Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-09 / 7. szám
1955 január 9, vasárnap NÉPLAP „Talán még most is »salad 4 „Beszterce ostromáénak margóidra A jobb áruellátásért ;1 nyíregyházi Textil UTag-ykereskedelmi Vállalat versenykihívása Mi, a Nyíregyházi Textil Nagykereskedelmi Vállalót dolgozói röpgyűlésen beszéltük meg csatlakozásunkat a felszabadulási munkaversenyhez. 1954. évi tervünket december 3-án teljesítettük, idei első negyedévi tervünket is előbb akarjuk befejezni. Legfontosabb feladatunkul a dolgozók jobb áruellátását, a kereskedelem gyors kiszolgálását, az áru minőségének védelmét és a fogyasztók igényeinek széleskörű biztosítását tűztük ki. Beszerzési és értékesítési tervünket 6 százalékkal túlteljesítjük. A költségeiméi a tervhez viszonyítva, 3 százalékos csökkentéit érünk el. Versenyre hívjuk ki megyénk nagykereskedelmi vállalatait és a szolnoki, valamint a békéscsabai textilnagykereskedelmi vállalatot. KAJATI SÁNDOR, igazgató DÄLYAI ANTAL, párttitkár TURÓCZI ISTVÁN, szb. elnök. A Kisker, Vállalat versenyjelhívása Mi, a Nyíregyházi Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói, elhatároztuk, hogy csatlakozunk a felszabadulásig versenyhez. Udvarias, figyelmes kiszolgálásra, a jogos panaszok elintézésére teszünk ígéretet. Az alábbi versenypontok teljesítésére versenyre hívjuk ki a Népbolt Vállalatot: 1. A lakosság jobbminő- ségű, bő választékú áruellátása érdekében kiszélesítjük kapcsolatunkat a ktsz-ekkel, fokozzuk őstermelői felvásárlásunkat, kapcsolatot teremtünk más megyék kereskedelmi és egyéb vállalataival, hogy az ott felesleges, de a tájegységünknek megfelelő áruféleségekkel kiegészíthessük készleteinket. 2. Értékesítési tervünket 102 százalékra, beszerzési tervünket 104 százalékra teljesítjük. 3. Az összforgalmi költségeket 5 százalékkal csökkentjük. 4. Az egy főre számított forgalmat, a tervhez viszonyítva, 5 százalékkal túlteljesítjük. 5. Versenyünk legfontosabb pontja a szocialista tulajdon védelme. VÉGVÁRI MIKLÓS, igazgató DEMETER JÄNOS, párttitkár CZUCZOR GÉZANÉ, szb. elnök. ígérgetők November 15-én érkezett hozzánk a barabási általános iskola igazgatójának levele. Arról értesíti szerkesztőségünket, hogy az iskola kútjának elkészítéséhez még 1953 márciusában hozzákezdtek a Tatarozó Vállalat dolgozói, de még ma sem készült el. Károlyi elvtársat, a műszaki osztály vezetőjét kértük fel, hogy válaszoljon a barabási iskolának. Meg is tette. Azt ígérte, hogy egy héten belül elkészül a kút. Szerkesztőségünk bízva a műszaki osztályvezető szavában, közölte Fiók János elvtárssal, az iskola igazgatójával a választ. Nem is lett volna semmi baj, ha Károlyi elvtárs betartja adott szavát. De nem tartotta be. Erről a napokban értesített bennünket Fiók elvtárs és levelében arról Eleven népi kultúráiét AJakon — ebben az ősi településű szabolcsi községben — vidám élet folyik a hosszú téli estéken is. A falu 10—12 fonóházánál már a sötétség beálltával g> ü- lekezni kezdenek a lányok az elmaradhatatlan, szalagokkal díszített guzsalyok- kal. Nem telik bele sok idő, megérkeznek a legények is. Hétköznapokon a szorgos munkát legfeljebb a lányok dalolása és a legények vidám évődése kíséri, vasárnapokon azonban késő éjszakáig egymást követik a különféle játékok. Az egyik népszerű játékuk, amikor a kecskének, vagy halálnak öltözött fiúk meglátogatják a fonóházakban dolgozó lányokat. Kedves régi szokás az >s, hogy a falu fiataljai az ajaki maskarát öltenek magukra és így tréfálják meg a fonóháziakat. A ajaki fonóestéken sok olyan dal csendül fel, sok olyan táncot mutatnak be a fiúk és a lányok, amelyek ebben a faluban születtek, s másutt alig, vagy egyáltalán nem ismerik őket. Ennek a gazdag népi kultúrának fenntartója és továbbfejlesztője az egy évvel ezelőtt megalakult népi együttes, amely a falu legügyesebb dalosait, táncosait tömöríti magába — fiatalokat idősebbeket egyaránt. Jelenleg lakodalmi témájú népi játék előkészítésén dolgoznak, a falu pedagógusainak, elsősorban Adorján tanítónak és néhány munkatársának vezetésével és irányításával. — fonóházakban Úgy tervezik, hogy a „la- kodalmas”-sal ellátogatnak majd a szomszédos községekbe, sőt Nyíregyházára és Budapestre is. Még ebben az esztendőben hozzáfognak egy új játék előkészítéséhez is, amelyben a fonóesték dalait, táncait és szokásait mutatják be. Az ajaki tanács segítségére siet a fiataloknak. Lehetővé tette, hogy kilenc gyönyörű népviseleti ruhát vásároljanak az együttes részére és most 6—8 cíterát készíttetnek a zenekar számára. A legutóbbi tanácsülésen tervbevették, hogy a tavasszal megkezdik a népi együttes út otthonának, egy korszerűen berendezett, szép új kultúrháznak az építését. Iglói Zoltán. számolt be, hogy még a mai napig sem készült el a kút, pedig a gyermekeknek nagy szükségük volna rá. Újra felhívtuk a műszaki osztály vezetőjét. Nyugodtan ígéri továbbra is, hogy a kút „rövidesen” elkészül. Most már határidőt sem említ, csak úgy „általában” mondja: „Hilóczki János főépítésvezető ígéri, hogy a kút rövidesen kész lesz.” Hát vegyék tudomásul a Tatarozó Vállalat vezetői, hogy az ígérgetésekből elegünk volt, nekünk is és a barabási gyermekeknek is, akik már lassan két éve várják a megígért vizet. — ígéretekkel nem tudják szomjukat oltani. (b. i.) Hat év után újra láthatjuk a moziban a „Beszterce ostromá"-t, amely Mikszáth hasonló című regényéből készült s mint tudjuk, egy hóbortos de- generált földesúr a főszereplője. Mikszáth ebben a regényében a feudalista- kapitalista Magyarország urairól rántja le a leplet. Eszembe jut egy hat évvel ezelőtti esemény. Abban a ritka szerencsében lehetett részem, hogy az akkor új filmet egy olyan ember társaságában tekinthettem meg, akiről éppen szó volt a mozi vásznán. Várom az előadás kezdetét, cigarettázom s hozzám lép egy nyurga, furcsaöltözetű szőkehajú fiatalember, összecsapja előttem a bokáját s meghajolva, bokázva tüzet kér. Tüzet adok. Megköszöni és kezet- nyujt. Kérdi ki vagyok. Kicsit meglepődöm, aztán elmormolom a nevem. — En pedig gróf Maj- láth... Néhány szót váltunk, aztán csengetnek s íme: egymás mellé kerülünk. Pereg a film, Mikszáth pőrére vetkőzteti a gróf MajláthokatEgy délután éppen munkából érkeztem haza — így szól hozzám feleségem: Kérlek szépen, hozz egy vödör vizet nekem. Ilyen kedves szavak után, hogyne mentem volna azonnal a kútra? Mi a Tavasz- és a Hunyadiutca sarkán lakunk, a legközelebbi kút pedig a Selyem-utcában van. Tehát fogtam a vödröt és elindultam. Odaérve csodálkozva álltam meg. Nézegettem a kutat, majd a másik oldalára mentem és magamban arra gondoltam: milyen nagyszerűen átépítették ezt az egész alkotmányt. Közben egy idősebb bácsi is társult hozzám és most együtt csodáltuk a kút szép, nagy, új kerekét Amikor mindezt megelégeltük, így szólt hozzám társam. — Tessék csak fiatalember, maga jött előbb, töltse csak meg kannáját. Én udvariasan átengedtem az elsőbbséget —bár még akkor nem tudtam semmit. Társam megfogta a kút fogantyúját — először egy kézzel, köny- nyedén — és igyekezett abból vizet kicsalni. Aztán jól két marokra szorította és — akkor lassan megfordult kerék. — Segítségkérőén nézett rám a férfi, hát megfogtam a másik oldalon a kereket, így megtelt a kannája. — Barátságosan elköszönt és elment. Most már azon igyekeztem, hogy én is megtöltsem kannámat és hazavigyem a vizet. Igen ám, de hiába akartam hajtani a kereket — nem ment. Próbáltam két kézzel és így csordogálva folyt a víz. Lassan megtelt a kannám és —megtörölve alaposan megizzadt homlokomat, hazavánszorogtam. Arról nem akarok itt beszélni, hogy közben mit gondoltam azokról, akik ilyen szépen megfejelt kúttal ajándékoztak meg bennünket. Gróf Majláth először iz- gelődik, mozgolódik a székén, aztán krákogni kezd s félhangosan odasúgja: —• Felháborító... Bólintok. Ám valószínűleg ő is és én is másra gondolunk. Az előadás végén csatlakozik hozzám s pergő nyelven mesélni kezd: hogy a parasztok elvették a földjüket s ők most Pesten tengődnek a megmaradt ékszereken s talán nemsokára kénytelenek lesznek dolgozni. Én csak hallgattam, hadd beszéljen. S odaértünk az akkor meg a Zsdánov utcán levő| szerkesztőség elé, amely1 homlokán Sztálin és Lenini elvtárs képeit hordta j] középen az ötágú vörös csillagot. — Hát én itt dolgozom| — mondom és biccentek a fejemmel. Gróf Majláth úr felpillant a szerkesztőség dekorációjára, hirtelen rémület ül ki a szemébe, rámmered, aztán gyorsan megfordul s mint a nyúl, úgy kezd szaladni az utcán ... Talán még most is szalad. >» S nem is igen fog megállni. S. I; Újév második napjan újra az a megtiszteltetés1 ért, hogy életem párjának! elmenjek vízért. Már messziről láttam, hogy két alak hajbókal a kút- nál. Egyik fel, másik le,j aztán megint az egyik1 fel,«* — és így folytató-, dik. Közel érve azt látom, hogy egy idősebb' asszony és egy férfi húzza így a vizet. Rögtön eszembe jutott előbbi ka-1 landom, na meg az is,* amit másoktól hallottamé Természetesen előnye is* van annak, hogy így „csinálták meg” a kutat. Egyrészt szórakozási lehetőség, mert hiszen egy ember képtelen azt meghúzni és így párosával kell járni a kútra, így még a hosszú úton sem unatkozz nak, hanem vidáman beszélgetve, gyorsan telik idő. Másik „előny” * gyermekeké — mentesít-1 ve lettek a vízhordástolj mert hiszen az egész kör-» nj'éken nincs olyan erős gyerek, aki meg tudná mozdítani a makacs kereket. Képzeljük csak el, ml volt addig, amíg nem fe-í jelték meg kútunkat? Egy idősebb néni is könnyért vihetett vizet és — unatJ kozott közben. Most egyik! sem áll fenn. Vizet nem vihet, de már ha elmegyj akkor meg nem unatko* zik, mert húzó-társról kell gondoskodnia. Nem akarom tovább* folytatni a históriát, del nem bírok ellenállni epyj ötletemnek. Szeretném] látni azt az embert, arointl meghúz egy dézsa vizeti aki így csináltatta meg! kutunkat. Bizonyos va-j gyök benne, hogy utánai ekrazitot tenne nyom bárt a kút alá. Kiss Sándor Nvíregyháza, Tavasz-utca. Egy dohánygyári munkásasszony élete UOKBÁNYA I. házhely 8 .szám. Egyszerű kis családi ház, mint amilyen sok van a szőlőkben. — Mégis más ez a ház, mint a többi. — Legalább is Krasznavölgyi Lászlóné- nak más. Ott ringatták a bölcsőben, hogyha sírt;* ott játszadozott a ház udvarán a porban, ott élte ie örömtelen gyermekéveit, onnan járt iskolába és ott ismerte meg az embereket, az életet. Ügy a szívéhez nőtt a meghitt kis családi fészek, mint a gyermek az anyja szívéhez. Ha életében borús napok voltak, az otthon talai között hamar elfelejtette a rossz embereket, a fájó eseményeket. Nehéz volt az apa nélküli élet. Csak nagyobb korában ismerte meg édesapját a fényképről, aki az 1914-es háború áldozata lett. Már 12 éves korában ő is dolgozni járt a dohánygyárba, mert krl- lett a kenyér és a ruha a családnak. A keserves munkával, sok fáradsággal keresett fillérekből épphogy csak éltek. Hosszú barna baját nagylány korában szétbontva viselte. Szerénységet, szolidságot tanult édesanyjától, akit nagyon szeretett. Aztán eljött az idő és kontyba kötötte a haját. Napszámos ember felesége lett. Most már ketten járták a rögös életutat, egymást segítve küzdöttek a mindennapiért, a jobb életért. ESTÉNKÉNT lámpa világít a házban, mert a villanyfény még nem jutott el odáig a városból. Pilinszki néni, — a mama — a hideg téli estéken szívesen húzódik a tűzhely mellé. Onnan nézi a szép bútort, meg a képeket, az unokákat. Emlékszik rá, hogy mikor pólyások voltak, ő dajkálta őket. Meg a szomszédok! Bizony Ilonka és Erzsiké! ...sokszor a jó szomszédokra voltatok bízva, ha szüléitek munkába mentek! így emlékszik a nagymama unokái fényképét nézve, ahonnan azok huncutul mosolyogva néznek rá. Hej, de sok mindent ót kellett vészelni! — mondja a szemét törülve a 63 éves asszony. Ilonka és Erzsiké nem látják ezt, hiszen ők csak sötét este jönnek haza a városból. Mind a ketten a megyei tanácsnál dolgoznak. — Trénke pedig a városi tanácsnál van alkalmazásban. Jóravaló szép lányok. Ilonka már menyasszony! Az ő élete biztosan szebb és könnyebb lesz, mint a szüleié volt a múltban. Ügyeskezű lányok. Már a 14 éves Margitka is úgy dolgozik, akárcsak egy felnőtt. — Édesanyja helyett ő látja el a háztartást. Főz, takarít és meleg ennivalóval, meleg otthonnal várja haza a családot. — Ök az én kincseim! — mondja büszkén az édesanyjuk. — Életem legboldogabb percei, ha láthatom őket, ha velük lehetek! A szomszédok gyakran mondják Pilinszki néninek, hogy most már dolgoznak a lányok és az ember is szép fizetést kap mint fogházőr... — maradhatna otthon ... — Mondom neki, de hát nem lehet az én Icámat itthon marasztalni, úgy megszokta már a gyári munkát! — így válaszol a „nagymama”. — ÜGYESKEZÜ munkásasszony Krasznavöl- gyiné! — magyarázza Lo- jekné. — Évek óta együtt járunk dolgozni a gyárba. \jMost ne járnánk, mikor kifogástalan körülmények között, emberséges bánásmód mellett dolgozhatunk, — nem úgy, mint a régi huzatos színekben, a régi világ üzemében. — Busszal járhatunk munkába. Megszoktuk, megszerettük mi már a gyárat, — no meg a fizetés is elfér a háznál, amit a munkáért kapunk ... Az üzemben elismeréssel beszéltek a vezetők Krasznavölgyi Lászlóné munkájáról. „A műszakban nem sok jobb munkás van nála” — mondta a műszakvezető. Sajben Pálné már csak 15 százalékkal teljesít többet, mint ő. Nagyon szép teljesítmény 150 százalék! Krasz- navölgyiné nem is adja alább ennél. A napokban is, mikor felkerestük a munkahelyén, már a műszak első öt órájában teljesítette a napi előirányzatot. Az esti műszakban vidáman dolgoztak a szaporakezű asszonyok. — Krasznavölgyiné is köztük válogatta a dohányleveleket. Baruha Erzsébettel dolgozik párban. Munkaközben a családról, a múltról és a jövőről beszélgettek. Érte dolgoznak: a családért, a még boldogabb holnapéit és azért, hogy a múlt többé vissza ne térjen. O. A. Kis kút, kerekes kút ____5
