Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-06 / 4. szám
I»ó5 Januar G, ». t ' ikn áá Üe *1» Az amerikai hadügyminisztérium minden előkészületet NEMZETKÖZI SZTÁLIN-BÉKEDIJASOK megtesz az új Wehrmacht gyorsütemü felállítására Tjakin JCfidű Kjtnainíj Alig ért véget a francia nemzetgyűlésben a párizsi és londoni egyezmények i a- tifikációs vitája, az amerikai hadügyminisztérium — be sem várva a köztársasági tanács döntését — máris mindéi, előkészületet megtesz az új Wehrmacht gyorsütemű felállítására. A Pentagon szakértői felülvizsgálják az errevonatko- feóan korábban kidolgozott terveket, amelyek még az EVK-egyezmény megkötésekor készültek, mivel ezek a tervek szerintük már idejüket múlták és az új programnak — mint Washingtonban mondják — számot kell vetnie a hadiipar és a fegyverek azóta bekövetkezett fejlődésével. Az Egyesült Államok az új Wehrmacht felszerelésére annyi hadianyagot tartalékolt, amennyi 12 gépesített és páncélos hadosztály felszerelésére elegendő. E felszerelés értéke 500—500 millió dollár között van. A fegyverek, így például az atomágyuk egy része, máris Nyugat-Né- metországban van, hogy azt felállítása után haladéktalanul az új Wehrmacht rendelkezésére lehessen bocsátani. Mint az amerikai hadügyminisztérium szervei közölték, Wilson hadügyminiszter tervei „számolnak azzal a ténnyel, hogy a német ipar gyors technikai fejlődése az eddig véltnél nagyobb mértékben lehetővé teszi a németeknek, hogy saját maguk is gyártsanak fegyvereket”. Megjegyzendő, hogy a párizsi egyezmények csupán az „új fegyverek” és a nehéz tüzérségi felszerelés német- országi gyártását korlátozzák, a német hadosztályok számára szükséges többi hadianyag gyártását azonban megengedik. Mindez megdönti Men- des-Francenak azt az érvelését, hogy a párizsi egyezmények biztosítani fogják az új Wehrmacht felfegyverzésének „ellenőrzését”. Wilson tervei világosak: Nyugat-Németország maga gyárthatja majd a Wehrmacht számára szükséges fegyverek nagyrészét. Ami pedig az atomfegyvereket és a nehéz tüzérségi felszerelést illeti, az Egyesült Államok vállalja ezek szállítását az új Wehrmacht számára, sőt a ruhrvidéki nagyiparosok is gyárthatnak majd ilyen fegyvereket más országokban. így például a Dornier-cég, amely annak idején nehéz bombázókat gyártott a hitleri Luftwaffe számára, máris gyárt repülőgépeket Franco Spanyolországában. A német újrafelfegyver- zésre vonatkozó amerikai tervek közlése még azelőtt Hammarskjöld megérkezett Pekingbe Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára szerdán, helyi idő szerint délután 1.55 órakor repülőgépen megérkezett Pekingbe. Hammarskjöld fogadására megjelent a repülőtéren Csang Han-fu, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterhelyettese, Tung Jüe-csien, a nemzetközi szervezetek és értekezletek ügyosztályának igazgatója és Vang Cso-zsu, a külügyminisztérium protokollfőnöke. Jelen voltak a fogadásnál Csehszlovákia, Lengyelország, India, Svédország és a Szovjetunió nagykövete. Finnország, Dánia és Svájc követe, Hollandia ügyvivője, valamint Norvégia, Pakisztán és Burma ideiglenes ügyvivője, továbbá az angol ügyvivő hivatalának tanácsosa és az indonéz nagykövetség első titkára. történt, hogy a köztársasági tanács állást foglalt volna a párizsi egyezményekkel kapcsolatban és hogy azokat a francia köztársaság elnöke aláírta volna. Washington ennél jobban nem is juttathatta volna kifejezésre azt a szándékát, hogy a jövőben elereszti majd a füle mellett mindazokat a tiltakozásokat, amelyek esetleg francia részről történnek amiatt, hogy a bonni kormány megsérti a párizsi egyezményeket. Takin Kodo Hmaing író, történész, filozófus, a bur- mai nép nemzeti felszabadító harcának veteránja országában igen nagy tiszteletnek örvend, a nép „Burma nagy aggastyánjának” becézi. Hosszú élete során sokszáz színdarabot, regényt, költeményt és dalt írt, amelyen a Burma függetlenségéért harcolók egész nemzedéke nevelkedett. — Számos könyvet írt Burma, a burmai kultúra és irodalom történetéről, ezek közül soKat tankönyvként is használnak. Az angol gyarmati uralom idején Hmaing a „ta- kinok” pártjának élén állt. E párt az országnak idegen uralom alól való felszabadítását tűzte ki célul, annakidején az ország politikai életében kiemelkedő szerepet játszott és maga köré tömörítette az összes nemzeti erőket. A második világháború után Hmaingot az aktív békeharcosok soraiban találjuk. 1952 májusában az első burmai országos békekongresszus a kongresszus nemzeti bizottságának elnökévé választja. Burmában a bizottság vezetésével közel egymillió aláírást gyűjtöttek az öt nagyhatalom közötti békeegyezményt követelő felhívás alá. Takin Kodo Hmaing sokszor felemelte szavát a koreai háború és az amerikai imperializmus délkeletázsiai mesterkedés sei ellen. Takin Kodo Hmaing, a burmai nép nagy írója, nemzeti felszabadító háborújának pat- riarchája népének legma- gasztosabb vágyait és törekvéseit képviseli. (B. V. Szkobelein cikkéből.) Havonia 8—9.000 ember költözik Nyugat-Németországból a Német Demokratikus Köztársaságba cd La in Jle. Jleap. Nyugat - Németországból minden hónapban 8—9.000 német férfi és nő költözik át a Német Demokratikus Köztársaságba. Ezt a jellemző tényt a New-York Times bonni tudósítója állapítja meg lapjának január elsejei számában. Az átköltözők fele régebben a nyugati propaganda hatása alatt elszökött a Német Demokratikus KöztársaságA Daily Worker című newyorki lap ismerteti Izrael helyzetét, ahol az Amerikától való gazdasági és politikai függés egyre jobban érezteti hatását. 1951 óta a tömegfogyasztási cikkek ára 200—230 százalékkal emelkedett* a bérek viszont csak 70 százalékkal. Az egy főre eső adóterhek 1949 óta 13-szorosára nőttek. A reálbérek az utóbbi két évben 50 százalékkal csökkentek. * Angliában a jóminőségű hús ára ez év májusa óta 50—80 százalékkal emelkedett. A tea 1953 december óta 70 százalékkal, a mar-i ból és most a „nyugati valóság” megismerése után visszatér eredeti lakóhelyére. Az átköltözők másik fele a nyugatnémetországi lakosságból kerül ki. A The New-York Times tudósítója kénytelen elismerni, hogy „a tömeges átköltözés magyarázata a Német Demokratikus Köztársaság szilárd gazdasági helyzetében keresendő.” garin 45 százalékkal drágult.* A nyugatnémet lapokban mind gyakrabban jelennek ' meg hírek, amelyek a bonni kormány háborús politikájának következményeit szemléltetik. A Welt der Arbeit c. lap hangsúlyozza, hogy minden közszükségleti cikk drágulásával lehet számolni. A Hannoverische Allgemeine Zeitung aggodalommal állapítja meg, hogy Alsó-Szászországban, Észak-Vesztfáliában és Bajorországban újból emelkedett a fogyasztási cikkek ára. Nemzetközi Sztálin-béke- díjjal tüntették ki Alain Le Leapot, a francia szakszervezeti szövetség főtitkárát, a Szakszervezeti Világszövetség elnökét. Alain Le Leap 1905-ben született egy francia kisvárosban. Először tanító, azután pénzügyi tisztviselő volt. 1926 óta tevékenyen résztvesz a szakszervezeti mozgalomban. Bármilyen szakszervezeti tisztséget viselt, mindig híven védelmezte a munkásosztály ügyét. 1947-ben a szakadá- rokkal szemben a szakszervezeti egység erélyes harcosaként lépett fel. A francia munkások és az egész nemzetközi proletariátus nagyra értékelte Alain Le Leap munkáját. A CGT, a francia szakszervezeti szövetség főtitkára és a Szakszervezeti Világ- szövetség alelnöke lett. A munkások és alkalmazottak érdekeinek védelme természetesen hozta magával, hogy Alain Le Leap sikraszálljon a béke védelmében. Nagy szerepet játszott az indokínai háború megszüntetéséért vívott harcban, élenjár a küzdelemben a német militariz- mus újjáélesztése ellen. — 1952 októberében a béke ellenségei börtönbe vetették. Az egész világ dolgozóit mélységesen felháborította ez a jogtalan intézkedés és világszerte kampány indult a letartóztatott hazafi szabadonbocsátásáért. A néptömegek nyomására Alain Le Leapot szabadon bocsátották. Alain Le Leap szóban és írásban egyaránt kíméletlenül leleplezi az agresz- szív tömbök szervezőit, a Wehrmacht helyreállításának propagandistáit. 1954 nyarán füzetet írt „Az európai védelmi közösség: a háború, a kollektív biztonsági rendszer: a béke” címmel, Mint a Francia-Szovjet Társaság alelnöke, Le Leap nagy szerepet játszik a francia-szovjet kapcsolatok erősítésében. A magas kitüntetés, amely a Nemzetközi Sztá- lin-békedíj odaítélésével érte Alain Le Leapot, vele együtt mindazoknak a francia hazafiaknak is szól, akik bátran küzdenek a békéért, az emberiség boldog jövőjéért. (N. Afanaszjev cikke nyomán.) Az új esztendő gondjai a tőkés világban VISSZATÉRÉS ezerkilencszazötvenharom őszén nem kellett külön-külön értesíteni a gelénesi Petőfi termelőszövetkezet tagjait, hogy este közgyűlést tartanak. Elég volt ha egy ember fél szót hallott ilyesmiről. Ügy elterjedt annak a híre, mint amikor tűz Van a faluban. Már kora délután gyülekezni kezdtek az irodában. Nehezen tudták visszatartani felindultsá- gukat, pedig egymásután szívták a cigarettát, töltötték a pipákat újra. Mindenki társat keresett, annak mondogatta véleményét a tsz-ről, a vezetőségről, a munkáról, vagyis azokról az eseményekről, amelyek a 133 szövetkezeti tag életével összefüggtek. Az ottlévők nagyrésze a kilépés mellett foglalt állást. Különösen azok, akik nagyobb földterülettel léptek be az előző évben. Simon Kálmán is ezek közé az emberek közé tartozott. Kilépni, kilépni. Ez volt minden szava. Arra azonban nem tudott választ adni magának, hogy miért gyökerezett ez a szó annyira fejébe. Pedig sokat gondolkozott ezen. Annyi biztos, hogy 24 holdja, amit bevitt a tsz-be, ugyancsak zavarta nyugalmát. Viszont azt sem tudta könnyen elfelejteni, hogy a 718 munkaegységre kapott 50 mázsa szemestermény nem mindennapos eredmény egy középparaszt gazdaságában sem. Különösen akkor nem, ha ebből semmire nincs gondja. Neki pedig nem volt, amíg tsz-tag volt. ÚTKÖZBEN ÖSSZETALÁLKOZOTT Kondor Elekkel és Baksa Józseffel, akik hasonló nagyságú táblát vittek a csoportba. Mogorván hallgattak. Egyikük sem tudták, hogy hármójuk közül ki sem tudják, hogy hármójuk közül ki volt mégis az, aki azt mondta: „mégis meg kellene ezt gondolni”, Ezzel a gondolattal indultak az iroda felé, ahol ej-y- re melegedett a hangulat. Mikor beléptek a terembe, nem akartak szemüknek hinni. Néhányan felálltak helyükről és két kézzel mutogatva emlegették egyik-másik hozzátartozóját, aztán a csoportot és hallani sem akartak a bentmaradásról. Hát eddig fajult a dolog? Simon odaszólt Kondornak és Baksának: „Ha ők mennek, mi sem maradunk”. Ezzel aztán lezártnak tekintették addigi töprengésüket. Simon attól tartott, hogy ha visszamarad, molesztálni fogják a többiek. Különösen azoktól tartott, akiknek a csoportban is hangos volt a szavuk. Meg aztán nem engedte büszkesége, hogy olyan emberekkel dolgozzon továbbra is, akik addig semmibevették szavát. Ez pedig sokszor előfordult. A tavasszal is a kukoricaboronálás- kor Varga József súlyosan megsértette önérzetében. A dolog úgy kezdődött, hogy Simon szemére vetette Vargának, hogy nem helyes az, ha minden fordulónál megáll pihenni. Ezért aztán volt mit hallgatni Simon bácsinak. „Dirigálni fog már itt mindenki!” — mondta Varga. Pedig jóra kérte a szorgalmas gazda. Na meg a takarmányozás! Menynyit harcolt azért, hogy pcrciózva etessék a takarmányt. Ment is egy darabig, de mindenki kedvezett a közös vagyonba adott „saját” jószágának. Ez meg arra vezetett, hogy egyik jószág többet kapott, mint a másik. így aztán döntött Simon Kálmán: kilépek. EGYIDEIG nem is volt semmi baj. Kenyérnekvaló bőven volt, adtak a közösből. Hanem ismét nyakóbaszakadt a 24 hold gondja. — Mindenről neki kellett gondoskodni. Ez meg nem esett ínyére, mert amíg csoporttag volt, megszokta, hogy a vezetőség törődik mindennel. Neki csak a munkára volt gondja. Most pedig! A felesége éjszakákon keresztül nem aludt. Nem volt olyan nap 1954 tavaszától, hogy szemére ne vetette volna férjének meggondolatlanságát. Azt, hogy kilépett. Bánta már azt Simon gazda is, csak szégyellt odaállni a vezetőség elé, hogy azt mondja: „vegyetek vissza”, AKKOR M£G jobban bántotta Simon Kálmánt meggondolatlansága, amikor meghallotta, hogy más szelek fújnak a Petőfi-ben. Mert valami olyasmit hallott, hogy „befelé fordult a tsz.”, Nem tudta, hogy mit jelent ez a szó. Utána járt a dolognak és megtudta, hogy keveset foglalkozik a szövetkezet vezetősége — és tagjai — a kilépett tagokkal. Milyen jólesett volna neki, ha elbeszélget vele valamelyik vezetőségi tag. Vagy akárki, a visszalépés felől. Olyan hírek is keringtek, hogy ezentúl jobban megbecsülik a hasznos javaslatokat, meg a gazdálkodáshoz jól értő középparasztok véleményét. Azt pedig szemével látta, hogy jobban megy a munka a Petőfi-ben, mint egy évvel korábban. Mégsem tudta legyőzni magában mindazt, ami hosszú időn keresztül annyi bosszúságot idézett elő. Arról azonban egy percre sem felejtkezett el, hogy szemmel kísérje a szövetkezetieket. — ürült a szíve, amikor látta, hogy aratás után megkezdték a tarlóhántást, trágyázást, vetést. Már kora ősszel végeztek az ősziek vetésével. 23 holddal többet is vetettek az előírtnál. A VETÉS IDEJÉN minden addigi gondolatát elvetett és mlhatározta, hogy visszalép a Petőfibe. Nem volt kifogása az asszonynak sem. Hosszúra nem akarta húzni az időt, mert már a vetésből is ki akarta venni a részét. Egy reggel aztán szólt az elnöknek, hogy szeretne visszamenni közéjük. Az mindjárt ígérem tét tett, hogy a tagság elé viszi kérelmét. Nem is volt kifogása senkinek kérelme ellen. Egyhangúlag szavaztak visszavétele mellett. Simonnénak még a. könnyei is kicsordultak, mikor magasban látta a szavazásra emelkedett kezeket, Örömkönnyek voltak ezek. Hát mégsem olyan rossz emberek ezek a Petőfi-beliek — mondogatta. IGEN ÁM, de Simon bácsinak volt, még egy kevés tartozása az állammal szemben. Erre is ígéretet tett a felvételi gyűlésen, hogy rövid időn belül rendezi. Sertés- és burgonyatartozását rendezte is azóta. Na meg aztán az volt a kíván-1 sága, hogy őt a csikógondozással bízzák meg az egyéb munkák mellett. Ezt is teljesítették. Volt is öröme a gazdának, Olyan szeretettel eteti a gondjaira bízott 11 darab csikót, mint sajátját. Emellett a munka mellett azonban egyebet is dolgozik! Ami előadja magát. Már 34 munkaegységet teljesített. Két lánya is ott van, ahol szükség van rájuk. Abban pedig bíznak, hogy hárman ebben az évben is túlhaladják a 700 munkaegységet, amire még nagyobb jövedelemre számítanak, mint 1953-ban. Mert azt mutatja a terv, hogy ebben az évben 4.6 kiló kenyérgabona jut egy munkaegységre, pénzből pedig 18 forint. Beszélhetnek is felőle a faluban, amit akarnak. Nem hallgat senkire. Azóta pedig olyan büszkén jár a faluban, amióta beválasztották az igazgatóság tagjai közé, mint legényember korában. Hogyne lenne büszke, amikor rajta is múlik a 31 család sorsa. Amit pedig ő mond a vezetőségi üléseken, az mind hasznára válik a szövetkezet minden tagjának. Nagy Tibor.
