Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-21 / 17. szám
1955 január 81, petitek NÉPLAP ! A fegyverszünet évfordulója Budapesten és a Dunántúl nagy részén még a háború volt az úr. A hitleri eszme megszállottái fcörömszakadlig ragaszkodtak minden röghöz, de hátráltak. Hátráltak nyugat felé. üszkös romokat, (pusztulást hagytak maguk mögött. Az ország eme részén már hónapokkal korábban megindult az élet. Debrecenben megalakult az ideiglenes kormány, amely úgymond első dolgának tartotta a háború cs béke ügyének rendezését. Égy évtizeddel ezelőtt, 1945 január 20-án már ott konogtattak a magyar nép követei a szovjet kormány kapuján. Behocsátották, szívesen fogadták éket és a tárgyalások folyamán megszületett a fegyverszüneti megállapodás. Mondhatná valaki: megszokott közönséges aktus volt ez — így írják elő a nemzetközi jog szabályai. Nem először történt meg ez az évszázadok folyamán. Nincs ebben semmi különös. Hogy nincs-e? Hogy közönséges jogi aktusról volt szó? Nemi Nem egyszerűen a győztes és a vesztes, az „utolsó csatlós” találkozója volt ez. Sokkal több annál, amit akkor talán még csak kevesen tudtak értékelni. Először tárgyaltunk olyan győztessel, amelyik különbséget tesz a nagy bűnöket elkövető vezetők és a nép között, nem bosszúért liheg, hanem baráti jobbot nyújt a legyőzöttnek, segítséget, hogy megkezdhesse az új életet. Ilyen győztessel először találkoztak magyar békekövetek egy évtizeddel ezelőtt. Amilyen a győztes — olyan a fegyverszünet. Ezt a következtetést vonhatta le a magyar nép tíz esztendeje. Ez a szerződés papírra vetette a magyar nép leghőbb vágyát, a békét, a Szovjetunió és a többi állam ellen viselt háború megszüntetését. A fegyverszüneti megállapodás szerint Magyarország megszakította minden viszonyát a nemzet sírásójával. Hitler Németországával és hadat üzent neki. Belekerült a fegyverszüneti szerződésbe számos demokratikus szabadságjog biztosítása, a fasizmus üldözöttéinek védelme. Ennek szellemében folytathattak legális működést a demokratikus pártok. Ennek szellemében lett vezető párttá, a nemzet hatalmas politikai erejévé a kommunisták pártja. Sok minden kezdődött akkor, 1945 január 20-án. Szabadság, nemzeti függetlenség, pezsdülö munka, élet. Győztesként és mégis barátként állt mellettünk a Szovjetunió, s a barátság akkor elvetett magva egy évtized alatt hatalmas fává terebélyesedett. Nagy az adósság. Köszönettel, hálával, szilárd békeharccal törleszthetjük. Nem felejtheti el ugyanis a magyar nép, hogy tíz esztendővel a fegyverszünet után nincs igazi béke a világon. Nem felejthetjük el, hogy Hitlernek ma is akadnak követői, éppen ezekben a hónapokban erőszakolják leginkább az uj nyugatnémet hadsereg felállítását. A közelmúlt tanulságai harsogó szóval hirdetik, hogy ott a helyünk azok mellett, akik a legnehezebb napokban baráti jobbot nyújtottak nekünk, akik ma is a békéért, a haladásért folytatott küzdelem élvonalában vannak. A magyar nép e tanulságok alapján folytatja harcát nagy szövetségese, a Szovjetunió oldalán a békéért, a szabadságért. „ A párizsi egyezmények ratifikációs törvényjavaslatai a Francia Köztársasági Tanács bizottságai előtt A Francia Köztársasági Tanács hadügyi és külügyi bizottságai szerdán kezdték meg a békeellenes párizsi egyezmények megvitatását. A külügyi bizottság ülésén igen érdekes fejleményekre került sor, amidőn az elnöklő Plaisant radikális-szocialista szenátor beszámolt Mendes-France miniszterelnökkel kedden folytatott megbeszéléséről. Közölte a miniszterelnök kívánságát, hogy a Köztársasági Tanács a ritifikációs vitát még január végén kezdje meg. Szerinte azonban ennek nincs semmi értelme s így a teljes vita megkezdésekor február 8-a vagy 10-e előtt gondolni sem lehet. A miniszterelnöktől kapott megerősítés alapján bejelentette azt is, hogy Edgar Faure, a jelenlegi pénzügyminiszter, hajlandó elvállalni a külügyminiszteri tárcát, de csak azzal a feltétellel, hogy ha „nem kell képviselnie a párizsi egyezményeket a Köztársasági Tanács ratifikációs vitájában.” így azután Edgár Faure száméra „külföldi diplomáciai utazást” tartottak fenn, hogy teljesíteni lehessen az általa támasztott feltételt. — Mendes-France pedig magára vállalta, hogy új külügyminisztere távollétében a Köztársasági Tanácsban is a párizsi egyezmények védelmére keljen. Végül a bizottság elnöke bejelentette, hogy Marius Moutet szocialistapárti szenátor elhárította a meghívást, hogy a bizottságban a párizsi egyezmények előadói tisztségét vállalja. Végül is abban maradtak, hogy a volt — gaulleis- ta Michel Debré szenátor vállalja a párizsi egyezmények előadói tisztségének hálátlan feladatát, kivéve a Saar-egyezményt. Debré azonban már be is jelentette, hogy a maga részéről előadói jelentésében bizonyos fenntartásokkal fog élni a ratifikációs törvény- javaslatoknak a nemzet- gyűlés által megszavazott Larsen, a Dán Kommunista Párt elnöke a Frihe- ten című lapnak adott nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy a dán nép nem feledte el a német megszállást és, hogy a Wehrmacht helyreállításának terve a dán nép minden rétegében ellenállásra talál. Dániászövegével szemben és „ilyen vagy amolyan” formában módosításokat fog javasolni. Az ülés további folyamán a radikális-szocialista Pinton szenátor tette meg megjegyzéseit a párizsi egyezmények keretébe tartozó Saar-megállapodáshoz, s bírálattal illette a kormányt. Végül is a bizottság 22 szavazattal 2 ellenében — utóbbiak a kommunista szenátorok — hajlandó volt a ratifikálást javasló előadói jelentést elfogadni. A külügyi bizottság január 26-i ülésén fogja meghallgatni Mendes-France miniszterelnököt a párizsi egyezmények egésze ügyében. ban — mondotta — igazi népi mozgalom bontakozott ki a párizsi egyezmények I ratifikálása ellen. Ez a mozgalom annyira erős. hogy a dán kormány kénytelen volt letenni arról a szándékáról, hogy azonnal ratifikálja a párizsi egyezményeket. Népi mozgalom Dán iában a párizsi egyezmények ratifikálása ellen Befejeződött a Béke-VIIágtanács Irodájának kibővített ülése Becs, (TASZSZ.) A január 19-1 ülésen a Békevilágtanács Irodája kibővített ülésének résztvevői megtárgyalták a Béke-Vi- lágtanács Irodájának nyilatkozatát, amelyet Jean Laf fitté, a Béke-Világta- nács főtitkára olvasott fel. A nyilatkozatot egyhangúlag elfogadták. Donini szenátor (Olaszország) felolvasta az Európa népeihez intézett felhívást, amelyet az ülés résztvevői szintén egyhangúan támogattak. Ezután Joliot-Curie, a Béke-Világtanács elnöke lépett a szónoki emelvényre. Az ülés résztvevőihez intézett beszédében hangoztatta, szervezzenek széleskörű nemzetközi mozgalmat az atomfegyver alkalmazása ellen. Joliot-Curie felolvasta a világ népeihez intézett felhívás szövegét. A felhívást egyhangúlag elfogadták. Szunderlal (India) zárszava után a Béke-Világtanács Irodájának kibővített ülése bezárult. I^eiiiu meghall irta : Dlrikoláj Osxtruvfsskij Jéghideg fuvallattal ionul! be a történelembe az ezerkilencszázhuszonncgye- dik esztendő, A január hatalmas hótömegeket hozott magával és vad haraggal szórta szerteszét; a hónap második felében pedig ádáz hóviharok száguldottak végig a földeken. A sepetovkai vasúti állomás távirószobájában a három morsegép kopogott, ketyegett szakadatlanul, folytatta beszédét, amely csak a hozzáértő fülében vált zakatolásból szavakká, értelemmé. A fiatal távirásznők szol- gálatbalépésük első napjától fogva legfeljebb húsz kilométernyi távirószalagot bonyolítottak le, míg öregebb kartársuk már a há- romszázadik szalagkiloiné- ternél tartott. Az öreg, tapasztalt távirász nem úgy betűzgeti a szöveget, mint ők, nem ráncolja közben homlokát, hogy az egyes szótagokból fáradságosan kialakítsa a szavakat, mondatokat. Simán, gondolkodás nélkül írja egyik szót a másik után. És most ebben a pillanatban a következőket hallja a gyakorlott távirász füle: „Mindenkinek, mindenkinek, mindenkinek!” Mialatt a távirász ezeket a szavakat leírja, azt gon- ] dolja magában, hogy bizonyára a hófúvások miatt i adnak le körtáviratot megint. A készülék a következőket jelentette: „Január huszonnegyedikén hat óra ötven perckor ...” A távirász villámgyorsan áttette az elolvasott jeleket rendes írásba, aztán eleresztette a szalagot és fejét kezére támasztva hallgatta tovább: „Tegnap meghalt Gorki- ban...” — a távirász lassan írja a szöveget. Életé- | ben hányszor vett már fel | híreket örömteli és tragi-! kus eseményekről, hányszor tudta meg elsőnek a más emberek baját és örömét! Most is csak annyi történt, hogy valaki meghalt j és valaki mást értesítenek j erről a halálhírről. A táv- | irász már elfelejtette a táv- j irat bevezető szavait: „Min-! denkinek! Mindenkinek! Mindenkinek!” A készülék j tovább kopogott, „V.l.a.d.i.- j m.i.r I.l.j.i.c.s” tette át a jeleket az öreg távirász. — j Nyugodtan, kissé fáradtan ; ült a készülék mellett. Valahol. Valahol meghalt egy Vladimir I'.jics, "alaki számára leírja most ezeket a tragikus szavakat, valaki' hangosan felzokog majd kétségbeesett fájdalmában, — de a távirász számára mindez oly végtelenül távol van, hiszen a dolog őt nem érdekli közelebbről, ő csak kívülálló szemlélője az eseményeknek. A készülék pontokat és vonásokat, egyre csak pontokat és vonásokat kopogtat. A készülék most szünetjelt kopogtatott és a távirász egy másodperc ti- zedrészéig rámeredt az éppen most leírt szóra „Lenin”. A készülék már tovább kopogott, de a távirász gondolatai újra meg újra visszatértek az ismerős névhez, amelyet az imént írt le. És megint csak rátekintett a leírt szóra: „Lenin”. Hogyan? Lenin? Háromszor is, átfutotta a leírt szavakat, de a szöveg mindig csak ugyanaz maradt: „Meghalt Vladimir Iljics Lenin”. Az öreg távirász felugrott, felemelte a távirószalagot és újból rámeredt a jelekre. A két méter hosszú távirószalag megerősítette, amit nem akart elhinni. Halálsápadt arccal fordult a fiatal kartársnők felé, akik egyszerre csak ezt a rémült kiáltást hallották: — Lenin meghalt! Mintha a jeges téli szél kapta volna fel, úgy terjedt el a nagy veszteség híre a pályaudvaron és aztán » hóvihar sebességével i rohant tovább, mind tovább a sínek és váltók mentén, | hogy a vasúti raktár félig nyitott, kovácsolt ajtaján át behatoljon a főműhelybe. — Élvtársak! Lenin meghalt! Artyom válláról lassan lesiklotl a kalapács és acélos koppanással a műhely cementpadlójához verődött. — Mit mondtál? Artyom erős ujjai meg- j markolták a gyászhír hozójának vállát. A hírnök megrázta hóborította bekecsét és a gyors futástól ziháló hangon megismételte: — Igen, elvtársak. Lenin meghalt... Most, hogy a hírhozó már nem kiabált többé, Artyom 1 egyszeribe inegértette a j szörnyű valóságot. Egy pil- j lantást vetett a jövevény arcába. Csak most ismerte meg: a pártszervezet titkára volt. A munkások kibújtak a( javítógödörből és némán hallgatták annak az embernek a halálhírét, akit ismert az egész világ. A bejárat előtt felharsant egy mozdony fájdalmas j füttye. Valamennyien összerezzentek. Messziről, a pályaudvar túlsó sarkáról egy másik mozdony válaszolt rá, azután egy harmadik... És most, amikor a mozdo- ! nyok hatalmas, megrázó hangja már betöltötte a levegőt, egyszerre elbődült a villamosművek szirénája. Mintha srapn.ellek visítanának, úgy búgott, sírt a levegőben a sziréna magas, süvöltő hangja. És most, most bekapcsolódott a fájdalmas hangok tömegébe a Kievbe induló, útrakészen álló vonat mozdonyának kristálytiszta „C”-füttye is. A vasúti főműhely megtelt emberekkel. Valameny- nyi ajtón és bejáraton át özönlöttek a műhelybe és amikor a hatalmas épület belseje már zsúfolásig tele volt emberekkel, a gyászos hallgatás percei után elhangzottak az első szavak. Sarabin beszélt, az öreg bolsevik, a sepetovkai kerületi pártbizottság titkára. — Elvtársak! A világ proletariátusának vezére, Lenin meghalt. Halálával pótolhatatlan veszteség érte a pártot — meghalt az az ember, aki megteremtette és az ellenséggel való kíméletlen harcra nevelte a bolsevik pártot... A párt és a munkásosztály vezérének halála a proletariátus legjobbjait hívja a sorainkba ... Felcsendültek a gyászinduló hangjai, száz meg száz ember állt ott hajadonfővel és Artyom, aki már vagy tizenöt esztendeje nem sírt, hirtelen úgy érezte, hogy zokogás fojtogatja a torkát és hatalmas, szeles vállai megremegnek az elemi erővel megnyilvánuló megrendülés tőL ________________;i ■Qrjnid külföldi ki^ek Damaszkusz, (TASZSZ.)| Tájékozott damaszkuszi, körök megállapítják, hogy az iraki-török egyezményt! óvatos formában támogató] Angliának a tulajdonképpe- ni célja, hogy az arab országokban komoly mértékben gyengítse az Egyesüld Államok befolyását. E körök szerint Anglia jól tudja, hogy az arab országok meghiúsítják ezt az Egye-! sült Államok által Törökországon keresztül sugallt! egyezményt, Damaszkusz-Í ban felhívják a figyelmet] arra, hogy a teljes mérték-; ben Angliától függő Jordá-j nia élesen síkra száll a török-iraki egyezménnyel szemben. # Peking, (Új Kin»,) A Kínai Népköztársaság korma-- nya, és Afganisztán kormán nya közös nyilatkozatot tett közzé a- diplomáciai kapcsolatok felvételéről. A nyilatkozat a többi között a következőképpen hangzik; A Kínai Népköztársaság kormánya és Afganisztán kormánya kölcsönösen óhajtják kapcsolataik fejlesztését — megegyeztek, hogy normális diplomáciai kapcsolatokat létesítenek és nagyköveteket cserélnek a két ország között. # Párizs, (MTI) A ratifikál ció elleni hadjárat egyre szélesedik. Napról-napra több küldöttség keresi fel a] szenátorokat, felszólítva) őket, hogy szavazzanak a! ratifikálás ellen. Hamond (volt MRP) száj. namegyei szenátor egy küldöttségnek kijelentette, hogy a párizsi egyezmények el-J len fog szavazni. HangsúJ lyozta, hogy súlyos veszély-» be sodorná Franciaországod és a világbékét, ha isméd fegyvert adnának a revan-* siszta németek kezébe. Ki-< jelentette a küldöttségnek! azt is, hogy minden tőié telhetőt elkövet, hogy sze-J nátortársait is meggyőzzé erről. ,V'_-& London, (MTI.) A BBC bonni tudósítójának jelentését közli arról, hogy a nyugatnémetországi szoeiál-i demokraták, szakszervezeti vezetők, valamint a protes-] táns egyház bizonyos körei újabb kampányt indítottak! Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. A tudósító megjegyzi^ hogy a jövőbeni bonni had-l ügyminisztérium több vezetője „az utóbbi időben sok időt töltött azzal, hogy leszerelje a felfegyverzéssel szembenálló politikai és társadalmi szóvivők érveié-! sét, ennek azonban eddig nincs sok látszata.” # Peking, (Űj Kína.) A Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának szóvivő-í je szerdán nyilatkozatot tett! arról, hogy Eszak-Vietnam-; ban élő kínaiakat a francia! hatóságok támogatásával és] az Egyesült Államok fel-! bújtására, a Csang Kaj-Sek*-] klikk erőszakosan elhurcolt. A szóvivő nyomatékosan' hangoztatta: A kínai nép nem tűrheti, hogy az Egyesült Államok és a francia hatóságok ilyen cselekményekkel szán. dékosan megsértsék az indokínai béke helyreállításáról szóló genfi egyezményt és kijelenti, hogy az Egyesült Államoknak és a francia hatóságoknak haladéktalanul be kell szün-1 tetniök ezt a bűnös tévé-' kenységüket.
