Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-09 / 7. szám
4 NÉPLAP 1955 január 9, vasárnap Jllüvfaxet RENDET TEREMTÜNK! A múlt hó 11-én nyílt levél jelent meg a Néplapban, a Csokonai Színház néhány művészének aláírásával, melyben indoklását kérik annak az intézkedésemnek, hogy Szabolcs- Szatmár megye területén tiltó rendelkezést adtam ki a rendezvényekkel kapcsolatban. Az azóta eltelt idő és a közben a szerkesztőségbe, valamint a népművelési osztályra érkezett levelek nagy száma még jobban meggyőztek arról, hogy intézkedésem helyes volt és valóban a megye érdekeit szolgálja. Megyénk hosszú évekig „szabad kulturális vadász- terület“ volt. Ezt ügyes városi szervezők kihasználva, a selejt műsoroknak is leggyengébbjeivel próbálkoztak megyénkben. Hogyan? Nagy neveket írtak ki plakátjaikra, hangzatos címszavakkal próbálkoztak közönséget szervezni és nem eredménytelenül. Megyénk népe szereti a kultúrát, szívesen áldoz is érte, de ízlése is jó! Nagyon sokszor otthagyta a rendezvényeket félidőben, műsor után rosz- szalását fejezte ki, kereste, szidta a felelősöket, hogy hogyan lehet a megyében ilyen műsorokat engedélyezni! Mátészalkáról azt írják: j,A nyílt levél helyett jobb műsort, s a dolgozók igényeinek kielégítését várjuk. Emlékezzenek a „Hurrá tavaszi“ bedobott neveire, akik azután nem érkeztek meg az előadásra!“ Kisvárba kultúrát szerető közönsége is emlékszik a lengyel énekesnő „beigérésére“, aki szintén nem érkezett meg! Nyírbátorban a „Szerelmi bájital“ rögtönzött szellemességei és a „keserűvíz“ ivása nem szereztek érdemeket az előadó művészeknek és a rendező szervnek. Nyíregyháza közönsége ismeri a „rendezetlen rendezvények ügyét“, a „Vígözvegy“ szomorúságait. Ehhez b kérdéshez a Néplap is hozzászólt, mely cikk ebben az ügyben már válaszul is hangzott „Színielőadás, vagy bosszúság“ címmel. A selejtműsor, a kultúrszemét 1954 őszén is ömle- ni kezdett megyénkbe. A „Falura visszük a kultúrát“ lelkes jelszavai között elfelejtett, vagy nem hangoztatott „pénzügyi pecsenye“ is sült nagyon sok esetben! — Ugyanakkor még a szervezési díjak kifizetésénél is sok vita volt Tiszalökön! A jövedelmet elvitték a megyéből a rendező szervek. 20°/o, a Filharmóniának, 10 százalék a Műsorirodának, 15 százalék a kultúrotthon- nak, mire a dolgozó megnézte a műsort, 40—50 százalékkal drágább lett! És mindezt a kultúra „demokratizálásának“ jegyében! — így jutottunk el a bakta- lórántházi 25 forintos belépődíjhoz, mert még olyan szerv is, mint a debreceni Műsoriroda, 5.000 forintos fix összegért adott el műsort és a kultúrmunkások- nak ezt a jegyekből kellett fedezni. Én azonban azt szoktam megkérdezni a rendező szervtől, hogy milyen arányban biztosít második és harmadik helyet? Mi azokat is ott akarjuk látni a rendezvényeken, akiknek jövedelme csak ezeknek a helyeknek megvásárlására biztosít jegyet. Nem véletlen, hogy minisztériumunknak gondos helyár-politiká- ja van. Másik kérdésem, mennyibe kerül az első hely? Ha az Állami Falu- színház nagyszerű előadásait 12 forintért első helyről meg lehet nézni, meg kell teremteni a lehetőséget a többi rendezvényre is, legalább ennyiért! A megye dolgozóinak igényeit szeretnénk minél ní- vósabb műsorokkal kielégíteni, s amellett arra is tekintettel leszek, hogy a kultúrát szerető ember feleségével és nagyobb gyermekeivel együtt mehessen szórakozni! Jobb és olcsóbb lehetőségeket akarunk a kulturális területen teremteni. Ezért engedélyeztem a Csokonai Színház nálunk járó párt- és szervező titkára számára, valamint a Máv. Filharmonikus Zenekar számára műsorokat. De nem a Műsorirodán keresztül, mert akkor a megyénkben még nem volt garancia a jó együttműködésre. Erről a levél írói nem igen értesültek! Nem kívántam olyan szervvel együttműködni, mely a fővárosban külön költséges fogadóvacsorákon szerződtet és taxival járkál a megyében, de a megyénk dolgozóinak is a zsebére! Ezt a jövőben sem fogom megtenni egyetlen olyan szervvel sem. amely nem győz meg arról, hogy volóban hivatást teljesít és nem üzletszerűen működik. A debreceni Műsoriroda levonta a következtetést. Apparátusát újjászervezte és a minisztérium tanácsolja megyénknek az együttműködést és a két megye számára közös Műsorirodái kíván biztosítani. Ennek az együttműködés- ! nek is kettős előfeltétele lesz. Első: a nívós, olcsó j műsor, a második: a na-1 gyobb helyeken szervezett rendezvények jövedelméből a mi megyénk kisebb he- i lyei is kapjanak előadást, tehát gazdasági megállapo-, dások szükségesek. Ez eddig ’ nem volt! Juttassunk mű- j sort Csengerbe, Vásárosna- ményba, Nagyhalászra, Bak- talórántházára, Móndokra, l Kölesébe, Porcsalmára és a megye kisebb helyeire is, j mert a falu dolgozói is bol- i dogan megnéznék a nívó- sabb műsorokat. A megye műsorpolitikáját j tehát ezután a megyei ta- j nács népművelési osztálya ' és rövidesen a járási nép-j művelési csoportok irányít- [ jak, s nem kívülálló szer- ! vek, vagy „maszek brigá- j dók“, akikről csak akkor tudtunk, amikor a megye egyik, vagy másik helyéről j a dolgozók jogos felháborodását közvetítették hozzánk. Ahhoz azonban, hogy ezt a munkát jól elvégezzük, segítségre van szükségünk. Azoknak segítségére, akik ezt a néhány sort is elolvasták. írjanak! írják meg véleményüket osztályunknak, a Néplapnak. Bírálják az előadásokat és legyenek igényesek! Szálljunk közösen harcba azzal a lekicsinylő és önérzetünket is bántó felfogással, mely már egyre inkább eloszlóban van: „Szabolcsban ez is jó!“ Ezt csak együttes erővel tudjuk megoldani! Segítsenek ebben nekünk, kedves olvasók, Szabolcs megye kultúrmunkásai! Közös erővel rendet teremtünk! GACSÓ LÁSZLÖ. a megyei tanács népművelési osztályának vezetője. Haraszthy József versei: ^ . * . —-* . . « *. Haraszthy József a nyíregyházi kertészeti középiskola tanulója volt, jelenleg a kertészeti-szőlészeti főiskola hallgatója, a Falurádió külső munkatársa. Budapesten bekapcsolódott a Magyar írók Szövetsége DISZ-szervezetének munkájába, s ez jelentősen clőrelendítette fejlődését. Az alábbiakban néhány versét mutatjuk be. cjgij, (hujkép liátlapjára öt lány a pádon yirul a napon, szívükben éled a nyár, öt szempár fényes, merész, regényes legényre, kedvesre vár!... Felettük nyílnak, méheket hívnak májusi díszben a fák. öt lányka várja, jön-e a párja, lesznek-e mesés csodák? ... Érik a termés tűnik merengés valóság lett a csoda. Asszony lett a lány, boldog valahány emlék a Főiskola .. Kis gyermek kérdi: — ki az a néni a képen mondd anyukám? ... Ráveti szemét, várja a mesét egy nyárvégi délután. Emlékek jönnek, Szemében könnyek, — fogja a fia kezét, Valahol halkan altató dalban öt anya mond egy mesét:;, öt lány a pádon Virult a napon szívükben éledt a nyár. öt szempár fényes, merész, regényes legényre, kedvesre várt!... Tml etikáztunk Nem kérdezlek és Te se kérdezz, csak fogjad némán a kezem. Ahogy szorítod, úgy szorul össze i épázott, meggyötört szívem ... Csak hadd repedjen, amíg szélhasad, és forró vérem arcodba csap véres áldozat az új örömért, hogy felvirradt e drága nap! Találkoztunk három év múlva. Hazug sorompók állták el kettőnk útjait, rágalom függöny takarta el utunkon elsírt könnyeink! ■ ■ ■ Merre jártai?' kit csókoltál?... én meg nem kérdezem ki ölelte meleg váltad?.:; csak engedd most, hogy itt maradjak örökre csak nálad!... nálad!.. t És a szívem vádló kezeddel, csak gyötörd, szorítsd buggyanjon ki sűrű vérem. Frissel, tüzessel teljen meg újra. s a régi, mossa le vétkem! Meg ne kérdezd milyen volt útam, másokkal... nélküled?... Hová szórtam lelkem kincsét, hogyan hazudtam sírva nevetve ezer csókba, csókod izét!... Találkoztunk:;: Némán öleljünk. Sohse engedd el erőtlen, láztüzű kezem, ahogy szorítod, úgy szorul össze tépázott, éledő szívem!.. cÁ ki.tdfíhőJ Labdát rúgnak Budán a fiúk rohannak, vad hévvel lövik. Egy zsemlyeképű elkiáltja: — nézzétek így cselez Bozsik. — De most egy szőke berobog kócos hajjal és int: — hamar!... A tanoncotthon udvarában játszik a fúvószenekar! — Csak egyet néznek áhítattal úgy jár a kese, mint a csép, hadd lásson mestert a bámész arra sétáló pesti nép. Mert Budán egy éve ismerik azt, aki ott dobját pörgeti éltanuló az iskolában, Boda Ferenc... a kis Feri! Míg tanulta az általánost, libalegelőn futkosott, pajtásaival estelenden kopott bőrlabdát rugdosott. Mikor végzett, kérdezték tőle: — mesterségekből mit szeret? — Ő fényes szemmel azt felelte: — a traktort és a gépeket!... Egyet azonban nem kérdeztek: miért játszik csinnadrattát, miért kíséri faluhosszan ünnepeken a trottyosbandát? Nem kérdezték meg azt sem tőle: kisbíró után mért loholt, ha tudós képpel a Főutcán vásáros napon hírt dobolt? De megkérdezték Budapesten, hol kézbefogták kis kezét: — Mond mit szeretnél te kis Boda? a sportot — vagy a szép zenét?.., hegedűt, mandolint, zongorát?... Ö szégyenlősen motyogott: nevelő elvtárs kérem szépen, úgy szeretnék egy kisdobot! — Ferinek már ritmus az élet, — napközben a gép zakatol, munka után a zenekarban, kipirult arccal Ő dobol. Az arrajárók mondogatják: — ez a dobolás mesteri — Felharsan a gyermekkórus: — Feri dobol!... a kis Feri,;, A MENEKÜLŐ EMBER ... Egyszer, amikor még az Esti Kurír munkatársa voltam, kigyulladt a Sorok- sári-úton egy nagy gőzmalom. A tűzről este tíz órakor értesültem. — Minden esetre kimentem a helyszínre. Hátha más nem lesz ott a laptól. Néztem a tüzet, az oltást — a rendőrség és a tűzoltóság munkáját, közben gondosan megtudakoltam minden adatot, mely a malomra, illetve a tűzesetre vonatkozott, a tűz megfékezése után 'vájnál felé érkeztem be a New-York kávéházba és ott megírtam a riportot. Majdnem reggelig dolgoztam a szerkesztőségbe, kiderült, hogy helyesen cselekedtem, riportomra szüksége volt a lapnak. A riportot a lap megjelenése után újra elolvastam és elolvastam más lapok riportját is. Ügy láttam — ha ugyan valaki ítélkezhetik a saját írásáról, — hogy az én riportom a legjobb. A Szerkesztőség meg is dicsért érte és szerkesztőségen kívül is sikerem volt. Ezt csak azért mondom el, ami most következik. Diószeghy Miklós riporter megbírálta cikkemet és megrótt érte. Ez az újságíráshoz nem értő, aféle írónak a müve — mondta. Ha az újságírás terén sikereket akarok elérni, akkor sokat kell még tanulnom. Hát először is azt írtam, hogy a malom hatemeletes volt. Lám F. úr az Est-ben azt írta, hogy lángban állott az egész ki- lencemeletes malom. És ez volt a jó. Mert egy tűzeset érdekességét fokozza az, ha minél nagyobb az égő objektum. Például tűzeset üt ki egy faluban és leég hét ház. Nagy Lajos úr persze azt írja, hogy leégett hét ház: Hát ez rossz. Aki ilyesmit ír, az nem használ- , ható újságírónak. Ha például őt küldenék ki ilyen esethez, 6 azt írná, hogy egész utcasorok esetek áldozatul a tűzvésznek. Még a szó is fontos, nem tüzet kell írni, hanem tűzvészt, így az esemény sokkal érdekesebb. mint a maga se- kélyes valóságában. Az olvasó, ha már megvásárolja az újságot, élvezni is akar a pénzéért, az újságírónak ki kell őt elégítenie. Diószeghy folytatta a kioktatásomat: Már a rómaiak megmondták: IVIun- dus vult decipi, ergo de- cipiatur. A világ azt akarja, hogy becsapják, tehát be is csapják. Mert minket az érdekel, hogy a világ mit akar. Az emberek buták, j azt fel kell ismerni és asze- j rint kell cselekedni. Te akarsz jó író lenni? Melyik írónak volt Magyarországon a legnagyobb sikere? — Ugyebár Jókai Mórnak? És mit gondolsz miért? Mert romantikus volt. És mit gondolsz, mit jelent az, hogy az író romantikus? Az azt jelenti, hogy úgy füllent, mint a vízfolyás. — Jókai lépten-nyomon leír olyasmit, mint például ... ha jól emlékszem rá, az Egy magyar nábob-ban valaki, nem emlékszem rá ki, mi, szaivánál fogva megragadja a megvadult bikát és a nyakán csavarva egyet, úgy földre teríti, mint egy békát. Mernél te ilyet írni? És tudsz-e egyáltalán? Na látod, mit akarsz akkor? Te azt íródj hogy Kovács János már* két nap óta nem evett. Hál! ki a fenét érdekel ez? írd' legalább azt, hogy húsz nap óta nem evett. Ez mindjárt érdekesebb. írj egy bebörtönzött emberről, aki már ötven napja nem evett. Ez még érdekesebb.: De igazán érdekessé, szórakoztató olvasmánnyá csak akkor válik a történet, ha úgy fejezed be, hogy: és ezalatt az öt ven napi koplalás alatt két kilót hízott! Ez aztán már érdekes. És' ez kell a népnek ... No, ne haragudj, hogy így beszélek veled, de engem barátom, a legjobb indulat vezérel és szeretnélek ki-! húzni abból a mély vízilő', amelybe mindjobban beltN süllyedsz." Hcszlct a nemrég elhunyt Kossuih-dijas írónak a Művelt Nép Könyvkiadónál most megjelent pos- thumus önéletrajza II. kötetéből. NAGY LAJOS:
