már az imperialista köröknek számolni kall azzal: a Szovjet­unió nem gyengébb náluk ezen a téren sem. A szovjet külpolitika híven vallja a tárgyalások elvét. Ilyen irányú fáradozásainak eredmé­nye a berlini és genfi tanácsko­zások létrejötte. A szovjet kor­mány — különösen az utóbbi he­tekben és hónapokban — újabb és újabb javaslatokat, kezdemé­nyező lépéseket tesz a béke fenn­tartása érdekében. Ezek újabb és újabb bizonyítékai annak a felelősségérzetnek, amely a szov­jet kormány minden lépését át­hatja a világ, az egész emberi­ség sorsáért. A moszkvai értekezleten ho­zott nagyfontosságú határozatok erőt, biztatást és biztonságot ad­tak a békeszerető emberiségnek, ugyanakkor komoly figyelmez­tetés volt az értekezlet az impe­rialista körök számára. A hatá­rozatok mögött ott áll a béke or­szágainak roppant gazdagsága, ott vannak anyagi és szellemi kincsei s ott van népeinek hő­siessége, nap mint nap növekvő ereje. Mondhatni korszakalkotó je­lentőségű a szovjet kormánynak ez év januárjában kinyilvánított az a készsége, hogy az 1955-ben összehívandó nemzetközi atom- értekezlet elé terjeszti az a főm­érő békés felhasználására vonat­kozó tudományos és technikai tapasztalatait. További lépés volt ez irányban a szovjet kormány­nak arra vonatkozó határozata, hogy kész egész sor országnak, nevezetesen a Kínai Népköztár­saságnak, a Német Demokratikus Köztársaságnak, Lengyel ország­nak, Csehszlovákiának, Romániá­nak technikai és tudományos se­gítséget nyújtani az atomenergia békés felhasználásához. A szov­jet kormány továbbá hajlandó­nak mutatkozott más országokra is kiterjeszteni a segélynyújtást. A Szovjetunió e határozatainak jelentősége szinte felbecsülhetet­len. A haladás hatalmas távlatait nyitja meg az emberiség előtt. „Nem a világ-civilizáció fog elpusztulni — jelentette ki a Szovjetunió Legfelső Tanácsának legutóbbi ülésén Molotov elvtárs, a Szovjetunió külügyminisztere — nem a világ-civilizáció fog elpusztulni, bármennyire is szen­vedne az új agressziótól, hanem az a már megrothadt társadalmi rendszer pusztul majd el vérrel átitatott imperialista alapjával együtt, amely túlélte magát, ame­lyet agresszivitása miatt elitéi­nek és a dolgozók és elnyomott népek kizsákmányolása miatt megvetnek.“ Nem, az emberiség nincs ha­lálra ítélve! Élni fog és soha nem látott csodálatos dolgo­kat fog véghez vinni. Nem az emberi kultúra van meg­számlálhatatlan kincseivel pusztulásra ítélve, hanem az imperializmus elvadult rend­szere, amely egyre inkább szembe kerül a józan ész és a természet törvényeivel. Az emberiségnek élni kell és élni fog. (Taps.) Azok fognak elpusztulni, akik ezzel nem számolnak, akik esztelen, dó­ré módon útjába akarnak áll­ni az életnek. A Szovjetunió vezetőinek Hruscsov, Bulganyin, Molotov és Zsukov elvtársaknak az elmúlt napokban tett nyilatkozatai, úgy­szintén a Szovjetunió Legfelső Tanácsának felhívása segítség útmutatás a békére vágyó embe­riség számára. Messzehangzó, bölcs szavak! S mögöttük van a nagy történel­mi tények aranyalapja, mögöt­tük van a béke és a szocializ­mus országainak hatalmas tábo­ra, amelynek a szovjet és a kí­nai nép összefogása képezi ren­díthetetlen pillérét. (Lelkes taps.) Volt-e valaha is ilyen erő a tör­ténelemiben? — Nem! Az öntu­datra ébredt népek ereje ez! Ezen az erőn valóban a „poklok kapui sem tudnak erőt venni (Nagy taps.) Kétségtelen, hogy a mi kis országunkat is az tesr! erős­sé, az teszi képessé függet­lensége és békéje megvédé­sére, hogy szakított a kapita­lizmussal, felszámolta a sovi­niszta, hazaáruló, kizsákmá­nyoló osztályokat, szocializ­must építő ország lett, amely * nagy pártunk, a Magyar Dől- * gőzök Pártja vezetésével ro- $ hamosan fejlődik, gyarapo- ? dik. J (Hosszantartó lelkes taps.) Bé-J kénk megőrzése hatékony védel-J mi erőt és belső egységet köve- $ tel. Az agresszív imperialista ha- f taimak anyagi, technikai erejük* teljes latbavetésével igyekeznek | leigázni a többi népeket. t Nem fér kétség ahhoz, hogy • gazdaságunk, és mindenek- í előtt nehéziparunk céltudatos 1 fejlesztése békénk megvédő- < sének Is döntő eszköze. « « (Taps.) Mindenekfeletti szent« hazafiúi kötelességünk, amelyről« megfeledkeznünk — félgyarmati j múltunk keserves tapasztalatain« okulva — egy pillanatra sem < szabad! j Békemozgalmunk alapvető 3 igazsága volt és marad, hogy a« béke ügyét nemcsak szavakkal,« hanem mindenekelőtt tettekkel« kell szolgálnunk. Ez azonban nem < jelentheti azt, hogy a. békomoz-« gaiomban elhanyagoljuk a fel- « világosító szó, a tudás, a tisztán- J látás és biztos tájékozódás hatal-j más szellemi, fegyvereit. Béke- J mozgalmunk főfeladatánafk te- \ kintjük a magyar nép legszéle-« sebb rétegeinek tájékoztatását a« nemzetközi eseményekről, a bé- < keharc jelenlegi állásáról, az im- 3 perialiis-ták cselszövéseiről, s igaz < emberiességre, más népek iránti j tiszteletre, tevékeny hazaszere-« tetre neveli népünket. « Mindennek eredményeképpen békemozgaimiunk a III. béke- kongresszus óta jelentős fejlődést ért el. Széles tömegmozgalommá vált, társadalmunk és közéletünk fontos alkotó részévé, előrelendí­tő tényezőjévé. Békemozgalmun­kat gazdagítják a helyi kezde­ményezések is. Békebizottsági kisgyűlésék, békebeszélgetések, anfcétok, kötetlen baráti összejö­vetelek, járási és megyei béke- találkozók, kiállítások, 'hangver­senyek, íme békemunkánk vál­fajai. Békemozgalmunk vonzóerejét nagy mértékben emelték a béke- bizottságaink által rendezett mű­vészi estek és emlékünnepségek. Békemozgalmunk általában sok érdekes, főiképp kulturális kezdeményezésnek volt szülője. Megjavult a békemozgalom és a temegszervezetek közötti kap­csolat. Az eddigi tapasztalatok alapján minden okunk megvan, hogy a legjobb eredményeket várjuk a nemrég újjáalakult Ha­zafias Népfront és a Béketanács együttműködésétől. (Nagy taps.) Ezután Andics Erzsébet arról beszélt, hogy a III. bókekong- resszus óta a magyar nép nem­zetközi kapcsolatai is nagymér­tékben fejlődtek. Szocializmust építő társadal­munk szerkezetéből következik, hogy munkánk három nagy terü­lete: a munkásság, a parasztság és az értelmiség körében végzett felvilágosító munka. Az eddigiek alapján az értel­miség között folytatott munkánk­kal lehetünk a leginkább meg­elégedve. Megmozdulásainkat mindig hathatósan támogatták értelmiségünk legismertebb, leg­kiválóbb képviselői. Azonban még sok a tennivaló ezen a té­ren. Értelmiségünk zömét, az orvosok, pedagógusok, tisztvise­lőit széles rétegeit az eddiginél sokkal nagyobb számban kell bevonnunk békemozga teli n kba. Segítsék írással, felvilágosító szóval, tudásuk terjesztésével az emberiség e nagy önvédelmi hai-- cát. (Taps.) Békemozgalmunk épp a leg­utóbbi esztendőkben jelentékeny eredményeket ért el falun, a pa­raszt1: ág körében is. Nőtt a falusi békebizottságok tekintélye _ és ezzel együtt befolyása is. Béka­Ä Népköztársaság Elnöki Tanácsa a IV. magyar béke­kongresszus alkalmából a bé- kemozgalomban kifejtett ered­ményes munkájuk elismeréséül számos bókeharcosnak kor- mánylkitüntetést adományozott. A Munka Érdemrenddel tün­tette ki az Elnöki Tanács Bv gár Jánosáét, az Országos Bé- . ketanács titkárát, Boldizsár Ivánt, a Magyar Nemzet fő- szerkesztőjét és Nemes Györ­gyöt, az Országos Béiketanács sajtóosztályának vezetőjét. Ezenkívül a békemozgalom sok harcosa: írók, újságírók, tanárok, az Országos Béketa­nács több munkatársa, buda­pesti kerületi és vidéki békebi­xottsági titkárok és tagok ré­szesültek kprmánykitüntet. - - ben. A kl'tüntété. leket Dobi István. az Elnöki Tanács elnöke szom­baton délelőt;, az Elnöki Ta­nács fogadótérmében nyújtotta át. A kitüntetések átadásakor jelen volt Darabos Iván, az Elnöki Tanács titkára, Jánosi Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkári: Nánási László, az Országom Béfcetanács alelnöke, Péter Já nos, a Bóke-Világtanács tagja, Erdei Sándor, a Magyar írók Szövetségének első titkára, Pes- ta ImszIó, a budapesti békebi­zottság elnöke rß&t&lL, a kéke tükrében címmel Debrecen város békebi­zottsága Petőfi emlékünnepélyt rendez március 5-én, szombaton délután 5 órakor az MSZT nagy­termében. A Petőfi Sándor Állami Általános Iskola Rákosi-zászlós út­törőcsapata Jelenetekkel, táncokkal és énekszámokkal mutatja be Petőfi és a magyar nép akkori életét. A műsor után bál lesz. Budapest hivatalosan is kérte az 1960-as olimpiát Olimpiai Bizottság A Magyar közli: Az olimpiai formaságok szerint N é m e thy Béla, a Magyar Népköztársaság svájci követe Lausanneban átadta Otto Mayernak, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kancellárjá­nak Pongrácz Kálmán, Budapest Főváros Tanácsa Vég­rehajtó Bizottsága elnökének a NOB részére küldött meghívó­ját az 1960-as budapesti nyári olimpiai játékokra. bizottságainknak a jövőben még nagyobb részt kell vállalniok a parasztság politikai felvilágosí­tásában, külpolitikai tájékozott­ságának emeléséiben. Komoly szerepet kell játszani ok a falu politikai és társadalmi életében. Ez akkor lehetséges, ha szorosan együttműködnek a Hazafias Nép­fronttal, az MNDSZ-szel, a falu­si DISZ szervezetekkel. Az üzemi békemunka az a te­rület, ahol különösen sok a ten­nivaló s ahol aránylag el va­gyunk maradva. Mindenekelőtt fel kell számolnunk azt a téves nézetet, mintha á békebizottsá- gokn&k nem lenne fontos felada­ta az üzemekben. Munkásságunknak, fejlődésünk fő motorjának a békéért foly­tatott küzdelemben is élen kell járnia. Népünk egyöntetű lelkesedéssel fogadta azt a hint, hogy a Béke­Vílágtanáös irodája világimératű aláírásgyűjtési mozgalmat indít. Mindazon városoknak ugyanis, amelyek az 1960. évi olimpiai játékok megrendezését kérték, eleget kell tsnniök ennek a for­maságnak. A meghívók elküldé­sének időpontja február 2S. Amelyik város ezt elmulasztja, annak kérését már nem tárgyal­ja a NOB júniusi kongresszusa, amely véglegesen dönt a nyári játékok rendezési jogának oda­ítéléséről. Népünk hangulatára mi sem jel­lemzőbb, mint az a tény, hogy rögtön a Béke-Vi tógtanács iro­dája határozatának megjelenése után — be sem várja békemoz- gaimunk központi szerveinek ha­tározatát — az ország minden részében elemi erővel megindult az aláírások gyűjtése. Bejelenthetem a kongresszus­nak, hogy az aláírások száma a mai nappal elérte a 3 millió 746 S00-at. (Taps.) Tisztelt Békekcngresszus! / Békemozgalmunk jelenlegi se­regszemléje egybeesik felszaba­dulásunk 10. évfordulójával. A. magyar nép ezekben a napokban jobban, mint bármikor, érzi, 'hogy történelme sorsdöntő kor­szakában él. Legyen a IV. béke­kongresszus új sikerek kiinduló pontja. Ösztönözzön valameny- nyiiMket még tartalmasabb, még lendületesebb munkára. HOZZASZOLASO! Ezután Mihály fi Ernő, az Orszá­gos Béketanács alelnöke három bizottság alakulására tett javas­latot. Szünet után Mihályfi Ernő fel­olvasta a Szovjetunió béketaná- csától, majd pedig a kínai béke­bizottságtól érkezett táviratot. A kongresszus küldöttei közül első­nek Csók István Kossuth-díjas festőművész, a Magyar Népköztár­saság kiváló művésze szólalt fel. A további hozzászólók sorrend­je: Kovács Sándor, a Hortobágyi Állami Gazdaság kitüntetett állat- gondozója, Király József, a bu­dapesti Gheorghiu Dej-gyár szta­hanovista esztergályosa, Li-I­Oang, a Béke-Világtanács kínai titkára, majd Ormai Arpádné, az Országos Béketanács nevében a1 Béke-Világtanács képviselőjének átadta azt a szobrot, amely egy aláírásgyűjtő nőt ábrázol. Ezután Szabolcsi Bencze Kossuth-díjas akadémikus szólalt fel, majd Hor­váth Ferenc színművész felolvas­ta a Békekongresszushoz IndiábOi érkezett üzenetet, amelyet Oro- karnath Tliakur, a Budapesten járt indiai zeneművész küldött. Szólásra következett Brezanóczy Pál egri érseki helynök4 a magyar püspöki kar tagja, majd Rózsa Ferencné budapesti háziasszony, békebizottsági titkár és ezt köve­tően Jánossy Lajos Kossuth-díjas akadémikus, majd Karol Ivanov Tolbizov, a bolgár nép küldötte. Ezután Baranya megye küldöttsé­ge átadta a kongresszusnak a me gyében gyűjtött aláírásokat, majd dr. Katona József főrabbi beszélt. Ezután Bugár Jánosné elnök Somlyó György költőnek adta át a szót, aki „Európához” című ver­sét mondotta el, majd Nánási László, a falusi békemozgalmi munkával foglalkozó bizottság el­nöke számolt be a bizottság mun­kájáról. Ezután Jánosi György, n Beloiannisz-gyár művezetője, bé­kebizottsági titkár következett szólásra, majd Pápai József csor­nai egyénileg dolgozó paraszt be­szélt. Ezt követően Ervin Eckert, a Német Szövetségi Köztársaság parlamenti képviselőjének, a Nyu­gatnémet Béketanács elnökének felszólalása következett, majd Bu­gár Jánosné szavaival befejező­dött az első napi tanácskozás. A küldöttek az Operaház Erkel színházában este részt vettek Er­kel: „Hunyadi László” című opo- ráiánik előadásán;

Next

/
Thumbnails
Contents