Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-17 / 40. szám
2 1955. FEBRUAR 17. CSUTOR'IOK NÉPLAP DEBRECEN POETAJA Pineau elfogadja a kormányalakítási megbízatást ügy könyv fekszik előttem, a könyvben versek vannak, a versekben hasonlatok, képek, s ott van a költő képe is, aki százötven esztendeje halott, de kedves nevét immáron soha nem felejtik el e hazában. Túlságosan ünnepélyesek ezek a szavak, s talán-talán köahelyszerűek is róla, aki Petőfi előtt a magyar nyelv legnagyobb művésze volt. Mit mer clhat róla eme kései nemzedék? Szavaink megkoptak, mint az a bronzba öntöt: szobor, ott a Nagytemplom mellett, de Csokonai költészete nem fakult meg, inkább megújult s elevenebb, mint valaha. Itt van ez a verseskötet. Megkésett ugyan a kiadása, mert ilyen összeállításban még nem jelent meg Csoko na i-gy ű j tömény, pedig szí zilálván esztendővel ezelőtt ilyenképpen akarta közreadni elsj kötetét a költő. Debreceni diák írta ezeket a verseket, 1789 és 1795 között, tehát a legkésőbbről való költemény is egy huszonkét éves ifjú műve. Csak huszonkét esztendős? Már mindent tud az akkori világiról, embernek, költőnek egyaránt megérett, a francia jakobinusokért lelkesedik, Holbach természet-filozófiáját akarja magyarul tolmácsolni, s a magyar fölvilágosodás legkü- iönbjeivel keresi a kapcsolatot. Még csak huszonkét éves ifjú a debreceni poéta, de márts a legnagyobb magyar költő. lapozgatom a könyvet s közben arra gondo- 10k, hová lett az a régi Csokonai kép, amit a polgári irodalomtörténet oly nagy előszeretettel mutatott fel. A „magyar rokokó“ költő arcáról lehullott az a púder, amit a finomkodó úri hölgyek é3 dilettáns litteráiorok vélitek nákenni. Nem a piperkőc irodalmárok poétája ez a Csokonai: akárhol is lapozzuk föl verseit, mindenütt a művelt, kora gondjaival viaskodó plebejus költő szólal meg: Népek Jóltevől t Fejedelmek ! ha már Csak egy földrengésből köztünk ennyi a kár Legalább az Hlyen köz nyomorúságban Ti iégyetek segéd egy káros országban. Ha rajtatok nem áll, hogy az ember hulljon. Legalább az árva s özvegy ne kólduljon. Kössétek bé minden nép közt a sebeket, Hegy ép testtel tudjon szolgálni titeket, — írta egyebek között „A földindulás“ című versében, Mindig a kor hangján szólalt. Nemcsak a mondanivalók vallanak a szegény nép sorsáért aggódó, Rousseau-ért lelkesedő poétáira.1 már verselése, formakezelése is azt mutatja, hogy szűk volt számára a Bécsiben, unatkozó hazai föneroer.ek Magyarországa. Megdöbbentően mai költő. Már abból is látható ez, hogy az akkori magyar költészetből csak két kortársa állhata ki vele az idők próbáját: Fazekas és Bacsányi. Berzsenyi, Kölcsey még nem tűntek fel, az ő munkásságuk ideje a századforduló után következik. Az a fajta poézis, amit Gvadányi műveivel jellemezhetnénk legjobban, már Csokonai idejében is ódon volt, a Kazinczy-féle „bájzengedelmek“ modemnek tűntek ugyan — akkor —, de ránk nem hatnak a szépség erejével: poros irodalomtörténeti emlékek lettek. Kazinczy jelentőségét nem a költészetében kell keresni. Az a költő, aki kortársaival szemben túlságosan is szigorú kritikus volt, nyelvünk megú iltásával véli elérhetőnek mindazt, amit elvesztettünk a Martinovics összeesküvés bukásakor. A fiatal debreceni poétát barátságába fogadja ő is. Leveleznek. Csokonai barátai a magyar fölvilúgosod ás legjobb harcosai: doktor Földi János, Kármán, Kazinczy... az ő barátságukat keresi a fiatál költő. Csokonai már messzebbre néz a cívisek Debrecenénél, bár itt él a tőzsének és marih-akereskedők poros városában. S mert mesz- szebbre néz, messzebbre is lát a debreceni tornyoknál : Emelkedj fel lelkem ! — előre képzelem, Mint kiált felszóval egyet az értelem. S azonnal a setét kárpitok ropoqnak, A szívről az avult kérqek lepattoqnak. Tárházát az áldott emberiséq nyitja, Édes fiainak sebeit gyógyítja; A szeretet lelke a földet bételi S az ember az embert ismét megöleli. Előszóinak a szent s a panaszos hangok. Boldogító érccé válnak a harangok, Azzá. sok száz embertárson segítenek, Amir most egy cifra tornyot építenek. Siess, késő század, jövel óh boldog kor I Én ugyan lelketlen por leszek már akkor, De Jöttödre vígan zengem énekemet, Vajh? te csak egyszer említnél engemet ügy e bagoly világ, ám rémítne tőle, Nemes utalással halnék ki belőle. (Konstancinápoiy.) Mindig az eljövendő századokat hívta tanúságul. Meglátta, sőt fájdalmasan kellett viselnie a sivár valóságot, de verseivel, magatartásával —• életművével a jövendőt idézte: Ezt minap eqy maqyar Jámbor énekelte: S ebben a huszadik századot képzelte. Ne Is félj, ó maqvar I talán akkorára Boldoqabb nap Jön fel reád valahára. S a ki mérqet forral Hazádnak ellene, Megveri a magyar seregek istene. (Magyar ! Hajnal hasad.) Debrecen poétája százötven esztendeje halott. Eszméi, féltett álmai beteljesedtek s az a rég volt Debrecen, alhol megaláztatást kellett szenvednie, ahol megtagadták: elsüllyedt, mert el kellett süllyednie. A mai Debrecen: a szegények városából nőtt hatalmas város, ahol a Csokonaival együtt kisemmizett szegények unokád ülnek már tanácsot, az új Debrecen visszahívta nagy fiát. Csokonai Vitéz Mihály: Elegyes poétái munkái-:, mellyeket mint debretzeni deák írt (1789— 1795) — s mely nem jelent meg a költő életében: százhatvan esztendő után napvilágot látott Debretzenben, Az Alföldi Könyvnyomtató betűivel, Anno 1955. S amint egy szerény mondat elárulja: „...Debrecen népe akaratából, a városi trnács támogatásával jelent meg“ ez a könyv. Túlságosan is csendben jelent meg, pedig megbecsülhetetlenül fontos volt, az egyetemes magyar kultúra számára is, hogy végre megjelenjék. A fiatal Csokonairól fejlődéséről mindezidáig nem volt megbízható képe irodalomtörténetünknek, a korai versek keletkezéséről is keveset tudott a tudomány. Most mindezt pótolja az „Alföld Könyvkiadó“, amikor közreadta végre Csokonai ifjúkori műveit. A könyv jelentőségét egyelőre nem lehet fölbecsülni, mert a maga nemében hézagpótló mű. Juhász Géza egyetemi tanár évek: óta kutatja Csokonai fejlődését, ő szerkesztette Csokonai megkésett, első verses- kötelét. A kötetben közölt, eddig ismeretlen műveiket is ő kutatta fel s ő állapította meg a versek keletkezési sorrendjét is, nyilván hasznos előtárni talányaiként a készülő Csokonai Művek kritikai kiadásának. A könyvben közölt jegyzetanyag s a méltatlanul Tájékoztatónak nevezett kis korrajz is Juhász Géza pontos, lelkiismeretes munkáját dicséri. Szólni keli még a Kiadóról, valamint a ., Könyvnyomdát óról“. A Kiadó nagy szolgálatot tett a magyar iro- dalcmtörténetneik, s azoknak, akik örömmel vették kézbe ezt a szép könyvet. Egyébként azt is bebizonyította ezzel, hogy Debrecennek szüksége van könyvkiadóra, már csak azért is, hogy több részt vállalhasson a magyar irodalom fejlesztésében. Az Alföldi Nyomda is igazolta jó hírét. Munkáját dicséri a nagy hozzáértéssel és szeretettel készült Csokonai könyv: a szép, gondos szedés, az ízléses, szemet gyönyörködtető tükrök. Reméljük, hogy sok szép könyvet készítenek a jövőben az Alföldi Nyomda dolgozói s vissza- s»érzik a debreceni nyomdaipar — méltatlanul elfelejtett — régi hírnevét. Végezetül: köszönettel tartozik az egész magyar irodalom s minden irodalomszerető olvasó azoknak, akik munkájukkal, hozzáértésükkel lehetővé tették eme értékes könyv megjelenését, hogy beteljesedjék a költő óhaja: „Siess, késő század, jövel óh boldog kor!... Vajha te csak egyszer említnél engemet.“ KISS KAROLY; A Reuter Iroda jelenti, hogy a szocialista Christian Pineau szerdán közölte Coty francia köztársasági elnökkel: kés* megkísérelni az új íyancia kormány megalakítását. A Magyar Állami Népi Együttes zenekara nagysikerű hangversenyt adott a párizsi Pleyel-teremben Hétfőn este nagysikerű hangversenyt adott a Pleyel-teremben a Magyar Állami Népi Együttes zenekara. A közönség, amelynek soraiban számos bi- vatásos muzsikus és zenekritikus foglalt helyet, ezúttal sem fukarkodott a tapsokkal, ugyanúgy mint a L'Empire színház közönsége, amely előtt az együttes nap-nap után játszik. A hangverseny után Boros Lajos, a népi zenekar első hegedűse kijelentette: „Rendkívül örülök a sikernek, amely azt bizonyltja, hogy a népi zenekar külföldön, igényes ftö- zönség előtt, önálló ha/ngv-evsenyen is képes megállni helyét. Remélem, a most Párizsban bemutatott műsorszámok otthon is tetszést aratnak.“ Az együttes tánckara és kórusa hétfőn este mialatt a népi zenekar a Pleyel-teremben tartotta hangversenyét, a Eolies Bergéres-ben szerepelt. A Tacsen-sziyeieken a felszabadítás titán Az Vj Kína hírügynökség kii- löntudósítója jelenti: A kínai népi felszabadító hadsereg műszaki alakulatainak nagy mennyiségű szögesdrót akadályt és aknát kellett cltá- volítaniok, mielőtt a harci egységek partra szálltak volna. Hétfőn, két nappal azután, hogy a sziget felszabadult még mindig fekete füstfelhők gomolyoglak és lángők törtek elő a nagy halmazokban égő hadianyagokból, amelyeket a visz- szavonuló csangkajsekista banditák szándékosan felgyújtottak. A sziget főútvonala üres amerikai olajtartályokkal volt teleszórva. Tartalmukat a polgári házaikra, katonai laktanyákra, hadianyag raíktárakra, élelmiszerkészletekre, teherautókra és jeepekre öntötték, amelyeket később szintén meggyújtottak. A házaik berendezéseit, a bútorzatot összetörték. A szigeten levő csangkajsekista tüzérségi állások legtöbbjét a kínai népi felszabadító hadsereg hatalmas ágyút 'ize lerombolta. A lövészárlvik és a gépfegyveres kiserödök bombázások (következtében beomlottak. A szitává lőtt amerikai gyártmányú autók a kínai népi felszabadító hadsereg légihaderejének hatásosságáról tanúskodnak. A kínai népi felszabadító hadsereg egységei sorra érkeznek a szigetre. Hz US9 hadügyminisztériumának jelentése az Egyesült államok hadseregének állomáshelyeiről Asz Egyesült Államok hadügyminisztériuma jelentette az amerikai törvényhozósnmk, hogy 1 millió 370 000 főnyi amerikai csapat, az Egyesült Államok hadseregének csaknem fele állomásozik az Egyesült Államok szárazföldi őrületén kívül fekvő 950 haditámaszponton. Amerikai provokáció Bécsbert A napokban az amerikai hatóságok Bécsben arcátlan pre- vokációt szerveztek B. J. Nali- vajko, a Szovjetunió ausztriai nagykövetségének konzuli osztályvezetője ellen. Robert Gray, az amerikai hatóság munkatársa, aiki a németországi - megszálló szervekben végzett korábbi munkából ismerte B. J. Nalivajfkot, kávé- házba hívta a Szovjetunió nagykövetségének konzuli osztályvezetőjét és „mint barátját“ bemutatott neki egy másik amerikait, aki Manning ezredesnek mondotta magát. A két amerikai, akikről kiderült, hogy az Egyesült Államok beszerző /Szolgálatának tagjai, megpróbálta zsarolni és vesztegetéssel, valamint fenyegetésekkel hazaárulásba bírni B. J. NaLi vajkot. B. J. Naldvajlkot felháborította az eszüket vesztett amerikai ügynökök provokációs javaslata. Kellő visszautasításban részesítette őket, úgy hogy a fejvesztett provokátorok még az amerikai hatóságok szeny- nyes mesterkedéseit leleplező okmányokat sem tudták magukkal vinni. Az Egyesült Államok hírszerző szervezete ügynökeinek B. J. Nalivajkoval szemben elkövetett provokációs cselekményei miatt V. M. Krasdkcvics, a Szovjetunió asztriai helyettes főbiztosa tiltakozott Thompson amerikai főbiztosnál. V. M. Kraszíkevács felhívta Thompson figyelmét arra, hogy szovjet állampolgárokkal szemben azelőtt is történtek hasonló megengedhetetlen cselekmények és hogy a szovjet megszülő hatóságok az ilyen cselekemények megszüntetése, valamint az Ausztriában tartózkodó szovje: állampolgárok biztonságálnak megóvása végett kénytelenek lesznek megfelelő intézkedéseket tenni. Az amerikai hírszerzők botrányos és szégyenteljes kudarca arra kényszerítette az amerikai hatóságokat, hogy valamiképp megpróbálják menteni magukat és ügyeíogyotit provokátoraikat. Mint ismeretessé vált, Gray és Manning sietve elhagyta Bécset, az .osztrák sajtó számára pedig az amerikai hatóságok hamarosan hazug történetet koholtak erről az „incidensről“. Ez az arcátlan provokáció azonban Ausztriában széles körben ismeretessé vált és érthető módon felháborította az osztrák közvéleményt. A román kormány újabb jegyzéke Svájchoz Február 16-án reggel A. Parodi bukaresti svájci ügyvivőt a Román Népköztársaság külügyminisztériumába kérették és a svájci kormányhoz való továbbítás céljából a romián kormány a következő jegyzékét adták át neki: A romián kormány kénytelen megállapítani, hogy a svájci kormánynak a válasza nem Melegítő és hogy a román követség ellen intézett bandita- támadás folytán bekövetkezett komoly helyzet továbbra is fennáll anélkül, hogy a svájci kormány — amely a Svájc területén történtekért felelős —< megtette volna a szükséges intézkedéseket a Román Népköz- társaság berni követsége diplomáciai sérthetetlenségének haladéktalan helyreállítására, a bűnös fasiszta elemek letartóztatására és a román hatóságoknak való kiszolgáltatására. A svájci kormány válaszában azt állítja, hogy megtette az intézkedéseket a támadók le-* tartózta fására és a követség! épület visszaszerzésére. Miféle intézkedések lehettek ezek, araikor ellentmond ennek az állításnak az a tény, hogy a Román Népköztársaság követsége ellen intézett agresszió kezdetétől számított 34 óra elteltével a leövetség épületét még mindig megszállva tartják a fasiszta bűnöző elemek, akik a svájci rendőrség szeme láttára folytatták az egész követség feldúlását és a diplomáciai irattár megsértését? A román kormány és a román közvélemény előtt ismeretes, hogy eddig még nem állították helyre a Román Nép- köztársaság követségének diplomáciai immunitását és hogy ennek oka azoknak az intézkedéseknek az elmulasztása, amelyeket a svájci kormánynak foganatosítania kellett volna. Ez a helyzet múlhatatlanul komoly nyugtalanságot kelt a romám kormányban és a romáin közvéleményben.
