Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-06 / 4. szám

I»ó5 Januar G, ». t ' ikn áá Üe *1» Az amerikai hadügyminisztérium minden előkészületet NEMZETKÖZI SZTÁLIN-BÉKEDIJASOK megtesz az új Wehrmacht gyorsütemü felállítására Tjakin JCfidű Kjtnainíj Alig ért véget a francia nemzetgyűlésben a párizsi és londoni egyezmények i a- tifikációs vitája, az ameri­kai hadügyminisztérium — be sem várva a köztársasá­gi tanács döntését — máris mindéi, előkészületet meg­tesz az új Wehrmacht gyorsütemű felállítására. A Pentagon szakértői felül­vizsgálják az errevonatko- feóan korábban kidolgozott terveket, amelyek még az EVK-egyezmény megköté­sekor készültek, mivel ezek a tervek szerintük már idejüket múlták és az új programnak — mint Wash­ingtonban mondják — szá­mot kell vetnie a hadiipar és a fegyverek azóta be­következett fejlődésével. Az Egyesült Államok az új Wehrmacht felszerelé­sére annyi hadianyagot tar­talékolt, amennyi 12 gépe­sített és páncélos hadosz­tály felszerelésére elegen­dő. E felszerelés értéke 500—500 millió dollár kö­zött van. A fegyverek, így például az atomágyuk egy része, máris Nyugat-Né- metországban van, hogy azt felállítása után hala­déktalanul az új Wehr­macht rendelkezésére le­hessen bocsátani. Mint az amerikai had­ügyminisztérium szervei kö­zölték, Wilson hadügymi­niszter tervei „számolnak azzal a ténnyel, hogy a né­met ipar gyors technikai fejlődése az eddig véltnél nagyobb mértékben lehe­tővé teszi a németeknek, hogy saját maguk is gyárt­sanak fegyvereket”. Meg­jegyzendő, hogy a párizsi egyezmények csupán az „új fegyverek” és a nehéz tüzérségi felszerelés német- országi gyártását korlátoz­zák, a német hadosztályok számára szükséges többi hadianyag gyártását azon­ban megengedik. Mindez megdönti Men- des-Francenak azt az érve­lését, hogy a párizsi egyez­mények biztosítani fogják az új Wehrmacht felfegy­verzésének „ellenőrzését”. Wilson tervei világosak: Nyugat-Németország maga gyárthatja majd a Wehr­macht számára szükséges fegyverek nagyrészét. Ami pedig az atomfegyvereket és a nehéz tüzérségi felsze­relést illeti, az Egyesült Államok vállalja ezek szál­lítását az új Wehrmacht számára, sőt a ruhrvidéki nagyiparosok is gyárthat­nak majd ilyen fegyvereket más országokban. így pél­dául a Dornier-cég, amely annak idején nehéz bombá­zókat gyártott a hitleri Luftwaffe számára, máris gyárt repülőgépeket Fran­co Spanyolországában. A német újrafelfegyver- zésre vonatkozó amerikai tervek közlése még azelőtt Hammarskjöld megérkezett Pekingbe Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára szerdán, helyi idő szerint délután 1.55 órakor repülőgépen megérkezett Pekingbe. Hammarskjöld fogadásá­ra megjelent a repülőtéren Csang Han-fu, a Kínai Népköztársaság külügymi­niszterhelyettese, Tung Jüe-csien, a nemzetközi szervezetek és értekezletek ügyosztályának igazgatója és Vang Cso-zsu, a külügy­minisztérium protokollfő­nöke. Jelen voltak a foga­dásnál Csehszlovákia, Len­gyelország, India, Svédor­szág és a Szovjetunió nagy­követe. Finnország, Dánia és Svájc követe, Hollan­dia ügyvivője, valamint Norvégia, Pakisztán és Burma ideiglenes ügyvivő­je, továbbá az angol ügyvi­vő hivatalának tanácsosa és az indonéz nagykövetség első titkára. történt, hogy a köztársasá­gi tanács állást foglalt volna a párizsi egyezmé­nyekkel kapcsolatban és hogy azokat a francia köz­társaság elnöke aláírta vol­na. Washington ennél job­ban nem is juttathatta vol­na kifejezésre azt a szán­dékát, hogy a jövőben el­ereszti majd a füle mel­lett mindazokat a tiltako­zásokat, amelyek esetleg francia részről történnek amiatt, hogy a bonni kor­mány megsérti a párizsi egyezményeket. Takin Kodo Hmaing író, történész, filozófus, a bur- mai nép nemzeti felszaba­dító harcának veteránja országában igen nagy tisz­teletnek örvend, a nép „Burma nagy aggastyánjá­nak” becézi. Hosszú élete során sokszáz színdarabot, regényt, költeményt és dalt írt, amelyen a Burma füg­getlenségéért harcolók egész nemzedéke nevelkedett. — Számos könyvet írt Burma, a burmai kultúra és iroda­lom történetéről, ezek kö­zül soKat tankönyvként is használnak. Az angol gyarmati ura­lom idején Hmaing a „ta- kinok” pártjának élén állt. E párt az országnak idegen uralom alól való felszaba­dítását tűzte ki célul, annak­idején az ország politikai életében kiemelkedő szere­pet játszott és maga köré tömörítette az összes nem­zeti erőket. A második vi­lágháború után Hmaingot az aktív békeharcosok so­raiban találjuk. 1952 máju­sában az első burmai or­szágos békekongresszus a kongresszus nemzeti bizott­ságának elnökévé választ­ja. Burmában a bizottság vezetésével közel egymillió aláírást gyűjtöttek az öt nagyhatalom közötti béke­egyezményt követelő felhí­vás alá. Takin Kodo Hmaing sokszor felemelte szavát a koreai háború és az amerikai imperializmus délkeletázsiai mesterkedés sei ellen. Takin Kodo Hmaing, a burmai nép nagy írója, nemzeti felsza­badító háborújának pat- riarchája népének legma- gasztosabb vágyait és tö­rekvéseit képviseli. (B. V. Szkobelein cikkéből.) Havonia 8—9.000 ember költözik Nyugat-Németországból a Német Demokratikus Köztársaságba cd La in Jle. Jleap. Nyugat - Németországból minden hónapban 8—9.000 német férfi és nő költözik át a Német Demokratikus Köztársaságba. Ezt a jel­lemző tényt a New-York Times bonni tudósítója ál­lapítja meg lapjának ja­nuár elsejei számában. Az átköltözők fele régebben a nyugati propaganda hatása alatt elszökött a Német Demokratikus Köztársaság­A Daily Worker című newyorki lap ismerteti Iz­rael helyzetét, ahol az Amerikától való gazdasági és politikai függés egyre jobban érezteti hatását. 1951 óta a tömegfogyasztási cikkek ára 200—230 száza­lékkal emelkedett* a bérek viszont csak 70 százalékkal. Az egy főre eső adóterhek 1949 óta 13-szorosára nőt­tek. A reálbérek az utóbbi két évben 50 százalékkal csökkentek. * Angliában a jóminőségű hús ára ez év májusa óta 50—80 százalékkal emelke­dett. A tea 1953 december óta 70 százalékkal, a mar-i ból és most a „nyugati va­lóság” megismerése után visszatér eredeti lakóhelyé­re. Az átköltözők másik fele a nyugatnémetországi lakosságból kerül ki. A The New-York Times tudósító­ja kénytelen elismerni, hogy „a tömeges átköltö­zés magyarázata a Német Demokratikus Köztársaság szilárd gazdasági helyzeté­ben keresendő.” garin 45 százalékkal drá­gult.­* A nyugatnémet lapokban mind gyakrabban jelennek ' meg hírek, amelyek a bonni kormány háborús politiká­jának következményeit szemléltetik. A Welt der Arbeit c. lap hangsúlyozza, hogy minden közszükségleti cikk drágulásával lehet szá­molni. A Hannoverische Allgemeine Zeitung aggo­dalommal állapítja meg, hogy Alsó-Szászországban, Észak-Vesztfáliában és Ba­jorországban újból emelke­dett a fogyasztási cikkek ára. Nemzetközi Sztálin-béke- díjjal tüntették ki Alain Le Leapot, a francia szakszer­vezeti szövetség főtitkárát, a Szakszervezeti Világszö­vetség elnökét. Alain Le Leap 1905-ben született egy francia kisvá­rosban. Először tanító, az­után pénzügyi tisztviselő volt. 1926 óta tevékenyen résztvesz a szakszervezeti mozgalomban. Bármilyen szakszervezeti tisztséget vi­selt, mindig híven védel­mezte a munkásosztály ügyét. 1947-ben a szakadá- rokkal szemben a szakszer­vezeti egység erélyes har­cosaként lépett fel. A francia munkások és az egész nemzetközi prole­tariátus nagyra értékelte Alain Le Leap munkáját. A CGT, a francia szakszer­vezeti szövetség főtitkára és a Szakszervezeti Világ- szövetség alelnöke lett. A munkások és alkalma­zottak érdekeinek védelme természetesen hozta magá­val, hogy Alain Le Leap sikraszálljon a béke védel­mében. Nagy szerepet ját­szott az indokínai háború megszüntetéséért vívott harcban, élenjár a küzde­lemben a német militariz- mus újjáélesztése ellen. — 1952 októberében a béke ellenségei börtönbe vetet­ték. Az egész világ dolgo­zóit mélységesen felháborí­totta ez a jogtalan intézke­dés és világszerte kampány indult a letartóztatott ha­zafi szabadonbocsátásáért. A néptömegek nyomására Alain Le Leapot szabadon bocsátották. Alain Le Leap szóban és írásban egyaránt kímélet­lenül leleplezi az agresz- szív tömbök szervezőit, a Wehrmacht helyreállításá­nak propagandistáit. 1954 nyarán füzetet írt „Az euró­pai védelmi közösség: a há­ború, a kollektív biztonsági rendszer: a béke” címmel, Mint a Francia-Szovjet Társaság alelnöke, Le Leap nagy szerepet játszik a francia-szovjet kapcsolatok erősítésében. A magas kitüntetés, amely a Nemzetközi Sztá- lin-békedíj odaítélésével érte Alain Le Leapot, vele együtt mindazoknak a francia hazafiaknak is szól, akik bátran küzdenek a békéért, az emberiség bol­dog jövőjéért. (N. Afanaszjev cikke nyomán.) Az új esztendő gondjai a tőkés világban VISSZATÉRÉS ezerkilencszazötvenharom őszén nem kellett külön-külön értesíteni a gelénesi Petőfi termelőszövetkezet tag­jait, hogy este közgyűlést tartanak. Elég volt ha egy ember fél szót hallott ilyes­miről. Ügy elterjedt annak a híre, mint amikor tűz Van a faluban. Már kora dél­után gyülekezni kezdtek az irodában. Nehezen tudták visszatartani felindultsá- gukat, pedig egymásután szívták a ci­garettát, töltötték a pipákat újra. Min­denki társat keresett, annak mondogatta véleményét a tsz-ről, a vezetőségről, a munkáról, vagyis azokról az események­ről, amelyek a 133 szövetkezeti tag éle­tével összefüggtek. Az ottlévők nagyrésze a kilépés mellett foglalt állást. Különö­sen azok, akik nagyobb földterülettel léptek be az előző évben. Simon Kálmán is ezek közé az em­berek közé tartozott. Kilépni, kilépni. Ez volt minden szava. Arra azonban nem tudott választ adni magának, hogy miért gyökerezett ez a szó annyira fejébe. Pe­dig sokat gondolkozott ezen. Annyi biz­tos, hogy 24 holdja, amit bevitt a tsz-be, ugyancsak zavarta nyugalmát. Viszont azt sem tudta könnyen elfelejteni, hogy a 718 munkaegységre kapott 50 mázsa szemestermény nem mindennapos ered­mény egy középparaszt gazdaságában sem. Különösen akkor nem, ha ebből semmire nincs gondja. Neki pedig nem volt, amíg tsz-tag volt. ÚTKÖZBEN ÖSSZETALÁLKOZOTT Kondor Elekkel és Baksa Józseffel, akik hasonló nagyságú táblát vittek a cso­portba. Mogorván hallgattak. Egyikük sem tudták, hogy hármójuk közül ki sem tudják, hogy hármójuk közül ki volt mégis az, aki azt mondta: „mégis meg kellene ezt gondolni”, Ezzel a gon­dolattal indultak az iroda felé, ahol ej-y- re melegedett a hangulat. Mikor beléptek a terembe, nem akartak szemüknek hinni. Néhányan fel­álltak helyükről és két kézzel mutogatva emlegették egyik-másik hozzátartozóját, aztán a csoportot és hallani sem akartak a bentmaradásról. Hát eddig fajult a dolog? Simon odaszólt Kondornak és Baksának: „Ha ők mennek, mi sem ma­radunk”. Ezzel aztán lezártnak tekintet­ték addigi töprengésüket. Simon attól tartott, hogy ha visszamarad, molesz­tálni fogják a többiek. Különösen azok­tól tartott, akiknek a csoportban is han­gos volt a szavuk. Meg aztán nem engedte büszkesége, hogy olyan emberekkel dol­gozzon továbbra is, akik addig semmi­bevették szavát. Ez pedig sokszor előfor­dult. A tavasszal is a kukoricaboronálás- kor Varga József súlyosan megsértette önérzetében. A dolog úgy kezdődött, hogy Simon szemére vetette Vargának, hogy nem helyes az, ha minden fordu­lónál megáll pihenni. Ezért aztán volt mit hallgatni Simon bácsinak. „Dirigálni fog már itt mindenki!” — mondta Varga. Pedig jóra kérte a szorgalmas gazda. Na meg a takarmányozás! Meny­nyit harcolt azért, hogy pcrciózva etes­sék a takarmányt. Ment is egy darabig, de mindenki kedvezett a közös va­gyonba adott „saját” jószágának. Ez meg arra vezetett, hogy egyik jószág többet kapott, mint a másik. így aztán döntött Simon Kálmán: kilépek. EGYIDEIG nem is volt semmi baj. Kenyérnekvaló bőven volt, adtak a kö­zösből. Hanem ismét nyakóbaszakadt a 24 hold gondja. — Mindenről neki kellett gondoskodni. Ez meg nem esett ínyére, mert amíg csoporttag volt, meg­szokta, hogy a vezetőség törődik min­dennel. Neki csak a munkára volt gond­ja. Most pedig! A felesége éjszakákon keresztül nem aludt. Nem volt olyan nap 1954 tavaszától, hogy szemére ne vetette volna férjének meggondolatlansá­gát. Azt, hogy kilépett. Bánta már azt Simon gazda is, csak szégyellt odaállni a vezetőség elé, hogy azt mondja: „ve­gyetek vissza”, AKKOR M£G jobban bántotta Si­mon Kálmánt meggondolatlansága, ami­kor meghallotta, hogy más szelek fújnak a Petőfi-ben. Mert valami olyas­mit hallott, hogy „befelé fordult a tsz.”, Nem tudta, hogy mit jelent ez a szó. Utána járt a dolognak és megtudta, hogy keveset foglalkozik a szövetkezet vezetősége — és tagjai — a kilépett ta­gokkal. Milyen jólesett volna neki, ha elbeszélget vele valamelyik vezetőségi tag. Vagy akárki, a visszalépés felől. Olyan hírek is keringtek, hogy ezentúl jobban megbecsülik a hasznos javaslato­kat, meg a gazdálkodáshoz jól értő kö­zépparasztok véleményét. Azt pedig sze­mével látta, hogy jobban megy a munka a Petőfi-ben, mint egy évvel korábban. Mégsem tudta legyőzni magában mind­azt, ami hosszú időn keresztül annyi bosszúságot idézett elő. Arról azonban egy percre sem felejtkezett el, hogy szemmel kísérje a szövetkezetieket. — ürült a szíve, amikor látta, hogy aratás után megkezdték a tarlóhántást, trágyá­zást, vetést. Már kora ősszel végeztek az ősziek vetésével. 23 holddal többet is vetettek az előírtnál. A VETÉS IDEJÉN minden addigi gondolatát elvetett és mlhatározta, hogy visszalép a Petőfibe. Nem volt kifogása az asszonynak sem. Hosszúra nem akar­ta húzni az időt, mert már a vetésből is ki akarta venni a részét. Egy reggel aztán szólt az elnöknek, hogy szeretne visszamenni közéjük. Az mindjárt ígérem tét tett, hogy a tagság elé viszi kérel­mét. Nem is volt kifogása senkinek ké­relme ellen. Egyhangúlag szavaztak visszavétele mellett. Simonnénak még a. könnyei is kicsordultak, mikor magasban látta a szavazásra emelkedett kezeket, Örömkönnyek voltak ezek. Hát mégsem olyan rossz emberek ezek a Petőfi-beliek — mondogatta. IGEN ÁM, de Simon bácsinak volt, még egy kevés tartozása az állammal szemben. Erre is ígéretet tett a felvételi gyűlésen, hogy rövid időn belül rendezi. Sertés- és burgonyatartozását rendezte is azóta. Na meg aztán az volt a kíván-1 sága, hogy őt a csikógondozással bízzák meg az egyéb munkák mellett. Ezt is teljesítették. Volt is öröme a gazdának, Olyan szeretettel eteti a gondjaira bízott 11 darab csikót, mint sajátját. Emellett a munka mellett azonban egyebet is dolgozik! Ami előadja magát. Már 34 munkaegységet teljesített. Két lánya is ott van, ahol szükség van rájuk. Ab­ban pedig bíznak, hogy hárman ebben az évben is túlhaladják a 700 munka­egységet, amire még nagyobb jövede­lemre számítanak, mint 1953-ban. Mert azt mutatja a terv, hogy ebben az évben 4.6 kiló kenyérgabona jut egy munka­egységre, pénzből pedig 18 forint. Be­szélhetnek is felőle a faluban, amit akar­nak. Nem hallgat senkire. Azóta pedig olyan büszkén jár a faluban, amióta be­választották az igazgatóság tagjai közé, mint legényember korában. Hogyne len­ne büszke, amikor rajta is múlik a 31 csa­lád sorsa. Amit pedig ő mond a vezető­ségi üléseken, az mind hasznára válik a szövetkezet minden tagjának. Nagy Tibor.

Next

/
Thumbnails
Contents