Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-09 / 7. szám
1!>5Ö január 9, vasár aap rem «SPLÄP s „A szovjet nép békés munkával foglalkozik“ N. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde a szűzföldek megművelésére utazó komszomolisták január 7-i ülésén Január 7-én a Szovjetunió Nagyszínházában gyűlést tartottak azok a moszkvai és moszkvaterületi fiatalok, akik bejelentették, hogy be akarnak kapcsolódni a szűz- és ugarföldek hasznosításáért folyó munkába. Több felszólalás után a gyűlés résztvevőinek lelkes éljenzése közben N. Sz. Hruscsov, az SzKP Központi Bizottságának első titkára lépett a szónoki emelvényre, s beszédében a többi között a következőket mondta: Elvtársak! Jó dolog az, hogy elhatároztátok, elutaztok és részt vesztek a szűz- földek termővé tételében. Jól van ez így. Ügy gondolom, hogy ebben az évben lényegében befejezzük a szűzföldek vidékén létesülő új szovhozoknak, valamint gép- és traktorállomásoknak káderekkel való ellátását. Helyes ez így elvtársak, vagy talán hagyjuk a jövő évre ezt a munkát? (Felkiáltások: fejezzük be!) Igen, nyilvánvalóan be kell fejezni. Igen fontos ez az országnak. Ügy hiszem nincs köztünk senki, aki kételkednék abban, hogy ezeket a földeket termővé tesszük. Mint tudjátok, a múlt évben alkalmam volt járni a szűzföldeken Kazahsztánban, az Altáj-vidékén, a novoszibirszki és az omszki területen. Évekig éltem Ukrajnában, gyermekkoromat is ott töltöttem. Ismerem gazdagságát. Azt hittem, hogy a Szovjetunióban nehéz az ukrán földeknél gazdagabbat találni! Nos hát elv társak, Kazahsztán és az Altáj-vidék földjei gazda- ( gabbak! öröm látni és tudni, hogy ezen a szónoki emelvényen olyan emberek beszéltek, akik saját munkájukkal Törik fel az ugart és teszik termékennyé a földet. Nem szabad azonban ezt a földet egy vagy két év múlva otthagynunk. Szilárdan meg .kell ott telepedni egyszer és mindenkorra. Ezért jó lenne, ha ott házasodnátok. íTaps.) Mi az, hogy házas ember? Ez azt jelenti, hogy az ember családot akar alapítani, szilárdan meg kell telepedni helyen. Aki pedig cs ít, az jó álla Országunk ann minél számos ép. n az alkal.lalkozzam egy yes elvtársak ik, hogy an- fi volt helyes az agglegé- 'yermektelenek y vélem, hogy ,örvény. Csak- ,.cm nyárspolgári módon, hanem állami szempontból kell nézni. Ha nincsenek gyerekeid, vagy egykét gyermeked van, fizess adót! Miért? Azért, mert ha minden családnak csak egy vagy két gyermeke lesz, akkor az ország lakossága nem növekedni, hanem csökkenni fog. Nekünk pedig törődnünk kell a társadalom fejlődésével. Ezért kell egy családban legalább három gyermeknek lenni, s a gyermekeket jól kell nevelni! (Hosszas taps.) Visszatérek a szűzföldek termővé tételének kérdésére. Az ország keleti részén gazdag földek vannak. — Gyorsabban kell termővé tennünk keleten az ugaron fekvő földeket, szilárdan meg kell vetnünk lábunkat e földeken. Amikor Komszomolszk- ban, ebben az ifjú városban és a többi új távolkeleti városban jártunk, s beszélgettünk a munkásokkal és alkalmazottakkal, különösen szemünkbe tűnt az új városok lakóinak hazaíisá- ga. Milyen hévvel beszéltek arról, hogyan építették városaikat! Nyomatékosan kérték, segítsük őket, hogy még szebbé tehessék városaikat. Sok köztük a moszkvai is, aki annak idején azért utazott oda, hogy városokat építsen. Szép vonás ez, a saját városunk szeretete. Egyesek talán azt mondhatnák kc- zületek, hogy nem kell bennünket agitálni, tudjuk mi ezt anélkül is. Előfordul azonban, hogy erős, hazafias hullám csap fel, de az egészséges megnyilvánulásokkal együtt felszínre kerül némi könnyen vevése a dolgoknak. — (Derültség, élénkség a teremben.) Amikor pedig felbukkannak a nehézségek, akkor a lelkesedés elkezd apadni és egyesek esetleg visszaszaladnak Moszkvába. Nos hát, tisztelettel búcsúzunk tőletek, de nem nagy lelkesedéssel fogadnánk titeket újra. (Derültség.) Igen, tisztelet nélkül fogadnánk! Elutaztok, hogy új földeket vegyetek művelés alá. Ez jó. Ott sokat kell építeni. Jól be kell rendezkedni, hogy példát mutassatok nemcsak a termelésben — ez természetesen a fő dolog, — hanem az életkörülmények kérdéseiben is. El kell vinni a sztyeppére a városi kultúrát, hogy még a kívülálló is mindjárt lássa, itt áttelepült moszkvaiak élnek, jól és szépen élnek. Ez igen fontos. Építsetek iskolákat, gyermekotthonokat, bölcsődéket, óvodákat. Nagyon fontos, hogy sokan közületek megszerezzék a középfokú képzettséget, ha még nincs meg nekik. Ezt meg kell szerezni. Meg van rá minden lehetőség. Szakképzettséget kell szerezni, egyre tökéletesebben megismerni a technika csinját-binját. Elvtársak! A nép élet- színvonalának emelése érdekében fejleszteni kell a mezőgazdaságot. Több élelmiszert kell termelni, több nyersanyagot biztosítani az ipar számára. Tudni kell azonban, hogy hazánk minden sikerét annak köszönhetjük, hogy győzött a párt fő irányvonala, amelyet Lenin jelölt ki és amelyet a párt Sztálin vezetése alatt következetesen megvalósított, s nemcsak hogy megvalósított, de továbbra is meg fog valósítani egész pártunk. Ez az ország iparosítását célzó irányvonal győzelme. A nehézipar fejlesztése nélkül, a szén, a kohászati, a vegyipar és a gépipar fejlesztése nélkül nem fejleszthettük volna népgazdaságunkat, nem tudtuk volna biztosítani a győzelmet a háborús megpróbáltatások éveiben. Kapitalista környezetben élünk. Sikereink megörvendeztetik barátainkat és rettegéssel töltik el ellenségeinket. Fáradhatatlanul gyarapí- tanunk kell tehát hazánk erejét, harcolnunk kell a világ tartós és szilárd békéjéért. A szovjet nép békés munkával foglalkozik. Minden erejét a kommunista építés nagy ügyének szenteli. Meggyőződésünk, hogy a győzelem a mienk lesz, mert Marx-Engels-Lenin- Sztálin tanításait követjük! A szűzföldekre utazva ne hozzatok szégyent a fővárosra, arra a kollektívára, ahonnan elindultok. Nagy eredményeket kívánok néktek, elvtársak! Leveleket várunk tőletek, amelyekben a valósághoz híven beszámoltok a szűzföldek megművelésében elért sikereitekről, a haza javára, hatalmának gyarapítására végzett munkátokról. (Hosszantartó taps, mindenki felemelkedik helyéről.) Ili újság* a nagyvilágban ? Békeüzenet Az új esztendővel együtt érkezett a hír: Malenkov elvtárs nyilatkozatának híre. Ez a nyilatkozat, ez a békeüzenet leszögezi a Szovjetunió álláspontját a legfontosabb nemzetközi ügyekben. Hogyan lehet a feszültséget csökkenteni? Hogy ki lehessen küszöbölni a feszültséget a nemzetközi politikából, s mindenekelőtt a szovjet-amerikai kapcsolatokból, elsősorban arra van szükség, hogy vessenek véget a német mi- litarizmus talpraállítását célzó terveknek, vessenek véget a fegyverkezési versenynek, s annak a politikának, amely katonai tá- maszpqntokkal igyekszik körülvenni a békeszerető államokat. „Ami a Szovjetuniót illeti — jelentette ki Malenkov elvtárs a szovjetamerikai viszonnyal kapcsolatos kérdésre adott válaszában — kész továbbra is minden tőle telhetőt elkövetni a Szovjetunió és az Egyesült Államok tartós és szilárd békés kapcsolatainak biztosítása, a fennálló nézeteltérések rendezése érdekében, féltételezve. hogy az Egyesült Államok részéről is ugyanilyen készség nyilvánul meg.“ Ezek a megfontolt, egyszerű szavak tisztító szélként szinte elfujják a békés egymásmelleit élés „lehetetlenségét“ hirdető amerikai propagandisták hisztériával mérgezett füstgo- molyagait, amelyekkel a nemzetközi légkört vigasztalanná, áthatolhatatlanná akarják tenni. Malenkov elvtárs válaszai friss levegőt sodortak a nemzetközi porondra: ha lehetséges — már pedig lehetséges és szükséges — a békés együttélés, akkor meg kell találni az utat a távolkeleti nézeteltérések rendezésére, az egész emberiség létét fenyegető atomfegyverek eltiltására, s természetesen a békés koncepció jegyében kell megoldani az európai problémák kulcskérdését, a német kérdést is. Az imperialista politika boszorkánykonyháiban zavarral, nyugtalansággal fogadták a szovjet kormány fejének szavait. Egyes nyugati lapok odáig mentek, hogy megpróbálták kiforgatni, fonákjára „magyarázni“ a Malenkov-interjú legfontosabb megállapításait. Hiú próbálkozás! Ezeket a szavakat nem lehet félreérteni, félremagyarázni, meghamisítani: „Most nincs fontosabb feladat, mint egyesíteni minden ország népének erőfeszítéseit a béke és a nemzetközi biztonság biztosítása érdekében.“ Ha az új év első hetének külpolitikai eseményeiről hírt adó táviratok közt tallózunk, felkeltik figyelmünket azok a jelentések, amelyek Nos, ebből a gúnyrajzból csak annyi igaz, hogy az ENSZ főtitkára valóban kérte, hogy Csou En-laj fogadja őt Pekingben. De, hogy Nehru küldte volna? Hammarskjöld, útban Kínába, 24 órát töltött Delhiben, de tizenkilenc órát kellett várakoznia, amig Nehruval végre találkozhatott. A szándékosan fagyos indiai magatartásnak az az oka, hogy India nem helyesli Hammarskjöld útjának célkitűzését. Ismeretes ugyanis, hogy az ENSZ főtitkára azzal a céllal ment Pekingbe, hogy megpróbálja „kiszabadítani“ azokat az amerikai kémeket, akiket a kínai hatóságok nemrégiben lelepleztek és elítéltek. India nem szavazta meg az ENSZ amerikai szavazógépezetének ezzel kapcsolatos elítélő határozatát. A kínai kormány leszögezte, hogy az amerikai kémek ügye Kína kizárólagos belügye és így nem tartozik az ENSZ-re. Mindamellett a béke és a nemzetközi feszültség enyhítése áraz ENSz-főtitkár pekingi átjárói tudósítanak. Maga a tény méltán ébreszt érdeklődést: Annak a világszervezetnek első tisztviselője, amely „nem ismeri el“ Kínát, a „nem létező“ népi Kína fővárosába utazik és egy szerinte „nem létező“ kormány ajtaján kopogtat... Egy amerikai lap a napokban karikatúrát közölt —a rajzon Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára hajadonfőtt álldogál egy bambuszfüggöny előtt és dadogva kér bebocsátást: ,,Az ENSZ-től jöttem . ; . Nehru küldött:: “ dekében a kínai miniszter- elnök kész volt fogadni az ENSZ főtitkárát Pekingben. Csou En-laj és Hammarskjöld tárgyalásai azóta megkezdődtek. Anélkül, hogy e megbeszélések tárgyi eredményeiről beszámolhatnánk, máris le lehet szögezni két tényt: 1. A szóbanforgó látogatás is bizonyítja: a népi Kína kormánya minden alkalmat megragad arra, hogy lépéseket tegyen a feszültség csökkentése, a nemzetközi kapcsolatok felvétele érdekében; 2. az ENSZ kényszerül ténylegesen elismerni a Kinai Népköztársaságot, mint a világ egyik nagyhatalmát, NEMZETKÖZI SZTÁLIN-BÉKEDIJASOK Baidoinero Saiain Cano Irta: LOUIS VIDALES, Colombia! iró. Colombia legöregebb írója, a latinamerikai irodalom patriarchája, jóllehet a liberális pártnak a tagja, szocialista nézeteket vall. Egyik ellensége azt mondta, hogy Sanin Cano, ez a kimért és higgadt ember nem is colombiai, hiszen hiányzik belőle a délamerikaiakat jellemző hév, inkább lehetne Albion fiának tekinteni, akinek írásaira reánehezedik a sűrű londoni köd. Ez nem igaz. Sanin Cano lánglelkű harcos, de a láng szíve mélyén rejtőzik. A béke, az igazság szenvedélyes védelmezője, aki mindig a nép mellett áll és most, 94 éves korában is változatlan érdeklődéssel követi a világeseményeket. Sanin Cano a Béke-Világ- tanács tagja, bármennyire is szerette volna, előrehaladott kora miatt nem tudott részt venni a nemzetközi kongresszusokon. A colombiai békebizottság tiszteletbeli elnöke. Példája mindnyájunkat harcra lelkesít, nyomában Colombia lakóinak legszélesebb rétegeiből egyre többen csatlakoznak hozzánk. A reakció gyűlöli Sanin Canot és mindent elkövet, hogy a népet elidegenítse tőle. Sanin Cano azonban nemcsak Colombiában, hanem Latin-Amerika összes országaiban rendkívül népszerű. Sanin Cano, mint publicista és filológus, nagy tekintélynek örvend Amerika kulturális köreiben. Élete folyamán több spanyol, angol, argentin és colombiai lapnak volt munkatársa. — Hosszú évekig a buenosai- resi „La Náción“ lapba írt irodalmi kritikákat és mé- lyenszántó kommentárokat. Jelenleg a bogotai „El Tiempo“ lapnál dolgozik ésj a colombiai olvasók türel-i metlenül várják hétfőnként' megjelenő vezércikkeit. Sanin Cano derűlátó író. Minden írását az ember jövőjébe vetett hit hatja át Hisz az emberben, az emberi képességekben, hisz abban, hogy az embert senki sem tudja feltartani a boldogsághoz vezető útján. A harcos írónak a Szovjetunió a legnagyobb elismerését és tiszteletét fejezte ki. Van ennél lelkesí- tőbb, nagyszerűbb jutalom? íme, így becsüli meg az új társadalom az irodalmi munkát. így üdvözli az embert világos gondolataiért, a béke ügyének szolgáJ latjáért. Soha senki nem kapott a Sztálin Békedijnál jelentősebb és eszményibb díjat. Honfitársunk elnyerte ezt a díjat. Mint a colom-! biai nép képviselője, ebből az alkalomból őszinte örömömet fejezem ki. Ez az esemény, amely élénk visszhangot keltett békeharcosaink, az egész colombiai nép körében, azért is nagyjelentőségű, mert tükrözi sikereinket és harcunk győzelmébe vetett hitünket. Jogos kérdés „Baklövés’„melléfogás”, „meggondolatlan, ság”, „szószátyár diplomata”, „félreállítani ezt az embert!” — ilyen kifejezésekkel kommentálja az angol sajtó Nutting angol ENSZ-főmegbízott new- yorkl televíziós nyilatkozatát. Nutting ugyanis, arra a kérdésre válaszolva, (ámogatja-e majd Anglia az Egyesült Államokat egy esetleges tajvani katonai akció esetén, azt válaszolta, hogy „Anglia belesodródna a háborúba.” Az angol közvéleményt érthetően felháborította Nutting nyilatkozata. Ez a nyilatkozat ugyanis ellentétben van Angliának a kairói és potsdami nyi- lakozatokban vállalt nemzetközi kötelezettségeivel. A potsdami és kairói deklarációkban ünnepélyesen kinyilatkoztatták Kína jogát Tajvan szigetére. — Nutting nyilatkozata nem fér össze az Anglia és a Kínai Népköztársaság között fennálló normális kapcsolatokkal. A Tajvan szigetére befészkelődött kitömi nlan gist a banda közvetlen támogatását jelenti. Tápot ad azoknak az agresszív amerikai köröknek, amelyek háborút akarnak kirobbantani a Távol-Keleten: hiszen éppen ezért kötöttek egyezményt a kuomintangisták- kal. Az angol közvélemény a koreai háborúból levonta nwt a tsnnlságot. hogy jobb, ha Anglia távoltartja magái az Egyesült Államok távolkeleti kalandjaitól, Londoni hivatalos kü rök, minta „DailyMirror1' című lap diplomáciai szemleírója közli, értésre adták, hogy „nem helyeslik” Nutting nyilatkozatát. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a tények mást mondanak. Az „Associated Press” hírügynökség ion. doni tudósítója nyíltan írja, hogy Nutting „világosan megmutatta az angol külpolitikának azt az oldalát, amelyet az angol külügyminisztérium jobban szeretne árnyékban hagyni” A tudósító ehhez hozzáteszi, hogy ezzel felleb- bent a függöny „az amerikai és angol; politika közeledéséről, amelyet a, két ország! belső okokból minden zaj nélkül valósit meg.” Kiderül tehát, hogy. Nutting azt árulta el, amit* cselekszenek Londonban, csak éppen jobb szeretnek nem beszélni róla. Kifecsegte, hogy az angol diplomácia követi az amerikai külügyminisztérium kinai politikáját. Jogos kérdés: hogyan fér össze az angol kormánynak ez az álláspont, ja azokkal a kötelezettsé. gekkel, amelyeket Anglia ünnepélyesen vállalt, ainij kor kijelentette, hogy Kínának vissza kell adni Tajvant?
