Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-16 / 13. szám

1953 január 16, vasárnap NÉPLAP 3 az ol műéi din y i) 2. aLdala (Az összeállítás nagyrésze az „Igazság7’ c. romániai lap nyomán.) ^IMaíematitio % Amint tudjuk, az első alapművelet az összeadás. — Például: Adenauer az egy, s a német nép az kettő. — Más példa, amelyet könnyű­szerrel megoldhatunk: egy kém és egy nyugatnémet parlamenti képviselő össze­sen mennyi? Aki ismeri Doktor John nyilatkozatát, az máris tudja, hogy egy nyugatnémet . képviselő és egy imperialista kém: az egy. Vagy más példa: egy amerikai és egy másik ame­rikai összesen mennyit tesz ki: Ez már nehezebb műve­let, amely bizonyos nehéz­ségekbe ütközik. Tudjuk azonban, hogy a két ameri­kai: megszálló, tiszt. Ennek alapján kiszámíthatjuk, hogy egy amerikai és egy másik amerikai összesen ki­tehet: 1. két német családot a lakásából, 2. egy német minisztert, ha nem engedelmeskedik, 3. egy egész falut, 4. egy náci tábornokot a börtönből. Most pedig az utolsó ösz­szeadási példa: egy fasiszta tábornok és egy volt SS-le- gény mit tesz ki? Megoldás; kiteszik a horogkeresztes': lobogót, Hitler arcképét és a vaskeresztet a tölgyfa­lombokkal. Ezt kell tudni az összeadásról. A kivonás mindennek a fordítottja. Például számít­suk ki, hogy ha az ameri­kai katonákat kivonják Né­metországból, altkor Aden- auerból mi marad? A mű­velet nehéz, de fejben el tudjuk végezni. Ha az ame­rikai katonákat kivonják Nyugat-Németországból, — Adenauemek csak a kalap­ja marad. Más kérdés. Meddig le­het kivonni Nyugat-Német- országot Európából? Nyu- gat-Németországot Európá­ból ki lehet ugyan vonni, de csak akkor, ha nem ve­szik számításba a némete­ket. Az utolsó kivonási példa az, hogy az Adenauer be­szédeiből és fenyegetéseiből mennyit kell levonni ahhoz, hogy eredményképpen, tisz­tán megkapjuk a valóságot? A kérdés megoldása: min­denesetre igen sokat kell levonni. A szorzással röviden fog­lalkozunk. Szorozzuk meg például a németek tavalyi fegyverkezési költségveté­sét, adjunk hozzá mégegy- szer annyit, emeljük négy­zetre és az eredményt ter­jesszük a nyugatnémet par­lament elé. Mi fog így ki­jönni? így kijön az idei fegyverkezési költségvetés. Ezt a kormány azután el­osztja minden egyes ember fejére, ami által megkapja végső eredményképpen a WvNW»V.WMVMVWMVMVA\VVMVvVvV,VAVAWAV.VAVVWvWA munkanélküliséget. Maga a nép nem oszt és nem szo­roz. Miután az alapműveletek­kel megismerkedtünk, — könnyen megérthetjük, hogy mivel nem számol Aden­auer. Adenauer nem szá­mol sem a németekkel, sem a többi országgal. Kizárólag dollárokat számol. Éppen ezért nem tudja azt, hogy ha egy nyugatnémet hadse­reghez — tegyük föl, hogy — hozzáadja a rendőrséget, és mindezeket beszorozva, kü­lönböző műveletekkel átala­kítja tizedesekké és száza­dosokká, hogy azután ezzel a mennyiséggel Európát tör­je, a kívánt végösszeg a szá­mára még mindig több ket­tőnél. És ez az, amivel Aden­auer nem tud számolni s ami miatt bármilyen szor­galmasan is készül, végül is megbukik. OHES T E IC E K“ SPEIDEL Hitler tisztje volt. Ma az „atlanti haderő“ összekötő tisztje. Hitler idejében sze­rezte „gazdag“ tapasztala­tait. Ö alkalmazta a .Jel­égetett föld“ taktikáját. LÜTTWITZ BÁRÖ szintén Hitler hadseregé­ben szolgált. Hadosztály- parancsnok volt. Az új Wehrmacht-ban egy had­test parancsnoksága vár SCHWERIN GRÓF a második világháború felvonulási terveinek el­készítésében segédkezett. Ma hasonlóképpen ügykö­dik. Vajon ismét kifelejti tervéből a „rugalmas“ visszavonulást?... .., egy elfelejtett lecke KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTER (megjelenik és magyarázni kezd Faustnak): A gyermek igen jól beszél! Mert nagy már a béke veszély. S ha béke van, az életünk sivár. Mi lesz, ha bedöglik az ágyúgyár? FAUST (Mefisztóhoz): Ez őrült? MEFISZTÓ (súgva): Pszt! Egy államférfi... FAUST: Miket beszél? Ezt az ördög se érti! MEFISZTÖ: Dehogynem érti! Értem én! Vigyázz ... erőszakos legény. (Rendőrök kezdenek ólálkodni Faust körül.) FAUST (Mefisztóhoz): Ö. Mefisztó, mily szörnyű helyre hoztál! Ez bolondház, s tán éppen a zártosztály! MEFISZTÖ (súgva): Nyugalom, Faust! Ne légy sose bősz, Mert meghallják... és zárt helyre kerül«? ' FAUST: Itt téboly dühöng, szörnyű hangzavar, Minden pojáca csatáról szaval. Egyik huhog, másik tüzet kiált! Kik törtek ránk? Talán a fúriák?! MEFISZTÖ: Nem fúriák! Háborús bűnösök ... S a miniszter is egy ezek között. (Rendőrök közelebb lépnek és hallgatóznak.) FAUST: S miért e lárma? MEFISZTÖ: Terjesztik az eszmét, Hogy egymást védjék és fölfegyverezzék. FAUST (a tudásra szomjasan): És az miért? MEFISZTÓ: Hogy a föld minden kincsét Rettentő dühvei kezükbe kerítsék. FAUST (még szomiasabban a tudásra: S miért a düh? E banda miért ölne? MEFISZTÖ: Mert próbálták már. S nagy baj lett belőle. FAUST (látni akarja a valót): De akkor... miért próbálják meg újra? Tan győztek? MEFISZTÓ: Nem. Feküdtek kinyúlva. FAUST: Hát ezen bandát minő téves eszme Készteti arra. hogy most újrakezdje? Beszélj, beszélj, hogy a mélyére járva Rájöhessek a tetteik okára. (A rendőrök körülveszik Faustot és Mefisztót.) Az okot, mit ha nékem elemeznél, Mint megvan írva Arisztotelésznél, S amint megírta Doktor Nostradamus, Minden érthető lenne és világos! (Rendőrök jegyzőkönyvet vesznek elő.) Felelj tehát, ha ördög vagy valóban, Felelj, hisz benned sohasem csalódtam. Miért éreznek ilyen dühös kedvet, Miért? Miért? Még miben reménykednek? Leverték őket? S nem nyugszanak mégsem? Miért? Miért? Felelj nekem: miért? MEFISZTÓ (hosszas töprengés után bevallja): Faust!... Ilyet még Mefisztó sem ért. Ördög vagyok... de... ezt nem tudom én sem. RENDÖRÖK (rácsapnak Faustra): RENDÖRÖRM ESTER: Ön forradalmár, lazító! ELSŐ RENDŐR: Vagy idegen! Pfuj, rút zsidó! MÁSODIK RENDŐR: ön anarchista! Vagy pedig Az állam ellen kémkedik! RENDÖRÖRMESTER: ön veszélyes, destruktív szellem. Ki összeesküdött az állam ellen! ELSŐ RENDŐR: ön egy sötét kutató lélek, Minélfogva nem lehet német! RENDÖRÖRMESTER: Önben sok a zavaros eszme! A főnökünknél meg van jegyezve! FAUST (alig tud szóhoz jutni, utána méltatlan­kodva): Vigyék a főnöknek a hírt: Eredetileg Goethe írt! RENDÖRÖRMESTER (följegyzi Goethe nevét): Ha vallomása nem hamis, Majd sor kerül még rája is! (Faustot kifelé taszigálják.) RENDÖRÖRMESTER (Mefisztóra mutat : Legények! Nem kell futni még! Ezt a nagy orrút is vigyék! MEFISZTÖ: Faust! Most jól agyadba vésted. Hová vezet a fecsegésed! (Kezét előrenyujtja.) Most megmentlek még! Nem lesz panaszra ok. FAUST (hitetlenül): Hogyan? Hogyan? MEFISZTÖ (kezével kört rajzol): Ügy teszünk, mint itt a szabadságjogok (Eltűnnek.) (FÜGGÖNY.) A nyugatnémet irodalom sokszínű és gazdag. A mi­niszterek tüzes, pattogós szerelmes verseket írnak az amerikai kormányhoz. Ezek az úgynevezett paktumok. A paktumok ömlengésből, áb­rándokból és Ígéretekből áll. Az ígéretet nevezik szaknyelven titkos záradék­nak, mert ezt a lapok sze­mérmetlen és vaskos tar­talma miatt rendszerint nem közlik. A legnagyobb paktumíró maga a kancel­lár, aki egy-cgy önfeledt pillanatában nemcsak az or­szágot-, de az egész világot is oda szokta cgy-egy ilyen paktumban ígérni. A diplomaták körmön­font, nehezen kihámozható jegyzékeket írnak a többi államhoz. Ez egy rövid, vi­dám köszöntőből, egy hu­moros, fordulatos békenyi­latkozatból és végül hábo­rús fenyegetésből ált Ha a köszöntőrész hosszabb, ak­kor az írásművet emlék­iratnak nevezzük, viszont ha a fenyegető rész van el­nyújtva, akitor nevezzük ezen irodalmi művet ulti­mátumnak. A tábornokok haditerve­ket írnak, szónoklataikban pedig ékes szavakkal dicsé­rik a családi élet szépségeit. A kémek naplót írnak, ame­lyet, ha közöltetni akarnak, akkor elhagyják valame­lyik demokratikus ország­ban a vonaton. Az ilyen kcmnaplót megjelenés után idegen szóval dokumentum­nak nevezzük. A rendőrök megfigyelése­ket, jelentéseket és letartóz- tatási parancsokat írnak. A . pénzügyi szakemberek évenként egyszer költségve­tési jelentést írnak, amely az egész országot megren­díti. A felsőház leiratokat ír, az alsóház feliratokat. A bírók ítéletet írnak, a ban­károk hasznot írnak, az ön­gyilkosok pedig búcsúleve­let. Az ország legnagyobb köl­tője a pénzügyminiszter. — Óriási mennyiségben szo­kott költeni. Bonnban szüle­tett, a nürnbergi per után. Szűkszavúság, tragikus hang és eredeti ötletek jellemzik. Kesselring a háború szép­ségeit szokta dicsérni az an­gol rádióban, Ö az ameri­kaiak segítségével látta meg a napvilágot. Kezdetben börtönben volt és addig bizonyos zártság jellemezte. Miután kiszaba­dult, hangot változtatott és a saját háborús terveit kezdte megénckelni. Szereti a természetet. A városokat is természetté szeretne át­alakítani. Katonás nyíltság, keménység és nagyhangú- ság jellemzik. Guderian tá­bornok futás közben szo­kott úti jegyzeteket írni. A második világháborúban született. Kezdetben rossz sorsa volt. mert idegenbe szakadt, ahol állandóan ver­ték. Itt alakult ki jelleme. Sokat hányódott, végülis hazavetődött, ahol beállt megint katonának. Szereti a konfliktust, a drámai fe­szültséget. Mindezeket írá­saiban igyekszik fenntarta­ni. Keményfejűség és ho­mály jellemzik. Űjabban azonban ő is halad a magá­nyosság és a zártság irá­nyába. A nyugatnémet irodalom mélységét azonban legjob­ban az egyes személyek mü­veiből érthetjük meg. ter­mészetesen akkor, amikor ezen személyek — fűzve vagy kötve — kiadásra ke­rülnek és hozzáférhetőkké válnak a széles néptömegek számára. ... egy jól betanult lecke

Next

/
Thumbnails
Contents