Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-17 / 40. szám

1955. FEBRUAR 17. CSÜTÖRTÖK NÉPLAP 3 A ~}ftú Q-ácda tatyjtm PÉLDÁKKAL BIZOHYÍTJÁK A MAGUK VÁLASZTOTTA ÉLET IGAZSÁGÁT öt évvel ezelőtt, 1950-ben tél derekán, vagy tél végén PcMki Istvánná, a fülöpi Ifjú Gárda Tsz elnöke nagy útra határozta el magát. Biciklire ült, hátára dob­ta a félig telt zsákot, amiben az az évi dohánytermésük szerény­kedett. Állítólag Pataki István- nénak is volt önkritikája, mert kora hajnalban vágott neki az útnak, hogy a fülöpiek észro ne vegyék, mint karikáz a Dohány­beváltó felé. Valaki azonban mégis csak megneszeite, mert mihamar híre szaladt Fülöp'in !iogy a tsz elnök most vitte dohányt, s nem egy emberből hangosan kizúgott a nevetés, bár­hogy is erőltette a komolyságot. A tsz tagjai restelkedtek is, már amennyire ráértek egymás közti veszekedésükben és haj-húzogatá- saikban. A fülöpiek meg nevet­tek, s magukban úgy hallgata­gon leszedték a szentelt vizet is ez Ifjú Gárda Tsz-ről. Cselédősök temetője Persze talán ott kellett volna kezdeni, hogy elöljáróban Fülöp- ről szóljunk néhány szót. Fülöp olyan kis község, mint amilyen sok tízével előfordul a Nyírség­ben. Alig ezernyi lakosa van, a házak legtöbbje nádfedeles, de az emberek lelkében ugyan úgy nö és ' lombosoörk itt is a vágy, a fiatalokéban a szerelem, mint másutt. Télen különösen, amikor a dombokat megszépíti a hó, s az akácerdőkben cseng a csend, a korán hulló alkonyaiban. Igaz, most már tél végére jár az idő, a domboldalakon itt-ott lei zöldéi a rozs, mely nyáron úgy ring, mintha arany hullámok zúdulná­nak a dombaljakban meghúzódó falvakra. Az embereket meg talán az jellemzi, hogy bárki idegenhez mindig van jó szavuk, s úgy erednek beszédbe, mintha min­denki régi rokonuk lenne. A nyírségiek valaha nagyon szegé­nyek voltak — nem mind, de leg- többiüik az. A homokot mihamar elvitte a szél, erejüket a munka, teiimésüket az adó, az ezer hol­dakra nőtt uradalmak. Akikor még minden ellenük dolgozott — és mégis ök győztek, mert úgy kötődtek ebbe a homok orfzág- ba, mint az akác. Az életük, a munkájuk át, meg át gyökerezte az egész tájat, s végül itt is az övék lett a cselédősök temetője, az elhullatott verejték és a *öld, amiről álmodoztak, amiért oly­kor-olykor harcot kezdtek. Szóval ma Fülöp földje, hatá­ra a fülöpieké, egyénieké, ter­melőszövetkezetieké. Mert ter­melőszövetkezet van Fülöpön is, ha talán ritkán is esik szó róla az újságokban, nagynyilvánossá- gú helyeken. Van kettő is, s egyik épp az az Ifjú Gárda, amely 1950-ben eredményével, a tagok viselkedésével úgy elvette a fü­löpiek kedvét a termelőszövetke­zettől. Ma ennek a szövetkezet­nek 18 tagja van, 144 hold föld­je, s az emberek úgy összeszok­tak, mintha egyetlen családban élnének. De amíg ide eljutottak, illetve eljuthattak, annak nagy története van. Hogy milyen, azt legjobban Ruszin János, a szövet­kezet jelenlegi elnöke tudja leg­inkább, aki 1950 óta együtt nőtt a szövetkezettel, együtt formái ó- dott, alakult azokkal, akikből lelkes csoportbeli tagok lettek. Talán kezdjük ott — lendül •neki a beszédnek Ruszin János — amikor Pataki Istvánná ki- kerékpározott a szövetkezetből. A szövetkezetiek, ami közös va­gyon volt, megették, megitták, aztán összevesztek a nagy sem­min és szélnek szaladtak. S itt maradt a szövetkezet, aminek csak neve volt, de tagja alig. Ennek a szövetkezetnek lettem én az elnöke. A falubeliek húzó­doztak a szövetkezettől s kicsit igazuk is volt, -mert az Ifjú Gár­da addigi működése elég riasztó együtt hordta a falu az Ifjú Gár­da termését és nem győzték di­csérni a szövetkezetiek jó mun­káját. ősszel lett is mór tíz tagja a szövetkezetnek — dicsekedik az elnök. 1953-ban pedig 14-re sza­porodtunk. Ma 18-an vagyunk, közben sikerült azt is megvalósí­tanom, hogy a szövetkezetét csu­pa fiatalból toborozzam. Én va­gyok a legöregebb — 34 éves — a többi mind csupa siheder fiú, és kacagó kedvű lány. Helyszíni Mihály, Csik Péter, Bilardcs Má- iia, Dajnics Erzsébet, Buzi Manci, Vajtó Erzsébet, Konyár Ferenc, Csehely Juliánná, Molnár József tavaly október óta léptek be, és még mennyien kérték a felvéte­lűiket, akiket csak azéirt nem tud­tunk már felvenni, mert kevés a földterületünk. 144 holdunk van, most szeretnénk megkapni az állami tartalékokat. volt. Hányán, meg hányán mond­ták, hogy nem én komám, nem lépek be még akkor sein, ha a sövény tövében kell 20 fillérért koldulnom. példák igazsága a legfontosabb érv Már gondoltam arra is, hogy megvál íoztatom a tsz nevét,. Va- larná új névvel indulunk. De er­ről a tervről mihamar letettem, mert a névvel (magan* iba rejtet- ten valami tervem mégis csak volt. Valami olyan elképzelés fo­gant meg bennem, hogy mi len­ne, ha az Ifjú Gárda tagjait csu­pa fiatalból toboroznám. Kálvária volt — szakadt fel a sóhajtás Ruszin Jánosból. — Ebben a sóhajtásban valahogy ott zúgott ezer meg ezer tsz elnök­nek a sóhajtása, akik álmatlanul verekedtek, harcoltak az igazu­kért. De törhetetlen hittel és len­dülettel, mint Ruszin János, a nyírségi dombok közt, a paraszti szemek figyelésének pergőtüzé­ben. Mert a példák igazsága min­dig a legbiztosabb érv, ami venz- hat is, -mint a mágnes, de riaszt­hat is, mint a ragályos betegség. A fülöpi Ifjú Gárda ugyancsak elvette a parasztok kedvét a tár­sasgazdálkodóstól és úgy látszott, hogy jó ideig. Ruszin Jánosnak ezt a példát kellett széttaposni s az elriasz­tott parasztok lelkében megfo- gantatnd a szövetkezeti gazdálko­dás gondolatát. Arra a fél zsák dohánytermésre még ima is na­gyon emlékeznek Fülöpön, akko­riban meg különösen ezzel ér­veltek a falubeliek. — És mégis megpróbáltam — fonja tovább beszédét az elnök. 1951 őszén si­került 5 tagot szereznem. Belé­pésüknek külön-külön története van. Igaz, ez már tél végén volt, amikor se szántani, se vetni nem lehetett. A nagy meglepetés azon­ban tavasszal ért bennünket. A nekünk átadott földeken a szö­vetkezet régi tagjai vetettek jó néhány hold árpát, aminek a ki- zöldülését izgatottan lestük a ta­vaszi olvadásban. Zöldéit is az, de csak két gép­alj, mert hogy csak annyit ve­tettek a régiek, a többi vetőma­got eladták. Ezen az én gyér tagságom is gondolkodóba esett, s már azt hittem, hogy az ő ked­vüket is megcsapja a kiábrándu­lás dere. Nincs még semmi vesz­ve, próbáltam meggyőzni őket, s nekifogtunk a tavaszi búza veté­sének. Ezzel aztán elvetettük a tervünket is, reményű niket is és vártuk, hogy kasza alá érjen. A nyár pedig szépen ránik szol­gált. Eső is járt, a búza is szé­pen fejlődött, s volt egy olyan kétholdas táblánk, amelyikről 49 mázsa búzát takarítottunk be. Illetve itt még valami történi — meséli az elnök, s vaiahogy én is úgy érzem, hogy ez igén csak toll alá kívánkozik. OCözösen, együtt a faluval Már aratás után volt az idő, a ' fülöpi határban keresztben állt : az élet. Jó termés volt mindé-; nütt, az Ifjú Gárdának mag kü­lönösen annyira jó, hogy szinte : kevés volt a fogatuk, hogy asz- : tagba hordják a gabonát. S ak- , kor esett a fülöpieknek pálfor- ' dulása. Egyik reggel, miikor gyön­gyösen ragyogtak a harmatcsep- pek a nemrég vágott tarlókon.' három gazda is elballagott Ruszin Jánoshoz, az Ifjú Gárda elnöké­hez. — Hát valahogy úgy gon­doltuk — tördelte a szót a leg­öregebb —, hogy eljövünk és se­gítünk nektek behordani. Közö­sen, együtt a falu. De nem tud­juk mi azt megfizetni, bátyáim - szaladt ki a csodálkozás a;, elnök­ből. — Nem is fizetésből, csal úgy szívességből — duplázóit rá a második. — Másnap pedig már l fizet a nyíri homok Az elnök pedig beszél, s most már a tavaszról. — Nyolc hold gyümölcsösünkben már elvégez­tük a hernyózást, s most már C9ak egy enyhe napra várunk, hogy az első permetezést Is elvé­gezhessük. Készülünk 40 hold műtrágyázására, s az istállótrá- gyázást is megkezdtük. A meleg­ágyak megirakása is a küszöbön van már, s hat hold dohány be­ültetéséhez ugyancsak kell palán­tát nevelnünk. Az idén akarunk két hold mákot, 5 hold palántolt dinnyét, fél hold paradicsomot, fél hold paprikát is termelni, mert ez a nyíri homok jól meg­fizeti ezeknek a munkáját. A nyíri homok, amit úgy sze­retnek itt a fülöpiek is, mintha a legjobb búzaföld lenne. Az Ifjú Gárda tagjai is, mert érzik, hogy ez nekik az élet, a jövendő, a haza. Ezért várják már ők is oly türelmetlenül a tavaszt, hogy új és új példákkal bizonyítsák be orszáig-viláig előtt a maguk vá­lasztotta élet igazságát. BODA ISTVÁN FILOZÓFUS A MÁGLYÁN Háromszázötvenöt évvel ez­előtt, 1600. február 17-én lob­bant fel az a méglyatűz, mely elemásztette Giordano Bruno filozófus, a nagy olasz tudós életét. Az inkvizíció parancsá­ra máglyára hurcolt filozófus halálának; évfordulóján a nyu­gat-európai reneszánsz egyik leghaladóbb gondolkozójára emlékszünk, akinek felfogása alapjában materialista jellegű, s alki ennek folytán a vallásos világnézet egyik legkiemelke­dőbb bírálója volt. Eszméinek törtémelrm szerepe volt a ha­ladó természettudomány ter­jesztésében. Jelentőségét En­gels a „Természet dialektiká­ja“ c. művében többek között a következő szavakkal jellem­zi: „Az újabb termeszztkuta- tás azzal a hatalmas korszak­kal indult meg, amelyben a polgárság széttörte a feudaliz­mus hatalmát, amelyben a vá­roslakóknak a feudális nemes­séggel vívott harca hátterében feltűnt a lázadó parasztság s mögötte már ott voltaik a mo­dem proletariátus forradalmi előhírnökei, kezükben vörös zászlóval és ajkukon a kom­munizmus jelszavával... A természettudomány, mely en­nek a forradalomnak légköré­ben fejlődött, 'keresztül-kasul forradalmi volt és kéz a kéz­ben haladt a nagy olaszok új filozófiájával, amelynek már­tírjai máglyákon és börtönök­ben végezték életültet. Oly kor volt ez, amelynek óriások­ra volt szüksége és órvísdkat is nemzett, a gondolkozás, a szenvedély és jellem, a sdk- oldalúság és tudás óriásait. Olyan kor volt ez, amelyet a franciák találóan neveztek el reneszánsznak.“ Giordano Bruno, aki a nép­ből származott: apja zsoldos­katona volt, anyja paraszt­lány — a felvilágosodásért küzdött. Viharos vitákban, ke­mény összeütközésekben védte tanait, annak igazságáért éve­kig senyvedétt az inkvizíció pincéiben és korunk felfogásá­hoz közelálló eszméiért áldoz- ta életét. A filozófia történe­tében Criordamo Bruno mate­rialista tanítása jelentős és fontos fejezet, átmeneti forma az ókori görögök naiv materia­lizmusa és a XVII—XVIII. század metafizikai materializ­musa között. A máglyahalált szenvedett filozófus tanainak fénye távól i századokat világí­tott be és Gdordano Bruno bá­tor életével, hősi halálával, mega'lku vásnélkül i szenvedé- lyes igazsághirdetésével örök példakép marad. K, I. Bessenyei György négy levele került napvilágra A Debreceni Állami Levél­tár a hűbéri korból származó iratok rendezése közben négy eredeti Bessenyei György leve­let talált több más Bessenyei irat mellett. Az egyik levél tartalma, melyet bakonszegi jobbágyaihoz írt, ingatlan bir- toloaindk adás-vételével kap­csolatos. A másikban gazdasá­gának fejlesztését, malom épí­tését és egyéb üzemi tőkebe­fektetéseit tárgyalja. Utasítá­sokat, tanácsokat ad különböző gazdálkodási problémákra és érdeklődik a birtok állapota felől. Miért nincs MEZÖKER-áruda a Kerekestelepen ? A Kerekestelep lakói sérel­mezik, hogy miért nincs egy MEZÖKER-áruda a telepen, ahol a főzéshez szükséges zöld­ségféléket meg tudnák venni, így minden egyes alkalomkor a Rákóczi utcai piacra kell jönni, hogy a zöldséget meg­vásárolják a háziasszonyok. Az a kérésük a telep lakói­nak, hogy mielőtt míg a na­gyobb zöldségidény megkez­dődne egy árudát nyisson a MEZÖKER a Kerekestelepen. T iszadob község 1918/1919. telén olyan események színtere volt, amelyek­nek visszhangja túlszállt megyénk határain. Az itt történtek a polgári demokrácia hónapjai alatt az egész ország közvéleményét foglal­koztatták. 1918 őszén Tiszadob népe is örömmel fogad­ta a demokratikus for­radalmat. November 18-án a falu parasztsá­ga felkelt a községen zsarnokoskodó András- sy grófok ellen és el­foglalta a grófi kastélyt, ízű tán magától helyre is állt a rend a faluban, mégis — az uradalom kívánságára — Debre­cenből karhatalmi kü­lönítmény szállt ki Ti- szadobra, Szentgály fő- íadnagy vezetése alatt, lecember folyamán. Ez- :el -megkezdődött a köz­ség lakosságának kálvá­riája. A karhatalmi küiö- íítmény tagjai szörnyű émuralmat vezettek >e a faluban. Az ura­dalom listát adott át nekik azokról a tzemé- yekről, akik az ő szem­pontjából gyanús sze­gélyek voltak. Az ura­sáig által gyanúsnak Túnősített parasztokat ízentgály és legényei ijszefogdosták és be- wrtönözték. A letartóz- jtottakat kínvallatás­án részesítették. Egy nap a különítmény összeterelte Tiszadob EHLEKEZE S cd. oagunggári munkáink lexjihéye a tiimdúbi pamiztoknak lakosságát a templom előtti térre. A templom előtt felállítottak e-gy akasztófát; ezután elő­vezették a letartóztatott parasztokat és — az összeterelt lakosság sze­me láttára! — borzalma­san megkínozták őket. A rémüldöző nép el akart futni, de a kato­nák szuronnyal és gép­fegyverrel Kényszerí­tették a parasztokat ar­ra, hogy végignézzék a borzalmakat. Végül a terroristák — miután megunták aznapra a ke­gyetlenkedéseket — ha­zaengedték a falu né­pét, de a letartóztatot­takat csak óriási —* 38 000 koronáig terjedő — váltságdíj ellenében bocsátották szabadon. Ezután a botozás min­dennapos jelenség lett Tiszadobon. A szeren­csétlen lakosság ször­nyű rettegésben élt. A karhatalom részéről ál­landó zsarolásoknak és fosztogatásoknak lett kitéve ,a falu népe. ün- kényeskedésükre jel­lemző, hogy egy alka­lommal a korcsmában — szemtanuk vallomá­sa szerint — „a lányo­kat meztelenre vetkóz­tették, testüket cipő­pasztával feketére su- bickoltáik és így kellett táncot eljárniuk a ka­tonáik előtt“. A terroristák ke- veselték azon­ban a tiszadobi kínzásokat. Január fo­lyamán Tiszadadáról, Tiszalucról és más kör­nyező helységekből is hurcoltak el embereitek A különítmény per­sze mindent megtett, hogy gaztettei ne ke­rüljenek nyilvánosság­ra. Tilos volt a falu el­hagyása; az induló és érkező postát cenzúráz­ták. Ilymódon Tiszado- bot egy, az ország többi részétől elzárt gyűjtő­táborrá tették. Mindezeket a ténye­ket a fővárosi baloldali sajtó tárta az ország nyilvánossága elé. Me­nekültek vallomása alapján cikkek i orozata vetett fényt a tiszadobi kegyetlenségekre. Az egész ország közvéle­ménye óriási felhábo­rodással vette tudomá­sul ezeket a középkor­ba illő tényeket. Az il­letékes hatóságok azon­ban vétkes tehetetlen­séget tanúsítottak; nem tettek semmit a Szent­gály-féle különítmény visszahívására. így ez nyugodtam garázdál­kodhatott tovább. Végül Debrecen szer­vezett munkássága lépet t közbe. Február 16-án a debreceni munkásta­nács öttagú küldöttsé­ge szállt ki a faluba; je­lentésében megdöbben­tő tényekről számolt be. A város munkásai most már nem késtek egy percet sem. Február 18-án 120 felfegyverzett vagongyári m-unkás ment Tiszadobra és Debrecenbe hozta sz elfogott terrorista ban­ditákat. Megindult a bűnváci; eljárás Szentgály és tár­sai ellen. De az ügy to­vábbi fejleményei nem ismeretesek. A bandi­táknak a hírtóságok kö­rében lévő cinkosai el­sikkasztották az ügyet... Debrecen proletárjai szép példáját mutatták harcosságulknak. Bátor fellépésüket a közvéle­mény egyöntetűen he­lyeselte. A polgár: „Debreczeni Újság“ is megállapította: „A deb­receni munkásságnak... nagy érdeme az, hogy a tiszadobi lakosságot az erőszakosságoktól megszabadította.“ Tiszadob parasztsága pedig az eset kapcsán is megtanulhatta, hogy a munkásság az ő igaz barátja és segítőtársa az elnyomó zsarnokság elleni küzdelemben. Merényi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents